Ayoraha szigete

Subscribe
Visszajelzés
guest
97 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
Sooyun
2022.11.24. 21:50

  A gyermek kíváncsiságát részletről részletre elégítették meg, s ösztönös dicsekvése, mellyel családtagjait fényezte új barátai körében, a helyénvaló válaszoknak hála, elhalkult. Mindig is csodálta nénjét és nevelőapját is, ahogyan a klán idősebb tagjait is persze, ám mivel nem volt viszonyítási alapja, mellyel megállapíthatta volna az erőviszonyokat, csak ezen módját ismerte a felderítésnek. 
– Káosz sárkány? 
Szürke szemei csészealjnyira növekedtek, ahogyan a kapitányt nézte. Sosem látott még sárkányt, csak a képeskönyvekben, és erejüket is csak hírből ismerte. Egy valódi mesehőssel állt most szemben. Édes tétovasággal nyújtotta ki a kezét, és megsimogatta a nő ruháját, hogy valódi-e? 
– És át tudsz változni? – kérdezte hangosan suttogva, mintha csak titkot kérdezett volna.
Olyan izgatott volt, hogy észre sem vette, milyen erőteljesen szorongatja kicsi ujjaival Saraby testét. Itta Laontel minden egyes szavát, mintha egy tanítómestert hallgatott volna. Nem kerülte el figyelmét egyetlen egy szó sem, mindent az eszébe… A lelkébe vésett. 
  Persze a szórakozásnak vége szakadt, amikor nénje megjelent, de így is alig tudta otthagyni Laontelt, új példaképét. Gyermeki csodálata a legtisztább, legőszintébb dolog volt, amit terrán valaha érezhetett. 
  Inaya ugyan nem volt szemtanúja a férfi testi változásainak. Nem láthatta szépen metszett arcát, sem pedig hogy mennyire jól mutat öltözékében. Nem láthatta, hogyan szökik arcára a vörösség árulkodó jele, sem pedig azt, hogy szemei alatt sötét foltok kiáltoznak pihenésért. Mégsem volt titokban előtte semmi, sőt, a férfi hangulatának változásai lobogó fáklyaként világítottak. A láng színe folyamatosan változott, áramlása pedig úgy duruzsolt a hajadonnak, mintha kedves ismerőse volna. Eldalolta neki vágyát, csodálatát, elsuttogta hogy mennyire vonzódik hozzá, és azt is, hogy akaratereje képes legyűrni kimerültségét is. A nő pedig magához ölelte ezeket, mint kincseket, színeiket egyenként becézte végig pillantásával. 
– Köszönöm, de úgy vélem, mindannyiunkra ráfér a pihenés. Restellem, de egészen más így utazni, mint kardsiklással repülni, megviseli az energiaáramlásomat. Ha úgyis este szolgálatba áll, amennyiben lesz pár szabad perce, szívesen élnék akkor az ajánlattal.
  A hercegnő ajkai vonzó ívet írtak arcára, melynek szelíd lankái megfürödve a délelőtti napfényben ragyogó káprázattá változtak. Hogy lehetett valaki ennyire gyönyörű, mikor nem volt tisztában saját szépségével? Képtelen volt kihangsúlyozni előnyös vonásait, vagy épp elhalványítani azokat, melyek kevésbé voltak vonzóak rajta? Miként lehetett az, hogy aki egyszer sem pillanthatta meg önnön tükörképét, az tökéletesen tisztában volt arra, hogy miként emelje meg fényének ragyogását? A válasz egyszerű volt… Soha nem érdekelte, hogyan váljon ragyogóbbá. Talán kamaszkorának hajnalán… Ám ő, aki a lélek értékeit látta, s nem a test szépségét, hamarabb megtanulta, hogy mi az, ami valójában fontos. Az pedig, akár látta, akár nem, a mosoly volt, a belülről fakadó báj. 
– S Dekara kapitány… – fordult ugyanezzel a kedvességgel a nőhöz, kinek kisugárzásában tombolt a pajkos cinkosság – Kérem, tartsa kordában az energiáit. 
Azt már persze nem árulta el, pontosan mit lát, éppen elég volt hogy felhívta a nő figyelmét arra, hogy cseppet túllőtt a célon, és gátlástalanul engedte szabadjára viselkedésének zabolátlan hullámait. Valóban nem láthatta, hogy mit tesz, de Inaya boszorkányos képessége révén semmiből sem maradt ki, ami a környezetében zajlott. 
  Ezt követően visszatért kabinjába. A legénységen érezte, hogy átsuhan egy enyhe zavarodottság rajtuk, de nem törődött vele. Nem foglalkozott azzal, hogy magyarázkodjon, nem érezte szükségesnek. Senki sem viseltetett rosszindulattal iránta, de ha így is lett volna, miért szégyenítene meg bárkit azért, amiért ellenszenvével saját lelkét mérgezi? Csak rontott volna a helyzetén. Ezen, s hasonló bölcsességeken elmélkedett, ameddig el nem merült pihentető álmában, mi egyben saját belépője volt egy egyedi meditációs gyakorlatba.
  Mire felébredt, alkonyodott. Az alábukó Napfivér képe lángba borította a horizontot, Panteránia tobzódott a forró színek árjában. Inaya ezúttal úgy lépett a feldélzetre, hogy szemeit lehunyta, és egy szalag takarta el szemeit. Ez egyfajta jelzés volt a kísérete felé, ilyenkor szeretett elmerülni környezetének tanulmányozásában, hiszen folyamatosan tanulta, hogyan fordíthatja maga, és klánja javára az isteni adományt. Hyechin már valahol a fedélzeten játszott Sarabyval, ha a kígyónak nem kellett Bai Longgal tartania, ha pedig mégis, akkor a nevelőjét, vagy egy arra kapható matrózt nyúzott kifogyhatatlannak tűnő kérdéseinek árjával.

Li Heiying
2022.11.21. 21:50

A legénység minden tagja boldogan ugrott az új kapitány parancsaira, így mikor édes rizskekszet kért és cukros tejet, mind azon voltak, hogy teljesítsék azt. A hajószakács lelkesen sütött, főzött, nagy odaadással készítette el nem csak az utasok, de a legénység ebédjét is.
Bai Long épp a jutalmát élvezte, melyben a kapitány részesítette, ám kérdések áradata sodorta el a csendes majszolást.

-A Szirmok udvarának különlegessége, hogy rengeteg akác és cseresznyefája van, melyek virágjaiból, különféle párlatokat és édességeket, esetenként főzeteket is készítünk.

Magyarázta az akácos aromát, ám épp csak válaszolt volna valamire, máris állon vágta a következő kérdés, ám ő továbbra is türelmesen azon volt, hogy mindenre válaszoljon, ám alaposan meg kellet gondolnia a szavait. Szerencsére Laontel is célkeresztbe került, így volt ideje kigondolni mit és hogyan válaszoljon.

-Attól tartok, hogy a Cha-Seul és a Zao klán képességei és tanai túlzottan eltérőek, viszont meditálni én is szoktam, hogy fejlesszem magam és Sarabyt is. Nálunk a meditációnak több fajtája és célja van. A Zao klán tagjai egyfajta Jinzen, vagy másnéven kardzen tréninget végeznek. Biztos lesz alkalma megfigyelni, amíg a szigeten tartózkodnak.

Laontel elsőtisztje mellé állva veregette hátba a férfit, aki majdnem keresztbe lenyelte a kapott rizssütit.

-Kicsi Lótuszvirág, Bai Long nem ismeri a kardsiklást művészetét, sőt neki a Cha-Seul klán képességei teljesen idegenek. Még nagyon fiatal, összesen 22 nyarat élt meg. Amikor kicsi volt, felmérték a képességeit és az alapján tanították és képezték ki, emellett ez az ifjú nem tartozik ugyan abba a fajba, mint Seul Ryung klánvezér, ahogyan én sem. A sziget ahová tartunk, nagyon sok különféle terránnak ad otthont, akik mind más és másban jók, tanaik és képességeik eltérnek egymástól. Ami engem illet, nem szoktam meditálni, én másban vagyok jó. Igaz, fiúk?!

Pillantott a legénység felé, kik úgy bólogattak, hogy majd leesett a fejük.

-Dakera kapitány egy igassszi, húsvér káossszssszárkány ésssz egy Interai árnydémon ivadéka. Ő a fizikai támadássszokhoz ért, de néha még mágiát is hasssznál. Erőssszebb, mint 6 jól megtermett harcosssz férfi, a bőre pedig olyan kemény még így isssz, hogy a ssszima pengék meg sssze tudják karcolni. Asssz apukája után, ő örökölte meg az Árnyékssszárkány besszenevet.  

Súgta Saraby egész halkan, mintha ez valamiféle nagy titok lenne. Laontel büszke volt származására, így cseppet sem zavarta a kígyó fecsegése.

-Dehogy. Ezen a hajón sose történt zendülés. Mindig is én voltam a kapitány és az is maradok, amíg képes vagyok megemelni a kardom, vagy amíg az istenek magukhoz nem szólítanak. Ha eljön az idő, akkor pedig az elsőtisztem örököli meg ezt a vén csatahajót, melyet saját kezűleg építettünk az apukámmal. Minden egyes deszkát, lécet, a legapróbb elemektől kezdve a kormánykerékig, mindent együtt csináltunk.- Simított végig a kormánykeréken, melybe belevolt vésve a két készítő monogramja. –Nézd csak. Ez itt az apám monogramja, RD vagyis Rahgan Dakera, ez pedig az enyém. LD, mint Laontel Dakera. A hajót pedig a kishúgomról neveztük el, akit úgy hívtak, Senna Lureon Amatiel.

Szavai lágyak voltak, hangja pedig inkább tűnt olyannak mint amikor egy anya mesél a gyermekének, mintsem egy harcosnak, aki többet járt a harcmezőn, mint a biztonságot jelentő otthon falai között.
Az idő hamar tovaszállt, s elérkezett az ebéd és a pihenés ideje, nem csak a gyermeknek, hanem a legénység több tagjának is. Inaya megjelenésével, többen is megálltak a munkában, hogy ámulattal csodálhassák a hajadont.
Hyechin megállapítására Laontel hangosan felnevetett, miközben a férfi vállára támaszkodva figyelte az ifjú arcának vonásait, aki a hercegnő szavaira még halványan el is pirult.

-Úgy tűnik a Cha-Seul klánhercegnőjének sikerült zavarba hoznia a mi kis fehér sárkányunkat egy egyszerű és ártatlan megjegyzéssel.- Vigyorodott el, miközben megbökdöste Bai Long arcát. –Utoljára 7 évesen láttalak elpirulni, amikor véletlen rossz ajtón rohantál be és elcsíptél egy ártatlan csókocskét.– Idézte fel a mókás emléket, persze az ifjú inkább elfordította a fejét, hogy ne lássa senki zavarát.

Úgy tűnt hogy Inaya szavai nem hogy lecsitították a kis energiabombát, inkább újra feltöltötték, de szerencsére a nevelő gyorsabb volt mint a gyermek, így megúszták a kérdések áradatát.

-Ugyan, nem tesz semmit. Bai Long szereti és ért is a gyerekekhez, emellett az út ezen része még csendes, ki kell élvezni hogy ilyen csodás időnk van, és hogy Laressia a kegyeibe fogadott minket. A legénységnek is jót tett ez a kis pezsgés. Ők is jobban pihennek majd amint megebédeltek. Neked se ártana aludnod végre egyet, éjszaka te leszel szolgálatban, rád hagyom a hajót. –Pillantott a férfira, akinek halványan, de látszottak a fekete karikák a szemei alatt. –Ha továbbra is ébren maradsz és nem hagyod a tested pihenni, csökkeni fog a reakció időd, az aranyszárnyúak mellett pedig résen kell lenned. Számításaim szerint napnyugta előtt utolérjük őket ilyen hátszéllel.

Bai Long csak bólintott, ám még nem távozott. Még csak dél volt, volt ideje még bőven pihenni, bár tény hogy fáradt volt. Hyechin Nagyon édes volt és egy cseppet sem bánta, hogy ő vigyázta minden egyes léptét, mégis hamar leszívta az energiatartalékjait a csepp gyermek.

– Seul Kyuyu hercegnő, ön is szeretné körbejárni a hajót?
Kérdezte a férfi érdeklődve, miközben Laontelre pillantott ki a szemöldökét vonogatva vigyorgott a kormánykerék mögött.

Sooyun
2022.11.21. 12:47

  Vidám szél sepert végig a fedélzeten. Felkapta a kígyó sziszegését, Bai Long bársonyosan zengő hangját, a kislány nevetését, és összecsavarva őket hajította őket a hajó vitorlájába. Nekifeszülve dagasztotta ki a hatalmas szárnyakat, és az otthon felé sodorta Amatielt. 
  Bár a kicsilány nem ismert félelmet, megilletődve tekintgetett fel Laontelre, és büszkén vigyorgott a legénységre.
– Kérek édes rizskekszet, és cukros tejet! – mutatott az egyik véleménye szerint lézengő légi patkányra, aki a kötelek feszességét ellenőrizte.
Nem felejtette el persze megkínálni a környezetét, édes komolysággal osztotta el a tisztek közt a kapott édességet, egyedül a tejet tartotta meg magának. Úgy iszogatta, mint drága alkoholos nedűt a hozzáértő ínyenc. 
– Akác íze van. – csodálkozott.
Majd visszafordult Bai Longhoz, és a semmiből vette elő beszélgetésük korábbi fonalát. 
– Apukám olyan erős, hogy képes úgy földhöz szegezni bárkit, hogy hozzá sem ér. Te tudsz ilyet? – kérdezte csillogó tekintettel.
Azt már nagyon okosan összerakta a fejecskéjében, hogy ha Inaya tud repülni, viszont Bai Long nem, akkor a nénje minden bizonnyal erősebb mint a férfi. A Cha-Seul klánban elvégre a kardsiklás teljesen hétköznapi utazási mód volt, bár a megtett távolság, és a magasság amit elértek, már jelentősen eltért. 
– És tudsz évekig meditálni? Hány éves vagy? Dekara kapitány is szokott meditálni? – érdeklődött tovább, egy pillanatra felszabadítva a férfit kérdéseinek zápora alól – Dekara kapitány, te hogy lettél kapitány? Zendüléssel szerezted meg a hajót?
Történetekre éhes pillantásokkal ivott minden szót, ameddig el nem fáradt. Az idő könnyen szaladt, dél körül pedig elérkezett az alvás ideje. 
  Inaya, végezve a délelőtti meditációval, pihenni küldte a szolgálót, és Hyechin nevelőjét is, aki hasonló mosollyal figyelte a boldog kislányt, mint azt a legénység többi tagja is tette. Tisztes távolságból tartotta szemmel a kislányt, de mivel jó kezek közt volt, nem avatkozott bele a szórakozásába. A magukkal hozott katonák egyből haptákba vágták magukat, ahogy a vendégkabin ajtaja kinyílt, és megjelent a Cha-Seul klánhercegnő. Egyikük egyből Inaya mellé szegődött, hogy átkísérje a fedélzeten. Inaya halk szóval tudtára adta, hogy hová szeretne menni, a női katona pedig karját nyújtotta az idegen helyen kissé bizonytalan nő részére. A finom ujjak a felé nyújtott alkarra feküdtek, de nem karolt bele a katonába. Így tette meg a lépcsőkön is az utat, mik a kormányhoz vezették. 
– Chin-chin, ideje ebédelned, és pihenned egy kicsit.
– Inaya, Inaya, képzeld, erősebb vagy Bai Longnál! – ugrált a kislány lelkesen, és a puha szoknyán át megölelte nénje lábait.
Csintalan vigyora lemoshatatlannak tűnt, Inaya pedig hallotta a hangjában lobogó energikus játékosságot.
– Valóban? – kuncogott a hercegnő – Én azért ebben kételkednék, Bai Long kiváló harcos hírében áll.
– De hát ő nem tud kardsiklani! Megtanítod neki?
– Kicsikém! – guggolt le a kislányhoz – Ez csak azt jelenti, hogy másban vagyunk jók. Bai Longnak is megvannak a maga… Titkai.
Úgy ejtette a szót, mintha ő maga nagyon is tisztában lenne a férfi rejtett képességeivel, mintha beavatott volna… S valóban, ki tudhatta, hogy a különleges képességgel megáldott hajadon mit tudhatott, amit más, egyszerű halandó nem? Hyechinnek azonban ez csak egy újabb kalandot jelentett. A nevelő viszont még időben nyakon csípte a kislányt, és elvitte hogy lefektesse.
– Köszönöm, hogy szórakoztatták Hyechint! – hajolt meg enyhén, miután a fedélzet elcsendesedett.
 Csak a velük tartó madarak vijjogása, és a szél lobogása hallatszott, ahogyan Aetryas lebegő sziklái közt fújta ősrégi dalát. 

Li Heiying
2022.11.20. 21:13

Laontel csak bólintott Inaya szavaira. Nem kezdett bele más témába, ahogyan ezt sem kívánta elnyújtani, hisz idő volt, ő pedig pontos emberként volt ismert, főleg, ha ilyen fontos „rakományt” szállít. Ahogyan az ajtóban állva hallgatta az elismerő szavakat elsőtisztjéről, ajkaira mosoly kúszott.

-A közeljövőben nem szándékozom kihajózni, így a legénység is megtud pihenni. Ami Bai Longot illeti, ő nem csak az elsőtisztem, hanem a Zao klán elsőszámú tanítványa. Hamarosan befejeződik a kiképzése, melyek jóval kevesebb időt vesznek már csak igénybe, így úgy hiszem lesz ideje önöket szórakoztatnia, amikor épp nem tanul, vagy az idősebbik klán herceget óvja. Bár úgy hiszem érdekesnek fogja találni őt is.

Vigyorodott el, mint aki jól végezte a dolgát, majd meghajolva köszönte meg a beszélgetést, végül pedig távozott. A kormánykerékhez lépve nézett végig a legénységen, végül pedig az energikus gyermeken, aki épp a kígyó száját próbálta kinyitni.

-Óvatosan hercegnő, Saraby részben mérges kígyó.- Figyelmeztette Bai Long, majd a pici kezekre helyezte finoman ujjait. -Így csak megsértődik és duzzogni fog. Mutatok egy sokkal jobb módszert, amit én is nagy előszeretettel szoktam használni.- A pici ujjakat a kígyó álla alá vezette, majd finoman simogatni kezdték ketten, melyre Saraby akkorát ásított, hogy még a méregfogai is ki-ki villantak.

-Essszt már sssszeretem, de mindig elálmossszít.

Amint a simogatás véget ért, felcsavarta magát a zsebben, majd álmosan kukucskált ki néha-néha. Saraby fáradsága nem volt meglepő. Gazdája kimerültsége rá is hatással volt, hisz Bai Long nem sokat pihent, amíg Lótuszkertben tartózkodott.
Sorra vették a hajó minden részét, egyedül a többi vendég kabinba nem mentek be, hisz a férfi elmondása szerint, nem csak ők voltak az egyetlen utasok, hanem a Zao klán egyik hercege is a hajón tartózkodott. Ezt leszámítva, mindent közösen fedeztek fel és mindenki örömmel fogadta a kis cserfes gyermeket, kinek láttán a legmarconábbak szíve is meglágyult. A fő árbóc mellett állva nézett fel a magasba a férfi, miközben megrázta a fejét.

-Sssz, sssz, sssz. Tud repülni, ha Dakera kapitány megadja neki a kezdő lökéssszt.- Bai Long csak elhúzta a száját, majd megköszörülte a torkát.

 –Sajnálom, de efféle képesség vagy tudás nincs a birtokomban.

-Esssz nem teljessszen igasssz. Ott van asssz elemi képessszéged. Bár assszt még nem tudod rendessszen ilyessszmire hasssználni, de ssszökkelni a levegőben, tudsssz. Ssszak törd fel a pessszétedet.- Sziszegte kioktatva a férfit, mintha az nem lenne tisztában saját adottságaival és képességeivel.

-Ne is figyeljen rá kishercegnő, nem tudja, miről beszél. A nyers elemi mágia veszélyes, nem szabad felelőtlenül használni. Te pedig, ha továbbra is butaságokat fecsegsz, visszaküldelek oda, ahonnan előmásztál.

Fenyegette meg a kígyót, aki eldugva a fejét halkan sziszegni kezdett rosszallóan. Hiába voltak társak, nem csak látszott, de érezhető is volt a kettejük között lévő feszültség, mely az ellenálló makacs fegyver és a kitartó mester között volt.

-Biztos vagyok benne, hogyha felnő, csodás ifjú hölgy lesz önből, aki túlszárnyal majd minden elvárást.

Dicsérte meg a gyermeket, majd felpillantva a kapitányára nézett, ki vigyorogva figyelte őket. Érzékei nem okoztak csalódást, tudta, hogy többen is figyelik ahogyan a gyermeket kísérgeti és jóízűen összesúgva jegyezték meg, mennyire jól bánik a gyerekekkel, de amikor a kapitánya tekintetéből is ezt vélte kiolvasni, kissé zavarba jött. A legénység egyik tagja még meg is jegyezte, hogyha nem ismerné a férfit, azt mondaná, hogy a gyermek az övé, melyre Bai Long csak rosszallóan pillantott az ágyús felé, majd megkérte őket, hogy ne sértegessék ilyen ostoba feltételezésekkel a hercegnőt, akkor is, ha csak ártatlan tréfának szánták. Laontel ezen jót nevetett, majd ellépve a kormánykeréktől magához hívta elsőtisztjét és a kislányt, ám mielőtt még oda értek volna, az amazon a térdeire rogyott és a korlátnak dőlt.

-Zendülés?! Legyőztek, végem…

A legénység minden tagja megdermedt, de mikor meghallották a kapitány szavait mindenki vigyorogva vette fel a rá kiszabott szerepet. A kardok kikerültek a hüvelyükből, majd az ég felé nyújtva őket, kezdett el éljenezni mindenki. Bai Long próbálva nem hangosan elnevetni magát, gyorsan letett egy nagyobb ládát a kormánykerék elé, hogy Hyechin ráállhasson. Finoman megemelte a gyermeket, majd elő húzva az oldalán pihenő ezüst pengét ő is csatlakozott a legénységhez.

-Éljen soká Seul Yon Hyechin kapitány! Hipp hipp!

-Hurrá! Hurrá! Hurrá!

Éljenzett a legénység vigyorogva, majd eltéve a pengéket, mindenki csak a parancsra várt. Laontel a láda mellé állva hajolt le, hogy a kislány fülébe súgja a szavakat, majd az apró kezeket a kormánykerékre vezette, de ő maga is stabilan fogta.

-Napnyugtáig elfogadom a zendülést és a vele járó vereséget, Seul Yon Hyechin kapitány, de utána könyörtelenül visszaveszem a hajót. Ideje kiadna a parancsokat az elsőtisztnek és a legénységnek, vagy ismét zendülés lesz és nem kapunk este édességet a vacsoránk mellé.

Vigyorodott el szélesen, jelezve, hogy nincs mitől tartania, mindez csak játék. Bár külsőre durvának tűnt és az illem sem volt az erőssége, senki se mondhatta róla, hogy szívtelen és nincsenek érzései. Anyaként ő is tudta, mennyire izgalmas egy gyermek számára előszőr utazni egy ilyen hajón, s a lehetőség, hogy azt irányítsák, akkor is, ha az csak látszat, örök élményt jelent az ifjú szíveknek.
Bai Long kihúzva magát várta a parancsokat, s amint azokat megkapta továbbította, végül ő maga is csatlakozott a legénységhez. A horgonyt felhúzták, a köteleket eloldották, s mikor a hajótest elég távol került a sziklás peremtől, vitorlát bontottak.

 

Sooyun
2022.11.20. 12:55

  A kabinra a szolgáló távozása után halvány feszültség érzete telepedett. A kikívánkozó szavaknak súlya volt, a titkoknak pedig értéke. Inaya jól tudta ezt, így nyitott szívvel és értésre kész elmével figyelt minden egyes szót, ami elhangzott Laontel szájából. Ugyan nem láthatta a nő arckifejezését, de tisztában volt minden egyes átsuhanó érzéssel és balsejtelmes szilánkkal, mik a lelkében megfordultak. A harcos amazon rettenet okozta, véraláfutáshoz hasonló jeleket hordozott lélektestén, és még nem felejtette a kétségbeesés szelét sem, mely meglegyintette. A történtek alapjaiban forgatták fel békéjét, még ha nem is mutatta. Sérülései szépen gyógyultak, és volt benne bizalom ami segített neki hogy tovább léphessen. Hiszen nem történt maradandó, végzetes kár, ki tudja, mely istennek vagy miféle sorsnak hála. 
– A két lélek vonzza egymást. 
Inaya az ajkaihoz emelte a teát. A kellemesen édeskés illat és íz harmóniája akáccal és levendulával kedveskedett elméjének, a virágteák jellegzetes gyengédségével. 
  Nem is kellett csodálkoznia, hiszen törvényszerű volt, hogy akik olyan mélyen ragaszkodtak egymáshoz, mint Sooyun és Senna, azoknak szerelme a reinkarnáción túl is tovább élt. A férfi szerencsés volt, hogy egy olyan árnyat szeretett, kinek Terra megadta ezt a lehetőséget akkor is, ha súlyos árat fizettek érte. 
– Csak annyit írt, hogy egy darabig még maradnia kell majd, így kért hogy készítsem elő azokat a dolgokat, amikre neki szüksége lehet. Listát is csatolt, ám jellemzően szűkszavúan fogalmaz akár szóban, akár levélben. Mi másképpen értjük meg egymást. – mosolygott kedvesen.
A tea hűlni kezdett, egy egészen más ízzel örvendeztetve meg Seul Kyuyu hercegnőt. Az akác virágának fanyarságán felülkerekedett a nektár édessége, mi egyre teltebbé változott, ahogyan a frissítő veszített hőjéből. Igazán különleges élmény volt ezt fogyasztani, Inaya pedig szerette kiélvezni a jó tea minden ízét. Mintha maga a főzet is beszédes lett volna, a saját némaságában kapcsolódott a beszélgetésbe. Vigasztalta a lelkét, felszárította az aggodalom harmatát, és melegséget csempészett szívébe. 
  Odakintről úgy hallatszott, hogy befejeződött minden előkészület, Laontelnek pedig jó érzéke volt ahhoz, mikor kell távoznia. A két nő rövid beszélgetése leginkább amúgy is célszerű volt, mintsem csevegést szolgált. 
– Köszönöm hogy elmondta nekem ezeket, Dekara kapitány! Sokat segített! – mondta, és felállt, hogy tisztességesen köszönjön el a látogatótól.
  A csizmasarkak kimérten koppantak a padlón, az utolsó pillanatban viszont Laontel visszafordult. A kérdést már jóelőre megelőzte a szándék energiája, így Inaya tiszta tekintettel válaszolgatott:
– Kötelességtudó, hűséges katonát ismertem meg benne. Nem sok alkalmunk volt sajnos együtt időzni, nagyon céltudatosan végezte a feladatát Lótuszkertben való tartózkodása alatt, ha erre kíváncsi. Viszont… A kevés alkalmak alatt egy érdekes és értékes személyt ismerhettem meg benne. 
Hiányzott belőle mind az elfogultság, mind pedig a kendőzött érzelmek szégyellőssége. Komolyan gondolta amit mondott, mégsem esett túlzásokba.
– Ha szüksége volna rá, miattunk ne habozzon szolgálatba hívni őt. Viszont bevallom, valóban szívesebben időzök egy ismerős közelében az idegen környezetben. A fivérem minden bizonnyal… Másnak fog figyelmet szentelni, én pedig semmiképpen sem szeretném elterelni a gondolatait. 
Ügyesen kanyarította vissza a szót a férfira, így az elválás pillanatában már újra nem ő volt az, akinek személye előtérbe került a társalgás tekintetében. Hiszen a cél az volt, hogy Sooyun szíve boldogságra leljen.
  Ő is kereste a sajátját, ám más módokon kívánta elérni azt, aki szívének kedvessé vált. Mivel Hyechint jó kezek közt tudhatta, szolgálója visszatértével meditálni kezdett.
  A kislány valóban úgy érezte magát, mintha megnyerte volna magának az egész világot. 
– Én aztán meg nem ijedek! Mutast! Kíváncsi vagyok a fogaidra! – kezdte máris a kígyó fejét piszkálni, hogy megnézze magának a híres neves agyarakat.
Két hüvelyk ujját a kígyó állkapcsának nyomta szélről, hogy nyílásra kényszerítse, ahogyan azt már korábban látta a többi gyerektől, miként nyitogatják az elkapott siklók száját. Bai Long és Saraby társasága több mint elég volt számára, de még így is szóba elegyedett a legénység többi tagjával, amikor tehette. Megcsodálta a kormánykereket, belebújt a feltekert kötelekbe.
– Most olyan, mintha Saraby gyűrűi közt ülnék! – kacagta hangosan.
De nem csak oda mászott be. Meg kellett nézni a konyhát, édességet kunyerált a szakácstól, fel akart csimpaszkodni a megfeszített kötelekre.
– Oda is felmegyünk? Inaya fel tud repülni! – büszkélkedett – Te is tudsz repülni, Bai Long? Inaya még magasabbra is tud szállni, megérinti a felhőket! Ha nagy leszek, én is megtanulom a kardsiklást.

Li Heiying
2022.11.19. 16:20

Amint minden a helyére került és a csomagok is biztonságosan rögzítve lettek, ideje volt a kapitánynak és az utasoknak is a fedélzetre szállni. Bai Long megelőzve őket, lépett elsőnek a fedélzetre, ám előtte megkérte Hyechint, hogy várjon egy pillanatot.

-Figyelem! Kapitány a fedélzeten!

A legénység minden tagja azonnal abba hagyta, amit csinált, majd kihúzva magukat köszöntötték a kapitányt, ám itt még nem volt vége. Bai Long újra megemelve a hangját jelentette be nagyrabecsült utasaikat, kiknek láttán többek szája is nyitva maradt. Bejárták már Terian minden kontinensét, láttak félelmetesebbnél félelmetesebb szörnyeket, szebbnél szebb tájakat és asszonyokat, de oly tiszta és ártatlan teremtést, mint Inaya, még sose.

-Legyenek üdvözölve az Amatiel fedélzetén!

Szólt egyként a legénység minden tagja. Nem voltak ők nemes urak, mégis tisztelettel bántak egymással és a vendégeikkel. Volt, aki egykoron kalóz, fosztogató volt, de akadtak itt lelkes tanoncok, kik sose jutottak el a végső próbáig, kalandorok, katonák és persze öreg tengerimedvék akik hátrahagyva a tengerek szeszéjes hullámait, inkább a végtelen eget kívánták meghódítani. És hogy mi kovácsolta össze őket? A kapitány. Laontel modora és lobbanékony természete ellenére, mindenkinek megadta az esélyt a bizonyításra, s aki élt vele, azok örökké hálások voltak, hisz nem csak új életet kaptak, hanem családot is.
A köszöntést követően mindenki visszatért a feladatához, s csak a parancsra vártak, hogy elindulhassanak, ám a kapitány még előtte néhány szót kívánt váltani a hercegnővel, így ők elvonultak, amíg Bai Long körbevezette Hyechint, ám látszólag a gyermeket Saraby jobban foglalkoztatta, így megállva hallgatta őket mosolyogva. A kígyó élvezte a figyelmet és kapva kapott az alkalmon, hogy bebújhasson a puha zsebbe.

-Nagyon kedvesssz tőled, de nem tudnám vissszelni. Essszt a méretem ssszak akkor hasssználom, ha apró helyre kell elrejtőssszni. Valójában ssszokkal, de ssszokkal nagyobb vagyok.

Magyarázta, miközben befészkelte magát a piciny zsebbe, majd beledugta a fejét a simogató kezecskébe. Jólesően sziszegett, majd a felreppenő kérdés hallatán, gazdájára nézett.

-Én nem egy kössszönssszégesssz kígyó vagyok. Ninsssz még egy olyan, mint én. Egyike a tökéletesssz példányoknak, melyek Ayoraha ssszigetén ssszülettek. Ninsssz vetélytárssszam, kivéve assszt asssz idegessszítő szőrssszomó Gin-ssszan.

A férfi csak jókat kuncogott, majd igyekezett érthető és elfogadható magyarázatot adni. Letérdelve állt meg a főárbóc mellett, majd megvakarta a kígyó orrát.

-Saraby egy nagyon okos, de ugyanakkor makacs és rosszcsont varázsbestia, ami szoros kapcsolatban áll velem, így képes többé-kevésbé használni a közös terrán nyelvet, de bizonyos szavak problémát jelentenek neki, így megesik, hogy más nyelveket használ, de csak azokat ismeri, amiket én is. Mondhatni belelát a fejembe és én is az övébe. Vannak különleges technikák, melyeknek a segítségével láthatjuk, érezhetjük azt, amit ők is. Saraby a kémkedésben és a lesből való támadásban nagyon hasznos.  

Dicsérte meg a kígyót, mely peckesen kihúzta magát, oly büszkeséggel, hogy majdnem kiesett a zsebből is. Épp csak megtudott kapaszkodni és visszamászni.

-Jut essszembe, essszte láttam egy tündért, amikor az egyik lótussszlevélen ssszüssszültem. Nagyon ssszép volt, de amint éssszrevett, elússszott. Pedig még rá isssz mossszolyogtam.

-Úgy érted, megvillantottad a fogaidat?

Kérdezett vissza a férfi, melyre a kígyó heves tiltakozásba kezdett. Még hogy ő ilyesmit tegyen? Pont ő? Bár jobban belegondolva, lehet nem kellett volna közvetlen a mosoly után ráásítania.

-Mossszt, hogy mondod, lehet megvillant esssz-asssz. Te isssz el fogsssz ssszaladni, mert vannak fogaim? Ssszomorú lennék ha a ssszép hangú kisssz herssszegnő félne tőlem.

Nézett fel a kislányra, bevetve a legédesebb pillantását, melyet terrán fia valaha láthatott. Bai Long csak megforgatta szemeit, majd a kezét nyújtotta Hyechin felé, hogy folytathassák a körutat.

Eközben Laontel szépen csendben belekezdett mondandójába, felidézve a szertartáson látott rémképeket. Hangja bár higgadt volt, mégis hallani lehetett, hogy mennyire megviselte az eset.

-Úgy hittük, hogy veszélytelen lesz rájuk nézve, máskülönben nem engedtük volna. Hogy pontosan mi történt, magam se tudom, csak ketten voltak odabent, s mikor a jelenés eltűnt az istenekkel együtt, az első dolgom az volt, hogy kifeszítsem az ajtókat. Bevallom, halálra rémültem, amikor megpillantottam. Át akartam venni, de a fivére azonnal elhátrált, sőt még rám is mordult. Úgy védelmezte, mintha…- Mosolyodott el halványan, majd eltűrte sötét barna tincseit a szeméből. –Végig mellette volt, Li Hei pedig még akkor se engedte el, amikor megérkezett Nauma Orden úrnő, hogy megvizsgálja. Zao klánvezérnek nem volt választása, ha kiküldi, félő volt, hogy Li Heiying pánikolni kezd, és feltörik az érzelmi sokktól az erejét elzáró pecsét, sőt, van egy olyan érzésem, hogy néhány emléke is napvilágot látott. Nauma úrnő még épp időben intézkedett, így Seul Ryung klánvezér nem látta a szemeit. Azokat a rubin íriszeket, melyek kétségbe esetten keresték a kiutat a sötétségből…- Bár ő maga nem látta húga tekintetét, Nauma mindent elmondott neki, mikor az udvaron találkoztak. –Különleges főzeteket kapott az elmúlt napokban, melyek megerősítik a testét és enyhítik a fájdalmát, de hosszú időbe fog telni, míg a lélek felgyógyul. Biztos vagyok benne, hogy amint felébred, meditálni kezd, hogy felkészülhessen a küzdelmekre. Apropó küzdelmek. Semmi mást nem említett a levelében a fivére?- Ártalmatlan kíváncsiság volt, ám ha Sooyun nem kívánta levélben megosztani húgával terveinek egy részét, hát ő biztosan nem fogja elmondani. A beszélgetés további része viszont rövidre lett zárva. Ideje volt indulni. Laontel megköszönte a segítséget, amiért tiszta szívéből hálás volt, ám távozása elött, még feltett egy gyors kérdést.

-Ha megenged egy ártalmatlan kérdést… Mi a véleménye a mi kis fehér fiókánkról? Általában nem dugja elő az orrát, hacsak nincs veszély, most mégis felfedve magát járult elém. Némi zavart véltem felfedezni a tekintetében.

Mosolyodott el huncutan, bár tudta, hogy erre a kérdésre vagy nem kap választ, vagy valaki ködös fogalmazással le lesz pattintva.

-Arra gondoltam, hogy amíg a szigeten tartózkodnak, mellőzőm a szolgálatait. 

1 5 6 7