A tudás és az emlékezet istene

 

 

Család, kapcsolatok:

Emlékei és tudása révén egyszerre kötődik mindenkihez, mégsem tartozik hozzá senki.

 

 

Története:

  Terian világában már hosszú ideje igazgatták dolgaikat az istenek, élték mindennapjaikat a terránok. Terra csarnokaiban mindennaposak voltak az istenek közti viszálykodások és a békekötések, s annyira efoglalt mindenkit saját életének igazgatása, hogy el is feledkeztek valami fontosról. Fel sem tűnt, hogy egy fontos, kitöltendő űr tátong soraik közt, a terránok pedig mivel hozzájutottak egyszerű vágyaik tárgyához, a szerelemhez, pénzhez, hatalomhoz, családhoz, volt vetés és aratás, akadt tiszta víz mi oltsa szomjukat, tűz mely melegítette őket és fényt adott, kövér termőföld, dús legelők, és tiszta volt a levegő ami játékosan táncolt még a forró nyári napokon, s a hideg télieken is, eszükbe sem jutott mást kérni.

  A hiány azonban nőttön növekedett, árnyékként vetült a világra. Az egyszerű gondolatok egymást követték, kiszorítva azokat melyek több emlékezetet érdemelnének. Terian másod korának fordulóján az istenek egy fenyegető válsággal szembesültek: a felejtéssel. A terránok még csak tudatában sem voltak annak, milyen veszély fenyegeti őket, az értelmes lényeket, akik büszkék voltak arra, hogy több értelemmel bírnak mint az egyszerű állatok. Terrának cselekednie kellett, azonnali hatállyal, különben félő volt, hogy a nagyszerű dolgokkal együtt feledésbe merül előbb-utóbb több olyan erény is, mint a hűség, a ragaszkodás, a bajtársiasság, a becsület, az igazság iránti vágy. Megkérte Lairát, Etrigent és Oberont, az idő istennőjét, a vándorok oltalmazóját és a sors istenét, hogy összefogva indítsanak a terránok lelkében egy olyan buzgóságot, mely nyomán vágy támad bennük az emlékezésre, és arra is, hogy megismerjék világukat, tudást szerezzenek arról, és tudásukat gyarapítva gazdagabbá tegyék ne csak magukat és környezetüket, de az egész világ javát szolgálják. A három isten megkezdte munkálatait, és a többiek is próbáltak hírnükeik, familiárisaik segítségével részt venni a munkákban. A sötétség ugyanis gyere gyarapodott, s egészen odáig nőtt, hogy alakot öltve kilépett belőle két ismeretlen.

  Ostobaság és Közöny volt a nevük, két megszólalásig hasonlító, maszkos figura. Csupán álarcuk ábrázata különbözött, tökéletesen megjelenítve az ostobák bárgyú vigyorát és az érdektelenség komorságát. Ruházatukon látszott, hogy nem erről a világról valóak, s bármerre jártak, Terian népén súlyos apátia uralkodott el, elméjük pedig feneketlen mélységű sötétségbe burkolózott. Akiken teljes hatalmat nyertek, azok végül kővé váltak. A terránok kétségbeesetten kiáltottak az istenekhez, ám sajnos egyikük sem tudott végső megoldást nyújtani, bár felvették a harcot az idegen erőkkel melyek pusztulással fenyegették világukat. A Rémuralom pedig, merthogy ez volt nevük, csak kacagott erőfeszítéseiken. A terránoknak imádkozni kellett hogy megmentsék magukat, ám mint mondani szokás, a jó válaszhoz a megfelelő kérdéseket kell feltenni.

  Oberon, Etrigen és Laira közös munkája épp nem az utolsó pillanatban érte be gyümölcsét. Egy kicsiny közösség, egy névtelen tempom falain belül egy újfajta imát kezdett el mormolni.

,,Terra anyánk, ki minden bölcsességgel megáldasz bennünket, adj most elménkbe lángot mely képes felismerni a gonosz gyengéjét. Vezess minket a helyes úton hogy felvehessük a harcot Ostobasággal és Közönnyel, hogy ellene mehessünk a Rémuralom hatalmának.”

  Egyszerű sorok voltak, de mindennél fontosabbak azokban az időkben. Ezek a sorok teremtették meg az új istent, aki képes volt rábírni a két rémet arra, hogy elhagyják szeretett otthonukat.

  Artas lett a tudás, és az emlékezés istene. Megjelenését követően első dolga az volt, hogy krónikákba foglalta az istenek történeteit, és Terian történelmét, hogy senki el ne felejthesse, honnan indult a világ, és hogyan lett azzá ami. Fáradhatatlanságának és örökös tudásszomjának köszönhetően az istenek könyvtára, melynek mintájára készült el később a Tudás Pavilonja, melyet a Könyvek Fellegvárának, vagy Minden Ismeret Templomának is neveznek. Amit egyszer megtudott, Artas azt soha többé nem felejti el, így valószínűleg ő Terianon a legokosabb lény minden fölött. A tudás pedig hatalom, még ha nagy árat is követel…

 

 

Tisztelete:

  A legméltóbb tisztelet hozzá, ha valaki kezébe vesz egy könyvet, és törődik az elméje pallérozásával. Noha Artasnak szerencsére jó humora is van, így gyakorlatilag bármilyen olvasmány megfelel számára ha valaki tiszteletét akarja tenni előtte, de valódi szolgálói nem egyszerűen lelkes olvasók. Artas sosem építtetett magának templomokat, szentélyeket, és nem kért imákat sem, habár rengetegen vannak akik akár öntudatlanul is az ő nevét és erejét gyarapítják amikor valamilyen tudás után áhítoznak, és számos szerzetesi és apácarend van, melyek visszavonultan, kizárólag neki szentelik magukat. “Papjai” és “papnői” valójában egytől egyig tudósok, kutatók, felfedezők, feltalálók, felderítők, és kíváló, kísérletező kedvű szakemberek garmadája, akiket Artas lelkesen ajándékoz meg kitartással… Akkor is, ha ez az életükbe kerül.

 

 

Megjelenése, jelképei:

  Magas, délceg figura, hosszú hajjal, mely úgy csillog, mint a frissen papírra vetett, még meg nem száradt tinta. Szemei hasonló árnyalatban játszanak, orrán egy monokli ül, mely varázslatos tulajdonságokkal bír. Keskes arcát az ábrázolásokon általában egy könyv, vagy egy vizsgált élőlény felé fordítja. Jó kapcsolatot ápol a többi istennel, így gyakran jelenik meg azok társaságában, vagy attribútumaik mellett.

 

 

Familiáris, hírnök:

Cognulus: az isten monoklija, mely saját értelmet és személyiséget nyert, köszönhetően a három isten munkájának, kik közreműködtek a terránok lelkében élő tudásszomj felélesztésében. Cognulus időtől függetlenül megmutat gazdájának minden információt arról a tárgyról vagy élőlényről, melyet rajta keresztül vizsgál. Ilyen módon Artas előtt nem létezik titok, amiről tudomást akar szerezni, ahhoz hozzá fog jutni.

Ünnepek:

Nocitio: köznyelven a Tudás Éjszakája. Egy évben egyszer rendezik meg, ilyenkor minden intézmény ahol tudást tárolnak, megnyitja kapuit, és természetesen idegenvezetéssel látogathatóvá válik. A tárlatvezetés során a köznép is új információkhoz, ismeretekhez juthat, tájékozódhat a tudományos mágia és egyéb területek fejlettségéről.