A templom már nagyon régóta Skulnera kietlen pusztaságában található. Nem tudni mikor és ki építette. Egy valami biztos, hogy az építkezés közben elhunyt emberek szolgák voltak és maradványaikat a templomba építették. Több helyen is ki látszódnak a halottak maradványai. Hol egy koponya csont áll ki, hol egy mellkas bordakosara vagy pedig egy combcsont csonk. Nem a szépségre törekedtek az építésénél. Falai közt több száz ember áldozat lelte halálát, vérük az egész padlót vörösre festette, teljesen eltakarva azt. A templom maga tágas, több szobort is állíttattak olyan istenekről akikről az átlag terrán nem is hallott. Egyszer le akarták rombolni a templomot, de mindenki aki részt akart venni benne hirtelen meghalt. Ezek után a templomot elzárták és tiltott helynek minősítették. A szekták akik oda jártak megszűntek, feloszlottak vagy levadászták hívőit. Lassan a feledés homályába merült a létezése, senki se tudja már a pontos helyzetét. Sokan keresik pedig, őrült szektások vagy kincskeresők a vagyon reményében. Eddig mind sikertelenül jártak.

Réges-régen, Teriant egy fejlett, zseniális faj népesítette be, mely nem csak a tudományban, de minden egyébben is megelőzte a korát, és végül ez lett a vesztük. Kultúrájuk és hagyatékuk szinte semmivé vált, így Terra, hogy mentse a megmaradt hagyatékot, elsüllyesztette a régi civilizáció maradványait. Egész városok váltak semmivé pillanatok alatt, ám egyetlen egy lejárat mégis megmaradt melyet gondosan elrejtettek a kontinens hősei, méghozzá jó okkal. A labirintusszerű romváros és katakomba rendszer átkot rejt magában melyet egy magányos gyermek szórt a romokra. A gyermek szelleme azóta is odalent bolyong és próbál “barátokat” szerezni, és ezért mindent megtesz. Ha valami csoda folytán megtalálod a lejáratot és valami csábítót látsz vagy épp segítségét kiabál valaki inkább fuss. Ha belépsz oda a játék részévé válsz, és ha megszeged a szabályokat örökre az átok fogságába kerülsz melyet nem lehet megtörni, ám ha végigviszed a játékot a gyermek szelleme teljesíti egy kívánságod.

 

Íme azok a dolgok melyeket jobb fejben tartani: 

  1. Amint beléptél a hatalmas ajtón nincs vissza út.
  2. Sötét van, nyirkosak a kövek szóval vigyázz hová lépsz.
  3. A gyermek szelleme mindent megtesz hogy ott ragadj, épp ezért megpróbál kísértésbe vinni és becsapni téged. Ha engedsz a kísértésnek vesztettél.

 

Ha játékra invitál mely lehet találós kérdés, bújócska, fogócska vagy bármi amihez épp kedve tartja kénytelen vagy játszani vele. Találd ki mit akar, kapd el, találd meg. A lényeg hogy ne próbálj kibújni alóla mert ha megteszed ott ragadsz. Ne fáradj a vissza vezető út megjegyzésével. Az átok gondoskodik róla hogy új járatok és folyosók nyíljanak meg előtted és záruljanak mögötted.  Fontos hogy sose hazudj vagy csalj, mert ha megteszed tudod mi lesz a vége. Ha az átok elkap nem válthat ki onnan senki ha letelt a 24 óra. Ha mégis ki akarsz váltani valakit és nyersz csak egy személyt hozhatsz ki. Jó játékot. Te vagy a fogó!

Bár kevesen tudják, Da’ar mélye a szó szoros értelmében hatalmas titkokat rejt. A lakók talpa alatt nem sokkal egy barlangrendszer kanyarog, melyről az egész városban alig néhányan tudnak, és amit még egyetlen városlakó se járt be teljesen. A városrészt állítólag a kontinens kígyóbűvölői építették és lakták, ám hivatalosan már generációk óta lakatlan. Állítólag akkor néptelenedett el, mikor kiderült, hogy a barlangrendszer összeköttetésben áll Faa’a városával. A barlang mélyét Elysiumból lopott kristályok ragyogják be és mivel odalenn egészen kellemes, már-már hűvös – néha kifejezetten hideg – van, így talán nem meglepő, hogy a falakba és oszlopokba vájt épületekben manapság nagyrészt a barlang felett elterülő fekete piac árusainak termékeit és bevételét találhatja egy kíváncsi szempár. Nem más ez, mint a da’ari piac sötét oldala. Ez a hely a végtelen bizalom legnagyobb bizonyítéka, hisz nem tudhatod, hogy a kosárba nyúlva a kívánt áru várja hogy tenyeredbe simulhasson, vagy egy kígyó mar majd meg.

Akik valami véletlen folytán lejutottak a labirintus-szerűen kanyargó fészekbe, arról számoltak be, hogy határozottan érezték, hogy valaki, vagy valami minden lépésüket és mozdulatukat figyeli.