Janera történelmében fontos szerepet játszik egy bizonyos bűnbarlang. A hely alakulásának idején Rivennát tartották számon a leggazdagabb kontinensként, köszönhetően a kalóz urak sikeres fosztogatásainak. A vízikontinens nyögött a sok kincs alatt, azt beszélték, hogy még tengerszemeinek mélyén is temérdek kincset rejtettek el a kapzsi urak. De nem ezekről a zsiványokról akarok mesélni, hanem inkább térjünk vissza a kiüresedett Janerára.
A nemesek és más vagyonos urak és hölgyek nem találták szórakozásukat az anyakontinensen, így hát kivitték javaikat más kontinensekre, tovább fokozva ezzel az elszegényedést. Egy zseniális elmével megáldott életművész, név szerint Emerallt felismerte a hiányt s egyben az ebben rejlő problémát, de annak megoldását is, így először csak egy rulett asztalt vett, azzal nyitotta meg egy kocsmában saját kis pénznyelőjét. Mivel a szerencsejátékot senki sem vetette meg, hamar híre ment, és egyre több vendége akadt. A kis kocsma megtelt zöldposztós asztalokkal, különféle esteket rendeztek minden játéknem számára, lefedve ezzel a terránok igényeit a szórakozásra.
A fáma azonban nem szól arról, hogy miként jutott Emerallt a nagy hírnévhez, holott azelőtt egy naplopó senki volt. Csak a sikátorok mélyén suttogják, hogy Emerallt szövetséget kötött egy lélekfaló démonnal, amely halálán volt mikor elhagyta Interát, és Emeralt a segítségéért cserébe megmentette az életét. A démon hálából nem ölte meg őt, de valahogy életben kell maradnia távol otthonától, a Napfivérek arcának fényében, így minden egyes játékszert mágiával szórt meg. Bárki aki hozzájuk ér, áldozatul esik a bűbájnak, mely nem ereszti, egyre csak közelebb és közelebb vonja, míg végül a szerencsétlen áldozat nem is akar majd felállni a játékasztaltól… Végül pedig a démon teljesen elnyeli a lelküket. Akik megneszelték a mágiát a dologban, vádolni kezdték a tulajdonost, aki addigra szépen megszedte magát, és számos támogatóra is szert tett.
Hogy elhallgattassa a gyanakvó népet, egy szabályt hozott csupán, melyet kivilágítva a homlokzatra helyeztetett:
,,Ne veszítsd el önmagad!”
Minden olyan gyorsan történt és egyben hihetetlenül lassan, mintha hirtelen egy teljesen más helyre kerültek volna, s a kaszinó túlfűtött hangulata hirtelen átváltozott egy vérfagyasztóan csendes helyé, melyben minden nyelés, lélegzetvétel és köhintés hallható volt, a vér és a szívdobbanások is, akár hatalmas dobok rázták meg és morajlásként áramlottak át mindenki testét, ahogy megérezték a halál és a veszély jeges fuvallatát, mely egyszerre volt csábító és végtelenül fenyegető. Venarral együtt érezte meg ő is, ahogy a bőrébe hatol, sőt a csontjait nyársalja fel az a veszélyes aura, melyet egy pillanat alatt árasztani kezdett magából Tenebrae. S a kaszinó tere egy vadászmezővé változik egy szempillantás alatt, hol senki és semmi más nem létezik csak a vadász és a prédája. A fegyvert maga mellé vezette, majd az asztal alól a férfi mozdulatait figyelte, aki akár egy ugrásra kész vad éppen az áldozatát figyelte. S a szavai úgy hasítottak a mérhetetlen várakozással és felelemmel teli légkörbe, mint egy éles kard, hanghordozásából egy igazi vadász szavai ütköztek ki, ám jól tudta Kin ez nem egy vadász, ez egy démon hangja, egy démon hangja, akitől azt akarják, amire mindennél jobban vágyik. Ez a gondolat egyszerre töltötte el izgalommal és ijedséggel is a testét, bele is libabőrödzött, s szemeit lehunyta egy pillanatra. Egyszerre lángolt fel benne ebben a pillanatban a múlt mélységes emlékei, amikor még ő is megszelídíthetetlen vadként járta a földet, nosztalgikus érzés járta át a vénáit és felgyorsult a szívverése is. Majd a lövés hangjára pattantak ki a szemei és a kiméra felé kapta a fejét, aki éppen célba vette a pultban állót, aki a golyót mártotta húsába. Eközben Venar is befurakodott mellé az asztal alá, s megpróbálta szóval tartani, ám Kin nem reagált semmit szavaira, teste meg volt merevedve és rózsakvarcban úszó tekintete csak a férfi mozdulatait és szavait tudta figyelni. Egyszerre volt letaglózó, döbbenettel és félelemmel fűszerezett, izgató látvány, s minden veszély forrása, mérhetetlen ragadozó. Régen érzett már ilyet Kin, az évek, évtizedek, évszázadok suhantak el itt ebben a városban, ahogy lassan ő is egy egyszerű terránként élte életét, dolgozott, megkapta a pénzét, majd bulizott, ivott szeretkezett és végül aludt. Ám nem tudta letagadni, hogy a bestia még ott van benne és a mélységi démon, mely egykoron volt újra utat tört magának, s ez a lény most Tent akarja leteríteni. Mikor a lény feje a földre hullott, akkor ébredt fel pillanatnyinak tűnő merevségéből, majd szabad kezével a mellette ülő férfi lábaira vezeti gyengéden, s ezt tekintete is követi, eközben a puskát a combfixébe csúsztatja.
– Ez legyen a mi titkunk… – suttogta és megérinti a száját csöndre intő mozdulattal, s az ujjbegyét a férfi száján is végig húzza lassan. Majd, mikor meghallja a férfi hangját a pultnál elengedi a Venar combját és kimászik az asztal alól, s felsóhajtva körbe tekint, kissé zilált haját helyre simítja.
– Kérem minden vendéget, hogy fáradjanak ki az épületből! Az önök és a személyzet védelmére egy kis ellenőrzést kell végeznünk, illetve fel is kell takarítanunk! – ugrottak elő a pult mögül a fegyveres felszolgálók, majd a kupék, egyéb felszolgálok és a színpadon lévő táncosok segítségével minden vendéget elkezdtek megnyugtatni és kifelé kísérni. Néhány vendég sokkos állapota miatt lemerevedett, egyesek félnek vagy megdermednek. Vannak, akik felháborodnak és kiabálásba vagy sírásba törnek ki, de mindenkit minél gyorsabban próbálnak lenyugtatni és kifelé kísérni. Eközben Kin az asztalról leveszi a legyezőjét és elkezdi legyezni magát elég tempósan, mert egy pillanatra mintha fülledt hőhullám kerítette volna hatalmába, a hangoskodó zilált tömegen keresztül a pultig tekint eközben, s rózsakvarc lélektükreiben apró kis fények csillannak, mint mikor elsőnek kerül a felszínre a nyers kvarc. Tekintetét le nem veszi a démon alakjáról, aki pultnál épp felhajt egy italt, annak ellenére, hogy pár pillanattal ez előtt még ellenezte annak fogyasztását. Ha már lúd legyen kövér alapon, akkor nem mond ellent több szesznek. Csak akkor vezeti le tekintetét és megáll mellkasa előtt a legyező, mikor Venar megszólítja.
– Női megérzés? – válaszol, s elkuncogja magát komolytalanul, majd elindul kimért léptekkel a démon felé, s mire odaér leteszi a legyezőt a pultra.
– Két rövidet! – pillant a pultos felé, aki elsőre értetlenkedve pillant felé, majd mikor tekintetét a démonra vezeti nyel egyet és kitesz két kis poharat és megtölti tiszta alkohollal.
– Erre innunk kell drága uram! – mondta, ha a férfi elveszi a poharat megemeli a sajátját és lehúzza azonnal, majd az erős ízre összerántja a szemeit, majd elégedetten tekint maga elé és ízlelgeti még a szájában az ízét.
– Fanyar szilva… – mondta nyámmogva, majd a szörny teste felé pillant.
– Kin… – szólítja meg a pultos félénken, amire a nő nem is reagál semmit, s közelebb lép a levágott fejhez.
– Milyen szép vágás, tökéletes… – mondta elismerően, majd leguggol és megragadja a bundájánál fogva s felborítja, majd fogai közé csípi a kesztyűjét az ujjbegyénál fogva és egy mozdulattal lehúzza. Ezután az egyik körme megnyúlik és bele mártja akár egy kést a lény húsába, majd kiemeli és a kékes, lilás vért megszemléli egy kicsit, majd nyelvét kinyújtja, s lenyalja a vért, akár a friss gyümölcs levét. ~ Ennek a kimérának romlott a vére. ~ állapítja meg. Vajon ki gyárthat romlott vérű kimérákat? Ilyen gyorsan nem mehetett tökre a vére. ~ Lehet spontán átalakulás volt? Nem, az túl nagy balszerencse lenne. ~ Gondolkodott, majd körbe tekint és a megölt kupékra pillant, elengedi a szörny fejét és felegyenesedik. Látszólag random támadt rájuk, ám biztos valamire ment, az ilyen lényeket általában irányítják. Vajon a kaszinóba volt az irányítója vagy távolról irányította?
– Kin! – lép mögé az egyik pultos kezében még mindig fegyverrel.
– Kísérd ki a vendégeket és vidd el az urat valami jó helyre, hogy az estélye teljesen ne legyen elrontva. Illetve fel is jegyezzük önt, hogy a legközelebbi alkalommal, amikor meglátogat minket ott tudja folytatni a játszmát, ahol abba hagyta, s ha szeretné egyéb szolgáltatásokat is igénybe vehet, ezzel is köszönetet mond a kaszinó azért, amit tett. – mondta hálálkodva, s meghajol. Szavaira bólintott Kin és oda sétál Tenhez újra, hogy segítsen neki. Belekarol a karjába, hogy megtartsa, s eközben felnéz a zilált hajú arcba, s kicsit közelebb bújva a ruhájába szagol.
– Kérem kövessen! Segítek önnek! – mondta közelebb hajolva és csupasz kezével végig simít a kezén, majd szemével Venér felé pillant és elindulnak kifelé. Közben azt latolgatja hova vigye ezt a két jó madarat, s hogy vajon követni fogja őket a szörny gazdája. Hisz megölték a kimérát, s vagy Ten lesz célba véve, vagy mindhárman.
Ten játékos mosollyal nézet Kinre a felszólítására. Ten nem sietett sehova de az eddig történtek alapján fogadni mert volna rá, hogy Kin az ágyában fogja végezni de ha a nő csak szórakozik vele akkor megmutatja neki tetteinek következményét. Mind két férfi várta a hölgy választását a számok terén de mikor megfordult szinkronban néztek fel rá majd abba az irányba amerre ő tekintett. Mind két férfinak meg volt a saját reakciója míg Ten inkább unót fejel reagálta le a látottakat addig Venar gyermeteg izgatottsággal figyelte. -Micsoda pazarlás.- Jegyezte meg Ten míg Venar egyetértett vele. A következő pillanatban mind ketten eldőltek Kinnek hála, míg Venar eléggé akrobatikus volt ahhoz, hogy bukfencezve lábra álljon addig Ten inkább csak eldölt mint egy darab fa de jól látta ahogy Kin kikerüli a lényt. Venar közben elkezdte méregetni a kimérát, hogy, hogyan tudná legyőzni. -Ne aggódj ezt majd…- Mondata félbeszakadt és még a farkán is felállt a szőr ahogy meghallotta a démon hangját. -Venar… ez az ízé a prédámat akarja.- A vadász fél szemmel Tenre nézett. A démon berogyasztott lábakon állt már, fejével a padlót nézte, haja az arcába lógót. Felegyenesedve kezével félre söpörte fürtjeit. Sárga íriszei úgy ragyogtak mint ha ékkövek lettek volna. -Az enyém.- Venar jó vadászhoz méltóan tudta mikor kell kihátrálnia egy harcból és minden porcikája azt súgta neki, hogy ne avatkozón bele. -Takarodjanak onnan!- Kiabálta a pultos a puskával amit el is sütőt.
A golyó a lény húsába mart és már a pultos felé vette az irányt. Venar kihasználva az alkalmat Kin mellé kúszott az asztal alá. -Nos úgy néz ki a mai estének befellegzett szépségem. Mond ez után mit tervezel?- Kérdezte incselkedve Venar. A kiméra gyorsan szelte át a távolságot a kaszinóban és ugrott a pultos irányába. -Fekszik.- Szólalt meg Ten mire a vadállat a padlóhoz csapódott ami össze is tört. A démon lassan oda sétált hozzá majd a fejére lépet. -Más esetben elszórakoznék veled de ma este nem tehetem meg. Áld a szerencsédet amiért gyors halálod lesz.- Fel emelte a tenyerét, a levegőben egy hatalmas vas penge teremt a semmiből majd ahogy Ten lesújtott úgy követte a penge is. A lényt egy csapásra lefejezte. -Ezért nem szeretek inni.- Mondta halkan a szemét dörzsölgetve. Már kezdte érezni, hogy az alkohol hatással kezd rá lenni. -Venar, innen rád bízom a dolgokat!- Kiabálta át a termet Ten majd a pultról felkapta az egyik poharat és belekortyolt. Tudta, hogy már nem sok mindent tehetne ha ismét történne valami de azért próbál blöffölni, hogy ha ez egy direkt támadás volt elrettentse őket. Venar az asztal alól intett Tennek. -Amúgy Kin, honnét tudtad, hogy baj van?-
Igazán felizgatta a gondolat, hogy leitatja a férfit és részegen ereszti rá a feromonjait, amibe akár egy mély vízzel töltött medencébe elmerülnek. Ám egy medencével ellentétben nem lehet tudni, hogy mikor is érnek a medence mélyére. Az alkohol ízlik a férfinek, amire csak bólint, majd kezébe veszi a sajátját és belekortyol újra. Nem kell váratniuk az italt, hisz amint kimerül a pohár azonnal hozzák a következőt. A férfi szavaira továbbra is kellemes mosollyal válaszol, majd kinyitja a legyezőjét és tovább rebegteti a mellkasát, mintha melege lenne, azonban valójában elmerül egy kicsit gondolataiban. Túl korán nem fedheti magát, így a következő kört nem nyerheti meg a démon újra, különben gyanút fognak és az nem csak az üzletnek nem tesz jót, de a kialakuló dinamikájuknak se. Közben érzi Kin, hogy a másik oldalán ülő férfi egyre erősebben ökölbe szorítja a kezét és a hangulata kezd a tetőfokára hágni, remélhetőleg nem az a fajta, aki nem tud veszíteni vagy, aki egy ilyen zsúfolt hely közepén letámad valakit. Mindazonáltal minden lehetőségre fel kell készülnie, arra is hogy a férfinek túl korán beüt az ital és arra is, ha Venar még idő előtt elveszíti a türelmét és vagy ráveti magát Kinre vagy pedig a démonra. Úgy tűnik a rá kapott a horogra… Megízlelte az édes nektárt, lássuk meddig tud neki ellent állni. Vajon milyen gyorsan fogja megütni az elméjét? Gondolkozik el, majd mikor előkerül a rendelésnél a súlyos pénzes zacskó Kin kezei megállnak a legyezéssel és összecsukva azt az ajkához érinti a végét. Ahogy a démon végig nyal alsó ajkain bele borzong egy aprót, majd két lábát összefonja az asztal alatt. Majd mikor közelebb hajol érzékeny füleihez, megrándul az arca egy pillanatra, majd a poharát újra az ajkaihoz emeli. A suttogó, duruzsoló hang és meleg levegő, mely a nő érzékeny füleit érte úgy hatott rá, mintha méhecskék szárnyaikkal simogatnák és finom porral hintenék be, le is hunyja egy pillanatra a szemét, hogy átadja magát egy kicsit ennek az érzésnek.
– Ne siessen uram! – kuncogott fel remegő hangon, majd a két férfi után ő is a zsetonokért nyúl és megteszi a tétjeit. Azonban mielőtt megérintené a zsetonokat, hirtelen megdermed a keze és a tekintete is és egy pillanat alatt egy igen kellemetlen érzés száguld végig az elméjén, akár egy villám hasít belé, majd megfordul és az érzés tulajdonosát is megpillantja. Két asztallal odébb éppen az egyik vendég ugrik fel a székből, majd az asztalra veti magát, amire az ott álló kupé odébb ugrik rémülten, majd a vendég mellkasa megfeszül és ruhái szétszakadnak, ahogy a testéből egy oroszlánnak kinéző kiméraszerű lény bontakozik ki. Az asztalnál ülők azonnal félre ugranak és az asztalok és a székek alá bújnak. Eközben a lény a neki legközelebb lévő élőlényre veti magát a nyuszinak öltözött kupélányra, akinek azonnal le is tépi a fejét, még csak ellenkezni se volt lehetősége. A saját asztaluknál álló kupé a látványra elsikítja magát, amire a kimére felnéz a testből, amit éppen darabokra kezd cincálni.
– A francba! – kiáltja el magát Kin.
– Földre! Be az asztal alá! – mondja a lánynak parancsolóan, de a szörny már meg is indul hatalmas testével és gyorsaságával, két pillanat alatt az ő asztaluknál vannak. Kin eldobja a poharat és mindkét férfi székét ellöki oldalra, magát pedig hátra veti a széken, éppen abban a pillanatban, amikor a szörny ugrani készülne, hogy elsőnek az ő fejét szedje szét. Épp jó időben vágta magát hátra hisz a vetődő szörnynek már csak a hasát látja, s mire a földre ér a szörny már az asztal másik oldalán ér földet a másik kupé fejével a szájában, melyet úgy posszant szét, mintha érett gyümölcs lenne. Kin bekúszik az asztal alá és a szörny lábait és lépteit figyeli. A környezetükben is többen így tesznek, miközben a szörny tovább méregeti a vendégeket vérvörös szemeivel. ~ Mi a fasz… ~ káromkodik magában, majd azon kezd gondolkodni, hogy a francba jut innét ki, ez az izé gyors és erős, úgy harapja szét a koponyát, mintha érett szőlőszem lenne. Eközben a bárpult mögött álló kiszolgálók felkiáltanak.
– Mindenki a kijárat felé gyorsan! – mondták, majd a pult alól hosszú csövű lőfegyvereket vesznek elő és a szörnyre szögezik, aki csak veszélyesen vicsorog puska csövébe, véres fogaival és húscafatokkal és csontdarabokkal a szájában. Kin is feltűri a szoknyáját és a felső combjára erősített szíjról leveszi a fegyverét, majd kioldja a biztosítékot. Még szerencse, hogy mindig tart magánál egyet.
Miközben a két fél egymással volt elfoglalva Venar irigykedve nézte az eseményeket. Vigasztalta a tudat, hogy az események kezdenek az ő malmára hajtani a vizet. Szinte semmi esélye nem volt Tennek, hogy nyerjen akkor pedig már csak Kinirot kell legyőznie a játékban de az se feltétlenül kell neki. Az alkohol jótékony hatásának hála így is úgy is képes lehet kijátszania a lapokat, hogy a végén ő vigye el ma este a hölgyet szórakozni.
Ten ajkain csintalan mosoly jelent meg a nő kijelentésére, majd játékosan hozzá tette.
-Ha csalódást okozol elfoglak fenekelni.-
A téteket megtették, a színpadra pedig új énekes állt de a kis társaság egyik tagját se érdekelte. Venar most pusztán csak arra tudott gondolni, hogy Ten kiesése után, hogyan hódítsa meg magának a nőt, bele se gondolt abba, hogy Ten nyerni fog. Kinironak meg voltak a saját vágyai amiért ennél az asztalnál játszott míg Ten. Ten ezen a ponton már csak szórakozás volt számára, lépése merész volt ám ő nem csak azzal számolt, hogy esetleg veszíteni fog azt is nézte mit fog tenni ha nyer ami ebben az esetben nagyon gyanús lenne a számára de akkor is ott volna az a nagyon kis esélye a nyerésre és a nő kiléte is zavarta. Most pusztán nem az állt szándékában, hogy megszerezze magának, hanem, hogy meg is ismerje. Mióta megjelent sok furcsaság történt körülötte és az újabb győzelmével szinte a lehetetlenhez közeli esemény történt. Persze meg volt az esélye, hogy csak véletlen egybe esés az egész de egy újabb ilyen merész lépéssel lehet inkább csak kikúsznak a kezei közül a nő. Szeme sarkából nézett a nő felé halványan elmosolyodva.
-Úgy tűnik ma este velem van az arany nyúl.-
Venar kicsit elképedt attól, hogy Ten győztesen került ki majd a tudatán átfutott az a gondolta, hogy a démon talán csalt. Tudta milyen erők bírt okában van a démon és akkor se tudná megmondani, hogy csalt-e ha akarná. Mind a két férfi koccintót, először a hölggyel majd egymással.
-Igen és ha elég ideig kitart.-
Mondatát megszakítva fordult a nő felé féloldalasan.
-Akkor a kaszinó legértékesebb ékköve ma az enyém lesz.-
Venar keze ez hallatán ökölbe szorult.
-Szinte hihetetlen, hogy sikerült megnyerned. Még a végén elhiszem az Arany nyúl legendáját.-
Ten csak elmosolyodva vállat vont. Tudta, hogy mire gondolhat a másik de ő tényleg nem csalt még ha ez nem is volt megtiltva.
-Egész érdekes. Ritkán iszok alkoholt de nem rossz..-
Fel emelve a poharat a tartalmán keresztül nézte egy rövid ideig a világot. Kin édes szavait hallva oda kapta a férfi a tekintettét. Látni lehetett ahogy kékjei sárgává változna majd ismét vissza normálissá. Venar intett a pincérnek, még nem adhatja fel a nyerési esélyeit. Ha a démon csal is ha leitatja akkor is nyerhet még.
-Hozzon italt, a barátom épp nyerő szériában van, hogy mit? Természetesen a legjobbat és ne spóroljon.-
Azzal kivet a zsebéből egy kötegnyi pénzt és oda adta neki. A pincér ezt meglátva kikerekedett szemekkel rohant el az italért. Ten akkor úgy érezte, hogy csapdába sétált, ezen a ponton már nem utasíthatja vissza az italt ahhoz túlságosan benne van már viszont Venar látszólag le akarja itatni.
-Ten ne kapkodj, ülj le és tegyél egy számra. Nem fog hamarabb véget érni mert felrakod az összes pénzedet, egy pillanatra azt hittem meg akarsz futamodni.-
Jegyezte meg a férfi gúnyosan.
-Ehhh? Tényleg azt gondolod, hogy itt hagynálak téged? Még a végén magányosan kéne haza menned. Pusztán, úgy gondoltam kicsit izgalmasabb ha ezt.-
Emelte meg a poharát amibe aztán bele is ivott.
-Nagytétben játszanám és úgy látom a sors… azt akarja maradjak ma este.-
A démon Kinre pillantott alsó ajkán végig nyalt majd közelebb hajolt a nő füléhez, hogy más ne hallhassa a mondatot amit neki szánt.
-Ha továbbra is így markolgatod a combomat akkor a kívánságomat az ágyban kell majd teljesítened.-
Lágyan fújt a róka szerű fülekbe majd az asztal felé fordulva megrakta a tétjeit mind két férfi.
Egy pillanatra azt hitte a férfi ki fog hátrálni és újabb meggyőzőnek tűnő kifogásokkal próbál, majd kibújni a kihívás alól. Ám ekkor hirtelen megérezte a férfi hüvelyk és mutató ujját, ahogy feszesen az arcára simulnak és megtámasztják az állát, s eközben mélyen érezte, ahogy arany íriszeibe hatolnak a kék lélektükrök, gyilkos vadász szemeik voltak ezek, ám ez a vadász most nem gyilkolni, hanem játszani készül. Miközben közelebb hajol egy pillanatra se veszi el szemét a férfi tekintetéből, közben meg is emelkedett a feje, érzi Kin komolyan beszél a férfi, csalogató, játékos, de egyben kacér szavajárás táncoltatja ajkait, s oly közel van, hogy érzi a lélegzetét, vadító illat ez, simogató levegő cirógatja a nyakát, vagy csak bizsergés ez, mely szinte a bőrébe hatol. Még mielőtt elhúzódna a nő keze gyengéd szorítással válaszol a combtőben, s a nadrágon át a hús tenyerébe feszül.
– Ne aggódjon! – suttogja lassan lehelve a férfi szájára a levegőt.
– Gondoskodom arról, hogy ez az éjszaka az emlékeibe égjen. – folytatta, majd mikor a férfi elhúzódik felemeli kezét a férfi combjáról és legyezőért nyúl, melyet az asztalon hagyott az üres pohara mellett. Mellkasa apró sóhajoktól ring, miközben a férfi következő szavait hallgatja. Eközben a színpadon újabb énekes kezd bele egy gyorsabb, pezsdítőbb számba, táncosok lengik körbe, ám a hangja elveszik az éterben és csak gyengéd visszhangként csillog a térben, a pezsgősüveg pukkanása, a kerék pörgésének hangja és a magassarkuk koppanásával szimfóniába olvad. A férfi ajánlatára Kin is elmosolyodik, de csak szolidan, mint aki nem ezt tervezte volna, kezdetnek ez is elég lesz.
– Nem fog csalódni az itt felszolgált alkohol minőségében és az én szolgáltatásaim minőségében se. – mondta sejtelmes mosollyal a férfi kézfejére simítva közbe, majd mondata végén elemeli azt. Érzi, hogy a másik férfi is izgatottá kezd válni, ő iránta annyira nem érdeklődik, de mivel munkában van, nem teheti meg, hogy nem vesz róla teljesen tudomást. Mikor a kupé megpörgeti a kereket Kin kinyitja a legyezőjét és gyengéden legyezni kezdi magát, közben az ital rendelés is megtörténik. Venar javaslatára felcsillan a nő szeme és bólint egyet, így talán még szórakoztatóbb lesz a játék. Majd pár másodperc elteltével már a fehér golyó is aláhull és örült cikázásba kezd a kerek számain. A nő szemei pontosan követik a labda mozgást, s egy pillanatra feszült légkör jön létre az asztal körül, hisz sok minden függ attól, hova is esik a labda. Ám Kin szemei egyáltalán nem feszülnek, hisz ő már pontosan tudja, mi is lesz a kifejlet. Mikor megáll a labda, Kin győztes sóhajjal reagál és a kupé Tenre néz.
– Gratulálok uram, ön nyert! – Kin elmosolyodik, majd Tenre pillanat, mivel közben kihozzák a három italt is. Szabad kezével megemeli a poharat és összecsukja a legyezőt.
– Ez már a második győzelem, gratulálok! – nyújtja koccintásra a poharat, majd miután Tennel és Venarral is koccint belekortyol az italba, s közben bizsergető érzés járja át. Éppen a nő éneke is véget ér a színpadon, így koccintásukat a dal utáni pillanatnyi, mély csendbe szórják, ami miatt egy pillanatra többen is az asztaluk felé fordulnak. Kin érzi magán az éhes szemek méregetését és féltékeny szemek szúrását, akár egy kést úgy döfnék a mellkasába.
– A szerencséje úgy tűnik kitart, lássuk mire is lesz ez elég… – mosolyodik el, miközben ajkához emeli újra a poharat, ám csak alsó ajkát érinti meg az üveg, mert pillantása újra találkozik a férfi kék íriszeivel.
– Milyennek találja? Ízletes? – hajol közelebb és újra a vállára simít.
– Izgatottan várom, milyen kívánságot kell teljesítenem… – emeli el a poharat ajkaitól és az asztalra helyezi, közben gonosz és egyben izgatott, erősen kíváncsi mosollyal díszíti szavait és megmutatkoznak éles, hófehér fogai.
Kiniro közelsége csábító volt a démon számára, közelebb akart volna hozzá kerülni, csak egy leheletnyivel, hogy ajkait birtokba vehesse, hogy csillapítsa vágyait melyek kezdenek eluralkodni rajta. Még az eszénél volt így nem engedett a kísértésének. Az idő viszont kezd egyre lassabban telni, ez a pillanat örökké valóságnak tűnt. A férfi fejében túl sok minden forgott, Kin rejtélyessége, a vágyainak hulláma, az arany nyúl legendája, Venarral kötött alkujuk és aztán a nő szavai nyomán kavargó kérdések.
Mikor tekintettük elszakadt egymástól még figyelemmel kísérte Kiniro tetteit, nyakát érő ingerrel akaratlanul is nyelt egyet majd Venara nézett a cukkolásokra. Kiniro szavaira rosszallóan tekintett majd nyitotta az ajkait, hogy egy újabb kifogással vissza utasíthassa az italt de szavai elakadtak mikor megérezte a nő kezét a combján. ~Ezek össze fogtak ellenem de akkor nem hátrálok ki belőle.~~ gondolta magában a démon.
Letekintett Kinirora, kezét fel emelve hüvelyk és mutatóujja közé fogta a nő állát ahogy mélyen a szemébe nézett. Kék íriszei felsőbb rendűséget árasztottak, „még csak a feltételezés is sértő” aurát árasztott magából a démon. Egy pillanatra se zavartatta magát ahogy a kupé felszólította őket de Venar egyet rakott a kilencesre.
-Még nincs vége a játéknak.-
Jegyezte meg főleg a démonnak címezve szavait. Ten még egy ideig türelmesen fürkészte Kiniro arcát tekintettét ahogy a nő ragadozó módjára méregette a nyakát neki. Állát feljebb emelve hajolt egész közel Kiniró arcához, komoly tekintettel mélyed a sárga íriszekbe.
-Mit ér az olyan élvezett melyet ködös elmével élünk meg? Vagy netán gondoskodni fogsz róla, hogy emlékeimben vésődjenek ezek az élmények? Hogy felejthetetlen lesz majd?-
Elmosolyodva fújta ki orrán a levegőt a férfi. Kiegyenesedve távolodott el a hölgytől majd zsetonjait a 30-ra tette az összeset.
-Ha ezt a kört megnyerem akkor inni fogok és Kiniro, remélem, hogy nem fogsz csalódást okozni nekem abban az esetben.-
Mondta egy csintalan mosollyal a démon.
Venar nagyon izgatott lett erre a tettre, párduc farka ide oda kezdett járkálni. Ha most nyer Ten akkor leitathatja ha veszít akkor muszáj elengednie a nőt, ez számára egy win-win szituáció volt.
-Hozzon akkor három pohárral. Ha nem is nyered meg ezt barátom én majd megiszom helyetted.-
Nem számolt egyáltalán azzal, hogy Tennek akár csak minimális esélye is lenne a nyerésre így inkább azon gondolkodott, hogyan cserkésze be a nőt magának. A kupé megpörgette a kereket majd a golyót bedobva a jól ismert hanggal kezdett el köröket leírni.
-Kiniro, mit szólna ahhoz ha izgalmasabbá tennénk a játékot? Ha maga nyer akkor a második helyezettől kérhet valamit? Végül is így izgalmasabb a játék mint ha csak pénz lenne a tét. De ha maga a második akkor viszont magának kell teljesítenie a kívánságát. Persze nem akarom rá venni olyasmire, amit nem akarna ezért vissza utasíthatja, olyankor mást kell kérni öntől. Az nem vicces ha valamit másra erőszakolnak.-
Persze kicsit ironikus volt ezen szavak attól a lénytől aki talán a legtöbb dolgot erőszakolt más emberekre, hogy ki mire gondol mikor ezt olvassa azt rá bízom de tudom, hogy perverz dolgokra gondoltok.
A férfi kérdésére félmosolyra húzza a száját, keze megállapodik a férfi vállán, eközben mereven tekint a démon aranysárgába boruló lélektükreibe. Kin érezte, hogy vannak hasonlóságok és különbségek is bennük. Mindketten kifinomult vadászok, ám egyben óvatosak is. Az óvatosság egy kényelmes ruha melyet felöltünk és lassan belekényelmesedünk, unottá és érdektelenné válunk az izgalom iránt. Épp ezért Kin tudatosan tépi le az óvatosság kényelmes ruháját. A kockázat, mely felizgatja, mely felpezsdíti a vérét, ez az, ami a vérét erősebb sebességgel pumpálja az agyába. Minden dobbanással kellemesebb bizsergés járja át a testét, s szíve egyre erősebbeket dobban. Ajkai résre nyílnak, ahogy szemeik még mindig pár centire vannak egymástól, megérzi a férfi levegőjét, mely elhagyja a testét az orrán át, majd a nő azt magába fogadja. Megérzi az illatát, nem parfüm vagy illatosító szer illata ez, ez a test, természetes organikus illata, oly természetes aroma, mely már nem csak a szaglószervét simogatja, de az ízlelését is. A férfi érezheti, ahogy egyre mélyebbeket dobban a szíve és a lélegzete is lelassul, mintha egy pillanatra tompává vált volna az idő, s minden másodperc úgy mászna egymás után, mint egy mocsárba ragadta állat. A démon pillantásában fürkésző tekintetét megérzi a kitsunét, s erre feje közelebb mozdul a férfiéhez.
– Vadász… – mondta suttogva a férfi ajkaitól pár centire úgy, hogy minden hang kiejtésével kiáramló levegő megérintette a férfi arcát. Majd kissé eltávolodik, de szemét veszi le a démonról. A másik férfi hangja egy távoli visszhangnak hallatszik csupán, pedig csak pár centire van tőle, azonban érzékeit most teljesen más foglalja le. Ekkor Venar italt rendel, s ekkor egy ötlet formálódik meg elméje hátsó zugában. Ám ez egyelőre csak egy kis gondolat csíra, kitudja milyen gyönyörű virág bontakozik ki belőle.
– Elfogadom az italajánlatot. Én is ugyan azt kérem! – mondta és kezét feljebb csúsztatja a férfi nyakáig, közben szemeit levezeti a szemeiről az ajkaira, majd az állára és végül a nyakára, mire tekintete odaér karját hírtelen lejjebb csúsztatja a felkarjára és némán hallgatja a férfi cukkolását. Szórakoztatja, hogy rá tudott minden bizonnyal tapintani a férfi gyengepontjára.
– Tenebrae… – susogta maga elé.
– Aki nem mer az nem nyer! – mondta alsó ajkát beharapva, majd tenyerét gyengéden megfeszítve egészen a férfi combtövéhez simít.
– Vagy talán tart valamitől? – folytatta, majd újra közelebb hajol a férfi arcához. Kíváncsiság és izgalommal teli érdeklődés gyúl benne egyszerre.
– Ne aggódjon! Vigyázok önre! – suttogta a férfi nyakához és kezét felemeli a férfi combjáról, majd 25, 8 és 7 számra teszi tétjeit a táblán.
– Tegyék meg tétjeik, uraim! – szólalt meg a kupé.
– Ha nem bízik a barátjában, akkor tegyen engem próbára. – folytatta.
– Akárcsak a harctéren itt is van, hogy visszakozunk, van, hogy visszatartjuk magunkat. Azt hisszük nagyobb az ár azért, hogy elejtsük a kiszemeltet, mint ami megéri nekünk. De az is lehet, hogy ezzel olyan izgalmaktól vágjuk el magunkat, amik talán olyan élménnyekkel kecsegtetnek, melyekbe belegondolni se tudunk. – mondta a férfinek nyakát fürkészve, a finom fehér bőrt és a dobbanó lüktető vért a bőr alatt, mely enyhén kidudorodik.
-Lehet viszont a kéretlen ajándéknak se örülhet mindenki. Én pedig nem fogok azért hazudni, hogy szimpatikusabb legyek valakinek.-
Duruzsolta a démon lágy hangon a hölgyeménynek és ezen a ponton már nem akart tovább foglalkozni az ajándékozásról.
A két férfi figyelmesen végig hallgatta az arany nyúl történetét. Venar széles mosolyra húzta ajkait míg Ten előre dőlve az asztalt figyelte.
-Ha igaz akkor biztosan akadnak akik élve el is akarják fogni.-
-Általában minden babonának van alapja de ez már inkább legendának tűnik inkább.-
Fejtette ki Ten miközben arra gondolt, hogy egy ilyen erő mennyire hatékony lenne a számára és ugyan akkor ellene is és ha van igazság abban amit Kiniro mondott akkor nem lehetetlen, hogy szövetségesként az oldalára állítsa ezt a titokzatos sors fordító lényt. Egyszer majd vissza fog ide térni, hogy megkeresse magának.
A két férfi meg keresik azokat a számokat amiket szimpatikusnak ítéltek. Venar az egyes és a négyes közé tette az egyik tétjét míg a másikat a harminc hatosra, Ten az ötösre és a húszon kettesre tette.
Venar szájának sarka felfelé görbült Kiniro cselekedetére, a jelek alapján tudta, hogy elérte a hölgyet hízelgésével de vadászként tisztában volt azzal is, hogy amíg le nem teríti a nőt addig résen kell lennie, nehogy el orrozzák az orra elől.
Venarnak lett volna egy két mondata a vadászsáról Kiniro válasza után, például, hogy nem csak ölés útján lehet levadászni valamit. Csapdákkal élve is el lehetne kapni vagy ott van az amikor valaki kiszeparálja az állatót de ugyan akkor azt is tudta, hogy a nő válasza teljes mértékben lefedte azt, hogy ő, hogyan szeret vadászni, úgy, hogy megöli a prédáját.
Tenebrae érdeklődve emelte meg szemöldökeit, hogy Kiniro nem mutatta semmi jelét annak, hogy a szavai netalántán meglepnék vagy ledöbbentenék ez pedig kíváncsivá tette. Vajon kilehet az a nő aki a ma este folyamán melléjük szegődött. Venar kezdte érezni a vesztét ahogy Kiniro oda simult a másik férfihoz de nem állt szándékában feladni az estét
-Még is ki vagy te?~-
Kérdezte Ten hangjában enyhén érezhető gyermeki izgalommal, érezte a kezén ahogy Kiniro hozzá simult, nem távolodott el tőle, kék íriszeivel kíváncsian vizslata a nőt majd mint ha csak leutánozta volna csak a férfi szemeinek is a színe elváltozik. Aranysárga színben ragyogva mélyedt el a nő tekintetében. A kupé hangja rángatta vissza a két férfit a kaszinóba, igaz míg Tent inkább az foglalkoztat ki lehet Kiniro addig Venar azon gondolkodott vajon, hogyan tudná a malmára hajtani a vizet de Ten nyerése után úgy érezte a világ ellene fordult. Venar érezte magán a tekintettet és a hölgy felé fordulva elsóhajtotta magát.
-Veszíteni is tudni kell.-
Mondta halkan magában.
-Lehet most Ten nyert viszont ha nem az Arany nyúl szegődött mellé akkor még fordulhat a dolog.-
Elmosolyodva emelte meg a poharát, hogy iszik belőle de ekkor döbbent rá, hogy a beszélgetés során elfogyott az itala, intet is az egyik pincérnek.
-Kérek egy Suntory Hibikit…-
Kiniro felé pillantott, ahogy felé intézte a szavait.
-Meghívhatlak valamire? Ten gondolom nem kér semmit.-
A démon enyhén megrázta a fejét jelezve, hogy nem iszik és ekkor ördögi terve támadt a férfinak. Még ő se látta Tent, hogy alkoholt fogyasztott volna és az fordult meg a fejében, hogy talán egyáltalán nem bírja a démon. Lelki szemei előtt megjelent Ten ahogy teljesen lerészegedett és ekkor esélye lenne megfordítania az állást, még ha veszítene is nyertesként kerülne ki.
-Miért nem Ten? Netán tartasz valamitől?-
Kérdezte cukkolva a démont. Ten egyértelműen gyilkos tekintettel nézett Venara de nem rémisztette meg egyáltalán.
-Na. Legalább egyszer igyál velem.-
Tenebrae válaszára csak mosolyogva bólint, majd a figyeli, ahogy eltolja magától az italt, miközben annak okát meg is indokolja. Kezébe veszi újra az italos poharát, majd belekortyol.
– Lehet, igaza van, de visszautasítani egy ajándékot igen botor és talán sértő dolog is lehet. – pillant a férfi eltolt poharára, majd leteszi a pezsgőt az asztalra újra. A bemutatkozásra Kiniro kellemesen mosolyogva válaszol.
– Örülök, hogy megtiszteltek a nevükkel! – mondta hálás hangon.
– Kiniro Kitsu vagyok, de itt a kaszinóban vagy Kinnek vagy pedig Kirinnek szoktak hívni. – válaszolt a bemutatkozásukra, majd újra maga elé tekint, amikor a két férfi szavai rátérnek az Arany Nyúl legendájára, felveszi a legyezőt az asztalról és szét nyitja lassan maga előtt.
– Nos… elég híres történet, talán egyszerű babonának is lehetne hívni, mely főleg a vendégek közt kezdett el terjedni. Szellem vagy kísértetként terjengett egy pletyka a kaszinóban egy nyúlról, akit Arany Nyúlnak kezdtek hívni. Úgy tartották, hogy akinek a birtokába kerül az Arany Nyúl az képes mindent a saját malmára hajtani, úgy is lehet mondani, hogy a szerencse vagy, ahogy nálunk mondják Fortune szegődik az illető mellé. A Nyúl képes hihetetlen gazdagságot és szerencsét hozni birtokosának, azonban a Nyúl csak is hajnalig képes szerencsét hozni, mivel este el tud bújni Oberon szemei elől, aki a sors valódi szövője és ezzel a szerencsének is. – mondta kellemes mesélős, búgó hangon, mint mikor a kisgyermekhez hajol oda édesanyja, hogy mesével álmot bocsásson csöppsége fejére.
– Különös képessége miatt sokan démonnak vagy istentelen lénynek tartották, de olyanok is voltak, akik aki Luszidia egyik áldott hírnökeként tartották számon, akit az istennő azért küldött, hogy féltékennyé tegye a Sors istenét, hogy egy estére kirántsa óvó karjaiból a sors fonalait. – mondta titokzatosan pillantva Tenebraera, majd a kerékre pillant, mely forog és forog, majd megáll, és olyan számot talál el, mely miatt egyikük se nyer. Venar szavaira elpiruló arccal néz fel és kicsit erősebb színpadosabb mozdulatokkal legyezi magát.
– Igazán drága magától, hogy ezt mondja… – húzódott közelebb és vállával megérintett gyengéden a férfi felé eső kezét, majd végig simít felkarján és felpillant annak szemeibe.
– Őszintén megmondva sose gondolkodtam ezen, hisz nekem ez csak jó szórakozás, időtöltés, persze a munkám is, hisz azért dolgozok, hogy minden este kellemesen teljen itt mindenkének a játék. Valaki a bárban iszik pár koktél, valaki kedves lányok társaságát élvezi és vannak, akik az asztaloknál vagy a gépeknél feledkeznek meg a mindennapok nehézségeiről. És természetesen van, akinek az én előadásom segít. S ahogy látja sikerem is van, nekem ez bőven elég, nem vágyok többre. – mondta válaszként a férfinek, majd kezét leemeli karjáról és kissé eltávolodva zsetonjaira emeli a szemét. Latolgatja, mi legyen a következő lépése, majd a csendet Tenebrae töri meg és kérdésére felemeli a tekintetét a zsetonokról, de nem a férfire vezeti, hanem a számokra.
– Irányíthatatlan szépség… – ejti ki lassan a száján, majd alsó ajkába harap gyengéden.
– A szél akkor is fúj, ha nem akarom, a tűz akkor is ég, ha nem akarom, a víz akkor is folyik, ha nem akarom. Bekorlátozhatom és megpróbálhatom megszelídíteni, de ha egyik utat elvágom, talál magának egy másikat, amerre szabad lehet. – mondta válaszul, majd Venarra pillant, mikor a vadászást említi, majd 2 zsetont tesz újra a nyolcas, hetes és a tízesre.
– Ha levadászok valamit, akkor maradéktalanul kioltom, ez a teljes letaglózás pillanata. Űzni és megszerezni, ez is talán egy vadászat, ám ha valamit kioltunk, megszűnik űzésünk tárgya, s ahogy kialszik, úgy illan el maga a szépsége is. Halott és hideg lesz, abban már nincs semmi érdekes… – mondta hidegen éles vágó hangsúllyal, ajkai akár egy kés úgy hasítják ki a szavakat. Majd a Venar a hobbijáról kezd érdeklődni, amire lemosolyodik sejtelmesen, majd kicsit lassabban kezdi magát legyezni úgy, hogy a szívdobbanásait imitálja a legyező vibráló mozgása.
– Nos a munkám a hobbim… Az a feladatom, hogy kellemes estét szerezek a vendégeimnek, énekkel, a szavaimmal, tetteimmel, egy finom itallal vagy valami különleges történettel. És ezek egyben élvezem is, talán ez is egyfajta vadászat, mindannyian vadászunk valamire, bát nincs nálunk fegyver és nem biztos, hogy minden vadászatnak préda a végezte, lehet a préda lesz a vadász végzete. – mondta sejtelmesen durmoló hangon és rózsakvarcait Tenebrae kékeibe fúrja. A démon válaszán egyáltalán nem lepődött meg, hisz jól tudta ő is, hogy a legkülönlegesebb vadakból lesznek a legjobb vadászok, a természetük, temperamentumuk és ösztöneik, ezek mind megvannak mind a természet közeli bestiákban és a démonokban is. Az ösztöneik végzetévé válnak, melyet még maga a civilizáció furcsán modoros konstrukciói se tudnak igába hajtani. Az ilyen szépséges vadak elejtése okozza a legfelségesebb izgalmakat, ezek korbácsolják meg a vágyainkat, letépik láncainkat és minket is prédává és egyben vadásszá tesznek. Majd szavaira közelebb húzódik a férfihez és szemei sokkal közelebb kerülnek az övéhez, majd egyik kezével gyengéden felsimít a férfi felkarján, majd mellkasa neki nyomódik a kezének és sóhajt egyet.
– Én minden este tűzben égek el, majd feltámadok, mint egy főnix… – mondta válaszul, majd fényes rózsakvarcaiba aranyfény költözik, és íriszei újra felveszik izgatottan vibráló arany színét, majd a kerék újra forgásnak indul és mikor a labda kiszökik a kupé kezéből Kiniro szemeivel a labdára néz. Mielőtt az a kerékben megindulna sorsszerű útjára, közben a nő látszólag izgatottan figyel, ám ő már tudja, hogy Tenebrae számán áll meg a labda.
– Gratulálok uram, ön nyert! – mondta a kupé semleges mosollyal és nyereményét oda tolja, majd Kiniro elneveti magát.
– Úgy tűnik szerencséje volt az úrnak ebben a körben. – mondta, majd Venar felé fordul.
A férfi érdeklődve húzta fel szemöldökét Kiniro szavaira majd lágyan félmosolyra húzta az ajkait.
-A megszelídített szépség viszont sose fog úgy ragyogni mint mikor teljes pompájában tündököl.-
-Ezzel egyet tudok érteni.-
Jegyezte meg Venar. Az italt A férfi készségesen elfogadta míg Ten ódzkodott az elvételtől.
– Hallottad Ten! Innod kell.-
Ten el is vette az italt majd félre is rakta elmosolyodva.
-Italt csak azoknak kell akik felejteni akarnak vagy bátorságot gyűjteni, netán ahhoz, hogy szebbnek lássák a nőket viszont nekem egyik se kell. Nem érem be kevesebbel.-
Mondata végén elégedett mosolyt engedett meg magának, remélte, hogy ezzel el tudta érni még ha sejtelmesen is, hogy Kiniro italát vissza tudja utasítani kegyesen miközben sejtelmesen hízelgett is neki.
Kiniro válasza a kérdésre meglepte kissé Tent ám meglepettsége hamar mosollyá változott. Felkeltette a hölgy a démon érdeklődését és ez nem olyas fajta volt mint korábban amit feromonjaival ért el Kiniro.
– Nem bánjunk.-
– Egyáltalán nem de illene bemutatkoznunk. Én Venar vagyok a barátom pedig Tenebra.-
Venar normális esetben talán vissza vonult volna és átengedte volna a hölgyet Tennek de két okból se valósult meg ez, egyrészt ő is hatása alá került a rókadémon feromonjainak, mást részt pedig azért mert ő egy vadász volt és már kiszemelte magának Kinirot.
Venar elgondolkozva néz fel az arany nyúl legenda hallatán.
-Valahol már megütötte a fülemet.-
-Nekem nem cseng ismerősen.-
Ismerte be Ten.
A felszólításra Ten az ötösre és a huszonkettesre tett zsetont majd Venar is kiválasztotta a neki tetsző számokat. Ahogy a kerék pörgött és a golyó pattogott benne Ten miközben elgondolkozott eztett pedig Venar kihasználta.
-Tudja biztos sokszor kérdezték már öntől de miért nem ment el hivatásos énekesnek? Ilyen hanggal biztos sikere lenne.-
Ajkaihoz emelve a pohárt lágyan kortyolt belőle miközben Kiniro válaszát várta.
A nyertes szám a harminc kettes.-
Jelentette be a kupé majd mivel senki se nyert ebben a körbe beszedte a zsetonokat.
-Mondja csak kedvesem.-
Törte meg Ten a némaságát.
-Ön ha tehetné megszelídítené az az irányíthatatlan szépséget?-
Kérdezte sejtelmesen ahogy felé fordította kiék íriszeit, határozottan nézett Kirino rózsakvarc színű lélektükreibe. A démon tekintetéből sugárzott az állatias vadság, az a fajta ami óvatosságra inti az embert, meghátrálásra nehogy a vadállat megtámadja a legkisebb inger miatt. Kiniro válasza után Venar is megjegyezte a saját hozzá állását a dolgokhoz.
-Én szeretek vadászni. Szerintem az ilyesfajta szépségekkel még akkor megkel küzdeni mikor még vadak. Egy jámbor nem tud akkora izgalmat adni amiért megérné rájuk vadászni.-
Közben a két férfi megtette a tétjeiket.
-Ha már témánál vagyunk, kinek mi a kedvenc időtöltése? Hobbija?-
Dobta fel a labdát Venar, ismerte Tent és azt is tudta, hogy valószínűleg nem fog hazudni így talán kissé kiábrándítja Kinirot belőle és ha veszít másnap legalább megpróbálkozhat a nővel. Ten várt egy pillanatot, hogy ha Kirino neki akarna kezdeni akkor nyugodtan elmondhassa aztán állt csak neki, így megvolt az esélye, hogy a hölgy szavába vághat.
-Én se vettem meg a vadászatot de az én prédáim nem olyanok mint Venaré.-
Gonosz mosoly jelent meg arcán ahogy tekintetébe láng költözött.
-Az én áldozataim Teránok szoktak lenni, és amit jobban szeretek a vadászásuknál az az amikor kínozhatom őket.-
Elkacagva és elégedetten mosolyodott el a kicsit se barátságos kijelentésén. Venar érdeklődve figyelte a nő reakcióját a démon válasza után.
Ten oda fordulva sejtelmesen szólalt meg, szavait Kirinonak címezte.
-Úgy, hogy kedvesem, remélem nem félsz attól, hogy megégetheted magad kíváncsi kobakod miatt.-
A nő szelíd pillantással adózott a neki helyet kínálónak és helyet is foglal a szerencsekerékasztalnál. A stólájából előhúz egy legyezőt, majd kellemesen kezdi lebegtetni az arca előtt rózsakvarc pillantásával a szerencsekereket fürkészve. A legyező apró fuvallatot kavar és a szelő bőrének illatát Tenebrae és társasága felé is elsodorja. Majd méltóságteljesen pillant az egyik férfi, majd a másik férfi előtt heverő zsetonokra, majd egy félmosolyt enged el Tenebrae incselkedő szavaira.
– Sok terrán megijed a szépségtől uram. – fordul féloldalasan a férfi felé, majd a legyező megáll és a démon ébenkékjei újra találkoznak a róka rózsakvarcaival, melyben megbújik az arany fénye.
– Főleg az irányíthatatlan szépségtől. A természet megzabolázatlan és félelmetes tud lenni, azonban egyben lehengerlően szép, olyan szép, hogy az már ijesztő. Ám csak addig félig tőle, míg meg nem tanuljuk megszelídíteni. – mondta sejtelmesen, majd a kupéra pillant, aki int az egyik pincérnek, aki mindenkinek hoz egy italt, ekkor újra a fehérhajú férfi felé fordul és összecsukja a legyezőjét.
– Igyanak drága uraim, tudják én már hosszú, hosszú ideje itt szórakozok, élek és dolgozok, s nálunk az Emralldban az a szabály, hogy tilos józannak maradni. – kuncogja el magát, majd óvatosan kezébe veszi a finoman kifaragott kristálypoharat, melyben ott gyöngyözik a város legfinomabb pezsgője, majd újra Tenebrae felé pillant.
– Azért ezt az asztalt választottam, mert szeretem a kihívásokat, a többi asztalnál már visszajáró, éhesen áhítozó szemekkel találkoztam csak, ám itt ennél az asztalnál egy új tekintett fúrt magának lyukat kíváncsi kobakomban. – mondta válaszul a férfinek és annak arcát és ajkait figyelte rózsás pillantásával.
– Remélem nem bánják, ha csatlakozok a játékhoz. – mosolyodik el újra. Általában a pult mögött keve az italokat, énekel vagy táncol és olyan is van, hogy kupé. Ám ma este valami újra vágyik, túl sok az ismerős arc, túl jól ismeri őket, kiszámíthatók és unalmasak, ugyan az a kerék, ugyan az a megszokott és semmitmondó ürügy, házasság kerülés, nőcsábászság, szerencsejátékiránti olthatatlan vágy, bűnös élvezetek utáni sóvárgás. ˜ Nem! ˜ Ma este nem fog csak kedvesen mosolyogni és semmitmondóan bólogatni, mint egy jókislány. Ma este ő lép a vadászszerepbe, s nem kisebb vadra megy, a legnagyobb vadra, melynek target keresztje már fel is lett festve, abban a pillanatban mikor megérezte azt a hatalmas, kérlelő és vágyakozó démoni erőt és aurát, mely csak egy pillanatra, de hatalmába kerítette még őt is. Az első démoni lény, mely képes volt remegésre kézteti a lábát és bilincsbe rakni tekintetét, nem kizárt, hogy az volt, minden porcikájában és azokban a földöntúli pillantásokban is érezte, ez nem mindennapi vadállat. Ám ő se volt mindennapi, bár talán egy kicsit hivalkodó lenne azt feltételeznie magáról, hogy ő itt a legkülönlegesebb és a legkeresettebb, de sajnos egyenlőre senki sincs, aki ennek ellenkezőjével ostromolná.
– Ismerik az Arany Nyúl legendáját? – pillanat a két férfira, majd kupéra tekint, aki sóhajt egyet és oszt neki egy kis pénzt.
– A ma esti szereplésért jutalmul… – mondta félig az orra alatt, amire a róka egyszerre ijesztő és egyben szórakozott mosolyt villant, mire a kupé csak megrázza a fejét és elé tolja a kezdő összeget zsetonokban. A nő kedvesen bólintva veszi át a zsetonokat, majd belekortyol az italába.
– Kérem tegyenek téteket! – hangzott a kupétól az újabb játék megkezdését jelző parancsszó. Kiniro elgondolkozva pillanat végig a számokon, majd egy kisebb 2 darab zsetont tesz a hetesre, a négyesre, a tizenkettesre, majd megvárja míg a két férfi is megteszi a saját tétjeit.
– A téteket megtették, lássuk kinek a pártján van ma Fortune! – mondta sejtelmes hangon, majd megfordítja egy könnyed mozdulattal a kereket, felemeli a fehér labdát és bele engedi kerékbe, mely elkezd pattogni körbe és körbe, majd mintha nem is érdekelné a labda sorsa a két férfire pillant.
Ten tovább folytatta a játékot Venarral, rajtuk kívül még volt ott pár ember de lassan elszállingóztak, főleg pénz hiány miatt és csak a gazdagabb emberek maradtak. Nem a véletlennek volt köszönhető ez, a démon próbálta lassan kizsigerelni a többi játékost. Nem hagyta, hogy az nyerjen akinek kevés pénze volt ám oda figyelt, hogy ne legyen feltűnő a tettei. Aztán egyszer csak sötétség lett úrrá a termen, olyan hirtelen történt az egész mint mikor valaki ellen merényletet követnek el. Minden tekintett a fény utolsó morzsáira szegeződött a nagyszínpadon. Ten az asztalra könyökölve nézett a színpad irányába választás hiányába, Venar a démonnal ellentétben izgatott tekintettel nézett a színpadra. Ten nem tudta eldönteni, hogy azért viselkedett így mert már részeg volt vagy pedig tudta mi fog következni. Hümmögött ahogy ég kék szemeivel megpillantotta a rókadémon alakját ám különösebb érzelmeket nem vált ki belőle egyelőre. Őt is eléri a Kiniro feromonjai, ahogy belélegzi az anyagot az elkezdni kifejteni a hatását a démonra. AZ illat hatására először felötlik benne az a tortúra amit először hajtót végre élőlényeken. Kellemes emlék volt számára ahogy először tapasztalta meg mások szenvedéséből adódó örömöt de ezzel együtt a vérszomja is nőni kezdett a démonnak. ~Végtére is miért ne? Miért ne ölhetnék meg itt mindenkit.. Kivéve az énekest. Őt akarom.~ Gondolta magában a férfi, íriszei lassan kékből sárga színűvé kezdtek változni miközben a testét körbe kezdte venni egy fekete aura, a sötétség így csak még jobban magához ölelte a férfit de senkinek se tűnt fel a dolog hiszen mindenki megbabonázva Kinirot figyelte. A nő pedig egyre közelebb ért hozzájuk és mikor Kiniro épp Venarral foglalkozik Ten ráébred, hogy nem csinálhat itt mészárszéket ez pedig vissza rántja a szakadék széléről amibe ha beleesett volna nem maradt volna sok szemtanú aki elmesélhette volna, hogy Kiniro gyönyörű előadása, hogyan vált rémálomé. A démoni aurája is eltűnt mire az énekes már vele kezdett volna foglalkozni. Szemei még ekkor is sárga színben tündökölnek tekintetük találkozásakor Kiniró íriszeibe megláncolt vadként tekintett aki csak arra várt, hogy kiszabadul hason elméjének fogságából. Venar oldalba lökte hirtelen.
-Látszólag tetszel neki.-
-Persze…bár téged is zaklatott.-
Ekkor Venar csintalan mosolyt villantót meg.
-Mit szólnál ha izgalmasabbá tennék az estét? Aki nyer az viheti a nőt.-
-És ha a vesztessel kezd ki?-
-Akkor….visszautasítja, a vesztesnek nem jár semmi, de másnap szerencsét próbálhat.-
Mondta elégedetten a férfi, hogy kitalált egy „igazságos” megoldást.
-Így te is élvezed majd az estét.-
-Azt gondolod?-
-Láttam rajtad, hogy unod a szerencsejátékozást de így olyan tétje lesz ami még téged is izgat, jól mondom? Hiszen tudom, hogy nem vetted meg a női testek nyújtotta örömöket-
Ten csak egy apró bólintással jelezte, hogy egyetért a másik férfival majd elkezdtek tapsolni a tömeggel együtt. Lassan minden lecsillapodik, a termet ismét betölti a szerencsét próbálok hangja, a zsetonok össze ütközései és a különböző gépek hangjai. Ten pedig a fogadás miatt többet nem szól bele a játék kimenetelébe. Kék szemeivel pedig megpillantja Kirinot ahogy egyre közelebb ér hozzájuk és vegyes érzelmekkel veszi tudomásul ezt a tényt. Egy része szeretné tartani tőle a távolságot, hiába tudja, hogy semmilyen varázslatot nem alkalmazott a nő még is a megjelenése furcsa hatással van rá és ez miatt távolságot akarna tőle tartani míg egy másik része pedig már türelmetlenül várja, hogy ismét Kirino közelében legyen.
Mikor oda ért az asztalhoz Venar felemelte a pezsgős poharat amiből a nő ivott, így üdvözölte majd ivott az italból.
-Természetesen.-
A férfi egyből ugrott a kérdésre és kínálta is maga mellett a helyet míg Ten érdektelenség mögé bújtatta a benne tomboló vágyakat miközben a nőre nézett és lágyan elmosolyodott.
-Melyik idióta Terani utasítaná vissza egy ilyen szép hölgy kérését?-
Kérdezte incselkedve és mint ha a világ erre várt volna a golyó negált a kerékben, ebben a körben egyik férfi se nyert.
-De miért hozzánk jött?-
Tette fel a kérdést Ten miután a kerékre nézett.
A vastag füstfüggöny akár egy hatalmas baldachin rejti el a róka testét, mely pörén mocorgott a finom selyem és fényes szatén ágyneműn, a füst kedvenc füstölőjéből jött, mely liliom és rózsa illatával töltötte meg a szűk kis szobát, melyet napközbeni pihenésre és ejtőzésre használt a kaszinó egyik alaksori részében, kellemes hely volt, mely nem csak hangszigetelt, de nagyon jó meleg is volt, mely miatt mindig nyugodtan és mélyen tudott aludni. Szemgödreiből rózsakvarcként hasadtak fel szemhéjain keresztül szembogarai, melyek a füst által elhomályosított térben támpont után kutattak, oldalra fordul fáradtan, majd felnyomja magát és hosszú rózsás haja leomlik szemérmesen eltakarva korántse szemérmesen megmutatkozó testét. Az éjjeliszekrényhez közelebb lévő kezével az órájához nyúl, majd mikor a mutatókra pillant fáradt pillantása egy pár másodperc alatt kikerekedik és gyorsan ki ugrik az ágyból. Beugrik a zuhany alá és tisztára mossa finom virágból készült szappannal bőrét, majd haját bekeni finom olajokkal melytől fényes és könnyed textúrát kap az. Mikor végzett kirántja a szekrénye ajtaját és gyorsan végig mustrálja a választékot, ám ekkor szemei megpillantanak egy kellemes egyberészes ruhát, melynek mind két oldala cipőig felvan vágva, ezzel megmutatva hihetetlen combjait és hosszú lábait, a hasa és a melle aljától indulva pedig egy igen kihívó szívalakú kivágás van, melynek alja egészen a köldöke aljáig tart, az alhasa közepéig, haját két nagy kontyba köti a fülei mellett és egy-egy sodort magentaszínű madzaggal van megkötve és masniszerű csomóval van rögzítve szép nagy fülei mögött, kezén finom fekete selyemkesztyű, lábán egy fekete magassarkúval, mely még kecsesebbé teszi a lábát és járását. Melltartót nem vesz, de egy fekete bugyit felvesz és bőrszínű harisnyát, melyet combfixxel rögzít. Egy kevés sminket is tesz fel, majd ajkaira fényes szájfényt tesz csak, majd kikapja a fehér bundastóláját és körbe tekeri vele magát, elrejtve kebleit. Még egyszer vett magára egy pillantást a tükörben és végig simít alakján. ˜ Showtime ˜ suttogta magában, mikor kilép a folyosóra, ahol már sürögtek forogtak a lányok és a fiúk, éppen a színpadot készítették elő. Ám egyikükön se áll meg a szeme csak halad előre, a helyére, a színpadra, mely már hívogatja. Hallja már, ahogy a zenészek éppen hangolják hangszereiket, egyik másikra rá is kacsint a folyosón, majd tovább is siklik meg se várva azok reakcióját. Cipője kopogása és kellemes, egyáltalán nem hivalkodó illat követi a tisztán és szépen ringó női testét, melyet még az este a füstölői kölcsönöztek a bőrének, és helyet foglal a színpad sötétjében. Eközben kint a játéktérben a pókerasztalok és szerencsekerékasztalok kavalkádja előtt megnyílik lassan egy függöny és ezzel együtt a hatalmas kristálycsillárok fénye elhalványul és minden figyelmet a színpadra vezet, ahol ezüstös fény kezd csillanni, ahogy a függöny által megnyitott magas színpad sötétjében apró csillagszerű fények csillannak fel, melyeket az égből lelógó vékony szálakra felfűzött kristályok adnak, mintha a csillagos égre tekintenénk fel, mely egy pillanatra megnyílni látszik. Majd teljes csend ereszkedik a teremre és mindenki vagy legalább is sokan feszült figyelemmel adóznak a színpadi látképnek, ekkor a színpad jobb alsó sarkában egy pincérnek öltözött férfi jelenik meg kezében, mikrofonnal.
– Kérem fogadják szeretettel a mai esténk gyönyörű csillagát, aki egy olyan útra hív el mindenkit, ahol lágy suttogások, magas és éles rázkódó csillagok hullnak, majd emelkednek fel újra. Jó szórakozást! – mondta, majd a reflektor, mely eddig megvilágította kialszik. Mikor elülnek a suttogások felcsendülnek a hangszerek első hangjai, elsőnek egy zongora, majd a többi hangszer is csatlakozik ehhez a csodálatos szimfóniához. Majd a ragyogó kristály függönyben megjelenik a rókadémon alakja kezében egy mikrofonnal. Szemeit lesütve tartja, ám mikor a bevezetés a végéhez ér felemeli a mikrofont ajkaihoz és felcsendülnek az első lassú, vágyakozó és álmosnak ható hangok, ezt sejtelmes hangzások követik, mely tele van vágyódással, majd az erősebb verzekkor pillantása a közönségre szegeződik és elindul lassan a lágyan csillogó kristályok között a színpad eleje felé. Mikor előre ér elengedi a maga előtt tartott bundastólát, mely lehull a földre és feltárul a nő ruhájának eleje is. Rózsakvarcszínben játszó szemei lassan aranysárgás színnel festődnek meg és kiengedi testéből a feromonjait, mellyel egyidőben a háttérből füst kezd hömpölyögni, majd a fermonojával együtt jut el lassan minden ülő, álló vendég és felszolgáló vagy kupé orrához, melyet úgy szívnak be, mint száraz nap után a vizet a föld. Mindenkinek a neki legvonzóbb vagy számára legkellemesebb illatot és nosztalgikus érzést idézve fel ezzel, van akikben vágyakozást és izgalmat is kelt, ám emiatt senkise bírja levenni tekintetét róla. Majd az átvezető résznél a róka lesétál a színpad közepén lévő lépcsőn, az asztalok közt sétálva követi a reflektor fény, néha megállva egy asztalnál, fenekét vagy derekát megtámasztva az asztal szélén, szemeit az adott asztalnál ülőn tartja, majd tovább indul. A szerencsekerekesasztalnál megpillantja elsőnek a fehérhajú férfit, majd közelebb sétál hozzá énekeközben, szemét le nem véve róla, majd egy italt vesz le az egyik megmerevedő pincér tálcájáról és verzeszakasza végeztével belekortyol a játékosan gyöngyöző pezsgőbe, majd lehelyezi a maradékot a férfi elé. Ezután elhaladva a férfi mögött végig simít a vállán, majd Tenebrae vállán is végig halad keze, Megáll a férfinél és nyakán halad végig keze, ezután állvonalát követve el is hagyja a férfi arcát a keze. Ezután elindul lassan vissza a színpad felé szemével a férfire pillanat és aranysárga szemeivel a férfi szemgödreit szúrja át szinte, eközben hátrál, majd széttárja a kezét és két pincérnek öltözött táncos fogja meg azt, majd a magasba emelve visszateszik a színpadra. Mikor újra a felzendít vágyakozó felfelé törő hangja, a színpad közepén egy csigalépcső kezd emelkedni, melyet elkapva ő is elkezd emelkedni az ég felé. A lépcső üvegből van, melyen átfénylenek a kristályok, így olyan mintha a tejúton lépdelne felfelé a magasba, majd mikor eléri a legmagasabb szintet teste eldől és a magasból lezuhan egyenesen egy táncos fiú kezébe, akinek arcán végig simít, majd lábait letéve újra előre lépdel a színpad eleje felé, ahol lehunyja szemét és lassan újra elgyengülő búgó hangjával fejeződik és zárul le a dal. Teste a zenekar utolsó hangjáig mozdulatlan marad, akár egy jéggé fagyott szobor, majd csend telepszik a teremre, mely alatt minden egyes jelenlévő vággyal teli sóhaját és zihálását lehel ki, majd a termet újra a csillárok éles aranyfénye tölti meg és tapsvihar következik füttyel és ujjongással megfűszerezve. Felnyitja szemeit, melyek újra rózsakvarc rózsájával csillannak fel, s ahogy a füst eloszlik a feromonjai is elillannak. A mögötte álló pincérruhás táncos tapsolva veszi fel a stólát a földről és takarja be hátulról a nőt, ezzel egy pillanatra átölelve és újra beleszippantva a bőre illatába. Ám a nő mikor megfogja mellkasa előtt a bundát a pincér elengedi és visszahátrál a sötétbe. A korábban felkonferáló pincérfiú segíti le a lépcsőn és a finom szőnyegre lép, mely elnyeli a cipője kopogását. A közelben lévők kipirult arccal tapsolnak még, amit csak széles mosollyal és hajlongó derékkel köszön meg. Mikor lecsendesedik mindenki folyatódnak a játékok, de a már a feromonok által megrészegültek éhes szemmel követik a nő mozdulatait, aki az asztalok között járkál, szemeivel egyik asztalról a másikra pillantva, szemeiben kíváncsisággal és érdeklődő naivsággal, mintha nem tudná, mit is játszanak ezek a komoly terránok, pedig jól tudja, hogy minden éhes és vágyakozó tekintet azt várja, hogy léptei éppen abba az irányba tévedjenek, s pár pillanatra közelebbről érezhessék a testéből áradó illatot, melegséget és lágyan ringó rózsaszínes porcelán bőre is behatóbb vizsgálatra kerüljön. Léptei visszatalálnak a szerencsekerék asztalához, ahol a korábban már flörtre invitált fehérhajú férfi és démon társa várja, a kupé nagyot nyel, mikor a közelébe ér a nő, de nem mozdul, majd mint aki egy deriliumos álomból ébredt volna fel, meg pörgeti a kereket, amint minden tét a helyén van.
– Szabad egy hely, uraim? – pillanat elsőnek a démon felé, majd Venarra néz és közelebb sétál a két férfihez.
https://youtu.be/8NmmTZ0autw – zene
Tenebrae az utcáról nézett fel az Emrallt Kaszinó épületére. A démonnak nem volt kedvére valóak az ilyen épületek, létezését nem elégítette ki az, hogy el vehette más lényektől a pénzt, ön magának meg nem volt rá szüksége. A démont aggasztotta is valami, ide fele egy szórólap került a szeme elé ami egy Szerencse hozó nyusziról szólt, más talán nem szánt volna rá nagy figyelmet de Tenebrae számára a szerencse és a sors befolyásolása olyasmi volt amit nem tudót befolyásolni. Ha valaki ezt az erőt próbálja meg felhasználni ellene akkor könnyen lehet, hogy bajba kerül. Nem kell nagy dolognak lennie, ha az ellenfele elég szerencsés és ő pedig figyelmetlensége miatt elkerüli valami a tekintetét akkor könnyen vége lehet a dalnak. Halk rövid nevetésre hajazó sóhaj hagyta el a száját.
~Állok elébe.~ Gondolta magában, majd folytatta ~ha ez tényleg megtörténne akkor az izgalmas lenne.~ Beljebb lépve tekintetével körbe kémlelte a termet, kicsit izgatott volt még ha tudta is, hogy valószínűleg senki se fogja itt meg támadni. A kaszinóban sok fajta lényt látott, jól kivehetőek voltak azok akik zsebében még ott lapult a pénz és azok is akik már függőségük miatt jártak vissza a kaszinóba. Az egyik ilyen ember Black Jackezet, az osztónak egy ásza volt és egy kilencese így a játékos duplázást kért majd pedig a királya mellé egy ászt kapót. Tenebrae arcán gonosz mosoly jelent meg, hiába nem tudta befolyásolni a szerencsét képes volt erejével a fényt úgy megtörni, hogy a lapon amin ötös szám szerepelt egy ász legyen így nyertesé téve az ismeretlen személyt, Külső szemlélő számára ez egy jótét cselekedett lenne de Ten számára ez pusztán egy lökés volt amivel még mélyebbre lökte a szerencsejáték függőség felé az ismeretlent. A kis szórakozása után beljebb ment, ismerőse akit keresett a rulett asztalnál szokott lenni. Keresés közben nem tudott tekintette egyszerűen elsiklani az ott dolgozó testhez simuló ruhákat hordó nyuszilányokon. Egyik hölgyeményt méretes keblekkel áldotta meg a sors amik úgy ugráltak minden lépésénél akár mint egy gazella ikrei, szinte könyörögtek, nem megparancsolták a férfiaknak, hogy maradjanak és szórják a pénzüket. Nem sokáig legeltette a szemét a hölgyön, ezen estére más tervei voltak így tovább menve már a rulett asztalokat pillantotta meg és az egyik szélén bizony ott ült egy jól öltözött fehér hajú férfi, nem ember volt ezt pedig egy fehér farok és egy pár fül erősítette meg. Ten oda érve helyet kért magának az asztalhoz.
-Üdv Venar, látom megint sok pénzed van.-
Szúrta oda a démon a fehér hajú férfinak akit nevén szólított. Venar gazdag személy volt amit tisztességesen keresett meg és nem is ez volt olyasfajta hobbija amiért barátság születhetett volna közte és a démon között. Venar a szerencsejáték mellett a vadászatot imádta még és ez volt kettejük között a kapocs. Ten egyik alárendeltje mindig kikísérletezett egy új fajta lényt amit aztán ez a gazdag ember letesztelhetett és ezért ő még fizetett is. A kapcsolatot a démon tartotta fent de ötlete se volt miért hívta meg magához Ventar ezen a napon. Az, hogy netán Tenre akarna vadászni az nevetséges ötlet, Ten az erejével túl nagy falat lenne neki nélküle pedig unalmas ráadásul többé nem vadászhatna Venar olyan különleges lényekre amik sehol máshol nem találna így veszélyt nem jelentett rá.
-Áhh Tenebrae, öreg barátom, nagyságos uram, a legerősebb akit ismerek, jó újra látni. Örülök, hogy eljöttél.-
Hangja barátságos volt és jó kedélyű, már volt a férfiban valamennyi alkohol és a szerencséje se volt rossz. Ten közben fogadást tett az egyik számra.
-Miért hívtál ide? Nem szokásod az ilyen.-
-Fontos a kapcsolatok megtartása.-
Válaszolta könnyedén, Ten csak elmosolyodni tudott ezen. Végső soron igazat adott Venarnak és lehet azt gondolta, hogy ő nem élvezné ha valami díszes bálon kellene részt vennie.
-És azt gondoltad ez a hely jó lesz nekem?-
Kérdezte miközben a rulett kerekét megpörgették.
-Hát nem tudom, végül is itt minden van ami a férfinak kellhet, pia, pénz és jó nők.-
A szavakra Ten félre sandított, végig nézett a termen, szemügyre véve a hölgyeket.
-Engem a pénz meg a pia nem nagyon mozgat meg.-
-Akkor maradnak a nők.-
Mondta kacagva Venar.
-Gyere igyál velem. Hé hozas neki egy italt, a legdrágább Whyskit.-
Szólt oda az egyik pincérnek.
-Látom nem tágítasz.-
-Ön nyert.-
Tenhez szólt a rulett asztal kezelője majd elé tolta a zsetonokat, az, hogy Ten most vajon befolyásolta az eredményt vagy pedig tényleg a szerencsén múlott nem tudni.
-Nem, hiszen itt vagy, akkor már élvezzük ki, már pénzed is van.-
Ten elsóhajtotta magát, tudta ha vissza utasítaná akkor keresnie kellene valaki mást aki képes lenne folyamatosan pénzelni a tudósának a kísérleteit és Venar jelenleg túlságosan jó volt ehhez a feladathoz.
-De inni nem akarok.-
Jelentette ki ahogy újabb számra tette le a voksát a démon. Venar pedig elégedetten mosolyodott el.