Jellemzően a száraz sivatagos helyek kedvelői, de sosem merészkedik messzebb a vízlelő helytől kétnapi járóföldnél. A homoktenger lábaskígyójának, vagy homoki kajmánnak is nevezik. Teste hosszúkás, minek köszönhetően a kígyókéhoz hasonló mozgással közlekedik, öt pár lábának hála pedig nagy távolságokat is képes megtenni rövid idő alatt. Testét pikkelyek óvják, melyeknek keménysége az edzett páncélokkal vetekszik, így hagyományos fegyverekkel legyőzése szinte lehetetlen. Gyenge pontja a hasa és a szemei. Apró, hegyes fogak sorakoznak állkapcsában, melyek rovarevő ragadozóként kedveznek számára legjobban, de nem veti meg az oszló dögöt sem, így ha alkalma adódik, szívesen vadászik melegvérű prédára is. Ha sikerült elejtenie valamit, azt a homokba ássa, és megvárja ameddig rohadni kezd. Násztáncuk rengeteg felvert porral jár, így általában homokvihar idejére időzítik a párzást hogy az elrejtse őket esetleges támadóik elől. A nőstény úgy harminc tojásnyi almot rak, melynek a fele kel ki, a másik fele kezdeti táplálékként szolgál a kicsiknek, akik anyjukkal maradnak féléves korukig. A frissen kikelt gyíkfélék alig tíz centi hosszúak, ám közel 100 éves élettartamuk alatt elérhetik az öt méteres hosszt is.