Ennek az apró pókfélének még a legnagyobbra nőtt, ismert példánya sem haladta meg a körömnyi méretet. Köszönhetően színpompás megjelenésüknek a rejtőzködés nem erősségük, és ezért nem is próbálnak meg elbújni. Hatalmas kolóniákat alkotva vándorolnak a Tükörsivatag és a La’ar oázis közt. Valódi veszélyük abban rejlik, hogy ha elszakadva a kolóniától fenyegetve érzik magukat, mozdulatlanná dermednek, és szinte lehetetlen megállapítani a mozdulatlan bestiáról hogy élő, holt, esetleg csak egy ügyeskezű kézműves remekműve. Ha a gyanútlan áldozat megközelíti, netalán még hozzá is ér, a skorpió kilövi a farka végén található tüskéit, melyek közül minden bizonnyal legalább egy célba talál. Mérge a legnagyobb tüskéből képes egy megtermett felnőtt férfival végezni, a legkisebb tüske mérge azonban csak a gyermekekre életveszélyes. Ha egy felnőttet talál el a kis tüske, átmeneti mozgásszervi bénulás vesz erőt rajta, mely átlagosan fél óra alatt következik be, és egy napig tart. A bénulás tehát túlélhető, ha van aki vigyázzon az áldozatra, és elhajtsa a magatehetetlen mellől a könnyű prédára áhítozó vadakat. Párban, vagy csoportban békés házikedvencekként is tarthatóak, könnyen szelidíthetőek, de amint eltűnik mellőlük a fajtársuk, egyből támadnak. Tartásuk könnyű, homokszemcséket esznek, és ilyen tekintetben nem válogatósak. A szaporításukhoz azonban a La’ar oázis palotája mélyén rejtőzik a titok egy régi tekercsben. Legalábbis a szóbeszéd szerint.