Ármány és árulás istene

 

 

Család/Kapcsolatok:

Etrosz, az igazság istenének fivére.

 

 

Története:

  Azt hinnénk, hogy az árulás ellentétpárja a hűség. Hogy az ármányé a jóakarat. Senki sem tudja, hogy miben gyökerezik ez a hit, honnan ered, de az biztos, hogy az egyetlen amivel legyőzhető a ez a két ikerkígyó, az nem más, mint az igazság.

  Etrosz és Aspereion születésük után sokáig rejtegették arcukat. Nem lehetett tudni, hogy melyikük hová tartozik, mit szolgál pontosan. Aspereion gyakran tüntette fel magát jó színben annak érdekében hogy a terránok őt hívják segítségül. Csak lelküknek legmélyén ismerték el, hogy valóban egy sötétebb utat követtek. A testvéristenek útjai ugyanis nem voltak egyértelműek. Az egyik ösvény világos volt, könnyű, míg a másikat benőtték a gazok, és kacskaringós elágazásaiba könnyen bele lehetett zavarodni. A kettő olykor összefutott, s mikor szétváltak, bizonytalan választás elé állították a lelkeket. Az ártatlan áldozatok számára sokszor csak akkor derült ki hogy az ármány ösvényét követték, mikor az út végén két hatalmas kígyó nevetett sziszegve, vagy a megtört lélekről lekerültek a nehéz láncok, melyek az igazság súlyával terheltek mindent hordozójukra.

 

 

Tisztelete:

Aspereion nem csak az imákból, hanem a sikeresen végrehajtott merényletekből nyeri erejét. Számára a legkedvesebb áldozat, ha mérgeket használnak a cél elérése érdekében, de azzal is kegyeltjévé válhat valaki, ha befogad, vagy gondozni kezd egy kígyót.

A kígyóemberek, lamiák, és egyéb hüllőkhöz hasonló terrán fajok melyek rendelkeznek a kígyók valamely tulajdonságával, az isten teremtményeinek vallják magukat, ám vannak akik kifejezetten idegenkednek ettől a kedvezőtlen megítélés miatt. Holott, tegye mindenki szívére a kezét, nincs olyan, aki ne folyamodott volna akár icipici cselhez azért, hogy elérjen valamit.

Ha valaki egy nagyobb szabású tettre készül, érdemes ellátogatnia az isten egyik kígyó szentélyébe, ahol a papok próba elé állítják a látogatót. A Kígyómarás, a Kígyó ölelése, a Kígyó tekintete, A Kígyó csókja a leggyakoribb szertartások, melyek során ha a terrán méltónak bizonyul, Aspereion támogatni fogja törekvésében. Ha valaki elbukja a próbát, természetesen meghal. Itt nincs halhatatlanság. Egy isten ellen nem lehet másképp kiállni, csak elszántsággal. Emiatt azonban többször is meggondolja aki ármányra készül, hogy a saját erejére és pusztán imáira támaszkodik, vagy mindent egy lapra tesz fel, az életével együtt a siker érdekében.

 

 

Megjelenése, jelképei:

Megnyerő tekintetű férfiként ábrázolják, kinek szemei a kígyóéhoz hasonlóak. Pupillái hasítottak, arcán sima mosoly ül. Lenge kelmékből áll melyet tüskék, szalagok díszítenek, s nem sokat takarnak az isten szoborszépségű testéből. A tüskék valójában méregfogak, a szalagok pedig a kígyókat szimbolizálják. Egyes ábrázolásokon kígyókba öltözött férfiként látható, de megfestették már mint kígyó, vagy félember alakban is.

 

 

Familiáris, hírnök:

Ureuszok: A két ureuszkígyó Aspereion hatalmát jelképezik. Afeea és Kawara örökké valahol az isten körül tartózkodnak, testének melegéből nyerve erejüket. A terránoknak álom vagy látomás formájában jelennek meg, közvetítve gazdájuk sugallatát. Aspereion ugyanis soha nem jelent ki semmit egyenesen.

 

 

Ünnepek:

Szektáiban rendszeresen ünneplik, ám mivel morálisan nem elfogadott a tisztelete, így nincs egységes terrán esemény amit nevében rendeznének. Ha mégis akad, a szertartás része a kígyók ünneplése, azok szeretgetése. Ha valaki egy kígyó miatt halálozik el egy ilyen eseményen, úgy tartják, hogy maga Aspereion vette maga mellé, így a legnagyobb kegynek gondolják.,