A gyógyítás istennője

 

 

Család/Kapcsolatok:

Szerelme Zeron, a csínytevés és a zsiványok istene

 

 

Története:

  ,,Annyi szenvedés van a világon! Sérült lelkek, beteg testek… Hallom imáitokat! Érzem fájdalmatokat! Van, aki hallja hangotokat!”

  A kedves, halk hang mint aranyló por terítette be az étert, amikor Morien testet öltött. Terian anyagi és szellemi világa megkönnyebbülten sóhajtott fel a gyógyító istennő megjelenésekor. Közvetlen volt, és szeretetteljes. Odaadással ápolta istentársait is ha azok rászorultak, legyen szó testi vagy lelki bajokról. Hiszen bárki, bármikor megsérülhet, akár egy ártatlan gyakorlás során, ahol nem az élet a tét.

  Ilyen volt Zeron is, a csínyek istene. Eleven természetével kevesen vetekedhettek, ha csak tehette, a terránok közt múlatta az időt. A zsiványkodás persze kocsmai verekedésekkel, csetepatékkal járt, melyek óhatatlanul is sebeket ejtettek a felöltött halandó testen. A férfi pedig nem volt rest rendszeres látogatójává válni Moriel templomainak, sőt, isteni formájában még az istennő lakhelyét is felkereste. Volt hogy lelki terhén kívánt enyhíteni az istennő türelmének húrjain játszadozva, de volt amikor ápolásra szorult.

-Szzzzzhhh! Finomabban! – kapta el egy alkalommal karját amikor a sebfertőtlenítő csípni kezdte – Nem lehetne inkább mágiával? – nyafogott amikor meglátta a sebvarró tűt Moriel kezében, akinek már tikkelni kezdett a szeme az isten viselkedésétől, de még így is mosolygott.

-Máshol van most szükség az erőmre. Talán jobban kellene vigyáznod magadra! – ragadta meg határozottan a férfi vállát, és visszahúzta a mély vágástól vérző felkart maga elé.

-Ha jobban vigyáznék, nem jöhetnék hozzád, és nem látnám a bájos arcodat miközben a gyógyításra koncentrálsz. – vigyorodott el Zeron, ám a tűszúrás újabb fájdalmas grimaszt vicsorított arcára.

Az idő teltével Moriel megtanulta miként járjon a terránok közt úgy, hogy ne tűnjön fel nekik isteni mivolta, mégis segíthesse őket. Olykor csodatévőnek kiáltották ki, máskor kuruzslónak, a terránok természete már csak ilyen. Ő azonban továbbra is önzetlenül segítette őket. Ellátta sebeiket, gyógyszert készített betegségeikre, tanáccsal látta el őket hogyan előzzék meg a bajt, meghallgatta őket ha szomorúak voltak, átsegítette őket a nehéz időszakokon. Mindig más formát öltött, így nem volt feltűnő a generációról generációra felbukkanó nagyerejű gyógyító kiléte. Azt hitték, hogy csupán a lélek vándorol életről életre, közben pedig lelkiismeretesen elláta a feladatát az isteni körökben is.

  Egy gyarló társaság azonban szemet vetett erejére. Különféle sugdosó hangok hatására elhitték, hogy ha magukévá teszik a gyógyító erejét, akkor uralhatják Teriant. Céljukká tűzték hát ki a gyógyító megölését, s szívének kivágását, mert a hiedelem szerint ott lakott a lélek s vele együtt az erő is. Céljuk elérésének érdekében zsiványokat, banditákat béreltek fel. Akkoriban Zeron is a terránok közt időzött, történetesen pont abban a bandában, amelyik a felkérést kapta. Olyan munkának ígérkezett mint a többi, hát lelkesen vetette bele magát a feladatba, mint egy újabb kihívásba. Mivel azonban rendszeresen szeretett csak egy kis névtelen senkiként részt venni a terránok életében, a fejesek nem közölték, hogy ki a célpont, és miért kell kifosztani majd megölni. Az istennő halandó testben sérülékeny volt. Megölték, a holttestet kézbesítették, és ennyi volt.

  Eleinte nem történt semmi. A világ észre sem vette, hogy valaki hiányzik, hiszen egy isten létezését nem lehet ilyen egyszerűen eltörölni. A járványok aljas kígyó módjára kúsztak be a nép közé. A sebek nehezebben gyógyultak, a mágiával gyógyítók ereje csökkent, és több pihenésre is volt szükségük képességük használata után. Az öngyógyítás sem a régi volt. Zeron kétségbeesetten kutatta szeretett istennőjét, aki addig oly türelemmel viselte minden kis nyűgjét. Hirtelen nem találta támaszát. Néha azonban hogy rádöbbenjünk valaminek az igazi értékére, el kell veszítsük azt. Kérte Etrosz segítségét, hogy megtudja mi történt az istennővel, bejárta Oberonért a világot, kérdezte a Napfivéreket és a Holdnővéreket, melyikük látta? Meggyilkolásának idejében Moriel azonban halandó testben rejtve maradt mint istennő.

  Ekkor olyan lépésre szánta el magát, melyre előtte soha. Zeronnak nem volt szokása mint isten megnyilvánulnia, hiszen hívei sem voltak a templom látogató fajták. Most azonban hatalmával élve összehívta Terian összes zsiványát, csibészét, a legrosszabb arcú banditától kezdve a jelentéktelen zsebtolvajig. Megszeghetetlen parancsba adta, hogy ameddig nem kerül elő az istennő, addig senki semmit a saját javára el nem vehet másoktól, s ő maga is csatlakozott a kereséshez.

  Moriel szíve egy sötét kamrában pihent, csapdákkal körbevéve, bestiák őrzése alatt. Egy nagy sugarú körön belül a Teriant sújtó betegségeknek nem volt hatásuk, így akik megközelítették a helyet, csodás gyógyulásokat tapasztaltak. A gazfickók akik megölték a gyógyítót persze nagy hasznot húztak ebből. Hatalmas palotát építettek, ezer teremmel, százezer lakattal, rejtvényekkel és szörnyekkel, melyek az égi hatalomnak köszönhetően nem öregedtek, sérüléseik begyógyultak. Az istennő pedig csak pihent és várt. Sokáig tartott a Nagy Járványok Kora, mire Zeron bejutott a kamrába, ahol a szív volt elrejtve. A csínyek istene előtt nem létezett feltörhetetlen zár, nem volt oly vadállat melynek ne tudta volna a gyengepontját, és nem akadt megfejthetetlen feladvány. A veretes ládika felnyílt, és az addig leggyönyörűbb látvány tárult az ifjú isten szemei elé.

  Teriant gyógyulása hosszú ideig tartott, de már jó kezekben volt. S hogy soha, senki ne zárhassa el többé az istennő erejét, maga Terra bilincselte meg őt feloldhatatlan béklyókkal,  melyek bármilyen körülmények közt isteni mivoltához kötik. Bármi történjen az istennő testével, azonnal meggyógyul a leghalálosabb sebesülésből is. Cserébe azonban soha nem lesz újra képes halandó testet ölteni.

 

 

Tisztelete:

  Moriel számára egyaránt emelnek szentélyeket, templomokat, és általában az ispotályokban is van egy hely ahol kifejezetten az istennőhöz lehet imádkozni. Általában füstölőket gyújtanak a számára, vagy gyógynövényeket ejtenek forró vízbe, és az ez által keletkezett forró kipárolgásban tisztítják meg magukat rituális mozdulatokkal az imádkozók.

Minden hivatásos gyógyító (legyen az orvos, lélekgyógyász, természetgyógyász, ápoló, nővér…) aki az élet iránti elhivatott tisztelettel végzi munkáját, esküt tesz az istennőnek, hogy csak olyasmire használja tudását, amelyet büszkén felvállal Moriel előtt is.

,,Ha lelkemet is kell áldoznom érte, terránnak akarattal soha nem ártok.

Nem teszek különbséget a terránok közt, ellátok szegényt s gazdagot, időset és fiatalt, legyen az nő, gyermek, vagy férfi.” – hangzik egy részlet az esküből, melyet ünnepélyes avatási keretek közt szavalnak az új gyógyítók.

Papjai nem mind gyógyítók, de mindig a gyógyítás elkötelezett támogatói, akik arra törekszenek, hogy enyhítsenek a szenvedők baján.

 

 

Megjelenése, jelképei:

  Törékeny nőként ábrázolják, hosszú fátyolként aláomló világos, általában szőke hajjal. Feje fölött arany színű glória lebeg, csuklóin és homlokán pedig Terra pecsétjei világítanak. Ha terránokkal együtt ábrázolják, alakja fényt áraszt, mely mindenkire egyaránt hull, vagy homlokon csókolja a szenvedőt.

 

 

Familiáris, hírnök:

Mivel sérthetetlen és elpusztíthatatlan test híján körülményes dolog a terránok közé lépnie, így familiárisait és hírnökeit küldi szerte Terianon. Minden familiárist ellát saját erejének töredékével, és megáldja vele a gyógyítót, vagy közvetlenül meggyógyítja a hozzá fohászkodót.

Urdrux: Első pillantásra olyan látványt nyújt, mintha ötvöztek volna egy sárkánykígyót egy egyszarvúval, amely megfürdött a Nap tüzében. Az urdruxok Moriel familiárisai, magas rangú bestiák. Általában gyógyítóknak, vagy halálos betegeknek jelennek meg, az istennő erejéből nagyobb mennyiséget képesek hordozni. A gyógyító aki találkozik egy urdruxszal, csodatévővé válik, ereje tartós marad. A halál küszöbén állót pedig nem csak meggyógyítja, de a nem lesz képes betegségben meghalni sem. A gyógyult terránok nem lesznek képesek mások meggyógyítására.

Cephna: Ezek az apró teremtmények mindössze tenyérnyi nagyságúak. Roppantul törékeny, vékony alkatuk mellett életük is csak addig tart, míg kézbesíteni nem tudják Moriel szavait vagy erejét. Ha ez megtörtént, fénnyé válnak. A velük való találkozás egyszeri csodára vagy gyógyulásra elegendő.

 

 

Ünnepek:

Emlékezés a Nagy Járványok Korára (kidolgozható)