-Igen, halott. Azt beszélik vérbe fagyva találtak rá egy párás hajnalon a trónteremben. Az őrök nem hallottak semmit, a király sértetlen volt, mégis jókora tócsát termelt maga alá. Az orvosok nem tudják hogy történhetett, nem találtak semmit. Legalábbis ez a hír járja. A kormányzó és a királyi család csak annyit doboltatott ki, hogy meghalt a király, majd nagy gyászmenettel koporsóba tették a királyi sírkertben. – Vont vállat unott fejjel, őt nem igazán izgatta, hisz egy szarházival kevesebb szívja el előle az oxigént ezen a világon. Neki úgy is az őt követővel van nagyobb problémája.
– Bizony. Tenston herceg elég korán megházasodott, és nem kellett sok idő, mire az első herceg világra jött. Boldogan él a feleségével a mellék palotában, teljesen elhatárolódva a birodalmi teendőktől. Egyáltalán nincs jelen a politikai életben. Zhan éppen ezért teljhatalmú úr Arkenben. – Adott magyarázatot, mint valami tárlatvezető, akit épp egy alkotásról kérdezett valami satu hülye kölök. – Hé! – Futott át teljes testén a hideg, mikor az izmos kar dereka köré fonódott. – Marha gyorsan verd ki az agyoncicomázott fejedből ezt az egészen, ha jól emlékszem tisztáztuk a bárban, hogy merre hány méter. – De a cicus meg se moccant. – Letépem a füleid, trófeát csinálok belőle majd eladom!
Ragadta meg a két bolyhos fület, melyet hiába húzott, nyúzott, gazdája ugyanolyan nyugodtan heverészett a nő mellett. Jeah minden gonosz ötletét kipróbálta, de hasztalanul. Végül lemondó sóhajjal, ismét morogva feküdt mellé, lenyelve a békát, hogy kénytelen a hímmel megosztani fekhelyét az éjszaka. Jó időbe beletelt, míg az álom végre meglátogatta. Feszélyezte és bosszantotta a helyzet, de az jobban, hogy túlságosan nyitott térben kell aludnia. Nem tartotta biztonságosnak.
Másnap reggel, mikor puha pracli felébredt, Jeah még mélyen aludt. Hosszú és kemény napok voltak mögötte, így nem meglepő, hogy kettejük közül nem ő volt a korai kukorékoló. Talán félórával később tért magához. Kótyagos fejjel nézett körbe, majd mélyen beszívva a levegőt és füleire hagyatkozva tudta, hogy Leon nem lécelt le. Feltápászkodva megindult saját szobájába, aminek láttán annyira mégsem bánta, hogy a párnákon aludt. Véve egy gyors zuhanyt rendbe tette magát, hogy lemossa magáról mindazt a koszt, ami a napok alatt rákerült. Dolga végeztével visszaindult a közös pihenőbe, ahol a cicus ugyanúgy heverészett, mint tegnap este.
– Látom te vagy a lusta macskák koronázatlan királya. Gondolom vadászni sem tudsz, mert a várakozás közben elalszol. – Vigyorgott rá gonoszan, majd helyet foglalt.
Figyelmesen hallgatta, hagyta had gagyogjon, közben memorizálta azokat a dolgokat, amik fontosak lehetnek. Arca nem volt valami beszédes, leginkább fapofával nézett rá, ám szeme csillogása árulkodó volt, ha a férfi megfigyelte. Tudni lehetett mikor gondolkozott el a hangzottakon és mikor engedte el az információt teljes egészében a füle mellett. Végül szem forgatva megrázta a fejét, majd mély hallgatásba burkolózva gondolkozott kicsit.
– Az Amoria kastély jó ideje le van zárva, a tiltott helyek listáján van. Ez ad némi magyarázatot.. De.. A király abban az évben, mikor Kirigen eltűnt, hatalmas erőfeszítéseket tett, amihez rengeteg kőművest és mesterembert hívatott össze a birodalom minden tájáról. – A szemeibe nézett. – Szóval te is egyike voltál a báboknak, akik élve kijutottak. Különben nem tudnál ennyit. Remek! Te tudod, hol vannak bejáratok az alagút rendszerbe. – Csillantak fel szemei, majd megragadta a férfi két kezét. – Gyere velem Arkenbe! – Szinte fölé tornyosult, hangja lelkes és határozott volt. – Megkapod a nyamvadt fioládat… És ha velem tartasz, neked adom mindenem. A te kezedben van az egész birodalom sorsa, hogy megtaláljuk Kirigent és elfoglalhassa a trónt. Zhan csak így bűnhődhet meg..! – Szinte szorongatta kezét.
Látta, hogy Leon nem lelkendezik az ötletért, így egy röpke gondolat erejéig eszébe jutott, hogyha megosztaná vele a történetét, talán megenyhülne és segítene neki, de az túlságosan sebezhetővé tenné. Sokat tudott Kirigenről és a királyi családról, mivel arisztokrata családból származott, majdnem a királyi családba is bekerült.
– Lehet, hogy téged hidegen hagy, mert a hátad mutatod a társaidnak, de.. Ártatlanok vére szennyezi be az utcákat, úgy üldöznek bennünket, mint az álatokat, nem számít, hogy gyerek, idős, asszony vagy beteg. Gyerekek… Vesztik el a családjukat.. – Csuklik el hangja, ahogy saját múltjára gondol. – Csak idő kérdése és a kormányzó célba veszi a herceget. Ha csak egy csepp törődés is van benned, ne hagyd, hogy tovább folytatódjon az öldöklés, ne hagyd, hogy egy boldog családot végezzenek ki a hatalom megtartása miatt.
Drasztikus és kemény szavak voltak ezek, de egytől egyik mind igazak. A nő tudta, hogy szép, virágnyelven elsuttogott szavakkal a cicus a füle botját se fogja mozgatni, de talán a kő kemény igazságot tolja a képébe, az megindít benne valamit, ha nem.. Akkor képes drasztikus lépéseket tenni, hogy magával vigye az első Skulnerára tartó hajóra, ami délben indul a kikötőből.  

A felemelt ujjára csíkra állt a szája, de hagyta, hogy a férfi elmondja mit is gondol. Felvetéseire fintorgott és a szemeit forgatta, ám nem szólt közbe. Mikor viszont túl közel hajolt hozzá, akarata ellenére teljesen a boksz támlájának dőlt, kihátrálva.
– Nagy tévedésbe vagy, ha azt hiszed ezek miatt jöttem. Mégis milyen alakokkal veszed körbe magad, ha ilyesmiket feltételezel másokról? Egek ura… – Rázta a fejét. – Akkor tisztázzuk. Ha fizetnél, se engednélek be az ágyamba, ha valakit meg akarok ölni, azt megteszem én magam, nincs szükségem egy olyan puha mancsokkal rendelkező selymes kölyökre, mint te.
Kölcsönös ellenszenvet tápláltak egymás iránt, de Jeah nem vette a szívére. Inkább előnynek tartotta, mintsem hátránynak, hisz így előbb végezhetnek egymással és mindenki mehet a dolgára, ha téved. Ha nem.. Az már bonyolítja a folyamatot, de ezzel az eshetőséggel egyelőre nem számol feleslegesen. Összeszedve gondolatait szóra nyitotta ajkait, de egy harsány hang ráhozta a szívinfarktust. Füleit fájdalmasan lecsapta, miközben minden szőrszála égnek állt. A komikus jelenet és az ő leszarom arckifejezését is átvarázsolta és eleresztett egy szánakozó mosolyt. Egészen addig szórakoztatta a helyzet, amíg Leon végleg ki nem viharzott a bárból, ezzel megint elvesztve őt, ami kezdte kissé idegesíteni a nőt. Morogva, másoknak érthetetlen nyelven kezdett ez szitokszavakat szőni miközben a távozás mellett döntött. Fárasztó nap volt mögötte, a fogócskához pedig nem volt már sok ereje. Mégis a pultos volt a nap megmentője, aki felé csúsztatta a cetlit, mikor elment mellette. Hálásan biccentett felé, majd hagyott némi érmét a pulton kifizetve az életmentő információt.
Mint a mosatlan zokni, olyan állapotban érkezett meg a fogadóhoz. Mivel Zagarába érkezése óta a csillagos ég alatt alszik, úgy döntött megérdemel egy normális szállást pár órácskára. A fogadóssal hamar megtalálták a közös hangot, főleg azután, hogy a nő meglengette előtte pénzes batyuját. A férfi készségesen adta oda az egyik szoba kulcsát majd fel is kísérte a bestiák emeletére.
– Biztos nem lesz másra szüksége, Jeah kisasszony? – Fonta össze kezeit várva a választ, szemeiben pedig lehetett látni, hogy már előre kitalálta a kérésének díját, amit távozáskor bevasalhat vendégén.
– Megleszek, köszönöm a figyelmességét. Szép álmokat. – Hagyta faképnél a lépcső tetején.
Mutatóujján pörgetve a kulcsot haladt kecses léptekkel a szobája felé. Biztos volt benne, hogy a cicust csak délelőtt fogja tudni elkapni, így gondolatai csak is a szobájában lévő puha ágy körül jártak, egészen addig, amíg meg nem hallotta a durmolást. Közelebb érve a közösségi pihenőhöz megpillantotta a férfit. Habozott pár percig, hogy most hogyan tovább, végül, ha már így alakult, miért szalassza el a lehetőséget.
Halkan osont oda hozzá, majd bemászott a párna halmazra. Mivel jó mélyen aludt, kénytelen volt a titkos fegyverhez nyúlnia. Az egyik combjára erősített szíjból kihúzott egy apró parfümös üvegcsét, amiben furcsa kék színű lötty hullámzott. Levéve a kis kupakot a férfi orra alá dugta.
– Ébresztő gyáva cicus… – Suttogta füléhez hajolva.
Az üvegcsében egy úgynevezett Cemenlik kavargott, amibe macskamenta, macskagamandor és macskagyökér volt összefőzve némi fahéjjal, harmatgyümölccsel és vinnyogó fűvel. Ez az elegy olyan illatot generál, ami a macskák számára ellenállhatatlan, így Jeah sem lóbálta sokáig az üveget, vagy ő is a hatása alá került volna. Várt pár percet, majd fogta, és egy nemes mozdulattal lerúgta a párna halom tetejéről.
– Tudom, hogy ébren vagy. – Figyelte szigorú tekintettel. Egy ideig hallgatta a szitkozódását, majd meglóbálta előtte az üvegcsét.
– Játszunk. Ha együttműködő leszel, neked adom az egész üvegcsét. Tudod mi ez, igaz? – Ahogy lóbálta, látta, hogy kitágult pupillákkal követi. – Ez nem az a szar, amit minden utcasarkon utánad dobnak pár garasért. Ez színtiszta. Nem csak illata tökéletes, ha megiszod, olyan álomban lesz részed, mint még soha. Majdnem 12 órás a hatása ennek a pici üvegcsének. Szóval, áll az alku?
Amint megkapta a várt választ elégedetten helyezte magát kényelembe az eddig uralt párnahalmot, persze hagyta, hogy beszélgetőpartnere visszaköltözzön. Elkezdett játszani az üvegcsével, miközben fél szemmel azért figyelt a férfire.
– A nevem Jeah. Jól érezted a bárban, Arkenből jöttem, és igen, egy hímet keresek. – Tért a lényegre. – Nem a király miatt kellett elhagynom a hazám, hanem a kormányzó miatt. – Tekintetében keserűség és harag villant át. – 5 évvel ezelőtt a nagy zsarnok furcsa körülmények közt meghalt, amivel senkinek nem volt problémája, mert mindenki azt hitte, hogy az ifjabb fia, Tenston ül majd a trónra. De nem így lett. A koronaherceg lemondott a trónról bátyja, javára és éli a boldog családi életét. Mindenki tudja, hogy Kirigen herceg elhagyta Arkent, és a kormányzó rendkívüli helyzetet hirdetve ’’ ideiglenesen ’’ elfoglalta a trónt. – Morgott. – Az a fattyú a nép kárára vígan elvan a palotában.. Aki nem hajt fejet, vagy száműzik, vagy kivégzik felségárulás vádjával. Még a zsarnok király idejében is jobb volt a helyzet.. Arken egyetlen reménysugara Kirigen koronaherceg. – Nézett komolyan Leonra. – Nem nehéz kitalálni ezek hallatán, hogy miért vagyok itt. Ma éjjel az egyik bárban egy csapos beszélt rólad, ezért találtalak meg. Ha tudsz valamit, áruld el. Segíts megtalálni. 

Zagara egy nyüzsgő kereskedelmi város, Janera déli partján. Az utcák nem csak nappal, éjjel is csurig vannak, a pavilonok és bódék pedig tele friss áruval. Az éjszakai hangulatot mindenféle színes papírlámpások adják, melytől olyan érzése lesz az embernek, mintha egy fesztiválon lenne. Ebbe a pörgős városba futott be négy napja az a hajó, ami egyenesen Skulneráról indult. Az utasai vegyes személyekből állt, mégis, egyikük kitűnt közülük.
Látszott rajta, hogy utazó, de nem a gazdagfajta. Szakadt ruházata vonzotta a kíváncsi tekinteteket, és akinek figyelme rá terelődött, már nem csak a ruhái miatt időztek el, hanem formás alakja miatt. A nő viszont észre sem vette ezeket a tekinteteket. Határozott léptekkel haladt a vásárló tömegben, miközben fülei radarszerűen figyeltek minden érdekesnek tűnő szóra vagy mondatra. Jeah a napok nagy részét arra használta, hogy a városka forgalmasabb helyein kérdezősködjön hazája elszökött hercegéről, de nem rendelkezett róla sok információval. Csak is a nevét, az Arkeni macskafélékre jellemző tulajdonságokat tudta elmondani, meg egy két pletykát, de azokkal nem ment valami sokra.
Öt évébe telt, amíg végigjárta Skulnera minden városát a herceget kutatva, de mindenhol zsákutcába jutott, senki sem rendelkezett információval. Ő viszont töretlenül keresni, és az út alkalmával vadász hírnevét is növelte.
Már késő éjjel volt, mikor újabb szórakozóhelyre tette be lábát. Célirányosan haladt a pulthoz, majd helyet is foglalt az egyik szabad széken.
– Egy dupla whiskey lesz. – Intett a pult mögött álló szatírnak, aki fajához képest egész normálisan nézett ki.
– Hosszú út? – Kérdezte, miközben elkezdte elkészíteni a kért italt.
– Hosszabb, mint szeretném. – Sóhajtott. – De úgy látom ma estére csendesebb helyet sikerült kifognom. – Nézett végig a rusztikus ivón, amiben alig lézengett egy két ember.
– A nyugalom múlandó, ez a hely csak pár napja van nyitva, még nem tudják, hogy melyik cégcsoport tagja. – Tette elé a poharat, amibe koktélnapernyő is került. – Üdv Zagarában. – Vigyorgott.
– Kösz. – Szedte ki a napernyőt, majd beleivott a pohárba. Élvezte, ahogy az alkohol végigcsorog nyelőcsövén és meleg érzést hagy maga mögött. Kicsit hiányzott már neki.
– És minek köszönhető, hogy egy Skulnerai nagymacska Janera partjára téved? Meguntad a napsütést, kedveském? – Kezdte el törölgetni az elmosott poharakat. – Vagy talán egy hím csalogatott át az óceánon?
– Ami azt illeti, igen. Keresek valakit. – Pillantott fel poharából.
– Tényleg? Akkor jó helyet választottál információ cserére, jó ideig a város egyik legforgalmasabb ivójában dolgoztam pultosként. Én vagyok a város szeme és füle! – Nevetett fel hangosan, amire több vendég fel is emelte a fejét, de nem foglalkoztak vele túlságosan. – Szóval, kit keresel?
– Egy Arkeni oroszlánt. A bőre kreolos, a haja kissé hullámos, mélybarna, szemei pedig akár a smaragd. A neve Kirigen. – Újra a pohárba kortyolt. – Egyesek szerint egy szörny, egy igazi bestia, aki magával hordozza a káoszt és a halált. Állítólag tele van sebhelyekkel a folytonos öldöklések miatt. Járt a városban ilyen ember?
– Adj egy percet. – Szuggerálta a kezében lévő poharat. – Van a városban egy nagymacska. Lea.. Lega.. Leon! Igen, a neve Leon. Kreolos bőr, dús hajkorona, zöld szemek, macska fülei és farka van. A nők réme. Mindenki csámcsog rajta, de a cicus finnyás.
– Hol találom meg?
– A város túl felén van egy alakváltóknak fenntartott forgalmas, ehhez a helyhez hasonló bár. Általában ott látni. Ha szerencséd van, elkaphatod. Ha ki is hagy egy vagy két éjszakát, a harmadikon biztos megjelenik. Újratöltsem? – Mutatott a már üres pohárra.
– Nem, továbbállok. Kösz a segítséget. – Fizetett. – Szép estét. – Intett, majd távozott.
Beletelt néhány órába, mire megtalálta a szatír által leírt bárt, de sikerrel járt. Hajnali három lehetett, de még mindig elég sokan voltak ott. A nő unott sóhajjal ment be, és bent szinte leesett az álla. Valóban a fajának kedvező kialakítása volt az egész helynek. Minden likantróp számára volt elkülönített hely, de voltak közös terek is. Kis kérdezősködés után Jeah megtalálta a macskaféléknek kijelölt részt. Átlépve a függönyön megpillantotta a férfit, aki egyedül ült vele szemben az egyik bokszban.
– Te tényleg egy Arkeni macska vagy. – Nézett végig rajta megállapítva a nyilvánvalót, de annyira meglepte, hogy találkozott hozzá hasonlóval ilyen távol Arken Királyságától, hogy ezt hangosan is kimondta. Megköszörülve torkát összeszedte magát.
– Szabad? – Csúszott be hozzá a bokszba meg sem várva a választ. – Rabolnám kicsit az időd, de ahogy látom, nem akadályozlak meg ezzel semmiben.
Nyers volt és lényegre törő. Olyan régóta kereste a herceget, hogy most minden áron kapaszkodni akar ebbe az információ forrásba. Valóban hozzá hasonló, és ez hatalmas áttörés a kutatásában.