Származás:
Dél-Mahel, Zahalin
Leírás:
Egymástól függetlenül alakult ki a slejmtestűeknek egy felszíni, és egy interai humanoid alfaja, akiket származási helyük szerint zahalini vagy maheli hewychlonokként tartanak számon.
Félintelligens bestiafaj, ami megtartotta főbb tulajdonságait amikben a nawkákra hasonlít. Teste képlékeny, áttetsző, életerejét és életfunkcióit pedig egy vándorló mag határozza meg. Sajátos hangokkal kommunikálnak, melyek cuppogásokra, csámcsogásokra hasonlítanak. A zahalini alfaj nem rendelkezik szemekkel, a körülötte létező környezetet hőjelekből képes érzékelni. Velük szemben a maheli testvéreiknek van szemük, de a homlokukon lapos nyúlványt viselnek, ami a környezet mágikus tulajdonságait segít elemezni.
Életmódjukat tekintve mindenevők, de a magas mágikus részecskéket tartalmazó táplálékot részesítik előnyben. Az egyetlen slejmtestű faj, aminek minden egyede képes ivaros és ivartalan szaporodásra is. Ivartalan szaporodásuk a nawkákra hasonlít, míg ivaros esetén az utód létrejöttéhez sejtcserére van szükség. Hímnősek, de képesek bármely nem tulajdonságait magukra ölteni. Vemhesség nincs, az utód növekedése pedig minden esetben a kapott táplálék minőségétől függ.
Származás:
Aetryas
Leírás:
Portwest katasztrófáját követően számos élőlény módosult, s ezek közé tartozott az itt élő nawkák populációja is. Fejlődésük addig példátlan irányt vett, így a nyilvántartói rendszer döntése szerint a portwesti, és az innen elszármazott nawkákat külön fajként kell kezelni.
Életmódját tekintve ragadozó, és agresszív területvédő faj, mely gyakorta keveredik összetűzésbe fajtársaival is. A mértéktelenül bekebelezett táplálék gyakran befolyásolja alakját, így testmanipulációs képessége drasztikusan csökkent. Cserébe nagyobb méreteket tud ölteni, és egyedi jellemzője, hogy a magából kilökött testrészecskéit úgy tudja mozgatni, mintha megosztott tudatú rajkénet működnének. Sikeres prédaejtés esetén a részecskéit visszahívja a főtestbe. Áldozata gyakran még él, mikor az emésztését megkezdi, a bekebelezett élő préda halálának leggyakoribb oka a fulladás, vagy az emésztőnedvekben való elrothadásból következő vérmérgezés.
Származás:
Hétköznapi
Leírás:
Általánosan elterjedt slejmtestű faj. A bestiák táplálékláncának alján helyezkedik el, kalandorok szempontjából könnyen vadászható kategória, míg a bájitalkészítők hétköznapi alapanyagként tartják számon.
A nawka igen szívós teremtmény, mely Terian bármely vidékén megél. Alkalmazkodó képessége az egyik legjobb minden teremtmény közül, s mivel egy áthelyezett egyed is képes bármilyen szélsőséges körülményhez alkalmazkodni, nem is tartanak külön alfajokat számon. Sérülés esetén az ejtett sebet összehúzással védi meg testanyagának vesztésétől, elpusztítása csak magjának megsértésével, szétzúzásával, szétvágásával lehetséges.
Jellemzően korhadékevő vagy dögevő, táplálkozáskor bekebelezi a táplálékot, amit annak összetettségétől függő gyorsasággal fog lebontani. Mozgása kiszámíthatatlan, képlékeny anyagú teste folyamatos alakváltoztatásra képes. Primitív életforma, így hosszabb időre intelligens vagy félintelligens teremtmény alakját megtartani nem képes, másolatai csupán alakilag hasonlítanak az eredetire.
Szaporodáskor a nyálka testében vándorló mag kettéoszlik, majd közelítve a test perifériája felé kezd el kiválni, magával szakítva egy kisebb darabot az eredeti teremtményből. Az utód gyakorlatilag egy kisméretű klón, amely táplálékbevitelének mértékétől függő gyorsasággal kezd majd növekedésbe.
Származás:
Legendás
Leírás:
A xayum Terian egyetlen qilin típusú teremtménye. A gyíkszabású sárkányok nagy családjába tartozik. Testét egyaránt borítja erős, mozaikszerű pikkely, háti oldalán pedig a gerince mentén dús, puha szőrzet. Testalkata egy szarvasé, mit a fejét ékesítő agancskorona tesz fenségessé. Vére arany színű, illata pedig mint a legfrissebb mézbor. Alig pár tucat alkalmat jegyeztek fel, amikor valaki xayummal találkozott, állítólag a legtisztább lelkű és legnemesebb terránok részesülhetnek ebben a hegyben, ha vágyják is a találkozást a sárkányok törékeny szépségű királynőjével.
A legenda szerint a xayum nem más, mint egy sárkány, és Indarin hírnökének, Raiderennek nászából született leánygyermeke. Mivel egy isteni falmiliáris leszármazottja, vérének különleges erőket tulajdonítanak. Hogy mégis mifélét, azt a terrán nyelvek pletykái mindig másképpen mesélik.
Származás:
Hétköznapi
Leírás:
Terian szinte minden kontinensén és tartományában előfordulnak az erdőségek buja, ritkán bolygatott mélyén a piringó sárkányok. A tündérsárkányok családjába tartozó faj kontinensenként és tartományonként más elnevezésekkel és jellemzőkkel bír. Közös tulajdonságuk, hogy elsősorban rovarevők, és csak kiegészítésképp fogyasztanak nektárt.
Janera és Aetryas: tüskés piringó. A kicsiny bestia tenyérnyi méretű, szárnyainak lemezei egymástól elválnak, hasonlóan az aetryasi aranyszárnyúhoz. Bőrének színe leginkább zöld, barnás rajzolattal díszített.
Rivenna: borpiringó. Testfelépítése nagyon hasonlít janerai rokonára, a bőre viszont élénkvörös színű. Kedvenc csemegéjét muslicák és legyek jelentik, és nem veti meg víz helyett a boroshordók tartalmát. A legmerészebb piringó faj, mi akár a denevérek, még a terránok padlására is befészkeli magát.
Skulnera: homoki piringó. Formára szintén megegyezik janerai rokonával, rejtőszíne viszont a homokdűnék selymes aranysárgáját idézi. Erdőségek híján ha veszélyt érez, mélyen a homokba ássa magát, ameddig újra el nem csendesedik a tájék. A skulnerai gyér rovarpopuláció miatt növények nedveit és csontport fogyaszt.
Mahel: gyapjas piringó. Észak és dél piringói megegyező küllemmel bírnak, tekintve, hogy egy faj vándorló egyedeiről van szó. Az északi tél karma elől délre vándorló faj tagjai a fülledt dél-maheli nyár elől északra térnek vissza. Szarvaik nagy, kerek lemezekké módósultak, hosszú nyakukat pedig képesek felfújni. Ettől egyrészt nagyobbnak tűnnek, másrészt lelassítja a zuhanásukat, ha gyenge szárnyaik elfáradtak.
Duat: kövér piringó. A mocsarak és vizenyős területek kedvelője. Szárnyai satnyák, repülésre alkalmatlanok. Testalkatuk a mászó életmódhoz alkalmazkodva sokkal erőteljesebb felszíni társainál, minek hála fürgén közlekedik.
Elysium: gőte piringó. Kétéltű tündérsárkány, mely nem rendelkezik szárnyakkal. Fején kristályfényű nyúlványok ülnek, táplálékát kristályból növő növények nedvei alkotják.
Származás:
Zahalin, Aetryas
Leírás:
A bestia ősei Zahalinban éltek, és élnek a mai napig. Sárkány szerű testfelépítése rokonságot mutat a repülés bajnokaival, termete és testfelépítése viszont közelebbi rokonságot sejtet a griffekkel, így árnygriffnek vagy rémgriffnek is szokták nevezni.
Szárnyai szélesek, manőverezését izmos, tüskékkel felfegyverzett farka segíti. Testét hasán vastag, szarusodott bőr védi, hátán sűrű, erős szálú bunda fedi. A bunda a fej felé haladva meglágyul, a sörény egészen lágy, kellemes tapintású. Erős, horgas csőrében strapabíró fogak sorakoznak, mely felületes rágást tesz lehetővé. Áldozatát marcangolva fogyasztja el, szinte egész darabokban, így emésztési ideje rendkívül hosszú, sokáig bírja táplálék nélkül. Különleges képessége az árnysiklás, a sötétséggel egyéválva úgy tetszik, mintha teleportálni volna képes, ami Zahalinban veszélyes csúcsragadozóvá teszi.
Felszínre vitt egyedeit háziasították, nyergesbestiaként alkalmazzák. Napfényben egyáltalán nem lát, a sötétségben viszont kiválóan. Hasonlóképpen, nappal sokkal lassabban mozog, egy átlagos valhurn sebességével repül, nem ellenfele a többi repülő bestiának. A felszínen tenyésztett egyedek különlegessége, hogy testméretét parancsra változtatja, így akár tenyérnyi méretű jószágként is utazhat gazdája táskájában vagy zsebében addig, míg szükség nem lesz szolgálatára.
Származás:
Elysium
Leírás:
Terian legnagyobb interai, teljes sárkány alakú sárkányfaja. A hímek hossza 60-70 méter, míg a nőstényeké 50-60 méter közt mozog. Szárnyfesztávolságuk megegyezik a testhosszukkal, de repülésre ritkán használják őket. Magányos egyedei erősen territoriális alkatok, mik a hegyvidékek kristálybarlangjai közt élnek. Testüket a pikkelyekre növesztett kristályok teszik még erősebbé, nem csak természetes páncélul szolgálva számukra, hanem a rejtőzködésben is segíti őket. A fényre egyáltalán nem érzékenyek, ellenben az árnyékok közt már nehezen tájékozódnak, így szívesebben hunyják le szemeiket, és hagyatkoznak kitűnő szaglásukra, és hallásukra. Különleges képességei közé tartozik a kristálysüvöltés, mivel egyszerre képes már meglévő kristályokat szétrepeszteni, illetve új kristálytelepeket növeszteni szempillantásnyi idő alatt.
Párzási időszakban a Glodyen-hegységlánc bércei közt találkoznak hímek és nőstények. Falkákba tömörülnek, és a nőstények végignézik a hímek erődemonstrációját, melynek végén “menyasszonyrablás” következik be. A hímek magukkal hurcolják a nekik tetsző nőstényt, ám ha az képes előlük meglógni, vagy felveszi a harcot, a nász nem következik be. Sikeres párzást követően a kristálysüvöltő Dol’warába tér, ahol a Kezremah-síkság védett területén költi ki 1-4 tojását.
Származás:
Legendás
Leírás:
Vibrálóan kék színe miatt távolról könnyen összetéveszthető a shiiriu lepkékkel. Passzív állapotban egy gubónak tűnik, mely békéjének megzavarására megbomlik, a rovar pedig támadásba lendül. Kisméretű, kerek fején csontosodott agyarpárok ülnek, alul kettő, felül kettő. Fajon belül halk, ciripelő hangon kommunikálnak.
Nevével ellentétben a teremtménynek nincsen köze a sötét istenekhez, sem pedig a shiiriu valláshoz. A rovarbestia azzal érdemelte ki a shiiriu nevet, hogy előszeretettel vadászik valódi shiiriu lepkékre, de terránok vérével is táplálkozik, akár a böglyök vagy szúnyogok. Előfordulásuk rendkívül ritka, eddig Aetryason és Duatban találkoztak elvétve példányaival.
Pletykák szerint Zahalinban, a Shirakaar kapuk útján rakja le petéit és neveli hernyóit, de hogy miként képes megtenni az egész Interát átszelő utat a rovar, még nem került felfedezésre.
Származás:
Elysium
Leírás:
A Bánat-tengerének barátságos lakói. Páncéljukat kristályok növesztésével erősítik meg. Korhadékevők, porló kristályokkal és növényi maradékokkal illetve csontokkal táplálkoznak. A nagyobb példányok elérik az 5 kg-os testsúlyt. Ollóik erősek, a kristályok letörésére és összezúzására is alkalmasak.
Párzási időszakban, Hirtisz idején, nagy tömegekben lepik el a tengerpartot, élő, nyüzsgő tüskés kristályszőnyeget alkotva a parti fövenyen. Párzást követően a nőstények leúsznak a tenger legmélyére, ahol lerakják petéiket, melyek fél év alatt formálják ki a kicsiny rákokat. A nagy víznyomás miatt az utódok fele elpusztul, a másik fele az ő testükből táplálkozva marad életben.
Húsuk ízletes, még a felszínen is keresett luxuscikknek számít.
Származás:
Zahalin
Leírás:
Farkasszabású teremtmény, mi Intera legmélyebben fekvő tartományában él. Kis létszámú falkákban vadászik, de a gyakori hogy egyes példányok kiválnak addigi családjukból, és újat keresnek maguknak. Ennek köszönhetően nem ritkaság magányos hezoruval találkozni.
Erőteljes testét erős bőr fedi, mit gyéren borít szőr. Farkuk hosszú, elkeskenyedő, az első pár csigolyát követően füstszerű léleknyúlvánnyá válik. Bőre egészen áttetsző, mancsain és fején találhatóak csupán pigmentált részek. Izmai és erei élesen kirajzolódnak, ajaktalan koponyájáből szabadon merednek elő hegyes fogai. Kicsi szemeik vakok, orrnyílás híján akár a felszín kígyói, nyelvükkel érzik a környezetük szagát. Hallásuk mérsékelten éles.
Ragadozók, de a dögöt is elfogyasztják. Hangszálaik hiányoznak, így hangjukat sosem hallani, némák. Feromonok útján kommunikálnak egymással.
Származás:
Aetryas
Leírás:
Az aranyszárnyúak a sárkányok kétlábú, madár szabású bestiái közé tartoznak. A vezérek mérete orrtól farokig elérheti a negyven métert, szárnyfesztávolságuk meghaladhatja az ötven métert is. Jellemzően a hímek kisebbek, és békésebbek is a nőstényeknél, akik ennek ellenére a vezetést mégis a csapat legnagyobb hímjére bízzák. Félintelligens bestiák lévén rendelkeznek a belátás és tanulás képességével, gyakran megesik, hogy egy vészhelyzetet követően a raj együtt pihen, és mintha kiértékelnék az elmúlt események tanulságait, kattogó hangon beszélik meg a történteket.
Hártyás szárnyaik végén hosszú karmok nyúlnak, melyeken tollszerű, leginkább a szitakötő szárnyára hasonlító lemezek ülnek. A nevüket is innen kapták, ugyanis a rajtuk átszüremlő napfény arany színnel csillan meg szárnyaik peremén és a lemezeken. Ezek segítségével tökéletesítik a lavírozást, amikor vadásznak. Ragadozók, táplálékukat madarak, más repülő bestiák, de legnagyobb részben halak alkotják.
Rendkívül jó repülők és tájékozódók, a levegő illatából megérzik a vihart, és választják ki a megfelelő légáramlatokat annak elkerülésére. A légi hajósok ezért szívesen követik a veszélyes szakaszokon őket. Gyakran alakítanak ki egymással szimbionta kapcsolatot is. Cserébe, amiért az aranyszárnyúak átvezetik a hajót a veszélyes szakaszon, a matrózok megtisztítják őket az elhalt pikkelyektől, az élősködőktől, és kezelik a sebeiket.
Származás:
Legendás
Leírás:
Azúrkék és égszínkék színekben játszó szárnyukat bársonyos fekete csipkézet szegélyezi. Testük törékeny, csápjaik jóval hosszabbak és érzékenyebbek egy hétköznapi lepkéénél.
Az istenek Atreioszba vonulását követően Terra megalkotta a nefilen (nem nephilim!) fajt, melyet más terránokból képzett ki saját merénylőivé. Egyik különlegességük, hogy haláluk után nem kerülnek Cartus Birodalmába, és nem is születnek újjá más testbe, hanem shiiriu lepkékké válnak.
A shiiriu nem táplálkozik nektárral, sem más anyagi táplálékkal, kizárólagosan energiát fogyaszt, melyet a környezetéből vesz fel. Testük nem öregszik, természetes halált nem halnak, és betegségek sem fognak rajtuk, ellenben elpusztíthatóak.
A hívő terránok közt szent rovarnak számít, aki árt akár egy shiiriunak is, azt halállal büntetik.
Származás:
Dél-Mahel
Leírás:
Mahel mocsárvidékének nagytestű növényevő fenevada, mely méreteiben a surellel vetekszik. Zömök testét vastag bőr fedi, ami megvédi számos ragadozó fogaitól és karmaitól. Ennek hála csak a nagyvadak jelentenek rá nézve fenyegetést. A hímek nyakát sűrű, durva szálú szőrzet fedi, melyet ha a bestia megráz, zörgő hangot hallat. A hímek és nőstények fejét egyaránt szarvpárok tömege díszítik, melyeket koruk előrehaladtával hullatnak, akár a szarvasok.
Kisebb családokban élnek, mely egy hímet, annak két-három nőstényét, és azok legfeljebb kétéves borjait jelenti. A két éves kort elérve válnak ivaréretté és önállóvá, ekkor a vezér a bikákat és a teheneket egyaránt elkergeti.
Érdekesség:
A dél-maheli vad népek a levetett tülköket mágikus szertartások részeként porrá őrlik, vagy kürtté alakítva hangszernek használják.
Származás:
Mahel
Leírás:
Az időfolyam vipera gyakorlatilag két testvérfaj azonos neve. Egyfejű fajtájának tagjait északi-, míg háromfejű példányait déli-crorapának szokás nevezni. Megkülönböztetésük már csak fejeik számából adódóan is egyszerű, azonban a különbségek ennél jóval szembetűnőbbek. Laikus terrán akár azt is hiheti, hogy két teljesen különböző faj tagjai.
Az északi-crorapa teste robosztus, már a serpentek (sárkánykígyók) méreteivel vetekedhet, ha eléri az ötven éves kort. Testük háti oldalát sűrű bunda védi, hasukat pedig vastag, mégis puha bőr fedi. Állkapcsának szorítása nem erős, hátra felé hajló, hegyes fogsora miatt azonban nehéz megszabadulni tőle. Agresszív ragadozó életmódot folytat, s ha megéri a száz éves kort, intelligens vadásszá válik, mely már nem pusztán az élelem megszerzésének érdekéből, hanem élvezetből öl.
A déli rokon időfolyam vipera három fejjel születik. Testhossza alig éri el az egy métert. A három fej közül, a legenda szerint a jobb oldali a gondolkodó, a középső az álmodozó, a bal szélső pedig a kritikus, mely bírálja a másik kettőt. A fejekből ennek megfelelően különféle serkentő főzetek készíthetőek, de a rivennai kalózok körében nem ritka a vipera pálinka készítése sem, mely a bestia szeszbe áztatását jelenti. Visszahúzódó, szinte már békés faj, mely csak akkor támad, ha fenyegetve érzi magát.
Mindkét időfolyam viperára jellemző, hogy marása transz állapotot idéz elő, mellyel az elme utazársa indul az idő ösvényén. Ezen utazás előre és hátra is megtörténhet, azonban csak az események átélését teszi lehetővé, cselekvést nem.
Származás:
Aetryas
Leírás:
A kodve Aetryas legvitatottabb hibrid élőlénye. Testfelépítését tekintve első látásra medveszerű emlős, ám viselkedését és étrendjét nézve egy elfajzott hüllő, mely egyesek szerint mágia által jött létre. Mások a tudomány végletekig elkötelezett hívei felé mutogatnak, hogy az ő laborukból szökött el a faj korábban soha nem látott példánya. Kedvelik a napsütést, sokat látni magányos kodvéket 1-1 sziklán pihenni; elsősorban növényekkel, rovarokkal és halfajtákkal táplálkoznak, nagy ritkán, ha sikerül ejteniük egy nagyobb emlőst, akkor folyamodnak csak vörös hús fogyasztásához. Harapása állkapcsának szorítóerejéből fakadóan végzetes minden állat- és humanoid faj számára, fogaik azonban gyengék, rágásra nem alkalmasak.
Származás:
Aetryas
Leírás:
Az aetryasi hegységláncokon gyakorta találkozhatunk hegyi snekkettel, melynek különleges ismertetőjegye az orrnyeregtől a farka végéig pikkelyes bőrfelület és a hosszú, pikkelyes farok végén levő csörgőszerű szerv. A hiedelemmel ellentétben a snekket hosszú szemfogai mögött nem található méregmirigy, ezért marása nem mérgező. Humanoid lényekre ritkán támad, ellenben ha az állat életét veszélyeztetik, igyekszik a csörgőszerű farokvéggel elriasztani az ellenséget.
Idejét jórészt napfürdőzéssel tölti, ugyanis változó testhőmérsékletű bestia. Egyik napos pontról a másikra vándorol, hűvös időben pedig a barlangok mélyén keres menedéket. A hideg évszakban “téli álmot” alszik. Magányos vadász, zsákmányvédő ösztöne erős, de ha meghallják egy társuk csörgését, gyakran a segítségére sietnek. Emlős, elevenszüléssel szaporodik, de a nősténynek a szokásosnál is jobban kell ügyelnie arra hogy elegendő napfényen tartózkodjon. Ha teste túlságosan lehűl, nem csak lomhává válik, de az utódok is elpusztulhatnak a méhében, ami hullamérgezéshez, és az anyabestia halálához vezet.
