Fává növő, impozáns cserje. Kedveli a fagyot és a sovány talajt, a havas csúcsok gyakori megszépítője, az azuranok szívesen telepítik be vele kertjeiket. Levelei teltek, erősek, tapintásuk bőrszerű. Hirtisz idején fürtös virágzatának csúcsain kicsiny, rózsaszín szirmok ülnek, melyek a virágzás lecsengésével duzzadni kezdenek. A szirom két hártyarétege elválva egymássá buborék szerűen felfúvódik, és átlátszóvá válik. A gyümölcs sérülékeny, ha a hártya kiszakad, üvegrepedéshez hasonló hangot hallat. Az addig tárolt apró, porszerű, ezüstösen csillogó magvak ekkor kihullanak, a szél pedig messze hordja őket.