Miután a világból kivonultak az élet fölött uralkodó nagyhatalmú istenek, a terránok magukra maradtak. Önállóságra kényszerült lényeik nagyon hamar boldogulni kezdtek, megtalálták helyüket Terianon. A személyes istentiszteletek helyett vallásokat alapítottak, hogy békében élhessenek tárgyalásokba kezdtek, szövetségeket kötöttek, lefektették a háborúzás szabályait. Egy gyors fejlődés kora köszöntött rájuk, ám ahogy a fény nem lehet meg árnyék nélkül, úgy a fejlődést pusztulás követi.
Terra ideje 3500-5000
Kongresszusok kora
I. Fejezet:
Kitárulkozó világ
Atreiosz megépülésével az Új Istenek kivonultak Terian halandói közül, de nem hagyták magukra őket. Döntésüket követően pedig úgy tűnt, hogy a Sötét Istenek kérlelhetetlensége is megenyhült, nem sanyargatták tovább suttogásaikkal a terránokat. Ott voltak bár köztük, s az atreiosziak is jelét adták, nem tűntek el, nem próbálták egymás ellen kijátszani eszközeiket.
A keletkezett űrt, mely a hit iránti vággyal ütött sajgó rést a terránok mellkasán, ki kellett tölteni.
Addig magától értetődő volt, hogy látták isteneiket, személyesen tapasztalták erejüket, most viszont már csak hírnökeik, familiárisaik és kiválasztottjaik révén közölték akaratukat. Az első és legfontosabb dolognak tehát az tűnt, hogy kitöltsék az istenek által hagyott űrt.
Vallások kialakulása
T. i. 3500-3550
A szerteágazó vallások családfájának gyökerévé a terrán vallás vált. Azok, kik látták az istenek hatalmát, tapasztalták Terra erejét, együtt harcoltak velük, értük, nem tagadhatták meg tőlük hódolatukat.
Mellettük csírázott ki a shirakaarok fája is, mely testvérvallása, ugyanakkor riválisa is volt a terránnak. Az ő nézeteik jelentősen eltértek a terránokétól, és bár elismerték az Új Istenek létezését, sőt, még a jogot is hogy istenekként álljanak Terian fölött, a Sötét Istenek kezében vágyták tudni világuk irányítását.
Mikor a terránok először kezdtek templomokat építeni, Terra egy fát ültetett, hogy viszonozza tiszteletüket, és meghálálja hűségüket. Ahogy aztán pedig egyre több ima szállt Atreiosz felé, a fa növekedni kezdett.
Gyökerei átszőtték az egész világot, és elérték egészen Zahalin legmélyebb szegleteit is. Nem más lett ez, mint Terra fája, vagy a legendás Életfa, de nevezik Világfának is. Az új vallások sarjadásával pedig tovább gyarapodott. Törzse erősebbé vált, lombja dúsabbá. Ültetése után csak ötven évig volt viszont termékeny, és csak kevés gyümölcse élte túl a zsenge kort. Azok, melyeket az életben maradt vallások tápláltak. Először a miolu, a természet imádók vallása, utána a leuriz, az égitestek imádiónak vallása, aztán pedig az iszalin és az orua vallások gyümölcsei értek be. Minden más gyümölcskezdemény még zsenge korban lepotyogott a fáról, vagy elsorvadt.
Az idők során a terrán és a shirakaar fa egymás mellett növekedve összeölelkezett, de termést egyik sem hozott tovább.
Világrend paláver*
Korai Paláverkor T. i. 3550-3622
Az első konferenciák célja a háborúk után a kontinensek és a tartományok politikai erőinek, társadalmi rendjének, gazdasági helyzetének, és ezek viszonyainak felmérése volt. Mivel az Első Kor alatt a felfedezéseket nagyon gyorsan háború követte, a kontinensek vezetőinek most kellett leülni hogy megvitassák hierarchikus rendjüket, és tisztázzák erejük mibenlétét. Tekintettel arra, hogy egymás kultúráját is meg kellett ismerjék, a tárgyalások nagyon lassan haladtak, és csaknem egy egész emberöltőnyi időbe kerültek. Ez problémát ugyan nem okozott, hiszen az emberi faj minden kontinensen jelen volt, mint a sárgába csavarodó fű a rónák változatos arcainak szakállában. Temperamentumát tekintve azonban az ember mindig meghatározó szerepet foglalt el Terian történelmének alakulásában, így a generációs váltás a kezdeti tágyalások haladásának szolgálatába állt.
*paláver: hosszadalmas, sokáig tartó vita
Janera
A sárkányvérű királyok sora a Nagy Terrán Háború végeztével megtört, Averon trónjára pedig egy kiemelkedő hadvezér került, az elfek sorából. A fegyverletételt követően Ilbryen Naeqen a tárgyalóasztalnál is remekelt, így Janera nemesei jóváhagyták trónigényét.
A sárkányok büszkesége azonban ezt nem engedhette, így egy szakadár csoport Sárkányfölde megalapításának szándékát jelezte, mely terveik szerint önálló birodalomként működött volna Janerán belül, teljesen függetlenné válva Averontól és annak uraitól.
A kiválási szándék kezdetben heves felháborodást váltott ki, és másokat is arra sarkallt, hogy saját területigényhez folyamodjanak. A viták egy belső háború kitörésével fenyegettek, amit Janera nem engedhetett meg magának a törékeny békeidőszak hajnalán. Naeqen bölcsen úgy döntött, hogy tekintettel az egykori, sikeres sárkányvérű uralkodók leszármazottaira, jóváhagyja a sárkányok kiválását. Janera délnyugati területein megszületett a Sárkányok földje (T.i. 3578), melynek természetesen a sárkányok részéről is megvan a maga alapító meséje.
A Sárkányok földjének kérelmével ellentétben a törpök vezetőjének, Iveornnak igénye elutasításra talált. A még törpök közt is erős testalkatú, magasnak számító vezérnek be kellett érnie azzal, hogy a nemesség kizárólagos bányászati jogot biztosított nekik Janerán, és a kül- és belkereskedelmet egyaránt az ő kezükbe helyezték.
Iveorn okosan elfogadta a felajánlott jogokat, de sosem bocsájtotta meg Naeqennek hogy nem állt ki harcostársa mellett. Így megalapozásra került az évezredek óta húzódó elf-törp ellenszenv.Iveorn kijelentette, hogy Terian minden törpje egy nemzet, tartozzanak bármely nemzetségbe, értendő ez felszíniekre és interaiakra egyaránt. Szavait általános helyeslés fogadta, bár Dol’wara lakosai elnéző mosollyal bólogattak csupán a “felszíni király” kinyilatkoztatásán.
Az egy kézben egyesülő bányászati és kereskedelmi monopóliumnak hála Janera vált nem csak a legnagyobb területű, de a leggazdagabb kontinenssé is. Kedvező éghajlatának hála terményben, vadban és alapanyagban is bővelkedtek, ám mind technológia, mind pedig mágikus tudományok terén elmaradottnak számított.
Skulnera
A hosszú háborús időszakban Skulnera jelentősen meggyengült. Köszönhetően annak, hogy több kisebb császárság szabdalta a kontinens területét, korábban sem jelentett fenyegetést a többi kontinensre nézve, és ez a második kor hajnalán sem állt másképp. Sivatagos területei nem tették lehetővé virágzó mezőgazdaság kialakítását, technilógiában és mágiatudományban sem tudták megütni Mahel vagy Aetryas mércéjét. Mostoha körülményeinek köszönhetően azonban rendkívül erős vallási szervezetek alakultak, melyek szélsőséges nézeteikkel vívták ki maguknak a figyelmet. Közülük is kiemelkedtek a shirakaarok, kiknek követői sokáig nem mutatkoztak Interán felül.
A megerősödött shirakaar tanok egyik neves hirdetője, Syrophia, a lamiák nemzetségének tagja merész célokat dédelgetett. A papnő a shirakaarok közt is nyitott világnézetűnek számított, s arra a következtetésre jutott, hogy Skulnera népeit egy uralkodó alatt
kell egyesíteni ahhoz, hogy felvehesse a versenyt a többi kontinenssel, és méltó legyen egy sötét isten fogadására. Utópiája szerint ha Skulnera elérte az egység állapotát, egy sötét isten megjelenik majd, hogy átvegye az uralmat a hűséges gyarmat fölött, és a kontinensről fogja kiterjeszteni hatalmát Terianra.
Eszméjének részét képezte hogy meg kell találnia a megfelelő shirakaar helytartót, aki képes egy kontinens irányítására. Ennek érdekében elkezdte előkészíteni az uralkodói trónt, és vad hódításba fogott, minek központjául a kontinens északkeleti hegységeinek forrását jelölte meg. Jól védett, tökéletes erődítményt szervezett, ahonnan seregének jórészt pikellyes katonái portyákat indítottak, és a megtört kiscsászárságok ellen emelték fegyvereiket.
Syrophia törekvései nem csak a shirakaar vallásúak közt leltek érdeklődőkre, így óhatatlan volt, hogy elkötelezett harcosai közé pelyva került. A lamia ravasz módon sokáig úgy tett, mintha mit sem sejtene. Amikor pedig valaki túl messzire ment egyéni törekvéseinek érvényesítésében, a lamia bűvkörébe vonta, majd felfalta. Sikeresen ellenőrzése alá vonta a karavánútvonalakat, majd székhelyét áthelyezte a Seut-sivatag északi területére, melyet Megszentelt földnek keresztelt el. Megépítette Suklnera legnagyobb sirakaar templomát, és a hadifoglyokat áldozatokként mutatták be oltáraikon. Számára a keleti határt a Sós-mocsár jelentette, ahová valami rejtélyes oknál fogva nem volt hajlandó betérni, így tőle messzebb, a Ma’ar oázis határában épített egy piramist, előretolt helyőrségként. Ezzel a kontinens egynegyede az ő fennhatósága alá került. Olyan területmennyiséget tartott markaiban, melyet előtte soha, egyetlen uralkodó sem. Itt azonban kénytelen volt megállni szent hadjáratában. Váratlan probléma ütötte fel a fejét, mégpedig a megnövekedett területeket nehezebb volt még megbízható helytartókkal is kormányozni. A karsztok bőlcsőjében, miután a papnő onnan kivonult, éhínség ütötte fel a fejét, és elterjedt a kannibalizmus. A karavánok egyre felkészültebb fegyveres kísérettel tették lábukat a Seut sivatagba, sőt, pletykálni kezdtek egy kísértetkaravánról is, melynek tagjait ugyan leverték, Syrophia iránti gyűlöletük tovább élteti őket.
A shirakaar hadjáratnak azonban nem a bomlás vetett véget, és nem is a mohó papnő étvágya volt mi az elfogyasztott tábornokok és tanácsadók hiánya miatt vesztegségre kényszerítette. Túlzott büszkeségében és elvakultságában Syrophia úgy gondolta, hogy azzal még nagyobb hatalmat szerez ha bebizonyítja, az új istenek csak magasabb szintű erővel bíró terránok akik visszavonultak hogy elbujdokoljanak a terránok elől, mintsem lebukjanak. Fejébe vette, hogy ha felnevel egy isteni sarjat, ahogyan Terra tette azt Titániával, ő is egyenrangú lehet velük utódja révén. Mivel azonban nem volt módja egyetlen istennel sem találkozni, Aspereion kígyóira vetette szemét, kik az álnokság istenének familiárisai voltak.
Szentségtelen rítusokat hajtott végre, hogy az egyik kígyó közelébe kerülhessen, mire
Aspereion megelégelte, és elküldte az áspist, mely párzott a papnővel, majd felfalta, miként azt Syrophia tette áldozataival.
Rivenna
A háború viharának csitulásával a seregek és vagyon nélkül maradt hadurak egy része számára a tengeri életmód ellehetetlenült. Panteránia lakosai mivel nem ismerték el a békekötést, a Csendesháború tovább folytatódott. Hajók és legénység híján azonban a korábbi kapitányok és flottabirtokosok életmódváltásra kényszerültek. A vizekben gazdag kontinens belseje felé nyomultak, mely érintetlen vadvilágot és kövér földeket tartogatott számukra. Az áradások miatt ugyan a hagyományos földművelés, mely addig a kenyérfélének való gabonafélékre fókuszált, szintén nem volt lehetséges, új távlatok nyíltak a mocsarakat kedvelő haszonnövények számára. Felvirágzott a lótusz termesztés, melynek sokszínű fajai különféle magvakat neveltek, amikből például őrölve lisztet, erjesztve alkoholt állítottak elő. Szirmait illatszer és más szépítkező szerek készítésére használták, szára takarmány lett a növényevő állatok és bestiák számára. Előtérbe került a rizstermesztés is. A magasan fekvő, napos területeken megtelepedtek az első szőlőbirtokok és más gyümölcsösök.
A megmaradt hajóskapitányok, híján a háborús megbízásoknak, a tengerek és más kontinensek partvonalainak fosztogatásával tartották fent korábbi életszínvonalukat.
Panteránia népei közül sem mind zárkóztak el a szárazpartiakkal való együttműködéstől.
Egy krakengyermek, Chu’ktraha maga is elfoglalt egy hajót, majd egyenesen Aetryas felé vette az irányt. Roppant mód érdekelte a repülő hajók titka, amit Aetryas tudós népe féltve őrzött kincsként rejtegett a kíváncsi szemek elől. Kezdetben a tudós társaság megtagadta a panterániaival való együttműködést,
de a krakengyermek visszautasíthatatlan ajánlatot tett.
,,Megtanítom nektek, miként műveljétek a Panteránia ölén ringó száraz területeket, és hogyan tegyétek lakhatóvá a partközeli helyeket.” – mondta.
Aetryas szellemi munkát végző népe letekintett a lebegő sziklák alá, ahol kiaknázatlan vidékek feküdtek. Egészen addig arra szolgáltak, hogy a láncok másik végeként megkössék a lebegő világot, de valóban nem tudták, hogy a tenger ölelésében hogyan boldoguljanak.
Chu’ktraha végül megkapta amit kért, de cserébe húsz évig maradt Aetryason, hogy kölcsönösen tanuljanak egymástól. Mikor a húsz év letelt, hazatértekor nem csak egy repülő fregattal tért vissza Rivennára, hanem magával hurcolt egy repülő sziklatömböt is. Ezen tömbre építette meg később Agarothot.
Aetryas
A háborút legkevésbé megszenvedő Aetryas a béke beálltával könnyedén beburkolózott saját kis világába. Bár Artas elhagyta Terian materiális világát, hosszas jelenléte érezhető nyomot hagyott az itt élő terránok fejlődésében, ami a társadalmi berendezkedés egyensúlyánk felborulását eredményezte. A mérleg tányérja az értelmiség felé billent, fizikai munkát csak kevesen végeztek. A bányászcikkek és az élelmiszer hiányát előnyös kereskedelmi kapcsolatok kialakításával próbálták fedezni, ám ez csak tovább mélyítette a szakadékot.
A látszat szerint jól működő rendszer fogaskerekei közé egy rivennai látogató érkezése vetett homokszemet. Az idegen panterániai szellemi cikkekkel kívánt kereskedni, ami ellentmondott minden tudományos társaság etikettjének. Hosszas, majd két évig tartó tépelődést követően sikerült a krakengyermeknek rátalálni a gyenge pontjukra, mire megoldást kínált.
A fizikai munkát nem végző szellemi nemesség eleinte hallani sem akart a gazdálkodás terveiről, ám a harchoz értő katonaság, akik munka nélkül maradtak, de a kutatómunkához nem értve a laborokban végezték mint kísérleti alanyok, vagy alantas munkát végző kisegítők, kapva kaptak a lehetőségen. Eleinte csak pár száz aetryasi hagyta el a lég kínálta szabadságot, hogy leköltözzenek, leginkább élesszárnyú tündérek, és légvadász elfek. Megalapították első városukat, Minuit (jelenleg Óváros). Utánuk érkeztek a felhőkristály törpök, kik soha le nem maradhattak semmiben a tündék mögött.
A földszínre költözött terránok elsői végül úgy meggazdagodtak, hogy tömeges költözési hullámot vontak maguk után.
Mahel
A kontinens kettészakadásával az addig alapított varázsló egyletek mind a déli régióra tömörültek, míg északon a hideg acél és a vad mágiahasználat terjedt el. Utóbbi a hagyományos mágiaágak egy nyersebb verziója volt, mely az iskolázatlanság hatására az érzelmekből és az életerőből táplálkozva elsöprőbb erejű volt, ám a varázslatok sikerességének kétességi rátája megemelkedett, s az sem volt ritka hogy irányíthatatlanná vált. Az azuranok előszeretettel kalandoztak délebbi vidékekre, hogy zsákmányoló portyáikkal nem csak hatalmukat fitogtassák, de meg is gazdagodjanak a déliek jómódából.
A békeidő ellenére Mahel északi és déli fele közt állóháború alakult ki, amit ötven éven át folytattak a ‘Nyak’-nak nevezett keskeny földsáv mentén.
Egy, a háborús övezetben született s nevelkedett emberfiú, Donovan vándor bárdként ingázott a két oldal közt barátjával, egy mocsári kobold és egy gyíkember szerelemgyermekével. Ohat’ok és Donovan csakhamar kalandozásra adták a fejüket, ugyanis felismerték, hogy a háborúskodásból akár hasznot is húzhatnak.
A távollévő, csatázó uraságok asszonyai férfitársaság nélkül maradva szívesen látták a bárdot, s annak különleges útitársát udvaraikban, a sima beszédű ifjú pedig népszerűvé vált mind az azuranok, mind pedig a déli hölgyek körében. Az erről tudomást szerzett urak persze felbőszülten tűztek ki vérdíjat a bárd és a gyíkfajzat fejére, ám addigra olyan széles körű támogató társaságra tettek szert, hogy elfogásuk ellehetetlenült.
Volt a mecénási körben egy déli úrnő, Montreo asszonyság, aki úgy gondolta, hogy a fiatalember képességeit okosabban is fel lehetne használni, mint holmi harácsolás. Sikerült is megfűznie Donovant, hogy környékezze meg az egyik nagyhatalmű azuran törzsfő lányát, és vegye rá hogy beszéljen apjával a tárgyalások érdekében. A folyamatos csatározások ugyanis igen visszavetették Mahel fejlődését mindkét oldalon, Aetryas tudósai messze magasabb szinten űzték saját mesterségüket, mint a mágusok saját hivatásukat és iskoláik vezetését. Donovannek tetszett is az ötlet, meg nem is, végül megfelelő honorárium ellenében belement a hatalmi játszmába. Törekvését siker koronázta, minek eredményeképpen észak és dél vezetői tárgyalóasztalhoz ültek, és megszülettek a Kapu tervei. Sikerült mindkét fél számára előnyös megállapodásokat kötni. Az azuran vezető felbuzdulva a sikeren hamarabb hazaindult, ám megérkezve lánya ágyában találta a pőre embert. Dühében a vezér fegyvert ragadott, és lemetélte az ember férfiasságát, ugyanazzal a lendülettel pedig a fejét is. Leánya zokogva borult lábaihoz, s mikor kiderült hogy mi történt, az azuran úr égtelen haragra gerjedt. A megállapodásokat azonban már aláírták, visszakozni nem volt mód. A fegyverszünet megköttetett, a határokat meghúzták a térképen. A portyázások ideje lejárt, Donovant pedig szentté avatták, Montreo asszony pedig kollégiumot nevezett el róla, mely később bár egész várossá nőtte ki magát, megtartotta kollégium elnevezését.
Fagyföld és Sötét Kontinens
Aoreosz és Horeosz, észak és dél kontinensei, mik az örök fény és fagy, illetve a homály és hőség nevelte darabjai voltak Glaebának, az istenek kivonulását követően úgy határoztak, hogy maguk kívánnak boldogulni, terrán társaik nélkül. A Felfedezések korában történt faji keveredéseknek hála elég színes vérvonalakkal rendelkeztek ahhoz, hogy az idővel torzulásokat eredményező módosulások ne következzenek be, így nem volt szükségük a vérfrissítésre sem.
Paláverkorban megerősítették, hogy nem csupán független területekként kívánnak a továbbiakban működni, határaikat lezárták, és elszigetelődtek minvennemű kapcsolatfelvételtől. Aki idegenként vetődött partjaikra, azt eltüntették, aki pedig elhagyta hazáját, halálbüntetés terhe mellett térhetett csupán haza.
A fehér és a fekete kontinensek így Paláver idején kivonultak Terian egységes történelméből.
Intera
Bár a háborút követően Interát különálló, földalatti kontinensként kezelték, a négy tartományra osztott alsó világ szélsőséges grottabirodalmai Alsó- és Felső-Interára oszlottak. Régi neveik, Yel’awi és Yech’awi már csak a shirakaarok és a régi idők emlékeit dédelgető terránok közt élt. Az alá-fölé rendelt viszony elkerülhetetlen volt, hiszen egyrészt a felszíniek sem voltak képesek elfeledni, hogy milyen viszontagságokon mentek keresztül, ugyanígy a felsőbb tartományok jogot formáltak arra, hogy az alattuk elhelyezkedő barlangrendszerek uraivá váljanak. Az Őrzők rendje Cartaria halálával megszűnt létezni, legfőbb hatalommá Duat három hercegsége lépett elő. Három különlegesen erős terrán vezette őket:
Duat emberei nagyon korán tisztában voltak azzal, hogy ha egyenrangú felekként akarnak fellépni Terian többi terrán faja ellen, kik föléjük magasodnak intelligenciában, képességek terén, erőben, vagy életük hosszában, akkor nekik is fel kell mutatniuk valamit, hogy komolyan vegyék őket. Henerock Paláverkori hercegnője, Ysdiane már a Duatra jellemző kevert vérű ember volt, ki magában hordozta annak lehetőségét, hogy felülemelkedjen hétköznapi társain. Korán megtalálta a módját, hogy miként fejlesszen ki egyedi képességeket, mi több, alkalmassá tette testét arra is, hogy erős mágiákat használjon. Az elsajátított tudást Henerock egész népére kiterjesztette. Ennek áraként az interai legnagyobb ember közösség megváltozott. Bőrük sokkal sápadtabb, mint felszíni társaiké, és érzékenyebb is a természetes fényre.
S mit nyertek vele? A legtöbb duati ember igen szép kort megér, lassú öregedési folyamattal, élettartamuk átlagosan kétszer annyi, mint Terian felszíni emberközösségeié. Továbbá közülük kerülnek ki a legnagyobb hatalommal bíró emberek is.
Látva fejlődésüket, Zerion démon hercege, Aghton, és Zuhanat fellegárny elf hercege, Irazet, egyenrangú harmadik tagjukká fogadták Ysdianet, és a Henerocki embereket, tirumvirátusuk megszilárdítása érdekében pedig területfoglalásba kezdtek. Egyikük sem kockáztatott egy újabb háborút, apránként sikerült irányításuk alá vonni Carteria új uralkodóját, ki naivabb volt, mint Cartaria.
Az ugyancsak kristálynimfák nemzetségéből kikerült Chisaet olyannyira rettegett attól, hogy újabb háborúba sodorja népét, hogy semmilyen konfliktust nem vett fel sem Duat, sem pedig Dol’wara oldaláról. Az sem hatotta meg,
hogy az általa dédelgetett béke már akkor elveszett, amikor megépítették az első bányákat, és azoknak jogait nem elysiumi nemesen kapták. Mivel azonban Elysium különleges körülményei közt nehezen maradtak életbenaz idegen tartományokból hozott munkások, így hamarosan a kristálybirodalom lakói a legfelsőbb nemesség kivételével, mindannyian bányamunkára kényszerültek, vagy a feldolgozási folyamat részeseiként vettek rész a kitermelésben. Duat, az újonnan megszerzett javak segítségével üzletelni kezdett Felszínnel, és jó kereskedelmi kapcsolatot alakítottak ki Janerával, Dél-Mahellel, és Rivennával.
Dol”wara szintén igényt tartott a bányászható ércekre, de szerette volna megtartani autonómiáját is. Duat viszont csak úgy volt hajlandó üzletelni vele, ha mint alárendelt hűbértartomány, az ő javaikat gyarapítják a kovácsmesterek alkotásai.
A tűz tartományűnak büszke szülöttei, sárkányok, magma törpök, tűztündérek, a lángok démonfajzatai hosszasan vekengtek sorsukon, míg végül nemleges választ adtak Duatnak. A hercegség triumvirátusa meg volt győződve róla,
hogy a kegyetlen tartomány mélységi terránjai képtelenek lesznek tartani a szavukat, és majd meggondolva magukat mégis megkötik az egyezséget, ám számításaik nem váltak be.Dol’wara mesterei sajátos módon kezdték el megmunkálni a rendelkezésükre álló alapanyagokat. A primitívnek hitt népek hamarosan olyan tárgyakat készítettek, mint először a nehéztüzérségi lőfegyverek, miknek fémjei új szintre emelték a hadviselés művészetét, illetve a hő meghajtással közlekedő járművek. Ám a hadászati eszközök fejlesztése csupán kicsiny szegmense volt fejlődésüknek. Erős szerszámaik képesek voltak arra, hogy a világ anyagának kőzetébe marva eljussanak Mélypanterániába. A Zahalinba való lejutás addig csak néhány kiváltságus terrán jutalma volt, és olyan teremtményeké, melyeket Terra annakidején megáldott a dimenziók és világrétegek közti közlekedés képességével. Dol’wara célja az volt, hogy utakat nyisson Zahalin felé.
A teljes sötétség birodalmát derengő fények törték meg. A repedéseken keresztül nagyhatalmú mágusok rajzolták meg az akár tömegek szállítására is alkalmas kapukat, miknek varázskörei terránt próbáló nehézségek árán érhetőek csak el. Az alant született teremtmények menekültek a fény elől. Fájdalmat okozott nekik, megégette, rosszabb esetben elpusztította őket. Ugyanakkor erősebbek, és veszélyesebbek voltak saját tartományukban bármely érkezőnél. Zahalin meghódítása és fejlesztése olyan lépés volt Terian történelmében, mi Paláverkor után alapjaiban forgatta fel az egész világot.
Hatalmi kaleidoszkóp
Amiként a gyermekjáték színes lencséjén keresztül figyelve a világot mágia nélkül lehetünk varázslat tanúi, úgy ez a gazdagon árnyalt világ is folyton változtatja arculatát, ha egy kicsinyke részlet megváltozik. Elég egyetlen mozdulat, s a kép máris mást mutat, valami új, idegen, izgalmas élményt nyújt. Bár a terránok célja a paláverrel az volt, hogy egységbe kovácsolják magukat, különbözőségeik csak méginkább kiütköztek, a megoszlás pedig elkerülhetetlen volt.
A Vámpír Konföderáció létrejötte
T. i. 3622
Az Első Kor háborús időszakában bár a vámpírok sokszínű nemzetsége kezdetben Interába száműzve élte életét, és felszíni jogokért harcolva küzdöttek a kontinensek és az Új Istenek ellen, voltak olyanok, akik szövetkeztek Terrával, és megvalósították céljaikat a szövetségkötéssel. Mások maradtak az éjjárók közt, és csak azután építették ki Terian-szerte kapcsolati rendszerüket. Okos, erős és szívós faj lévén könnyedén boldogultak a terrán elit köreiben.
Életmódjukat pompa és csillogás övezte, az összetartás pedig mindig erős köteléket szőtt a leszármazottakból és szolgáikból álló családok tagjai közé. Bár kezdetben nehéz volt elfogadni alvilági szokásaikat, a felszín fejlettsége nem csak vonzotta őket, de lépésről lépésre építették ki saját civilizációjukat is.
A legerősebb családfők, felbuzdulva a janerai sárkányok kiválásán, maguk is a függetlenedés gondolatával kezdtek játszadozni. Interában több, kisebb-nagyobb területet is magukénak tudhattak, ám nem érték be ennyivel, egy kiterjesztett hálózatot akartak létrehozni.
Tisztában voltak azzal, hogy nem fognak tudni önálló területeket kisajátítani ahogyan azt a sárkányok tették, így egy másféle módszert dolgoztak ki, mely ellen nem lehet kifogás.
Amikor a Palávertanács elé tárták az ötleteiket, számításaik valóban helyesnek bizonyultak. Ugyanis a tervek csupán a vámpírok minden fajára és nemzettségére vonatkoztatva voltak érvényben, más nemzetet és fajt nem érintettek, szabad járást biztosított. Ahogyan ők mondták:
“Ez csupán egy területi egyezmény a magunkfajták számára. A mélyen tisztelt Palávertanács semmiféle hátrányt nem szenved, sem ha teljesíti, sem ha elutasítja a Konföderáció létrejöttét.”
Eképpen történhetett az, hogy mivel valóban csupán egyetlen fajra vontakozó uralmi törekvéseket tartalmazott a dokumentum, azt minden terrán elfogadta.
Terian minden kontinensén uralkodik egy vámpír klán. Nem kiáltják ki magukat kiskirályoknak, mégis olyan hatalommal rendelkeznek. Ők fogják össze az éjszaka vérre szomjas teremtményeit, uralmuk biztosítja, hogy békésen élhessen együtt minden faj. Persze vannak túlkapások az övéik közt is, de mint tudjuk, egy felsőbb hatalomra, akit elismernek, mindig szükség van.
Minden tartományban jelen van egy adott vámpír birodalom, amelyet egy adott vámpír klán legidősebb és legerősebb tagjai kormányoznak. Egy adott klánban a klánba tartozó minden család rangidősei képviselik magukat a kormányzás mikéntjét megvitató tanácsgyűléseken.
A kontinensenkénti eloszlás így néz ki: Abycesstor (Janera), Desha’dur (Rivenna), Blotablath (Aetryas), Noxdis (Észak-Mahel), Vesnex’lis (Dél-Mahel), Rumaculum (Skulnera).
A különféle vámpír klánok területei közt portálon keresztül van lehetőség lerövidíteni az utat. Ennek köszönhetően nem kell kontinensről kontinensre utazni, időt vesztegetni ha fontos látogatásról van szó. Természetesen ez nem mindenki számára elérhető lehetőség, a portálokon való átlépéshez mindkét terület vámpír családfőjének pecsétje, vérnyoma szükséges, maguk a varázskapuk pedig az uralkodó család birtokán vannak. Aki a kulcsok nélkül közelíti meg a kaput, csupán egy egyszerű építményt talál, és az átkelés nem történik meg.
A kontinensek közt továbbra is szabad az átjárás a vámpírok számára is, viszont az újonnan alakult Tanács családtagjai számára csak engedéllyel lehet a másik Tanácstag területére lépni.
A függetlenedés ártalmatlannak tűnő dokumentumának aláírásával egy példa nélküli fajfejlesztési törekvés nyert teret a Vámpír Konföderáció berkeiben. A díszes termek bőséges vérvacsoráin összegyűlő elmék találkozókat kezdtek szervezni az eszméikkel rokonszenvező nagyra hivatott elmékkel, mágusokkal és aetryasi tudósokkal egyaránt. Megkísértve a törekvő elméket tárták eléjük céljukat: a vámpír faj fejlesztését és tökéletesítését. Terveik napvilágra kerülése pedig kiterjesztette a Paláverkor nagy vitáit immár nem csak nemzetek és kontinensek kérdéseire, hanem az akademikus világra is, véget vetve ezzel a Korai Paláverkornak.
A tudományos élet kettészakadása
Elhúzódó Paláverkor T. i. 3622-3700
Megkísértve a nagyság hatalmától, remélve az isteni hatalmat, feledve azt, hogy egykor ki adott testet a léleknek, játszva a markukba kapott tudás impériumával, az ki többet bírt elméjével mint hétköznapi terrán felfoghatott, eljátszott a még nagyobbá válás gondolatával. Pergő könyvek lapjaira írva fakuló tintával, márványkőbe vésetni minek hidegét szél s víz koptatja simára türelmes munkával, bronzba öntettni, mit majd elzöldít az idő során felkelő irigyek pillantása… Sokaknak vágya ez bizony, s nem bűn, ha a hivatástudat arra sarkall, hogy tovább buzgolkodjon mi gondolkodni képes.
De, ó, van e határa a csillagos égnek?
Van e vége az istenek létezésének?
Meg lehet e mérni Panteránia összes vizét, Laressia levegőjét?
A felhalmozott ismeret jó vezércsillag, de hogy mit kezd vele kinek birtokában van az olvasás tudománya, már rajta áll. A vámpírok fejlesztésének lehetősége új, addig ki nem gondolt, meg nem nevezett, vagy csak félve hangoztatott távlatokat nyitott mind a mágikus, mind a tárgyi tudományok köreiben. Nem létezett egységes vélemény.
Leginkább azért, mert a magukat prédának érző fajok képviselői nem kívántak méginkább alávetetté válni, igazságtalannak érezték
már magát a Konföderáció létrejöttét is, nemhogy még több erővel ruházzák fel vérüknek szomjazóit. Mások úgy vélték, hogy a fejlesztéssel ezen probléma, a vérszomj és a táplálék szükségessége is kiküszöböletővé válna. Vad elképzelések csapongtak a tárgyalóaszatalok és a laborfelszerelések közt, mígnem az akadémista világ meghasonlott önmagával, s rendszerének addig szilárd, Teriant támogató sziklája kettéhasadt.
Csapásként érték meg ezen fejleményt elég sokan, háborúskodás tört ki. A szakadárnak mondható, vámpírokat támogató mágusok és tudósok interába kényszerültek, ott ugyanis, a vámpír faj szülőhazájában
legalább háborítatlanul folytathatták kutatásaikat, életüket. Apránként kialakították saját központjaikat. Egészen az általuk elérhető legvédettebb tartományig menekültek. Dol’wara mélypanterániai területei több mint tökéletesnek bizonyultak. Sok időbe telt, ötven évbe, mire felépítették első nagy laborkomplexumjukat Erullanban, ezzel pedig kinyilatkoztatták függetlenségüket. Saját tanácsot alapítottak, melyben dél-maheli varázstudó és aetryasi tudós egyenlő volt. Úttörőknek számítottak ezen fordulattal is, fricskázva mutattak példát a felszínieknek, kik kénytelenek voltak elfogadni mélységi kollégáik eredményeit. S bár a Napfivérek színe előtt tartózkodott mindenki tőle, Interában elkezdődött a Tenyészítés Projekt (T.i. 3700), minek kísérletei kezdetben kizárólag a vámpír faj fejlesztését, nemesítését, és fajtákra bontását tűzte ki küldetési célul.
Terian Paláverkora ezzel lezárult.
II. Fejezet:
A tudomány impériuma*
T. i. 3700-4500
A különválást követően Erullan tudósainak kutatásai jórészt az élő szervezetek működésének feltárására, megismerésére összpontosította figyelmét, ám kutatásaik oly mértékben zárt ajtók mögött zajlottak, hogy azokból mik felszínre kerültek, Laressia csalfa fuvallatainak tűntek csupán, mik három nap elteltével pletyka szintre süllyedtek, majd hírértékük elhalt.
A terrán valláshoz jobbára hű felszíniek úgy tartották, hogy az eretnek interai tudósok Terra ellen fordulva cselekszenek, így teljesen más irányban kezdték el fejleszteni tudásukat. Dél-Mahel és Aetryas, kiket a közös ellenség összekovácsolt, példás együttműködés keretei közt fogott neki, hogy felépítsék a tudományos élet virágkorát.
*impérium: nagy kiterjedésű hatalom, mely országok fölött állva egyesít uralma alatt
Kriológia
Az új tudományág, mit fejleszteni kezdett az elit, nem volt más, mint a kristályok tana. Nem volt nehéz általa megtalálni az összhangot a varázslóknak és az anyagi világ titkait fürkészőinek. A kristály, mi rendelkezett materiális és mágikus tulajdonságokkal, fontos kutatási területet képzett.
Sokrétű felhasználhatóságuk fontossá tette őket nyersanyagként, bányászatuk a törp egyesületeknek hála, megfelelő gépekkel és szerszámokkal volt ellátva, ám a felfedezések sokasodásával összetettebb és egyre finomabb eszközöket igényelt. Másképp kellett felkutatni a nafooria fajtáit, és elmérő kinyerési módot igényelt az oodum.
A kinyert ásványi anyagok megmunkálásához sajátos eszközökre volt szükség, melynek kulcsa sokszor magában a rokon anyagban rejlett. Gyémánt Terianon is található, keménységével kevés természetes, megmunkálatlan anyag vetekszik, így hogy megmunkálása olcsóbb legyen, mágikus ráhatással törték, porították, hogy aztán a varázshatalom nélküli terránok is részesülhessenek a gyémántpengék és csiszoló anyagok használatának egy olcsóbb módjában.
Első Gőzkorszak
T. i. 3760-3835
Maguk a gőz meghajtású gépek egyáltalán nem voltak ismeretlenek a világon, köszönhetően egyrészről a hosszas időnek, mint a tudás istene töltött Aetryason, másrészről a leleményes dol’warai mestereknek, kik a tűz birodalmában hasonló módon aknázták ki a magma bölcsőkből felszálló hő erejét. Kezdetben azonban ezen csodák pusztán a munkát szolgálták. szállító eszközöket készítettek belőlük, mik nagy súlyokat és tömeges terránokat volt képes egyik helyről a másikra szállítani.
Köszönhetően a kriológiának, az eszközök finomodására volt szükség, a feltalálók pedig új kihívások előtt találták magukat. A robosztus termetű, persze sokszor méltán dícsért kecses testű hajók és mozdonyok mélyére épített gőzszerkezetek kicsinyített másaira is igény teremtődött. S ahogyan az elhullajtott magvakból csírák sarjadnak, úgy a gigászi fogaskerekek földre pergő vasporából és acél forgácsából kisebb alkatrészek születtek.
Az ügyes kezű mesterek nyomában nem maradhattak le a mágia ismerői sem. Kezdetben még a gőzgépeket egyszerű módon hevített víz vagy irdatlan hő segítségével hajtották meg, mígnem bevonták az elementálokat, mint mágikus teremtményeket is.
Dél-Mahel forradalmi ötlete az volt, hogy fogják be, és tanítsák az elementálokat, hogy azoknak energiái hasznukra váljanak, így függetlenné tehetik magukat a nyersanyagoktól és az időjárás viszontagságaitól. Az előzetes számítások jó eredményeket ígértek, így hamarosan megalapultak az első elementál idomárok, velük együtt pedig azok a telepek, melyek a befogott egyedek szelidítésével, tanításával, és szaporításával foglalkoztak. Az alapvető elemi teremtményeken túl így jöttek világra az első kevert típusú elementálok, mint a gőz, füst, és köd elementálok példányai.
A sikeres használaton felbuzdulva további szerteágazó hasznosítási lehetőségeit kezdték el kutatni ezen mágikus létformáknak. Elemi létezésuk egyben gyengéjük is volt, hiszen ellenpólusukkal létük kioltható volt.
Ez eleinte, a vad és félvad példányok fegyelmezése esetén még nem volt különösen hátrány, a jól irányítható egyedek esetén viszont ez már inkább hátrányukká lett, különösen amikor támadások érték egyik-másik fejlesztői csoport munkáit, vagy ha például rablótámadás érte a szállítmányokat. Elég volt célba venni a kérdéses elementált, az egész vonat megállt, de akár gyárakat is leállíthattak egy jól irányzott ütéssel. A termelésnek viszont folynia kellett tovább, ami a fémipar újabb szabadalmát hozta magával, egyúttal munkával látta el a fémműves népeket.
Az elementálokat elkezdték különféle eszközökkel felszerelni. Ugyan értelmi szintjük nem nőtt különösebben, eszközhasználatra úgy voltak taníthatóak, mint egy ogre, felpáncélozva megnövelték az ellenálló képességüket. Megjelentek a gépekre hasonlító biomágikus létformák, a meckanika és az élővilág összeforrt a Dél-Mahel és Aetryas szervezte frigyben.
A páncélozott elementálok megjelenésével, fejlesztésével felbukkantak az első csatagépezetek, miknek még mindig egy mágikus teremtmény alkotta a magját, képes volt önálló reakciókra, irányítás nélküli cselekvésre, ösztönös igények kielégítésére mint a táplálkozás.
Ezen átmeneti, rövidke időszakot (T.i. 3798-3810) forradalminak élte meg a nagyközönség, de még fogalmuk sem volt arról az áttörésről, amit egy nagyra becsült ember, ki Aetryas szülötte volt, publikált.
Lorien An’Dehor deréktól lefelé bénán született, és kerekesszékbe kényszerülve másokra utaltan élte életének első harminc évét.
Kutatásai kezdetben saját fogyatékossága felé irányultak, ám ahogy ideje múlott, arra kezdett fókuszálni, miként éljen teljesen önálló életet egyedül. Az elementáloktól hajtott gépezetek lenyűgözőek voltak, ám idegenkedett attól, hogy maga mellé vegyen egy varázslényt, tekintve hogy gyámoltalan emberként nem tudta volna miként megvédeni magát ha a lény megvadulna. Az áttörést számára az hozta meg, amikor összefércelték a gépet és a teremtményt.
Miért zárna ő lelket a fémbe?
Miért kellene egy behemót jóindulatára utalva élni?
Artas legyen áldott, amiért értelmet adott nekünk, s gyarló elménket élő gondolatok forrásává tette, hogy a buzgó patakból csodák sarjadjanak!
Terra ideje szerint írott 3835-ben An’Dehor közzé tette az első, “tökéletesen gépiesített elementált”. A találmány alapja nem volt más, mint egy üzemanyagnak nevezett folyadék, mi energiahordozóként keringett az építményben, akárcsak az élőlények szervezetében a vér, vagy a mágikus energia. Ezen folyadékot természetből és mágikus teremtményekből nyerték ki, és biomechafluidumnak (BMF) keresztelte el feltalálója.
Az Elfeledett Évek titkos tudománya
T. i. 3835-4200
An’Dehor nevét csak a krónika jegyzi. Amit itt ír az, kinek megadatott hogy ismerje a múltat, s elmesélje azt a jövő gyermekének, ki tátott szájjal hallgatja mint meséket, sajgó szívvel, de szilárd pecséttel a lelkén őrzi a tudást, és biztosítja azt, hogy a világ ne kövesse el kétszer ugyanazt a hibát.
Példátlanul gyors fejlődés vette kezdetét Terianon, amivel nem lehetett mást tenni, minthogy elfogadni. A terrán felkapaszkodott egyik nap a gőzmozdonyra, majd egy mágnesvasútról szállt le a következő állomáson.
De mégis mi vitte ideáig a népet? Milyen lépések követték egymást? Szerkezeteket rejt a világ mélye, melyek távoli szeretteket kötöttek össze, olyan gépeket, mik a terránok helyett gondolkodtak és cselekedtek.
Gépterránok és a mechanikus szív
Egy emberöltővel fordult tovább a világ, a változás szele új lombokat tépázott Janera erdeiben. A főváros magas falú tanácstermeiben egymást ölte mágus és matériatudós. Az egykori összhang a múlté volt. Aetryast súlyos vádak érték, miket alig tagadott. A lebegő kontinens apránként kisajátította az elementál farmokat, majd felszámolta azokat, a vadász- és idomárcéheket pedig beolvasztotta saját munkásosztályába. Dél-Mahel varázslótanácsát viszont annyira lekötötte, hogy gondosan őrizze a Magisztérium kincseit, hogy későn eszmélt, s addigra csak mint öszvértárs lehetett a kövérre hízott Tudós Kamara mellett.
Janerában akkoriban egy Skulnerából elszármazott lycan, egy sárkánnyal keveredett arkeni oroszlán bestia leszármazottja uralkodott.
Nohrvis király erős kézzel tartotta irányítása alatt Janera ügyeit, s vele együtt a rá háruló világvédelmi feladatokat is, ám a tudósok dolgában bizonytalan volt. Varázslényként szívén viselte Dél-Mahel sorsát, viszont a fejlődés volt, ami a kontinenst pénzzel látta el. Végül Aetryas javára döntött, és meghagyta kezükön
az új generációs gépek tervezésének és kivitelezésének kizárólagos jogát.
A Magisztérium zokon vette döntését, és innentől kezdve kivonta mágihatalmát a kutatásokból. Természetesen szép számmal értek el sikert továbbra is, ami tanulmányaikat illette, a mágia hatalma viszont egyre szürkébbé vált a csodálatos szerkezetek mellett.
Aetryas továbbra is bátran használta korábbi munkáit, és azok fejlesztésével, tökéletesítésével új és újabb célokat tűztek ki. Hamarosan elterjedtek a gépiesített testrészek, kezdetben törött csontokat, elvesztett végtagokat pótoltak, majd egész szervrendszereket is.
A gépjárművek mellett egyre kifinomultabb szállítóeszközöket kezdtek alkalmazni a személyszállításban is, mi kezdetben a hús-vér hátasok helyettesítőiként szolgáltak, aztán pedig mint társlények is megjelentek.
Ezek viszont pusztán mint tárgyak működtek. Ameddig karban tartották őket, és akadt alkatrész, nem volt olyan probléma velük, mint a pihenés igénye, vagy a változékony időjárással beálló makacsság. Kezdetben ezeket is gőz hajtotta, aztán a BMF elterjedésével az új üzemanyag hajtotta őket. Megjelent párhuzamos erőforrásként az olaj is, mit szintén előszeretettel használtak gépmeghajtásra. Az olajjal szemben a BMF az élő természetből, pl fából nyerte az alapanyagot, vagy az elementálok által előállított nyers erőt használta fel, elvétve pedig lehetett találkozni mágiával kevert üzemanyagokkal is.
Ezen üzemanyagok viszont mind költséges, és környezetromboló előállítási módokkal kerülhettek csak felhasználásra, amire megoldást kellett találni. Terian népe ugyanis joggal kelt fel, mikor látta, mennyi erdőt emészt fel, mennyi vizet szennyez Aetryas és a fejlődés amit hoz, érezte a szélben szálló halál keserű szagát.
A halál nem csak a születéssel járó állapot lehet. Holt az, mi sosem élt, minek nem dobbant hús szív a mellkasában, minek nem kering testében nedv, aminek mellkasa üresen kong, mint az Atreiosziakért imára hívó gong hangja.
Az ezredfordulón (T.i. 4000) nagy szenzáció napja köszöntött Terianra. A negyedik Millenium megajándékozta a világot egy új gyermekkel. Egy terránnal, mit sosem hordott anya a méhében, egy géppel, ami több volt, mint lelketlen masina.
Myraex névre keresztelték, és ő lett az első meghanikus szerkezet, melynek polgári jogokat ismertek el. Sokáig vitatott volt, hogy feltalálója hazug sarlatánként visszanyúlt a mechek és elementálok keresztezéséhez, ám a számos nyilvános bemutató, ahol szétszerelte és összerakta alkotását, végül meggyőzte a publikumot. A gép beszélt, számolt, és érzéseket utánzott.
Myraexet sorban követték a mechterránok. Kezdetben csupán mint szolga faj, az idő múlásával, a fejlesztéseknek hála pedig egyre tiszteltebbé váltak terrán társaik közt.
Dél-Mahel Terra elleni eretnekségnek kiáltotta ki a mecheket, mivel valóban nem volt vallás tudatuk, csupán alkotójuk iránti tiszteletük. Ugyan a Magisztérium korábban sem állt mélyen vallásos közösség hírében, Atreiosz hatalmát akkor is elismerték, ha már századok óta nem mutatkozott nyíltan egyetlen isten sem. Aetryassal szemben a Varázsló Tanács céljává vált az istenek hatalmának felkutatása, annak mibenlétének megértése.
A végtelenség kígyója
Rivenna volt az első kontinens, amely erdei és vizei védelmének érdekében kérvényt adott be a természetes üzemanyagokkal máködő gépek továbbfejlesztésének érdekében. Mivel szoros kapcsolatban álltak Panterániával, így bár ez kimondatlan volt a Csendesháború miatt, a világ tudta, hogy ez a víz világának is óhaja. A fenyegetést pedig, mi a mélység lakói részéről hömpölygött baljós tengeri páraként a vizek felett, balgaság volt félvállról venni.
4082-ben Aetryas nyílt pályázatot hirdetett, ami egész Terian-szerte vonzotta a tudósokat. A globális probléma, bár sokakat mozgatott meg, mégsem vonzott elegendő elmét, Dél-Mahel pedig mereven elzárkózott a közös munkától. A pályázat végül kudarcba fulladt, és 4085-ben újra hirdették.
Ezúttal, a köz nagy megrökönyödésére, egy interai pályázat is érkezett. Az erullani laborok és testvérbázisaik jelentős, megkérdőjelezhetetlen eredményeket értek el a századok alatt,
minek köszönhetően nem csak a vámpír nemzetségek családfái váltak szerteágazóvá, hanem a sárkányok, démonok, lycan ivadékok, és más kisebb fajok is alfajokkal színesedtek. Hatásuk tagadhatatlan volt, senki sem vitathatta hozzáértésüket. A Tenyészítési Projektekhez kapcsolódó kutatásokon kívül azonban nem volt ismert másféle tudományágban való jeleskedésük, ezért is volt meglepő, hogy a mechanikában is képviselni kívánják magukat.
A nyers pályázat alapja egy tanulmány volt, amihez Rivenna Pentosseo-öblében fekvő csontvázból kellett anyagot nyerni, majd a hatalmas kígyó reprodukálásával egy olyan lényt, vagy gépezetet alkotni, mely állandó mozgásával energiát termel. Néhány évnyi csendet követően létrehozták a prototípust.
4106-ban került bemutatásra maga a gép, ami nem csak hogy energiát állított elő, azt visszaforgatta a saját működésébe, a felesleget pedig tartályokba, úgynevezett akkumlátorokba vezette. Az energia nagyon hasonló volt a villámokéhoz, amit elektromosságnak, vagy delejnek hívtak.
Magát a kígyót delejkígyónak, keresztelték, szimbólumává pedig a fektetett 8-as vált. Ennek oka az volt, hogy ha egyszerű körpályára állították volna a delejkígyót, annak folyamatos mozgási energiája ugyan állandó volt, ha valamiért lassítani kellett, például karbantartás miatt,
az energiaveszteséghez vezethetett. A probléma kiküszöbölésének érdekében olyan pályát alkottak, amely emelkedőt és lejtőt is tartalmazott a pályán belül kétszer, így természetes módon lassult felfelé, míg lefelé gyorsult. A ciklikus pályát oldalról tekintve pedig megkaptuk a végtelen jelét, mi szimbólumává is vált a delejkígyónak.
A könnyen tárolható energiának hála, Terian modern korba lépett. Egymást követték az újfajta találmányok, a világ arculata teljesen átalakult. 4200-ra megoldódott a mechterránok energiakérdése is, természetessé váltak a társadalomban, ahogyan az apró gépek is, mik akár egy gyermek kezében is elfértek. Megfigyelő rendszerek, kommunikációs eszközök, gondolkodó szerkezetek terjedtek el mindenhol.
A lehetőségek tárháza valóban végtelennek bizonyult.
Csak éppen arra nem számított senki, hogy a végtelenség kígyója marni is képes.
