A kéj és a termékenység istennője

 

 

Család/Kapcsolatok:

A sors fintora, (Oberon most biztosan tüsszent vagy csuklik) hogy pont neki nincs se párja, se gyermeke.

 

 

Története:

  A rókák minden nép mitológiájában ravasz teremtmények. Buja vörös bundájuk már önmagában a természet szépségével hivalkodik, s mikor a ravaszdi felbukkan a búzatábla aranyló tengerében, vagy a mezőn virító virágözönben, mintha csak azt nevetné: ,,Próbálj meg elkapni!” Nemzetségükben sokféle intelligensebb, magasabb rendű faj is található, ám most azt a történetet szeretném elmondani, amelyben egyikük istennőként született Terian világára.

  Minden fajnak megvannak a maga vágyai. A legelemibb ösztön pedig az önfenntartás, amely az önző igények kielégítésén túl a faj fennmaradását is szolgálja. Számtalan népi praktika ismert, amelynek célja hogy a szaporodási kedv fennmaradjon, magasabb élvezetet nyújtson, és több erős utóddal ajándékozza meg a világot. A rókák mindig, mindent túléltek, a kitsunek pedig hogy biztosítva legyen vérvonaluk tisztasága, még nemváltással járó alakváltásra is képesek. Ősrégi iratok szerint ha valaki elfog egy kitsunet, egyes részeit felhasználva erős afrodiziákumot nyerhet, más részek pedig a fogamzás képességét növelik. Ennek köszönhetően eme nemes lények hamarosan veszélyeztetetté váltak, amit irreálisan hosszú élettel és természetfeletti szintű erővel kompenzáltak. De ennek mikéntje egy másik történet. A kitsunek kétségbeesésükben az égiekhez kiáltottak, ám sok vérnek és kéjnek kellett még fakadnia ahhoz, hogy az imák egymásra találva megalkossák azt, aki megoldást hozott mindenki számára.

Egy átlagos, tavaszi nap volt, az évszak közepén. Illatos virágok nyíltak mindenfele, a természet tobzódott a szerelem illatában. Egy kitsune lánynak azonban aznap nem jutott gyönyör. Csapdába esett, s kiéhezett vadászai nem sokkal később kíméletlenül végeztek vele. A kések precízen dolgoztak, szenvtelenül metszették ki a szertartáshoz szükséges részeket, míg mindent el nem vettek, amire szükség volt. Akkor pedig magára hagyták a hűvös vértől síkos testet. Kékülő ajkai még remegtek, de félig lehunyt szemeiben már nem csillant élet. Egy megragadhatatlan erő kezdett gyűlni a kicsiny falu fölött, ahol vígassággal készültek felhasználni a zsákmányt, míg az elföldelésre váró test üres porhüvelyként, mint egy bábjátékos nélkül maradt baba, hevert a porban. Odakint meddő imákat énekeltek, míg a kicsiny kamrában csak a hideg honolt. Aztán a mulatozás hangjai elültek, s egészen más neszek vették át az énekek helyét. Az ifjú pár visszavonult hogy eltöltsék első éjszakájukat, s gyermekáldás reményében fürdőztek a testi örömökben.

Egyszerre az ágy mellett egy halovány, áttetsző alak rajzolódott ki. Hófehér volt, mint az ártatlanságot jelképező menyasszonyi fátyol, hosszú haja valóban úgy is omlott alá. Feje tetején tincsei közül egy pár rókafül emelkedett ki, melyek sóhajok hangjára meg-megrebbentek, sima ajkain mosoly játszott. Mutató ujját a szájába dugta, körbejárta nyelvével, majd ujjbegyét egy pillanatra az épp felül mozgó nő alhasához érintette. A friss asszony riadtan állt meg a mozgásban, amire férje is felkapta a fejét. Mindketten rémülettel meredtek az alakra, aki továbbra is mosolygott.

-Nem kell többé életet elvennetek azért, hogy életet kapjatok cserébe. – szólalt meg az istennő, s minden szemérmességet mellőzve a ledermedt páros testének találkozásához dugta kezét, ahol összekeveredett a szűz vére és kettejük kéjnedve – De ha mégis megtennétek… – festette halvány vörösre ajkait a keverékkel, majd lenyalta azt – Soha nem részesülhettek többé a gyönyörben, s annyi kölyökkel átkozlak meg benneteket, amennyivel nem lesztek képesek elbírni. Érthető voltam? – duruzsolta.

  Ez volt az első alkalom hogy Luszidia testet öltött. Onnantól kezdve egy darabig még folytatódtak a barbár szokások, hiszen sokan nem hittek az istennő létezésében, vagy csak félelemből mormoltak el egy imát hozzá. Ahogyan azonban tettei által bizonyosságot nyerhettek létezéséről, úgy gyarapodott híveinek száma, sőt, már nem csak azok szóltak hozzá akik a gyermekáldásban reménykedtek, hanem a szüzek is, akik féltek megtenni az első lépést a felnőtté válás felé.

 

 

Tisztelete:

Az istennő mindennél jobban megveti az életáldozatot, amit a gyermekáldás reményében végeznek. Ironikus módon azonban minden mást elfogad, aminek akár egyetlen apró köze is van a kéjhez. Mosolyogva néz bármilyen fétist vagy perverziót akkor is, ha az a másik fél megalázásával jár. Állítólag ő maga is részt vesz egy-egy rituális aktuson, csak elváltoztatja alakját, hogy ne ismerjék fel.

Luszidia tisztelete nem csak az erotikus vágyak kiélésében rejlik. Az istennő minden olyan imát magáénak nyilvánít, amelyek valamilyen gyarló élvezetből fakadnak, mint a falánkság, vagy a lustaság is. Ha valaki örömét leli a vérfürdőben, az is Luszidiához imádkozik, hogy töltse el szívét az elégedettség érzésével.

Imádatának módjairól így hát nincsenek egyértelmű feljegyzések, de annyi biztos, hogy a termékenység istennője nem csak áldásként de átokként is használja hatalmát, így aki a segítségét kéri, de nem bízik benne, vagy fittyet hányva létezésére meddő helyeken keres megoldást, annak meglesz az ára akár terméketlenséggel, akár kontrollálhatatlan utódszámmal. Nem könnyű kiengesztelni, de nem is lehetetlen.

Templomaiban lehetőség van a tisztulásra, természetesen a papok és papnők közremőködésével, akik nem egyszer szertartásos aktus során közvetítik az istennő szavát.

 

 

Megjelenése, jelképei:

Az ábrázolásokon mint ártatlan hajadon szerepel, mely egyik kezével a gyönyört, másik kezével a kínt osztja. Hogy melyiket veszed el ahhoz, hogy a gyümölcshöz juss, csak rajtad áll. Naplemente színű szemei huncut csillogással figyelnek, míg ajkai mintha az első csókra nyílnának, holott már sokadikat fogadják. Alakját a fehér különböző árnyalataiban festik meg. Bőre mint a bárányok gyapja, üde, puha és rugalmas. Haja mint a suttogó szél borzolta tajtékos habok, rókafülei szintén ebben az árnyalatban játszanak. Ruhái a frissen mosott gyolcs… Lehet az ártatlanság, de egyes kultúrákban a gyász színe is. Az egyetlen szín amit visel, az a szemeivel megegyező narancssárga, amely nem csak szemeiben, de a hajában viselt virágon, és legyezőjén is visszaköszön. Gyakran ábrázolják rózsával, vagy hulló virágszirmokkal, de a szexualitás ábrázolásának tárháza szinte kimeríthetetlen, az alkotó fantáziáján múlik.

 

 

Familiáris, hírnök:

Tárgyai, ékszerei egészen egyszerű, hétköznapi dolgok, egy csipetnyi varázslattal. Az istennő úgy gondolja, hogy nincs szüksége sem familiárisra, sem pedig fegyverre, a terránok vágyainak táplálása vagy épp kioltása éppen elég számára.

Hírnökei érdekes módon a nyulak. Apró, fehér kis jószágok, melyeket miután azok beteljesítették feladatukat, szívesen fal fel.

 

 

Ünnepek:

Minden népnek megvan a maga termékenységi ünnepe és rítusa, melyet saját szokásaiknak megfelelően ülnek meg. Nem összekeverendőek a szerelmi és párválasztási ünnepekkel, amelyek a szerelmes istenpár, Rea és Antresz alá tartoznak.