Származás:

Janera

Leírás:

A lombhullató erdők, és tágas, füves síkságok röpképtelen futómadara. Erős, horgas csőre ragadozót sejtet, mely ameddig nem támadják meg, igen jámborul viselkedik. Csak és kizárólag akkor támad, ha családját fenyegetik, vagy egyértelműen az életére törnek. Ezen viselkedésével, miszerint nem áll le feleslegesen pazarolni az erejét holmi kötekedőkre, kapta nevébe a ‘királyi’ jelzőt. 

A legtöbb madárral ellentétben testét sűrű, durva szálú bunda fedi, mely a fejlődéskutatókat két táborra bontja. Egyikük szerint szőrszálai a tollak elődei, tehát a furka a madarak ősének tekinthető, míg mások szerint a földön futáshoz való alkalmazkodás ékes bizonyítéka, tehát a levegőből lekényszerűlő szárnyas bestiák új generációja. 

Életét kis családokban éli, mely rendszerint egy szülőpárt és azoknak legutóbbi fiókáit jelenti. 3-5 tojást raknak egy alkalommal, melyekből ha a kicsik kikeltek, addig maradnak a szüleikkel míg meg nem tanulnak egyedül vadászni, és magabiztos futókká nem válnak. A kicsik mindössze tenyérnyiek, ám egy felnőtt egyed a kkét méteres magasságot is elérheti. A legmagasabb számon tartott példány két és fél méter volt. 

Könnyen szelidíthető, de makacs, így ritkán hátasbestiának is használják, ha hosszú síksági utat kell megtenni.

Származás:

Legendás

Leírás:

Megjelenésüket akkorra datálják, mikor a Rémuralom először felbukkant Terianon. Egyetlen másik teriani fajjal sem mutat rokonságot, és mind a maheli varázslók, mind pedig az aetryasi laborok tudósai tagadják, hogy ilyen bestiát alkottak volna. Egyértelmű, hogy hibrid teremtményről van szó, ám mivel létezésére és felbukkanására más magyarázat nincs, így a Rémuralom előszeretettel vadászott bestiájának tekintik. Sikerült visszaszorítani Intera világába, így jórészt már csak ott találni rá, ahol a többi szörnyű teremtménnyel együtt viszonylagos békében élhet, ameddig nem keveredik a felszínre.  

Állkapcsának szorítóereje igen magas, mancsain karmok ülnek, melyet akár a macskák, vissza tud húzni. Hátát páncél védi a támadásoktól, mely nem ritkán tüskés, farka helyén pedig egy skorpió fullánkja ül. Mérgének hatása hasonlatos a Rémuralom átkához, szúrása ugyanis kővé változtatja áldozatát. A megkövülés folyamata lassú, egy nap alatt zajlik le, a végtagoktól indulva halad a szív, majd a fej felé. Ha azonban már elérte a szívet, az áldozat meghal. Ellenméreg nem ismert, az eddig kinyert anyag nagyon gyorsan lebomlik, ha nem kerül élő szervezetbe. 

Származás:

Hétköznapi

Leírás:

Minden kontinensen, sőt, még Intera tartományaiban is felbukkanó aprócska bestiafaj. Tündérmolynak, vagy macskamolynak is nevezik. Testét bolyhos, igen puha tapintású bunda fedi, melyről érintésre tündérpor szerű anyag válik le. Ennek köszönhető hogy bundája nem tapad össze eső esetén sem. Kissé ügyetlen, de kitartó repülők, szárnyaik testükhöz képest kicsinek látszanak, ám testméretük kétharmadát a bundaköpeny alkotja, így igen könnyű kis teremtmények. A téjákozódásban nagy füleik, méretes szemeik és bajszaik állnak rendelkezésre. Három pár lábuk nesztelen tappancsokban végződik, karmaik nincsenek. A talppárnákon apró redők segítik a megkapaszkodást a függőleges felületeken, teljesen sima falról (pl üveg) azonban lecsúsznak. Nektárral és gyümölcsökkel táplálkoznak, de hűvös időszakokban előszeretettel túrják fel a rovarok telelő helyeit és falják fel a tojásaikat. 

Első pillantásra ártalmatlanok, ám ha veszélyt éreznek, megrázzák magukat, amitől a testüket fedő por a levegőbe száll. Belélegezve enyhe bódító hatása van, mely alól a halhatatlanok sem kivételek. Egyes alkimisták szívesen kísétleteznek poruk drogként való felhasználásával is.

Származás:

Hétköznapi

Leírás:

Terian lombhullató erdei nyár derekán hemzsegnek ezektól a macska méretű békés teremtményektől. Mozgásuk lassú, de olyan erős virág illatot árasztanak magukból, hogy a legtöbb ragadozó messzire elkerüli őket. A nőstények bundájában a virágos növények telepszenek meg, míg a hímekében a gombafélék. Hatalmas szemeik a fejüknek majdnem az oldalán helyezkednek el, így széles látómezővel rendelkeznek, és roppant jámbor, barátságos tekintettel. Erős karmaik inkább kapaszkodásra mintsem más lények megsértésére szolgálnak, és agyarakkal sem rendelkeznek. Étrendjüket a fák kérge és gyümölcsei alkotják.

Származás:

Aetryas

Leírás:

A Lebegő Kontinens földszíni területeinek édesvizeiben elterjedt, félintelligens létforma. Egyedfejlődésük három fázisú, ikra, lárva, illetve kifejlett egyed. Mivel hímnősek, nem szükséges partnert találniuk a szaporodáshoz, de ha önmegtermékenyítéssel szaporodnak, utódaik nemtelenek és meddők lesznek. Lárva állapotban vízikígyókra hasonlítanak. A kifejlett egyedek képesek szétnyitni bordáikat, azokat pedig csapdaként használják a zsákmány magukba zárására. Hosszú nyelvük az áldozat megfojtására és magukba húzására szolgál, ám az előbbi szerencsétlen esetekben nem történik meg. Ilyenkor egyben, élve emésztik el a prédát. 

Igen agresszív faj, melyre a kannibalizmus is jellemző. Ha nem lelnek más táplálékot, a lárvákat és a gyengébb egyedeket falják fel. A harcok ha nem is életet, de gyakran végtagokat követelnek, amit a víz mélyére süllyedt szeméttel képesek maguknak pótolni, primitív protézisek építésével. 

Bár előfordulási helyük elsősorban Aetryashoz köthető, megesik hogy jó vadászat reményében kimerészkednek a sós vizekre is, és elsodródnak a kontinenstől. Láttak már belőlük eltévedt egyedet vagy tetemet már minden földszíni kontinensen.

Származás:

Rivenna

Leírás:

Az elárasztott völgy varázslatos liliomai közt meghonosodott faj egyesek szerint a Zafír folyó lakója volt eredetileg. Szellemszerű teste különlegessé teszi a bestiák közt, megérinteni fizikailag ugyanis lehetetlen. Már az is szerencsés, aki képes megpillantani egy példányt, fürge mozgása egy pillanat alatt elrejti a kíváncsi tekintetek elől. Félénk faj, de ha fenyegetve érzi magát hamar támad. Marása nem okoz látható sebet, hanem egyenesen a lelket vagy asztráltestet éri el, ezáltal csakis mágiával gyógyítható. Természetgyógyászati vagy más mód ellenméreg előállítására nem ismert. A megmart személy lelke egy napon belül oszlásnak indul, vagyis teste egy üres porhüvellyé válik mely váratlanul élettelenül csuklik össze. Ugyanúgy hat bármilyen lélekkel rendelkező lényre, így élőholtakra és hosszúéltűekre is. Fészkelő helyeit ezért ajánlatos elkerülni, ahol egyszer észlelték, oda senki sem tér vissza szívesen.

Származás:

Aetryas

Leírás:

A nyomolvasók legkedveltebb társbestiája a kutyákból mesterséges evolúcióval továbbfejlesztett aetryasi változata. Jellemben teljesen megegyezik szárnyatlan rokonával, ahogyan életmódját és szaporodását tekintve is. Külsőre több változata is kitenyésztésre került, mindegyik alfajt hondur néven tartják számon. Szaglása kitűnő, és általában jól is idomítható, így szívesen alkalmazzák légi vadászatokon is, ahol a lebegő sziklák közt is képes követni a zsákmányt. Jó repülő, de ha nem foglalkoznak trenírozásával, a szárnyak elsatnyulnak.



Származás:

 

Aetryas

Leírás:

A felhők őreinek is szokás hívni őket egyes aetryasi városokban. Nagy rajokban repülnek, zajos kolóniáik a lebegő sziklák repedései közt fészkelnek. Rekedtes hangjuk messzire elhallik, és bármit megtámadnak, ami territóriumukra merészkedik a levegőn át. A vadászatban erős, hegyes csőrük és éles karmaik állnak rendelkezésükre. Prédájukat megragadják, majd addig tépik míg röpképtelenné nem válik. Akkor eleresztve azt szétzúzzák a sziklákon, s csak akkor fognak hozzá az elfogyasztásához. Evés közben olyan hangot hallatnak, mintha valaki segítségért nyöszörögne, ezzel vonzva magukhoz a közelben tartózkodó esetleges újabb áldozatot. Nagyon mohók, olyannyira hogy a biztos zsákmány reményében képesek otthagyni a nagyobb, vagy több húst ígérő prédát. Magabiztos és bravúros repülők.

Koponyájuk kifőzve impozáns darabbá válik, melyet a terránok szívesen használnak fel maszkok és törzsi dekorációk részeként.



Származás:

Intera – Zahalin

Leírás:

Ez a falkában vadászó, vak bestiafaj méltán nyerte el a peremvidékek legrettegettebb “démonkutyája” címet. Látás híján többi érzékszervük élesebbé vált mint a hétköznapi kutyáké, ám mégsem ez teszi őket igazán veszélyessé, hiszen a védekezés ellenük egészen egyszerű, mégpedig csak napfény kell hozzá, vagy fény alapú mágia. (megj.: a tűz fénye nem jelent veszélyt rájuk nézve)

A falka vezére kiszagolja Interában a következő zsákmányt melyet a falka elejthet, és a földszín alatt egészen addig követik a prédát, ameddig a Napfivérek le nem nyugszanak, vagy az fénymentes helyre nem kerül. Nincs szükségük szabad járatokra, testüket képesek esszenciára bontani amely átszivárog bármilyen anyagon, így kedvük szerint jelennek meg a föld alól. Veszélyességük másik elemét képzi, hogy harapásukkal mérget juttatnak a testbe, ami mágiafojtó és bénító képességgel bír. Ellenszere szintén a napfény, ameddig azonban nem áll rendelkezésre az, vagy egy fénymágus gyógyító, a hatás akár halálossá is válhat, ha a létfontossággú szerveket is eléri. 

Egy kevésbé ismert tulajdonságuk, hogy a falkavezér nem csak átjárhat a szilárd anyagokon, de képes átengedni testén az őt támadó materiális tárgyakat is.

Származás:

Intera – Duat

Leírás:

Intera azon kevés fajainak képviselője, melyek képesek huzamosabb ideig is a napon tartózkodni, sőt, utódaikat a Földszín kontinensein nevelik. Szárnyaik erősek, nagy kiterjedésűek, és már a repülés képességével jönnek a világra. Amint a tollak megszáradnak, a kölykök máris birtokba veszik az égboltot. Hogy miként képesek a Napfivérek tekinteténél is életben maradni, rejtély. Életmódjukról keveset tudni a felszínen töltött kölyöknevelési időn kívül, amikoris békés természetű ragadozónak tűnik. 

Farkának tüskéjéből és karmaiból méreg nyerhető, amely hallucinogén anyagokat tartalmaz. Megzavarja az elmét, ezzel bénítva le a testet. Egyes sámánok és druidák szertartások részeként használják a transz állapot eléréséhez.

Származás:

Skulnera

Leírás:

Kistestű ragadozó faj, mely leginkább alkonyatkor és hajnalban aktív. A nagyobb egyedek is mindössze harminc centis magassággal büszkélkedhetnek. Testüket egyaránt fedi bunda és pikkely, a kritikus területeket páncél védi és tompa végű, de erős tüskék armadája. Mancsain vissza nem húzható karmok ülnek, melyek a sziklás területen is segítik a biztos kapaszkodást. Talppárnái szélesek és bolyhosak, így a puha homokon is gyorsan fut. Nagy szemeivel messzire lát, még szürkületben sem csalja meg érzékszerve. Bajuszszálai nincsenek, melyette a dús fülszőrzet segíti az egyensúlyozásban, és a legapróbb neszeket is mélyen a hallójáratba vezeti. Fő táplálékát az azúr skorpió jelenti, de nem veti meg a Sa’-erdő kaktuszait sem. Félénk, de kíváncsi természetű, így gyakran látni a városok körül is, ahogy épp valami csenni való élelmet keres. 



Származás:

Legendás

Leírás:

Származása vitatott. Egyesek úgygondolják, hogy Aetryas egyik tökéletesített hibride, mások szerint a mágia szülötte, és egy kis csoport azt vallja, hogy a wayresek Terra személyes teremtményei.

Hajlékony testfelépítéssel bíró hátasbestiának megfelelő nagyságú bestiák, akik nagyon megválogatják, hogy kit engedjenek a hátukra. Változatos színekben fordul elő, testét bunda és toll egyaránt fedi. Szárnyainak fesztávja a bestia testhosszának kétszeresén is túlnyúlhat. Puhán, hangtalanul repülnek, gyakran csak akkor venni észre érkezésüket, ha már landoltak és karmaik a kemény felületen koppannak, vagy az aljnövényzetbe tépnek. Ragadozók, a préda elejtésében hegyes csőrük és erős karmaik segítik őket. Hosszú, bolyhos farkukkal kiválóan kormányozzák magukat a levegőben, ügyesség terén még a sárkányokkal is felveszik a versenyt, gyorsaság tekintetében pedig egy náluk tízszer nagyobb bestiát is képesek lehagyni, ha jó kondícióban vannak. Barátságosak, de bizalmuk nehezen elnyerhető, de ha valakit megkedveltek, ahhoz örökké hűségesek, mesterüket pedig az életük árán is védelmezik.

A természetben magányos vándorok, Terian bármely kontinensén felbukkanhatnak, de ritka látványnak számítanak. Néha összekeverik őket egy másfajú repülő bestiával. Ha nem akarják, lehetetlenség rájuk találni, ugyanis egy különleges képességgel, valószínűséglátással rendelkeznek, így képesek megállapítani a lehetséges jövőt döntéseik függvényében. 

Származás:

Intera – Zahalin

Leírás:

Az Árnyak Világának kistestű, csintalan macskájaként tartják számon. Legtöbb egyedét már háziasították, nagyon kevés található vadon. Fizikai testük ugyan nincs, csakis asztráltestben vagy szellemi lényként érinthető meg, vagy mágia útján. Ennek érdekében különféle nyakörveket és kiegészítőket aggatnak rájuk, ezzel biztosítva az állandó testet számukra. Bundázatuk rajzolata nem állandó, egyes példányok pedig még a színüket is képesek változtatni. Legygyakrabban előforduló variánsaik a fekete, szürke, és fehér alapszínek. Testükből gomolygó ködöt vagy füstöt bocsájtanak ki, mely segíti őket a sötétben rejtőzés közben. Szemeik mindig sárgán világítanak, így ha tökéletesen akarják magukat álcázni, lehunyják azokat, és kizárólag hallásukra és szaglásukra támaszkodnak. Legelőnyösebb tulajdonságuk azonban, hogy gazdájukkal képesek primitív elmekapcsolatot létesíteni, amin keresztük közvetíthetik számukra azt, amit éppen ők látnak. Aki nem ismeri ezen tulajdonságukat, és a trükk áldozatává válik, azt hiheti hogy hallucinál, a gyenge mentális állapotban szenvedőknél pedig átmeneti, könnyed tébolyt is okozhatnak. Akihez egyszer kapcsolódtak, azzal már könnyen teremtenek kapcsolatot. 

 

Szívesen alkalmazzák őket a terránok otthonaik őreként, vagy társállatként ha úgy adódik. Az onabriasok hűséges társak, és elsősorban nem a helyhez, hanem gazdájukhoz ragaszkodnak.



Származás:

Intera – Elysium

Leírás:

A xanequus család ritka interai képviselője, mely Terian földszíni kontinenseinek mindegyikén felbukkant már. Az elsőrangú kristály lelőhelyek egyik védőbestiájaként tartják számon, mely az aktuális kristályokból kel életre. Ezen tulajdonsága miatt színe és megjelenési formái igen változatosak. Táplálékul ugyancsak köveket fogyasztanak, és megölve őket a legtisztább drágakövek nyerhetőek ki testükből, emiatt kedvelt célpontjai az orvvadászoknak. A fejüket ékesítő szarvból nagy erejű varázstárgy készíthető, koponyája hatalmi jelkép. 

 

Érdekesség:

Dél-Mahel címerében egy deryanax látható.

Származás:

Janera

Leírás:

Kitartásáról elhíresült futómadár a janerai sztyeppék területén. Kis termetű, röpképtelen faj, testét tollak és páncélozott lemezpikkelyek fedik. Erős lábainak hála jó ugró, szárnyait vitorlázásra és egyensúlyozásra használja. Erős, horgas csőrével még a lemezpáncélt is behorpasztja. Kekeckedő természetű, de ritkán okoz halálos sérülést, inkább kikergeti kiszemeltjét a világból. Húsa ehetetlenül büdös, mivel étrendjének főrészét dögök teszik ki. Ritkán ráfanyalodik a magvakra, de táplálékhiány esetén kavicsokkal tölti meg a gyomrát, ami már nem egy példány halálát okozta. A tojó néha összekeveri a tojásait kövekkel vagy más lények tojásaival, és azokon kotlik. Ostoba és haszontalan bestiaként tartják számon, de némely varázslók haszon reményében még kísérleteznek egyes testrészeikkel.

Származás:

Rivenna

Leírás:

Vérszomjas tengeri szörnyként ismeretes, a kalózok körében rettegett bosszúálló hajlama és hosszútávú emlékezőtehetsége miatt. Tíz csápjából hat fogásra alkalmas, míg négynek végein finom tapintásra is képes szervek ülnek. Ezek egyszerre rendelkeznek a tapadókorongok képességével, és az ízlelés érzékszervével is. Áldozata bőrére tapasztva ezen szerveit ízleli a prédát, és elraktározza az ízélményt. Ha egyszer valamibe belekóstol, addig nem nyugszik míg az egészet el nem fogyaszthatja. Két pár szemével rosszul lát, fényeket érzékel. Maga is fényt bocsájt ki különleges sejtjei segítségével, így csalogatva magához az együgyű halakat és tengeri bestiákat, melyek bekapva a csalit táplálékává válnak. Bőrének színét a polipokkal ellentétben nem képes változtatni, de minimálisan a vastagságot igen, ezzel véve magát a fegyveres támadóktól. Ez azonban azzal jár, hogy máshol (testének átelleni részén) a bőr elvékonyodik, így gyengepontot képez.