Az aratás, bőség, és a bor istene
Család/Kapcsolatok:
Jó kapcsolatot ápol Laressia-val.
Története:
Langa eredetileg az élet fájának egy letört ága volt, mely mikor elhagyta a fát saját lelke lett, és önálló tudatra ébredt. A letört ágat a közelben élő terránok elvitték, és megmunkálták. Ácsolt kereszt alakú faszerkezetet készítettek belőle, amire régi használt ruhákat aggattak, azokat szalmával kitömték és fejének helyébe egy faragott tököt húztak, arra pedig egy kalapot helyeztek. Végül az összeeszkábált madárijesztőt kivitték a szántóföldre, majd arra bíztatták, hogy ijessze el a kártékony madarakat, hogy ne menjen el a termés. Miután a terránok elhagyták a földet, Langa a kérésnek eleget téve, elhessegette a madarakat. Mikor a földművesek észrevették, hogy a szántó ép, és sértetlen, akkor dicsőíteni kezdték a madárijesztőt. Nevet akartak adni neki, de mire kitalálhattak volna egyet, addigra a madárijesztő bemutatkozott nekik, hisz bármennyire is hízelgő lett volna eme gesztus, letörése pillanatában az élet fája megáldotta egy névvel, melynek jelentése önzetlen, segítőkész.
A parasztok mindig is hittek a csodákban, így aztán bátorkodtak a jó Langa-t arra kérni, hogy ha tud, csináljon nekik esőt. A szalmatestű madárijesztő Laressia-hoz fordult segítségért, aki egészen addig üveggömbökké formálva gyűjtötte az ég vizét, és meghallgatva Langa kérését széttörve esőcseppekké morzsolta azokat. Ettől kezdve, ha a földművelő népnek bármi baja volt, mindig hozzá fordultak. Ő tanácsolta nekik, hogy a kétnyomásos gazdálkodással hagyjanak fel, és inkább háromnyomásos földművelést végezzenek, ő volt, aki arra bíztatta őket, hogy a nyakhám helyett, szügyhámot alkalmazzanak, és ő mondta nekik azt, hogy a mustot hagyják megerjedni, majd úgy készítsenek belőle bort, vöröset, vagy fehéret. Az első nagyobb mezőgazdasági forradalom tulajdonképpen Langa-hoz köthető.
Langa körül kialakult egy kultusz, kialakultak kisebb-nagyobb csoportok, akik istenként kezdtek tekinteni a bábra. A rengeteg ima, és fohászkodás végül meghallgattatott, Langa húsvér testet öltött, így igazi istenné vált. Az immár mozgó, izmokból, rostokból, csontokból, és bőrből álló lábaival útnak indult szántóföldről, szántóföldre, képességeit pedig arra használta, hogy az elvárásoknak eleget tegyen. Jó, bőséges terméssel áldotta meg a földeket, és ő maga is beállt a parasztok közé dolgozni, hogy a terránok még elérhetőbbnek érezzék új istenüket. Megkérdezték tőle hát a környékbéliek, hogy mit szeretne a sok jó tételéért cserébe, és ő szerényen így válaszolt:
„Nem kérek én semmi egyebet, csak az aratásnak, és a szüretnek külön ünnepet, no meg a legfinomabb borból egy nagyon keveset”
A terránok az isten kérését teljesítve létrehozták az aratás ünnepét, és a szüreti fesztivált. Illetve létrehoztak egy afféle hagyomány, ami annyit takar, hogy mielőtt az elkészült bort palackozni kezdenék, visznek egy pohárral és a szántóföld madárijesztője alatt földre öntik, ezzel tiszteletüket fejezik ki Langa felé, valamint úgy tartja a szóbeszéd, hogy az ilyen bor kapósabb lesz a piacokon.
Tisztelete:
A hozzá intézett imádságokat, és áldozattételeket a terránok kisebb szentélyeknél végzik, ahol madárijesztők jelképezik magát Langa-t. Gyakran visznek bort, kenyeret a szentélyekhez afféle felajánlásként. Ha reggelre a bor eltűnik, és a kenyeret megrágták, akkor az azt jelenti, hogy az isten elfogadta a felajánlást.
Jó néven veszi, ha isznak az egészségére, ezért is tartanak a terránok több olyan ünnepet is, amin felönthetnek a garatra. Mind az aratás ünnepén, mind a szüreti fesztiválon, mind a borforraló fesztiválon, de még a nagy majálison is előkerül egy-egy üveg bor, vagy pálinka, melynek megkezdésekor az első pohárral Langa-ra emelik poharukat.
Már csak azzal is a kedvére lehet tenni, ha a takarmányokkal napi szinten foglalkoznak a földművesek, farmerek és nem hagyják, hogy odavesszen a termés.
Megjelenése, jelképei:
Általában egyszerű földműves legényként ábrázolják, talán ez tükrözi legjobban a valóságot. Ruhái kissé viseltesek, bőre sötétebb az átlagnál, fejében szalmakalap van, így ábrázolják a legtöbb freskón. Némely mondakör eltekint attól, hogy saját testet kapott, ezért előfordul, hogy madárijesztőként jelenítik meg, mások pedig evolúciós ábraként, kezdve a letört ággal, folytatva a madárijesztővel, végezve a parasztemberrel. Némely művész alkotásain egy búzaszállal a szájában heverészik a szalmarakáson, más alkotók tele zöldséges-, vagy gyümölcskosárral, olykor valamilyen haszonállattal, főképp kicsikkel mázolják fel a vászonra.
Familiáris, hírnök:
Vrack: Egy a megszokottnál jóval termetesebb róka, aki eltörve a termésre kártékony madarak nyakát hozza hírül, hogy Langa az adott veteményesre érkezett.
A népmesék úgy szólnak, hogy Vrack, azért vált az isten hírnőké, mert az megsajnálva az akkor még betegesen vékony, és kistestű jószágot megadta neki a bőség áldását. Az isten áldásának hála Vrack-nak többet nem kellett tyúkokat lopnia, ugyanis hamarosan bőven lett mit ennie és fajtáján belül is a legnagyobb, legerősebb példány lett, az eddigi legtöbb maga mögött hagyott életévvel.
Ünnepek:
Nagy Majális (tavasz)
Aratás Ünnepe (nyár)
Szüreti Fesztivál (ősz)
Borforraló Fesztivál (tél)
