Dol’wara szívében, ott is egy tűzhányó folyton változó közepén épült egykor egy kolostor. A kolostorból templom lett, az pedig az évek során kasréllyá alakult. Ennek ellenére a hely még mindig őrzi a szentség nyomait. Ragwynn, a tűz istenének tiszteletére szánták a helyet, olyan szentélyül, melyen nem fog a tűz hatalma. A hegyi ösvény mentén sárkányok szobrai állnak, melyek közelebbről megnézve nagyon is élnek, ám saját elhatározásukból az istennek szentelték szolgálataikat, s így lelkük és testük tüzét a hozzá vezető út mentén folyton áramló tűzfolyammal látják el. 

Egyszer az egyik dol’warai kovács arra vállalkozott, hogy olyan fegyvert készít, mely méltó lesz egyszer arra, hogy Ragwynn tenyerét illesse. A legenda szerint a dölyfös isten a szemtelen feltételezésért, hogy majd terrán által kovácsolt fegyvert forgasson, elvette a kovács életét, és a lelkét az elkészült pallosba zárta, majd kihelyezte a templom imaterének közepére, és folyvást zúgó lávaesőnek tette ki. Azt mondta, hogy a kard akkor lesz rá méltó, ha a lélek eléggé hozzáedződik majd. Tény, hogy valóban ott lebeg egy óriási fegyver a magma áradat közepén.

Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments