A lombhullató erdők, és tágas, füves síkságok röpképtelen futómadara. Erős, horgas csőre ragadozót sejtet, mely ameddig nem támadják meg, igen jámborul viselkedik. Csak és kizárólag akkor támad, ha családját fenyegetik, vagy egyértelműen az életére törnek. Ezen viselkedésével, miszerint nem áll le feleslegesen pazarolni az erejét holmi kötekedőkre, kapta nevébe a ‘királyi’ jelzőt. 

A legtöbb madárral ellentétben testét sűrű, durva szálú bunda fedi, mely a fejlődéskutatókat két táborra bontja. Egyikük szerint szőrszálai a tollak elődei, tehát a furka a madarak ősének tekinthető, míg mások szerint a földön futáshoz való alkalmazkodás ékes bizonyítéka, tehát a levegőből lekényszerűlő szárnyas bestiák új generációja. 

Életét kis családokban éli, mely rendszerint egy szülőpárt és azoknak legutóbbi fiókáit jelenti. 3-5 tojást raknak egy alkalommal, melyekből ha a kicsik kikeltek, addig maradnak a szüleikkel míg meg nem tanulnak egyedül vadászni, és magabiztos futókká nem válnak. A kicsik mindössze tenyérnyiek, ám egy felnőtt egyed a kkét méteres magasságot is elérheti. A legmagasabb számon tartott példány két és fél méter volt. 

Könnyen szelidíthető, de makacs, így ritkán hátasbestiának is használják, ha hosszú síksági utat kell megtenni.