A sivárságnak ezernyi arca van. Sivatag sincs két egyforma, Skulnera pedig maga a kietlen, nyers, meztelen kontinens, mégis annyi arcát mutatja az utazó felé, amennyit még a képzelet sem bír el igazán. Azrak mélyföldjének területe mint parányi önálló világ várja azt ki titkait próbálja fejtegetni, s ilyenkor mint érett, de még fénykorában élő nemes hölgy, sejtelmesen mosolyog. Más arcát mutatja nappal, és mást éjjel. A Napfivérek ábrázatának láttán büszkesége kemény daccá válik, szikláinak felületét hamuszürke, finom por fedi. Áradás idején a tenger hosszan nyúlik el síkján, körbefolyva sziklatüskéit, melyek öntudatosan szegezik csúcsaikat az égnek. Ahogy azonban leszáll az alkony, a bokáig érő csillogó víz felragyog, és az addig véletlenszerű karcolatok és vésetek izzó zafírkék színnek emelkednek ki a sötétből. 

Olykor csengettyűszót is hallani. Halk, de kitartó csilingeléssel szól, mintha valaki fáradhatatlanul rázna egy szertartási hangszert. A fiatal utazók rossz ómenként gondolnak rá, a vének azonban csak legyintenek. Néha felsejlik a délibábban egy asszony alakja, a suttogások szerint maga Azrak. Sétálva végighúzza ujját a sziklákon, s ezzel új jeleket vés a kövek emlékezetébe. De hogy kicsoda ő? Az emlékezet előtti kor egyik sötét istene? Egy még meg nem született, vagy elfeledett isten? Egy árnyék, szellem, vagy a képzelet szüleménye? A Rémuralom játékszere? 

Eredj utána! Súgd fülébe kérdésedet ha sikerült elkapnod karcsú derekát, s ha kedvére való voltál, megfejtheted az Azrak sivatag titkát.

Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments