Ez a falkában vadászó, vak bestiafaj méltán nyerte el a peremvidékek legrettegettebb “démonkutyája” címet. Látás híján többi érzékszervük élesebbé vált mint a hétköznapi kutyáké, ám mégsem ez teszi őket igazán veszélyessé, hiszen a védekezés ellenük egészen egyszerű, mégpedig csak napfény kell hozzá, vagy fény alapú mágia. (megj.: a tűz fénye nem jelent veszélyt rájuk nézve)

A falka vezére kiszagolja Interában a következő zsákmányt melyet a falka elejthet, és a földszín alatt egészen addig követik a prédát, ameddig a Napfivérek le nem nyugszanak, vagy az fénymentes helyre nem kerül. Nincs szükségük szabad járatokra, testüket képesek esszenciára bontani amely átszivárog bármilyen anyagon, így kedvük szerint jelennek meg a föld alól. Veszélyességük másik elemét képzi, hogy harapásukkal mérget juttatnak a testbe, ami mágiafojtó és bénító képességgel bír. Ellenszere szintén a napfény, ameddig azonban nem áll rendelkezésre az, vagy egy fénymágus gyógyító, a hatás akár halálossá is válhat, ha a létfontossággú szerveket is eléri. 

Egy kevésbé ismert tulajdonságuk, hogy a falkavezér nem csak átjárhat a szilárd anyagokon, de képes átengedni testén az őt támadó materiális tárgyakat is.