A tartományt bejárni legegyszerűbben és leggyorsabban a csillevasúttal lehetséges. A keskeny nyomtávú, gyakran fedetlen kocsik egyes távolságok közt masiniszta nélkül száguldanak át a felszíni, és a hegyek gyomrába vájt alagutak kanyargós útján. Ahol szabadon süvít a szél, és a tűzhányók fénye világítja be a tájat, ott félnivaló kevés akad. Legfeljebb egy behemót bestiát kell arrébb tessékelni a sínekről a zavartalan továbbhaladás érdekében, s remélhetőleg ezt nem egy baleset előzte meg, ami után a mázsás tetemet kell arrébb vonszolni. Az alagutak sötétjébe viszont gyakran bestiák és rémek fészkelnek, amivel nincs is gond, ameddig nem árasztják el a folyosókat. Hogy ezt megakadályozzák, Gadora városában rendszeresen toboroznak olyan vállalkozó szellemű kalandorokat, akik végigjárják a vasúttal az útvonalat, és tisztogatják a járatokat. A pénz jó, az ellátás fapados, és jobb, ha nem hagysz magad után hátra párt s porontyot, mert senki sem vállal garanciát arra, hogy élve visszatérsz.

Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments