A valamikori „megbízhatónak” tartott elmegyógyintézet ma már Janera egyik legkerültebb helyévé silányodott. Az elhagyatott épület udvarát be nőtte a gyom, az épületet megannyi tekergőző kígyóként fonják körül a kúszónövények indái, a festék itt-ott már lepotyogott és megannyi ablak ki van törve.
A legenda szerint, egy „zseniális” főorvos és két kiváló asszisztense vezették a helyet és felügyelték a kollégáikat. Tény, hogy mai szemmel nézve, az akkori beavatkozások nem kis része tűnik horrorisztikusnak, ám ezek akkor bevett szokások voltak. Mint például a lobotómia. A Nefelejcs Idegszanatórium felhőtlen mindennapjaira azonban egy nap különösen nyomasztó felhők árnya vetült.
A főorvos és az asszisztensek megőrültek és egyre lehetetlenebb időbeosztásokkal és szabályozásokkal kergették az elmebajba a kollégáikat, aminek végül meg is lett az eredménye.
Szépen, lassan az egész személyzet megőrült és végül egy végzetes éjszakán mindenki meghalt.
A legenda szerint a tébolyult dolgozók szellemei még mindig a falak közt kísértenek és várnak az új „páciensekre”.
