A vadak és bestiák istene

 

 

Család, kapcsolatok:

Baráti kapcsolatot ápol Etrigennel, a vándorok és a föld istenével. Gyengéd érzelmeket táplál Rha-Feya iránt, de eddig bármikor próbált szerelmet vallani, mindig közbejött valami. Általában Titánia tett neki keresztbe, a hajsza istennőjével állandó viaskodásban áll.

Története:

  A terránok sokszor elfelejtkeznek arról, hogy a vadak amelyeket leölnek, a bestiák amelyeket háziasítanak ugyanolyan lélekkel bírnak, mint ők. Létező, lélegző, ösztöni szinten gondolkodó létformák, melyek ugyanúgy érzik a fájdalma, az örömet. Vágyódnak egymás után, védik a területüket, családjukat, képesek háborúzni egymással vagy fegyverszünetet kötni egy köztes megoldás reményében. Olyan imák ezek, amelyeket soha, senki nem fogalmazott meg hangosan. Mély érzések, melyeknek ugyanolyan erejük van, mint a magasabb rendű fajoknak. Indarin első cselekedete Terianon két farkascsalád megbékítése volt. A falka túlnőtte magát, a vadászterület kevésnek bizonyult, és a környéken élők egyre fenyegetettebbé váltak támadásaiktól. A farkas sosem téved lakott területre, csak ha éhes. Főképp nem támad rá nálánál nagyobbra, kivéve ha az a területét, kölykeit veszélyezteti. Félő volt, hogy az egész falkát kiírtják, senki nem gondolt más megoldásra. Indarin azonban a szükséghelyzetben megjelent, kettéosztotta a falkát, és az egyiket más vidékre vezette, megmentve ezzel mindkét farkas családot.

  Mivel beszéli minden állat és bestia nyelvét, így nem volt nehéz dolga velük, a terránokkal azonban már annál több. Mindig könnyebb volt levadászni a fenyegetést jelentő jószágokat a probléma gyökerének megkeresése nélkül, az élvezetből űzött vadászatról pedig nem is beszélve. Ennek köszönhetően Indarin hamar megundorodott a terránoktól, és istentársaival sem gyakran vállalta a közösséget. Úgy gondolta, hogy azok sem foglalkoznak többet a bestiák sorsával, hát minek törődne velük? Magányosan járta Etrigen erdeit, míg megismerkedett az ikerpárral. Látva Rha-Feya gyengéd természetét, Etrigen védelmező szándékát mely ugyanúgy fordult mindenki felé, apránként elkezdte megváltoztatni a véleményét. A föld istene gyakran kérte apró, védelmező jellegű szívességekre ameddig ő isteni feladataival foglalkozott, és ahogy Indarin egyre többet figyelte a feladat nélkül bolyongó istennőt, egyre jobban megszerette. Akárhányszor próbált azonban a közelébe férkőzni, Terra leánya, Titánia a sarkában loholt, s elűzte az alkalmas pillanatot.

  Indarin számára így sosem marad más, mint a próbálkozások tömkelege, és az örökös hadakozás a hajsza istennőjével.

Tisztelete:

Kisebb szentélyei erdőkben, mezőkön található, csendes, ritkán látogatott helyeken. Az ide látogatók általában a vadak és bestiák számára hoznak különféle ínyenc ételeket. A tűz és füstáldozatot elutasítja, mivel károsak szeretett vadjaira. Nem kedveli a hangos mulatságokat sem, jobban értékeli a természet csendjét, az elmélkedő sétát. Természetesen megvan a helye a vígasságnak is, de csak akkor, ha azzal nem zavarják meg az állatok nyugalmát azoknak természetes élőhelyén. Ilyenkor gyakori hogy a terránok jelmezbe bújnak vagy maszkot vesznek fel, jellemzően valamely bestia kinézetét öltik magukra.

 

Megjelenése, jelképei:

Indarint jó kötésű férfiként ábrázolják. Magas termetű, edzett alkatú, testét több helyen karmolások, marások nyomai díszítik, már-már művészi hegtetoválásokat alkotva. Haja hosszú, vörös sörényként lobog utána, fejét egy pár karcsú, lágy ívben csavarodó szarv ékesíti. Tekintete vad, s csak egyvalaki láttán lágyul el. Ruházata egyszerű öltözék, melyben könnyen mozog bármilyen körülmények között.

 Jelképes megjelenítése általában hírnökeként, Riaderen formájában történik, de sokszor ábrázolják különféle bestiák alakjában, rőt bundával és egy pár szarvval.

 

Familiáris, hírnök:

Képes bármely állatot vagy bestiát hírnökeként használni. Ha Indarin üzenetét közvetítik, a beszédképtelen fajok az isten hangján szólalnak meg, amely egyszerre lágy és hasonlít morgásra. Fegyvere nincs, a természet adományaival harcol.

Riaderen: sok vadász szerint nincs pompásabb vad, mint egy büszke tartású, agancskoronás szarvasbika. Az erdők védelmezői, kik lenyűgöző kinézetük mellett hiába növényevők, a legádázabb harcosok ha valaki rájuk emeli fegyverét. Egy az idők során kiemelkedett a többi közül, s nevet is kapott a bestiák istenétől. Riaderen gazdag ékéről csengettyűk lógnak le, melyek ha megszólalnak, tízmérföldes körzetben minden teremtmény megszelidül. Ha abban a pillanatban akarja egy róka elharapni a nyúl gerincét, minden magyarázat nélkül elereszti. A vadász leemeli ujját a ravaszról, a más kilőtt golyó célt téveszt vagy ezüstös porrá oszlik a préda szőréhez érve. Fehér bundájára nem tapad por, ahová lép, ott új hajtások sarjadnak. Ha valaki oly szerencsés, hogy megpillanthatja a vadak királyát, jobban teszi, ha meghajtja fejét, és csak utána enged a csábításnak, hogy ráemelje tekintetét. A fekete szempár pillantása a méltatlant s a tisztátalan lelkűt képes állattá változtatni. Átkát csak akkor törhetik meg, ha a lélek megtisztult, ehhez azonban szolgálatra van szükség. Olyasvalakit kell szolgálnia, akit addig gyűlölt. Ha nem talál rá arra akit szolgálnia kell, az állattá változtatott személy örökké állati formában ragad. Egyetlen könnyítés létezik: holdas éjjeleken visszanyerheti eredeti alakját arra az időre, ameddig a Holdnővérek fénye rámosolyog.

 

Ünnepek:

Ünnepein a terránok nagy mulatságot csapnak, melyeken tisztességgel levágnak egy vadat. Indarin egy papja imádkozik az istenhez majd bocsánatot kér a az állattól annak haláláért, és megköszöni neki hogy gondoskodik róluk.