Szent iratok:
Nincsenek, történeteiket és tanaikat szájhagyomány útján örökítik az utókorra. Az iratok amiket készítenek vagy birtokolnak a különféle gyakorlatok gyűjteményei.
Hitvallás:
A vallás követői a természet mindent átható erejében hisznek. A terrán fajokat csupán úgy szemlélik, mint a világ őrzőit, akiknek felelőssége hogy megtartsák azt az egyensúlyt melyet kaptak. A ragadozónak joga, lételeme a vadászat, a préda sorsa pedig hogy táplálékul szolgáljon. A múlt a tanítómester, a jelen az aktuális próba amiben lehetőség van változtatni az addig megtett úton, a jövő pedig féltve őrzött kincs. Legnagyobb erény ha valaki féltve őrzi a természet ajándékait, és amit elvett, azt vissza is adja vagy megfelelően kompenzálja. Mindent pártolnak, ami a természetes rend szerint való, és elvetik azt, ami ezt a rendet meghazudtolja. Egy olyan világban mint Terian, ahol jelen van a mágia és a természetfeletti is ez egy igen megosztó terület, így sok kisebb csoportra, szektára szakadtak. Akadnak köztük radikális csontimádók (halálhívek), békés flóratisztelők (a növényvilág védelmezői). Az életre mint körforgásra tekintenek, amiben megszületünk, élünk, elporladunk. A szellem kiválik a por testből, és tanítóvá válik ameddig ki nem érdemli, hogy újra testbe szülessen, a következő életet azonban semmilyen tettel nem lehet befolyásolni.
Kultusz és gyakorlatok:
Bevett szokás a csontjóslás és a kavicsvetés, melyeken keresztül a jövőt fürkészi a szellemi vezető. A vezetők szoros kapcsolatot ápolnak a szellemvilággal is, hiszen ők a múltunk legjobb tanítómesterei is. Gyakori a szeánszokon a szellemidézés. Közülük kerülnek ki a legerősebb démonvadászok, és a legügyesebb természetgyógyászok. Kórházakat üzemeltetnek, vadászcéheket támogatnak vagy üzemeltetnek, de az anyagi dolgokba ritkán folynak bele, inkább a cserekereskedelmet részesítik előnyben.
Felépítés és hierarchia:
Sok druida, sámán tartozik ehhez a valláshoz gyakorlatai alapján akkor is, ha nem vallja magát egyháztagnak. Nemzettől és népcsoporttól, fajtól függ hogy vannak e alacsonyabb rangú tanítók, és felsőbb hatalmú szellemi vezetők. Általában az uralkodók mellett álló, hatalommal bíró tanácsadók a vallási előljárók is.
Aranyszabály:
,,Add meg a természetnek, ami megilleti! Ha nem teszed, lassan, de biztosan fogja visszavenni, fájdalmas módon kisajátítva jussát.”
