Az ég és a szabadság istennője

 

 

Család/Kapcsolatok:

A négy őselem egyik leszármazotta, ki Terra leheletéből született.

Féltestvérei Jana, Ragwynn és Etrigen. Valójában csak azért számítanak testvéreknek, mert mind Terra testéből és az egyik őselemtől származnak, így nem tekinthetők valós vérrokonoknak.

Fivére, Ragwynn iránt táplál gyengéd érzelmeket. Jó kapcsolatot ápol Langával, az aratás istenével.

 

 

Története:

Az őselemek kardjai szelíden pihentek hüvelyükben. Várták az időt amikor Terra puha tenyere majd markolatukra simul, ujjai megszorulnak a díszes keresztvas alatt, és pengét villogtatva hívja elő erejüket a szeretett hang. Az alkalom azonban amit úgy vártak, másképp következett be. A négy elem azt a parancsot kapta, hogy kutassák át a világot, nézzék azt, hogy mivel gyarapíthatják, és csak akkor térjenek vissza, ha olyasmit találtak, ami érdemes Terra figyelmére.

Az Élet istennője sokáig várt. Egy végtelennek tűnő holdas éjszakán még a csillagok sem látszottak, olyan fényes fehérséggel ragyogott a sápadtarcú égitest. Terra sóhajtott egyet, és fázósan húzta összébb magán ruháját. Lehelete fehéren gomolygó tömegként szállt az ég felé, mígnem a szél felkapta, és táncra perdítette a lélegzet páráját.

Egy fehér hajú, éjfekete bőrű hajadon nyújtózott ki a lég játékából, amely nem restellt hívás nélkül visszatérni mesteréhez, élve a szabad akarat adta jogával.

 

 

Tisztelete:

Mivel Laressia nem csak az égbolt, hanem a szabadság istennője is, minden tiszteleti módot és áldozatot jó szívvel fogad, amelyet az ő nevében végeznek. Egyetlen egy általánosan bevett szokás van, a számára emelt templomok és szentélyek teteje részben hiányos, rendszerint üveggel fedik be.

Kedveli a táncot, és minden más művészeti ágat is amely az önkifejezést szolgálja, mégis az a legkedvesebb számára, ha egy jó mulatságot rendeznek a terránok a szabad ég alatt.

Hozzá imádkoznak a szabadságra áhítozó szolgák, rabszolgák, a szabadulásra vágyó rabok, és az utazók is, akik félnek attól hogy a terránkereskedelem áldozataivá válnak.

 

 

Megjelenése, jelképei:

Az egyetlen istennő, amelynek olyan sötét a bőre, mint a csillagtalan éjszaka. Tekintetében a végtelen nappali égbolt fénye ragyog, alakját aranyosan örvénylő, folyton változó anyagok keretezik, melyeket napsugarakból kovácsoltak, és a holdfényből szőttek. Öltözéke ledér, buja idomain úgy vész el a tekintet, mintha valaki valóban az ég titkait próbálná megfejteni. Testét a csillagok fénye pettyezi, gyakran ábrázolják úgy bőrét, mint az ég vásznát, csillagképekkel tarkítva. Fehér haja a foszlányfelők selymes könnyedségét idézve keretezi szépen szabott arcát, melynek vonásai a főistennő árnyékát idézik.

Olykor azonban arcán ráncok mélyülnek, s viharos haragját cikázó villámok jelképezik. Az ég vizeit üveggömbökké formálja, melyeket ha elérkezik az idő, széttörve esőcseppekké morzsolja.

 

 

Familiáris/Hírnök:

Auril: kecses, légies megjelenésű égi bestia, melynek ugyan nincsenek szárnyai, képes olyan sebesen futni, hogy nincs szüksége szilárd talajra. Azt rebesgetik, hogy Laressia egyik ruhadarabját egyszer elragadta a szél, annyira ebűvölte az istennő szépsége. Érinteni azonban nem merte volna, ezért már az is boldoggá tette, ha csak a testét fedő kelmét érintheti. Ennek a plátói szerelemnek a gyermekei lettek az aurilok, melyek hol felhő, hol a szélben kavargó víz, por, vagy más egyéb apró anyag képéből lépnek ki. Ha valakit az a szerencse ér, hogy találkozhat egyel, biztosra veheti, hogy elnyerte az ég istennőjének kegyét, és a hírnök valami szerencsés dologgal áldja meg. Gyakran ábrázolják őket az istenek fogatai előtt, vagy úgy, hogy hátukon hordoznak valakit. Farkuk csapásával képesek mennydörgést kelteni és villámokat fakasztani.

 

 

Ünnepek:

Egyes természeti népek rendszeresen áldoznak neki az égbolt áldásaiért, vagy hogy fellegeivel ne takarja el a Napot. Erre kijelölt napjaik vannak, általában tavasz végén, nyár derekán, vagy az esős évszak kezdetén. Bőség reményében táncos mulatságokat rendeznek, bőséges lakomával, reménykedve hogy az elnyerik az istennő kegyét. Fogadalmat tesznek rendszerint arra is, hogy az aratás/szüret után őt is meghívják asztalukhoz, ám a hálaadás szigorúan tilos, így mikor vége az ünnepségnek, egy zarándoklattal engesztelik meg Laressiát a legközelebbi szentélyébe.