Az Elárasztott völgy mind a mai napig lélegzetelállító szépséggel bír. Számos vízi teremtmény otthona mely különleges titkot rejt. Egykoron egy ősi lény aki a szigeten élt szerelmes lett egy halandóba aki sajnos fiatalon elhalálozott. A lényt Enirának hívták. Nagy erővel bírt, de oly mély gyászba esett, hogy könnyei elárasztották a völgyet és ezzel új életet teremtett. Utolsó könnycseppje ugyanis tartalmazta a lelkének egy darabkáját mely új élőlényeknek adott életet. Elvesztette szerelmét de végül mégis anyává vált. Az itt élő teremtmények egyediek. Sehol máshol a világon nem lehet meglelni őket csak ezen az érintetlen területen. A legenda úgy tartja hogy Enirán halála után egy ezüst tollú madárként született újjá és azóta is oltalmazza a helyet. Sokan megpróbáltak eljutni ide hisz nem csak a tudósok paradicsoma lehetne, hanem a kincsvadászoké is. A föld mielőtt el lett volna árasztva drágakő lelőhely volt. Ha a magasból szemléljük a tájat észrevehetjük a drágakövek csillogását a víz alól.
A szörnyek tengere az a hely ahol nem tanácsos pancsolni, hisz bármelyik pillanatban életed vesztheted. A legfertelmesebb és legveszedelmesebb vízi szörnyek otthona ez a békésnek látszó gyönyörű terület. Mielőtt világmegváltó tervekbe kezdenél hogy megtisztítsd a vizeket eme szörnyektől, előre szólok, nem lesz könnyű dolgod. Ó nem a szörnyek jelentik a problémát hanem az aki védi őket, ugyanis ez a rész egy védett terület a kihalófélben lévő lényeknek. Ha megszeged a törvényt és vadászni kezdesz az itteni lényekre, csúnyán megjárod. Jana istennő az, aki felelősséget vállat a lényekért. Csak is ő büntetheti őket. Viszont csendben megjegyzem, ha nem ölöd meg, csak elveszed egyes részeiket az még nem számít halálos bűnnek. A kraken vadászok például előszeretettel jönnek ide a tinta miatt, mellyel más tengereken magukhoz csalogathatják a gyanútlan bestiákat.
“Ahogy a zafír csillag fényével füröszti a folyót, az milliónyi drágakő módjára ragyog fel és egy legendás lény tűnik fel buzgó habjai közt.”
– mondja egy bennszülött monda. A folyó mágikus lényéről senki se hallott ezen a legendán kívül eddig máshonnan. Az azonban bizonyos, hogy ez a sebes folyó, mely ellentmondást nem tűrő határként szeli ketté Rivenna vidékét, egyszerre szolgál minden hal otthonául. Mindenféle sós és édesvízből származó vízi lény fellelhető a mélyén. Ha valaki véletlenül a folyó átszelésére adná a fejét, kétségkívül kalandos útja lesz. Arról azonban, hogy pontosan mi is vár az utazókra a zafír csillag alatt, nem találni írásos feljegyzést… Csupán mondákat, miszerint a folyó többet rejt, mint amit először látni vélnek benne. Egy másik őslakos történet az ítélet folyójaként emlegeti. Ez alapján a folyó olyan dolgokat láttat a rajta ringó csónakban ülőkkel, amik a múltjukban történtek, de visszatekintve ők másképp csinálnák azokat. Először csak egy röpke árnyként jelenik meg előtte, majd szépen lassan bekebelezi az utazót. Rábírja, hogy elhagyja csónakját és anélkül hogy ő ebből bármit is felfogna, s a vízbe fulladjon.
Évszázadok óta most először bukkantak fel ismét egy hírhedt kalózflotta elveszett hajói, melyeket egy tengeri szörny süllyesztett el. A flottától mindenki félt aki csak megpillantotta, hisz ha felbukkant, az csak egyet jelenthetett. Halált. Ám egy fiatal leány megelégelte a rettegést. Mikor a flotta kikötni készült, hogy lerohanja az akkoriban újonnan épült kisvárost, a leány imádkozni kezdett majd a vízbe vetette magát. Kérte az isteneket hogy adjanak neki erőt, hogy megállítsa a kalózokat és cserébe odaadja a saját életét. Fohásza meghallgattatott. Testét elnyelte a kék óceán, ahol átváltozott egy förtelmes lénnyé, ami a mélybe rántotta a hajóhadat és a legénységét minden kincsükkel együtt. Azt viszont kevesen tudják, hogy a leány utolsó leheletével elátkozta a hajókat és a legénységet is, nem hagyja hullámsírba nyugodni a rablóbandát. 300 évente felbukkan a flotta hogy új áldozatokat szedjen, s ugyanazt a végzetet szenvedje el, ugyanattól a szörnytől.
A kincsvadászok tömegesen jártak ide az első felbukkanásnál, és mind odavesztek. Részévé váltak az átoknak, és örökké a sötét mélységben kell raboskodniuk. De fel a fejjel! Lehet ez a te napod! A flotta most bukkant fel és van rá egy teljes napod hogy megszedd magad kincsekkel, ha túléled a csapdákat. Ám ha nem hagyod el a hajókat naplementéig, te is az átok foglyává válsz.
Rivenna egyszerűbb népei csak Csontkígyóként emlegetik a helyet, és nem véletlenül. A Tombolást követően történt, mikor Terra megszelidítette az elemeket, s aztán sorra behódoltatta az ősbestiákat is. A vizek mélyéről egy óriási kígyó úszott a felszínre hogy kihívja az újdonsült uralkodónőt. Hogy bizonyítsa erejét, az volt a terve hogy felszabdalja a fiatal kontinenst, egészen addig, míg a tenger mélyére nem süllyeszti az egészet. Elkezdve munkáját számtalan helyen meghasadt a föld, ahol addig zsenge síkságok és hetyke hegyek emelkedtek, ott új patakok s folyók medrét nyögte a vidék. A sziklák fülsüketítő robaj kíséretében repedtek meg majd váltak ketté, a kontinenst alkotó földlemez jajongva engedett utat a teremtmény erejének.
Terra dühösen tette lábát a kontinensre, és egyetlen percig sem habozott, amikor le kellett sújtania. A föld remegéséből és a víz hullámzásából tudta, hol fog legközelebb felbukkanni a kígyó, és ott várta a fenevadat. Kisvártatva felbukkant a hatalmas, pikkelyes fej, és hideg szemek tekintete meredt a nőre és annak kardjának élére. A hüllő kitátotta száját, megmutatva tűhegyes fogait, és nevetni kezdett. Szavak is felmordultak torka mélyén, de már nem volt idejük megformálódni.
Az északi part keleti csücskének öblét a terránok az ősbestia csontjai után nevezte el, melyek sosem porladnak szét. Intő jelül szolgálnak minden és mindenki számára aki az istennővel akar harcot vívni, számára még a kontinensek alapjait megmozgató erők sem jelentenek ellenfelet.
Azt beszélik, hogy aki végigmegy a fenevad csontjaiból álló kapusor-ösvényen, az út végén találkozhat egy istennel. Hogy mégis melyikkel, arról már senki sem mesél. Viszont még a legmerészebb kalózok is óvakodnak a kontinens sötét istenétől, így nem kockáztatják, hogy az út végén ő várjon rájuk… De ez már egy másik történet.
Íme a kutatóközpont, ahol egész Rivenna legnagyobb koponyái összegyűlnek és próbálnak megoldást találni a kisebb belharcok és az éhezés ellen, valamint állandóan kutatnak a külső szférák életjelei után. Legyünk őszinték, főként az utóbbi miatt jött létre. Már azért jár neked egy vállveregetés, hogy rátaláltál! Mint egy hagyományos szupertitkos létesítmény ez is tele van szuper fejlett technológiákkal és megannyi értékes, ismeretlen dologgal! Számos aetryasi tudós osztotta meg eszközeit az itteni kollégákkal, páratlan kontinensközi szövetséget hozva ezzel létre a tudományos körökben. Némelyik kísérleti projektet még át is telepítették ide, ha Aetryasban nem kaptak engedélyt. Hogy mit kezdesz az itt talált információkkal, csak rajtad áll, de ajánlatos minden eshetőségre felkészülni.
A régi, elhagyatott Salava birtokot már évekkel ezelőtt lerombolták az áramlatok. A nemesi család kertje már rég elburjánzott és ki tudja, mik rejtőzhetnek a több ember magas vízalatti fák és a varázslatos korallok közt. Az egykor messze földre híres és még a földön járók többségénél is gazdagabb Salava család valamikori kertje még ma is valódi növényritkaságoknak ad otthont, így például a békakorallnak, melynek hatására, aki egy kis darabot elfogyaszt, annak úszóhártyák nőnek az ujjai közé és kopoltyúja fejlődik. Bár a hatás csak ideiglenes, de egy ilyen helyen két-három óra is életet menthet! Állítólag még magát a családi vagyont is itt, a vízmélyi erdő alatt őrzi egy félelmetes bestia. Mert tény: A kastély talán elpusztult. De „ki tudja mit rejt a mély”? A Salava birtok utolsó ismert örököse évszázadokkal ezelőtt meghalt, de a környéket a legjobb indulattal sem lehetne lakatlannak nevezni. Itt, a vízmély királyságának egyik senkihez se tartozó szegletében sose lehet elég óvatos a halandó lélek. Hisz ki tudja, hogy az árnyékot, melyet szemünk sarkából láttunk, vajon csak egy levél, vagy netán egy ragadozó hal, vagy valami még rosszabb vetette-e? Esetleg csak az elménk szüleménye az egész? A paranoia és a víz sötét hidegsége lassan kezd erőt venni minden élő elméjén és örülhetünk, ha egyáltalán időben kitalálunk a sűrű, sötét erdő mélyéről. Ilyen hely a korallrengeteg rejtélyes földje.
