Elterjedés:
Duat
Leírás:
A legalacsonyabb egyedszámmal rendelkező driádfa. Szellemére egyedül jellemző, hogy képes hajadon vagy fiatal férfi alakját ölteni, és kapcsolatba lépni a terránokkal. Általában a természeti népek szentként tisztelik ezeket a szellemeket, tanácsukat kérik, útmutatásaikat pedig pontosan követik. Ugyancsak egyedi jellemzője, hogy nem csak alakot ölt, hanem abban a formában utódot nemzeni is képes. Minden esetben a szellem lesz az, amely megfogan, holott nem rendelkezik szaporító szervekkel. Ehelyett magához veszi a másik lény szaporítóanyagát, és egy évnyi csendet követően útjára bocsájtja a magoncot, amely szellem alakban keresi meg saját fáját, amit glohirafává formál. Miután megszállta a szellem a fát, annak ágai jellegzetes forma szerint kezdenek tekeredni, a glohira pedig teljes értékűvé válik.
Felhasználása:
Kérgét meddőség kezelésére használják, levele afrodiziákum főzet alapanyaga.
Elterjedés:
Skulnera, Észak-Mahel, Zahalin
Leírás:
Három egymásnak merőben ellentmondó területen él meg, ami a driádfa szellemének erejét és rendkívüli alkalmazkodó képességét hivatott demonstrálni. Formailag tökéletesen megegyeznek, s az is közös bennük, hogy a szellem akár több kilométeres körben is eltávolodhat a fájától. A fa leveleinek erezete legyező szerűen összenőtt tűlevelekre emlékeztet. A levelek színe Skulnerában vörös vagy homoksárga, Észak-Mahelen méregzöld, Zahalinban pedig színtelen. A szellem szívesen időzik fájától távol, környezetét kutatva, felmérve annak állapotát. Elsősorban azonban saját fájának jólétét tartja szem előtt, ezért ha veszélyt észlel, a levelek erős dögszagot kezdenek árasztani, ami elriasztja az utazókat és növényevőket, a dögevőket viszont közel vonzza, így építve maga köré védelmi vonalat.
Felhasználása:
Levágott levelei pár napig természetes riasztószerként működnek bestiák és alkalmatlankodók ellen, de a dögevők vonzása miatt kevésbé kedvelt módszer ennek használata. A levágott levél légmentesen zárt dobozban korlátlan ideig tárolható.
Elterjedés:
Dél-Mahel
Leírás:
A huroimmal Dél-Mahel dzsungeleinek driádfája. Terrán-járta területektől messze, az erdők szívében bújnak meg, általában egymástól 10-40 méteres távolságokban. Saját fájukat is mindössze legfeljebb 50 méterre hagyhatják el. Jó gondviselőik a környező fáknak, gyógyítják a betegségeiket, kártevőiket messzire űzik. Erdeik jellemzően békések, még a prédának sem kell tartania a ragadozóktól. Ha mégis rátámadna a zsákmányállatra, a huroimma gyengéden körbevonja indáival a vadászt, és addig tartja, ameddig áldozata messzire nem menekül.
Felhasználása:
A huroimma fájának levele lázcsillapító hatású, és nyugtatja a dühöngőt. Füstölőként használva nyugtató hatású, illata a friss levegőjű erdőt idézi.
Elterjedés:
Skulnera
Leírás:
Kinézetével ellentétben “csápjai” semmiféle préda megragadását nem teszik lehetővé. Gyökerei, mik a föld alatt ágaznak, nem szolgálnak tápanyag felvételére, csak kapaszkodásra. A finom szőrökkel ellátott kacsok azok, amik összegyűjtik a levegő nedvesség tartalmát, és a növényhez juttatják azt. Tenyérnyi szirmai egyszerre végzik a hőleadást és a napfény erejének hasznosítását. Érdekessége, hogy nappal fekete, éjjel pedig fehér színt ölt, ami ugyancsak a hőcserét segíti elő. Az új növényt mindig az “anyanövény” neveli ki a saját szárán, s amikor a csemete elég hosszú gyökereket ereszt ahhoz, hogy elérje a talajt, magától leválik.
Felhasználása:
Nemesített formáit dísznövényként tartják szerte Terianon. Az eredeti sivatagi orchideának azonban szüksége van a tűző napfényre és a melegre, így máshol nem él meg.
Elterjedés:
Skulnera, Panteránia
Leírás:
Az okrawod egy rendkívül nedvességigényes növény, minek spórái a vízben terjednek, gazdatestet keresve. Ameddig nem találnak megfelelő testet, inakít állapotban sodródnak az áramlatokkal Skulnera melegvizű tengereiben. Amint egy melegvérű testbe jutnak, megkezdik a fejlődést. A testbe jutás történhet vízfogyasztással, egy tengeri élőlénnyel történő közösüléssel, vagy spórát fogyasztott hal elfogyasztásával. A hordozó, visszatérve a meleg és napfényes Skulnerára, még nem is sejti, hogy miféle kórság bújkál benne.
A növény a gazdatest nedveit kezdi el szipolyozni. Jelenlétének jelei a fokozott szomjúságérzet, az “öregkéz szindróma” (ujjbegyek majd kézfejek és lábfejek fokozott ráncosodása). Előrehaladott fázisban a növekvő növény kifeszíti nyúlványait a bőr pórusain át. Ez inkább kellemetlen, mintsem fájdalmas folyamat, ám ha nem kezeli időben egy herbalista vagy növényekhez értő gyógyító, teljesen felemészti a gazdatestet. Annak pusztulásával a növény is sorvadni kezd, majd nyúlványainak végéről pollent lövell a levegőbe, amit a szél hord tovább, vissza a tengerig.
Felhasználása:
Gyógyászatban mérgek kiszipolyozására használják gyógyítói felügyelet mellett.
Elterjedés:
Ritka
Leírás:
Növekedésének kezdetén úgyanúgy néz ki, mint bármilyen más menta faj. Csírázását követően a negyedik hétben kezd eltérni alakja más rokon fajoktól, és ezután nyers mágikus erőt kezd elszipolyozni a környezetéből. Gondos kezek közt, célzott mágikus kezeléssel sárkány formát vesz fel, és bár gyökeret ereszt, a növény úgy tűnik, mintha valódi sárkányfiókává kívánna válni. A megfelelő gondoskodás hiányában gyökérnyúlványain hatalmas tesületeket, akár erdőségeket is meghódít, várva arra, hogy mikor kapja meg a megfelelő mágikus impulzust. Enélkül csak leveleket fejleszt, és sárkánymentára jellemző, macskamentához hasonló hatást fejt ki a sárkányokra. Emiatt a sárkány bestiák ösztönsen kerülik, míg a sárkányvérű terránok egyenesen irtják a sárkánymenta mezőket. Ha a gondozatlan sárkánymenta elburjánzott, és összegyűjti a megfelelő mágikus energiát, elszakad a földtől, és egy növényi sárkány alakjában repül fel az égbe. Ezen forma csupán pár óráig életképes, amikoris elszárad, és apró magvakra hullva szét terjeszkedik tovább.
Felhasználása:
Úgy működik, mint a macskák esetében a macskamenta. Bármely sárkányfajzatot, vagy sárkányvérű terránt képes kezes állatkává változtatni. Dohányként szívva erős hallucinációkat okoz, de másfajú terránokra és teremtményekre nincs hatása.
Nagyszerű saláta készíthető a leveleiből.
Elterjedés:
Janera, Duat, Rivenna
Leírás:
Egész Terian legmagasabb keménységű fájaként tartják számon, mely vegyes erdőségek strapabíró, ám nehezen szaporodó fafajtája. A növény kétlaki, a beporzást végző lényeknek pedig néha nagy távolságokat kell megtenniük két bika tölgy közt. Az elhullajtott magvak csírázási ideje hosszú, száraz időszakban akár egy év is lehet, ám onnantól hogy szárba szökken, már nehezen pusztul ki. Jellegzetes illata miatt nem legelik a növényevők. Nevét a csavart törzsből eredő ívesen növő ágai után kapta, melyek egy bika szarvának ívét idézik.
Felhasználása:
Keménysége miatt kiváló építkezési alapanyag, de használják fegyverkészítéshez is. Észak-Mahel különösen keresett kereskedelmi árucikke.
Elterjedés:
Rivenna, Elysium, elvétve Dél-Mahel és Janera
Leírás:
A lótuszok többi fajához hasonlóan szintén vízi élettérben érzi jól magát. Virágai kéttenyérnyiek, élénkrózsaszínek. Levelei kerekdedek, a virágnál sosem nagyobbak. Mélyzöld színük szinte teljesen eltakarja a vízfelszínt ahol csak a virág megjelenik. Jellemzően olyan helyen virágzik, ahol az iszapban sok a szerves anyag, az oszló tetem.
Elnevezése megtévesztő, ugyanis a növény nem tartalmat, és nem is nevel kristályt. A szájhagyomány szerint azért kapta ezt a nevet, mert a holtak húsából táplálkozva úgy terem a víz felszínén, mint a kristályok a földben.
Felhasználása:
Magja ehető, kellemesen fanyar ízű. Kiszáratva lisztté őrölhető.
Szárából és gyökeréből emlékezetvesztést gyógyító gyógyszer készítenek.
Elterjedés:
Elysium
Leírás:
Intera második tartományának különleges mocsári kristályvirága. A növény egyedi módon azonban nem csak a vízfelszínen található, képes bárhol megtelepedni, ahol nedvességet talál. Levelei nincsenek. Vízben hosszú, erős gyökereket ereszt, míg ha pl egy fa, vagy szikla oldalán telepszik meg, sűrű, vékony fonalakból álló gyökérzettel kapaszkodik meg a felületen, és kezdi el felvenni a nedvességet. Szirmai gyakran szinte átlátszóak, ahogyan a virágok öregednek, úgy válnak egyre szilárdabbá, mígnem egészen kristályos állapotba kerülnek. A felszínen szívesen használják kereskedelmi alapnak, beszerzése ugyanis komoly munkát igényel. Begyűjtése ugyanis nem egyszerű, pont azt a napot kell kiválasztani a virág leszedésére, amikor a szirmok már kristályosak, de még nem túl öregek ahhoz, hogy elporladjanak. Az elvirágzott kristálylótusz szirmai kristályporként esnek szét. Ha időben leszedik a virágot, a szirmok öregedése megáll.
Felhasználása:
A kikristályosodott szirmokat ékszerek készítéséhez használják.
Porózus állapotban a kristálylótusz porának halvány sós íze van, mely kitűnő fűszer. Fogyasztása mértéktartón ajánlott, kiszáradáshoz, szívelégtelenséghez, gondolkodásbeli zavarokhoz vezethet.
Elterjedés:
Duat
Leírás:
Intera lángoló rengetegének, Adolnis erdejének jellemző fafajtája. Táplálékát magma és hőség jelenti, így hagyományos értelemben sem levelet, sem pedig virágot vagy termést nem növeszt. A törzs és a gallyak szénfeketék, az új hajtások parázsként izzanak, végük pedig lángra kap. A meggyulladt tűz nem képes elemészteni a megkövesedett kérget, így ameddig a lombozat el nem alszik, állandóan lángokban áll az erdő.
Felhasználása:
A legértékesebb fűtőanyag egész terian szerte, tekintve hogy egyetlen ág akár hetekig is képes izzani. Beszerzése Adolnis és az interai mélység miatt roppant körülményes, ezért csillagászati árban mérik.
Elterjedés:
Ritka
Leírás:
A világ bármely pontján fellelhető, ám ritkán felbukkanó fafajta. Ismert egyedeinek helyét mindet bejegyzik, ugyanis szakrális jelentőséget tulajdonítanak nekik.
Lombja kerekded alakú, melyet hosszú, puha tűlevelek alkotnak. A levelek színe a vérre emlékeztet, ezen kívül azonban semmi köze nincsen az életnedvhez. Termése nincs, szaporodásának módját rejtélyek és balladák övezik. Egyesek szerint a sötét istenek fái a vérfenyők, és régen hatalmas fenyvesek álltak belőlük, melyek Terra érkeztével elpusztultak. Mások szerint a vérfenyők Etrigen, a föld istenének elhullajtott vércseppjeiből sarjadtak.
A fák tövébe megesik, hogy vakablakokat, üres szentélyeket, vagy nem nyitható ajtókat építenek, melyek aztán vallási zarándokhellyé válnak.
Felhasználása:
Mivel mind kivágni, mind pedig akár csak megsérteni istenek ellen való bűn, senki sem kísérletezett részeinek felhasználásával.
Elterjedés:
Duat, Elysium és Rivenna
Leírás:
Magas és erős fává növő interai fafajta. Könnyen felismerhető egész évben vöröslő lombkoronájáról, ám a hozzá nem értő terránt könnyen zavarba hozhatják a juharfélékre nem jellemző hosszúkás levelek és a tobozokra hasonlító termések. Nem összekeverendő a vérfenyővel.
Dús lombjában szívesen fészkelnek madarak és bestiák, nem ritka hogy a terránok is megtelepednek rengetegeiben. Nem igényel sok napfényt, sem sok csapadékot. Lombját egész évben hullajtja, így alatta állandó vörös avartakaró található, melyet elhordva kitűnő termőföldet találhatunk a fa tövében.
Felhasználása:
A fa törzsére csapot ütve kinyerhető a kéreg alatt folyó szirupos folyadék, mely ételek és italok ízesítésére használható. Íze a mézére emlékeztet, de kevésbé tömény, inkább kissé pikáns utóízt hordoz ízvilágában.
Elterjedés:
Elysium, Dél-Mahel, Janera
Leírás:
Másképpen tündér gombának, vagy pixi csiperkének is nevezik. Elysiumi példányai izzó magenta színben világítanak, míg felszíni egyedei vibráló viola színben pompáznak.
Nyersen semleges ízű húsa fehér, fehér tejnedvet ereszt a sérülés felületén. Illata enyhén fanyar, földszagú. A gombatestek önállóan nőnek, hosszúkás kúpban végződő kalapot nevelnek. Tönkje sudár, vékony, gallértalan. Érintésre enyhén bársonyos tapintású. Pollenjeit kisebb csoportokban engedi útnak, melyeknek illata odavonzza a pixiket, melyek szőrükön tovább viszik és terjesztik a spórákat.
Felhasználása:
Tejnedvének felhasználásával kellemes ízű erjesztett ital készíthető. Koncentrátuma könnyed hangulatjavító hatású, pár csepp is bódult állapotot idézhet elő. A terrán népesség csaknem fele számára allergén, kiváltképp a bestiaszabásúakra (vérfarkasok, sárkányfajzatok, kitsunek s egyéb likantróp fajok) és elf félékre gyakorol erős hatást, mely akár eszméletvesztésig is juthat. A hatás elmúltával másnaposság tünetei észlelhetőek, mint fejfájás, hányinger, gyengeségérzet. A tünetek jégribizli fogyasztásával könnyen orvosolhatóak.
Elterjedés:
Dél-Mahel, Rivenna, Janera
Leírás:
Élősködő növényfaj, mely egyaránt képes tápanyagot felvenni a talajból, élő szervezetből, és korhadékból is. Levelei nincsenek, a barna, hamar fásuló száron bogyós gumókat növeszt, melyek megtelnek energiával. Ahogy a bogyók raktárai megtelnek, fluoreszkáló fényt, lidércfényt engednek magukból, és rövidesen elhullva új növényeket sarjasztanak. Ha egy élőlény felfalja az elhullajtott, nyers növényt, az a gyomorba ágyazódva a felvett táplálékból kezd tápanyagot elszívni, míg gyökeret nem ereszt. Nyúlványai behálózzák a testet, majd a bőr pórusain vagy a testnyílásokon keresztül a felszínre törnek, és új “gyümölcsöt” teremnek.
Felhasználása:
A még meg nem érett, fénylő bogyót ha leszakítják, hamar elveszíti ragyogását. Megpörkölve sötétbarna színt ölt, a mag elpusztul. Az élő növény korában elszívott és raktározott energia azonban megmarad a belsejében, így ha a megpörkölt bogyót megőrlik, majd forrázatot készítenek belőle, erős italt kapnak eredményként. Ízre és illatra a kávéhoz hasonlít, annál azonban jóval intenzívebb ital. Neve is innen ered, állítólag olyan, ütős, akár egy ogre tasli.
Elterjedés:
Észak-Mahel; Janera jeges területei; magashegyi havasok
Leírás:
Alacsonyan növő cserjeféle, mely a sziklás és gyér talajok kedvelője. Kevés levelet hoz, gyakran azt is elhullajtja, hogy a keletkezett avar takaróval gyökereit védje a fagytól. Virága olyan, mintha a gallyak végére aprócska mágikus jéglények telepedtek volna. Az idő jegesre fordultával a virágtestben piros bogyók kezdenek fürtbe rendeződve növekedni, míg végül a test elveszíti az alakját, és védelmező jégburkot képez az egyre csak duzzadó piros bogyókon. A gyümölcsök akkor lesznek érettek, mikor a legvékonyabb jéghártyát is magukba szívták, és szárazon, tompa fénnyel ringnak védtelenül az ágakon. Ízük fanyar, sok napsütés esetén erősen gyomorkeserűek.
Felhasználása:
Kitűnő fáradtság elleni gyógyszer. Nyersen fogyasztva már egy bogyó is sokat javít a kimerült állapoton. Porítva, borogatásként alkalmazva fájdalomcsillapító hatású. Teának főzve felfrissíti a mágikus keringést.
Elterjedés:
Hétköznapi
Leírás:
Bestiának, vagy tündérnek tűnő aprócska teremtmény, melynek valójában több köze van a növényi létformákhoz, mint az állatiakhoz. Helyét ugyan képes változtatni, és érthetően kommunikálni, mégis inkább a herbáriumba tartozik. Tápanyagokat a bőrén keresztül vesz fel, melyet vékony bőrszövet alkot, akárcsak a leveleket és szirmokat. Folyamatos nedvesség hiánya esetén kiszáradnak, és elpusztulnak. Fény híján színük megfakul, kedvtelenné válnak, majd elpusztulnak. Nem tűrik jól a környezet változásait, így jellemzően ahol megszülettek, ott élik le életüket. Nincsenek állati szerveik mint szív, belsőségek, zsigerek, testükben nem vér, hanem átlátszó folyadék kering nyomásváltozás alapján. A csemeték magról kelnek ki, melyet a nőstények az inda farkukon lévő virágban nevelnek, a hímek pedig az ujjaik végén kiváló porral termékenyítenek meg. Állati ivarszervekkel nem rendelkeznek. A Ligetek Védelmezőiként is ismerik őket. Az olyan varázshatalommal bíró helyek, mint például a Szent Liget, és a Csodák rétje gyakori lelőhelyük. Ők felelnek azért, hogy a terránok ne pusztítsák el ezeket a helyeket. Szükség esetén bőrük felületén mérget választanak ki, mely egy halhatatlannak is kellemetlen tüneteket okoz.
Felhasználása:
Egyes alkimisták és laborosok szívesen használják fel mérgüket kutatásaik alapanyagaként. A méreg elsősorban hallucinogén, másodsorban eszméletvesztést okoz. Élőholt lényekre bénító hatással bír.
