Az anyakontinens déli pereme a rég elszakadt aetryasi lebegő sziklákat idézi vad, zord szépségével. Az út ezen a vidéken keresztül tömérdek titkot és veszélyt rejt, melyek nem csak az ingatag talajban és a megbolonduló iránytűkben keresendő. A sűrű, mágikus köd bestiákat rejt. Az út kezdetén egy jóindulatú kisugárzású faragvány emeli áldásra kezét a bérc oldalán, hogy segítse az imára hajlandó terránokat a ködön át vezető úton.
Azt beszélik, hogy a hegyek közt egy boszorkány is él, és a köd az ő műve. Hajdanán egy uralkodó szeretője volt, ám amikor az uralkodó felesége nem volt képes tovább eltűrni személyét az udvarban, a nő önként távozott. Szerelme hiába próbálta marasztalni, ő tudta, hogy egy ország, egy birodalom sorsa függ most attól, hogy marad vagy megy. Az országot szétszakította volna egy udvari viszály, s ezt látva józan, hideg fejjel döntött. Hogy képes legyen elviselni az összetört szív fájdalmát, átkot mondott magára, a Törhetetlenség bűbáját, meg megedzi a lelket, és kiüresíti a szívet. Nem létezik ellenszer erre, csak a halál. Életét azonban féltette, így hát hogy soha, senki se találjon rá, és ne tegye próbára az átkot sem, sűrű homályba burkolta otthonát.
