A téli és a nyári nap urai

 

Család/Kapcsolatok:

Sorin Algor a téli Nap, Sorin Arden pedig a nyári Nap ura. Nem ikertestvérek, Sorin Arden az idősebb, Sorin Algor pedig a fiatalabb fivér. Állítólag jegyben járnak a Holdnővérekkel, de hogy ki melyikükkel, és hogy tényleg létezik-e ez a frigy, azt vitatják. Bajtársi barátságban állnak Ragwynnel, a tűz istenével. Egyikük szerelmes Laressiába, de az is lehet, hogy ez csak a csínytevés istenének egy ízetlen tréfája, hogy viszályt szítson az égbolt istenei közt.

 

 

Történetük:

  A terránok évről évre megművelték földjeiket, hajtották vadjaikat, gondját viselték jószágaiknak. Ha fáztak több ruhát vettek magukra, ha melegük volt lejjebb vetkőztek, ám életük ki volt szolgáltatva a természet kénye kedvének. Egymást váltották a bőséges és az ínséges idők. Hol elaszott a termés, máskor szétrohadt, volt mikor kiégett és volt hogy magasra nőtt, de keveset termett. Hiába imádkoztak azonban az elemek isteneihez, akadt, ami fölött nekik sem volt hatalmuk. Sóhajaik magasra szálltak, de egyetlen gyors reptű madár sem szárnyal olyan magasságokba, ahol az imák meghallgatásra kerültek. Laressia fellegeit aranyló nyalábok szakították át, és a túl hosszúra nyúlt sötét időszakra végre napfényben fürdött a világ. Növény és állat, terrán és bestia egyaránt élvezettel fürdette meg arcát az újonnan született isten mosolyában, aki Sorin Ardennek nevezte magát, ami a közös nyelven annyit tesz, “a nap melege”. Felszáradtak a földek, a növények minden addiginál harsogóbb zöld árnyalatokat öltöttek magukra. A sötétség teremtményei visszahúzódtak, és egy békés, gazdag időszak köszöntött Terianra. A gazdagsággal azonban olyan dolgok is jártak, melyeket senki sem láthatott előre. Egy kis időnek kellett csak eltelnie, hogy a tehetős még több javat halmozzon fel, a szegény pedig azt is elveszítse, ami addig volt. Maga Sorin Arden pedig tovább gyarapodott, köszönhetően a teljesített kéréseknek, valamint az elrebegett hálaimáknak. Az istenhez hamar egy páratlan erejű fegyver is szegődött, amely az őstűz és az őslég kardjainak erejéből született. Az arany pengéjű naginata neve Luxstis lett, ami Fénytövist jelent. Sorin Arden nem fukarkodott használni fegyverét, melynek hamarosan az lett a vége, hogy sosem tapasztalt szárazság köszöntött Terianra. A füllesztő meleg minden vizet felszívott, megégette a földeket.

-Imádkoztatok érte, hát a tiétek! – fortyant haragra az isten, amikor megváltozott az imák tárgya.

Már nem kérték hogy árassza rájuk melegét, azért szólt a fohász, hogy enyhítsen rajtuk, és hagyjon nekik egy kis békét Luxstis döféseitől, mely könyörtelenül hatolt át a legvastagabb felhőn is, és úgy tűnt, hogy egészen a föld mélyéig meg sem állt a lándzsa hegye. Sorin Arden haragja pedig csak nőttön nőtt. Sokan elhullottak akkoriban haragja miatt, míg a temérdek ima meghallgatásra nem talált. Egy új istenség, kinek arca szakasztott mása volt Sorin Ardenének jelent meg. Kezében egy Algorstist, vagyis Fagytüskét forgatta, Luxstis testvérpengéjét. A két istenfi összecsapott, ám mivel Sorin Arden elfecsérelte az erejét Terian kínzására, az újonnan kelt isten hamar lefegyverezte.

-Ki vagy te, idegen isten?

A másik leeresztette fegyverét, pengéjét a földbe szúrta. Hidegség ereszkedett alá az égből, a Nap sugarainak ereje gyengülni látszott. Alant minden élőlény fellélegzett.

-Sorin Algor vagyok, a testvéröcséd. Azért jöttem, hogy pihenni küldjelek, és enyhülést hozzak Terian népének.

Sorin Arden szemeiben pusztító harag lobbant, de elfogadta a felé nyújtott jobbot.

-Akkor hát várj csak öcsém, ameddig újra hozzám kezd imádkozni majd ez a hálátlan nép, s megerősödvén újfent én fogom uralni a nappali égbolt kárpitját!

S amiképpen az idősebb testvér megjósolta, elérkezett az idő, amikor a terránok újra epedve vágytak a nyári Nap hevére. Mert bárhogyan szólongatták is Sorin Algort, a fiatalabb fivér nem mosolygott rájuk olyan melegen, ujjainak érintése épp csak annyi védelmet nyújtottak a fagyok ellen, mint amennyit egy cirógató ujj érintése okozhat a meztelen testen.

 

 

Tiszteletük:

A Napfivérek hívei több egyházra oszlanak, melynek köszönhetően számos tiszteleti forma alakult ki. Vannak akik a hajnalt választják imáik idejére, hogy elsőként köszönthessék a fényes égitestet, mások pedig alkonyatkor adnak hálát az elmúlt nap eseményeiért. A legtöbb nappal aktív életforma valamilyen módon ösztönösen hozzájuk húz azzal, hogy a világosabb napszakot választják tevékenységeik idejére. Más tanok szerint a legmagasabb hegycsúcsokon áldoznak nekik füstáldozatot, de vannak templomok, szentélyek ahol füstölőket égetnek számukra.

 

Megjelenésük, jelképeik:

Arcuk egyformán megnyerő, bármilyen ábrázolásban is szerepeljenek. Bőrük enyhén barnult. Hajuk zilált, Sorin Ardené lángvörös akár egy szeles nyári hajnal, Sorin Algoré pedig alkonykék, mint egy korai téli este égboltjának színe. Szemük színe megegyezik hajukéval, tekintetükben jellemük tükröződik. A nyári Nap heves, haragos, konok természet, míg a téli tartózkodó, gyengéd, szinte hallani bársonyos, halk szavát mely bátyjáénak visszhangja. Fejüket gyakran fénylő aura vagy korona övezi, melyekből sugarak törnek minden irányba. Ruházatukra nincs egységes forma, kortól és népcsoporttól függően festik meg őket. Ami minden területen azonos, az a fegyvereik.

 

Familiáris, hírnök:

Familiárisaik a Négy Őselem erejéből leszármazott fegyverek. Rendelkeznek lélekkel és hanggal is, de más, hús-vér formájuk nincs.

 

 Luxstis: Sorin Arden isteni fegyvere, mely Terra kardjainak lelkéből született, hogy fényt és meleget árasszon Terianon. A fegyver önálló tudattal és akarattal bír, de teljes mértékben aláveti magát parancsolójának. Egyetlen egy esetben tagadja meg ura akaratát, ha Terra vagy az őselemek ellen fordulna.

Algorstis: Sorin Algor isteni fegyvere, mely már az istenség születésétől fogva vele együtt létezik. Ennek köszönhetően az isten ereje bár megegyezik bátyjáéval, ameddig ő uralkodik a nappalok fölött, egy kevésbé meleg időszak köszönt Terianra.

Legfényesebb hírnökük Anguis. A sárkánykígyó egyenesen a Nap tüzéből született, amikor a fivérek küzdelmének verítéke összekeveredett. Ha Terianra sötétség borul, Anguis megjelenik az égen, és saját farkába harapva utánozza a Nap alakját azzal a reménnyel kecsegtetve a terránokat, hogy a Napfivérek nem hagyták el a világot. Azt is rebesgetik, hogy a hullócsillagok az ő utódai, melyek a Holdnővérek sóvárgásából fogannak.

 

Ünnepek:

A két napforduló, amikor átveszik egymástól a helyet az égbolton.

 A téli napforduló előtt böjtölni szokás, majd hatalmas fehér füstöt eresztő tüzet raknak, és a böjt időszaknak egy hatalmas lakomával vetnek véget, hogy asztalukhoz csábítsák Sorin Ardent.

A nyári napforduló előtt összegyűjtik javaikat, ám azok elfogyasztása helyett felszentelik az ételeket, italokat, majd elteszik azokat az ínséges időkre. Itt is szokás máglyát rakni, ám ennek lángjait szerteviszik, és különböző helyeken eloltják, a hamvakat elássák. A szóbeszéd szerint ezzel megkönnyítik hogy Sorin Algor legyőzze bátyját.

Ezen felül előfordulhatnak még más, apróbb egyházakra és természeti népekre jellemző ünnepek is.