Chao viselkedéséhez mérten meglepően türelmesen állt hozzá a történtekhez, sőt Xyla érezte, és teljesen tisztában volt vele, hogy most nővére aggódik miatta. Még a fejbekólintás is afféle törődésnek tűnt a szőke nő részéről.
– Auuu.. – adott ki halk gyenge hangot Xyla, mikor megcsípte és meghúzta az arcát, úgy mint egy nagy mama az unokájáét. Amíg visszaültek a helyükre, és nem jött meg az étel, és az ellátás, addig Chao húgának megeredt a nyelve.
– Ha nem akarod, akkor nem iszom..
– Ha meg akarsz etetni, ám legyen..
– Ha otthon, hát otthon..
– ..de ne várd, hogy lemondjak arról, hogy kettesben legyek veled – nyögte ki szakadozva e szavakat. Talán ennél nyíltabban nem is fejezte még ki szándékait Chao felé, nem tudni, hogy az alkohol, vagy a vérveszteség miatt, vagy egyszerűen csak a sokktól, ami érte, de kimondta:
– Akarlak téged.. A magaménak akarlak téged..
Ezután Xyla csendben volt, szemeit lesütötte, kezeivel a ruháját rongyolta, szorongatta, markolászta össze. Egy darabig kínos volt a csend.
Végül inkább az ezüsthajú lány sebeivel kezdtek el foglalkozni.
– Nem lesz gond velük, otthon van, amivel el tudom tüntetni – jelentette ki kissé még mindig erőtlenül.
– Sajnálom, hogy gondot okozok neked – kért elnézést nővérétől, érezni lehetett kishúg szavain az őszinteséget, tényleg nem szerette volna, hogy ha így alakulnak a dolgok.
Xyla csendben tűrte, hogy ellássák őt. Mikor megérkezett az étel, próbálta rávenni magát, hogy egyen egy falatot, de se a villa, se a kanál, se a kés nem állt meg a kezében, nem hogy egy pár evőpálcika. Ekkor szinte kiskutya szemekkel nézett Chaora, aki ekkora már tisztában lehetett vele, hogy Xyla jelenleg teljesen kiszolgáltatott helyzetben van.
– Megetetnél? – kérdezte kissé elvörösödve, szégyellve magát, hogy jelenleg még erre se képes, és hogy most biztosan a nővére terhére van.

Testvére éppen rátért volna a lényegre, amikor egy az alkoholtól túlfűtött úriembernek nem éppen nevezhető alak megzavarta a beszélgetésüket. Igazából Xyla szerette volna megkérni Chaót, hogy kerüljék a feltűnést, de addigra már késő volt. A fickó elkezdett játszani a tűzzel, a jég pedig hideg ábrázattal, a történteket csupán tárgyilagosan elemezve, keresztbe tett lábakkal ült és sört kortyolgatott, úgy olvadozott.
– Pont ott, hogy azt szerettem volna mondani, hogy kerüld a feltűnést – csipkelődött a húga Chaóval.
Miután ismét visszatért a kocsmába az élet, úgy a mostohatestvérek is újra a saját dolgukkal foglalkoztak tovább. Bár a kis jelenet után többen is felfigyeltek rájuk, többségük Chaót bámulta vágyakozó, vagy elszánt szemekkel, a kisebb töredéket inkább az izgatta, hogy kivel érkezhetett ide ez amazon, és vajon miféle kapcsolat lehet az egymásra nem hajazó nők között.
Xyla végül követte a nővére utasítását, kiszemelte a második legpotenciálisabb áldozatát, ugyanis titkon az első továbbra is Chaó volt.
– Van itt egy-kettő – jelentette ki, ahogy körbenézett, majd a végén egy hosszabb pillantásra a nővérére tekintett, hogy egy kicsit provokálja. Mivel mostohanővére nem igazán adta könnyen magát, ezért úgy döntött megpróbálja féltékennyé tenni őt.
Kinézett magának egy Chaóhoz nagyon hasonló lányt, a haja aranyszőke volt, a szemei ugyanúgy pirosak, bár alkata arányaiban eltért a nővérétől, de karcsúnak karcsú volt, és ott kerekedett ahol kerekednie kell, a bőre kissé sápadt volt, de ez talán a származása okán volt olyan, amilyen.
– Megnézem mennyire rozsdásodott be a beszélőkém – jelentette ki Xyla, majd elindult ehhez a lányhoz.
– Kívánj szerencsét… vagy ne… – jöttek ki ezek a szavak a szájából kissé bizonytalanul.
Hagyott némi pénzt Chaónak a pultnál, hogy tudjon innivalót venni, ha sokáig el lenne a leányzóval, majd elindult az asztalához. Egyedül ült, így könnyen kérhetett helyet vele szemben, amire rá is bólintott. Már a beszélgetés elején úgy tűnt tényleg tetszik a lánynak, ugyanis már akkor hajával babrált, aminek köszönhetően meglátta, hogy hegyesek a fülei, amiből új beszélgetést tudott indítani. A hölgyet elmondása szerint Albiának hívják, és egy rivennai elf családból származik. Mivel Xyla tekintette olyankor elkalandozott Chaó felé, ezért róla is szó esett, tisztázta Albiával, hogy ők testvérek, még ha nem is a vér köti őket össze. A vér szó hallatán még inkább érdeklődő lett a lány, ami eleinte kissé gyanús volt, de végül az egészből csak azt akarta kihozni, hogy forr a vére, és elég eleven valaki. Végül félre hívta Xylát, amivel nem is lett volna gond, sőt a jégvarázsló még kacsintott is a nővérére, hogy összejött neki valami, amikor elvonultak a mosdókhoz vezető magányos folyosóra. Ott pedig a lány szinte belemászott Xyla szájába a nyelvével, amit annyira nem is bánt, de aztán kezdett eldurvulni, először elkezdte az ajkát harapdálni, de nem úgy ahogy Chaó tenné, annál sokkal agresszívebben, mire Xyla észbekapott az ajka tiszte sebes volt alul-felül, Albia pedig már a nyakát harapdálta, amikor elkezdett pirosan izzani a szeme és előbújtak a szem fogai. Ekkor derült ki, hogy minden, amit korábban mesélt szedett-vedett hazugság volt. Igazából egy önkontrollt nem ismerő vérszopó, aki elcsalta őt, hogy szárazra szívhassa. A jégvarázslót nem csak, hogy leszívni, de vetkőztetni is kezdte, hogy még több helyen hozzá férjen a szabad ereihez. Xyla le akarta őt állítani, ahogy durvult úgy próbálta elnyomni a lányt magától, de a vámpír nem tágított. Mire segítségért kiáltott volna, ahhoz már nem volt ereje. Hirtelen elkezdett rettegni, elfogta a halálfélelem, aztán testét átjárta a hideg, reszketni kezdett, majd egyszer csak elordította magát, és azzal egyetemben aktiválódott a Fagykitörés nevű képessége is a talaj az egész folyosón megfagyott, a jégtüskék pedig összevissza nőttek ki a megfagyott víztükörből, némelyik a kocsmát, vagyis annak folyosóját és a mosdóajtót rongálta, de kettő telibe találta a vámpírt az egyik a lábát találta el, ami miatt összébb rogyott és ennek köszönhetően a másik pont a szívét találta el.
 Mire mindez lezajlott Xyla a földre hullt, úgy ült ott, mint akinek jól ellátták a baját, de közben Albia volt, akinek elhagyta a testét az élet. Hamarosan odagyűltek a népek, bár a jégvarázsló hallotta, hogy valaki a többieknél előbb, ám mire felállt és amennyire tudott észhez tért szép kis tömeg gyűlt oda. Chaó is ott volt, bár Xyla kerülte a tekintetét. Lassú léptekkel közelített nővére felé, a többiek pedig csöndben nézték, ahogy odamegy, sőt még arrébb is léptek tőle.
– Vigyél oda egy asztalhoz… – nyögte ki nővérének, majd belekapaszkodott, végül rá is nézett, úgy, mint ha ő lenne az egyetlen biztos pontja.
– Mi van? Én még nem rúgtam be! – mondta kuncogva, de végül vért csordult ki az ajkán.
Ha esetleg ezután Chaó haza akarta volna vinni, akkor Xyla ragaszkodott a maradáshoz, csak akkor tudja majd hazaráncigálni, ha kiütötte, vagy ha annyira leitatta.

Chaonak még a kényelmes, könnyed ruhái is kihívóbbak, és szexibbek voltak, mint Xyla bármelyik gönce. Xyla ruhái inkább voltak aranyosak. Bár a mondás szerint az ellentétek vonzzák egymást, talán Chao és Xyla esetében is pont ez a helyzet.
Xyla nővére azóta, hogy szavaival nem tudja tovább ingerelni, sem provokálni őt, újra és újra a cselekvéshez folyamodik, ami tökéletesen működik húga ellen. Ahogy megragadta a lány vállát, és közelebb simult hozzá, majd belépett a combjai közé teljesen váratlanul érte őt. Mikor állát közre fogta, akkor egy még az előbbinél is durvább, vadabb csókra számított. Arcán enyhe pír jelent meg, végül lehullt a lepel. Ez alkalommal minden cselekedete őszinte volt, se megjátszás, se színlelés, semmi fagyos ábrázat, csak az ösztönös, illetve vágyait prezentáló moccanatok. Egy halk nyögés, mikor Chao térde túlságosan felcsúszott, csillogó szemek, kéjes vágyakozó sóhaj, és egy pillanatra alig kinyúló kéz, amely nővére után nyúlt.
– Akkor mire vársz? Vetkőztess! – gondolta magában Xyla, mikor hallotta testvére hivalkodó szavait.
Ezen vágyainak egyelőre csak a saját fejében élhetett. A sürgető kérésre, végül Xyla elvonult és átöltözött. Aranyos ruhái nyilván megkapták a „cuki” jelzőt. Arra nem mert rákérdezni nővérénél, hogy ez a „cuki” mit is jelent nála, hogy tetszik-e neki, hogy efféle lépéseket tegyen Chao felé, hogy így rámozduljon, ahhoz még túl félénk volt. Ám bízott benne, hogy az alkohol később segít neki oldódni, és kicsit majd bátrabbá is teszi őt. Chaoért ilyen szempontból nem aggódott, ő elég egyenes, határozott és erőszakos ahhoz, hogy ha tényleg akar tőle valamit, azt majd kikényszeríti belőle.

Miután Xyla egy elég egyszerű útvonalon kicsempészte magukat a házból, elindultak a közeli csehó felé. Egész idő alatt kézen fogva vezette a nővérét át az aktív éjszakai élet miatt kialakult tömegen, keresztül a kisebb utcákon ahol lerövidítették az utat egészen a kocsmaajtóig, amire élénk zöld betűkkel volt felfestve: Zöld Korsó.
Binyitva egyből tisztábban hallották a korábban csak épp kiszűrődő zajnak tűnő zenét, beszélgetést, és egyéb hangokat. Elsétálva az asztalok között tekintetük mindenféle faj különböző képviselőire szegeződhetett, hol sárkánybőrűek kártyáztak, hol egy elf, egy tündér, egy törp és egy gnóm ivott versenyt, máshol póktetoválásos boszorkányok jósolták meg a jövőjét egy farkasvérűnek, de a legtöbb idetévedt szerzet kezében vajsör, vagy mézsör volt, hiszen ezek voltak a helyi különlegességek.
Odaérve a csaposhoz, Xyla kérdően nézett Chaora, majd végül ki is bökte, hogy mit szeretne kérdezni tőle.
– Szóval mire hívlak meg először? – könyökölt a pultra a jégvarázsló.
Miután Chao válaszolt, kikérte magának a szokásos mézsörét, nővérének pedig a kívánt italt.
– Rendben, akkor taníts Mester! – csipkelődött testvérével, miközben helyet foglaltak az egyik asztalnál.
– Mi az első lecke? – kérdezte Chaot és kíváncsian, ugyanakkor félve várta miféle feladatot talál ki neki a nő, vagy épp miféle hülyeségre veszi rá elsőnek.

– Akkor igyekezni fogok minden épületet megtartani az eredeti állapotában – kacsintott rá Chaóra.
– Most meg kéne sértődjek, hogy szörnyetegnek állítasz be, mert veszítettél, vagy inkább bóknak vegyem? – nézett kérdően nővérére a jégvarázsló.
 Mostohatestvére figyelmesen végighallgatta érveit, melyekkel eleinte úgy tűnt sikerült meggyőznie őt, de akkor jött az a rosszalló ciccentés, ami még, ha csak egy pillanat erejéig is, de aggodalommal töltötte el őt. Aztán, mint kiderült aggodalmára nem volt semmi ok, Chao kézen fogva húzta őt maga után kanapéra, hogy tisztázhassák a részleteket, pontosabban, hogy lefektethessenek néhány alapszabályt.
 Ahogy Xyla nővére belekezdett mondandójába, úgy terelték el húga figyelmét az eltűrt tincsek, és a nő nyaka körül felszabadult hely. Fejében eljátszott azzal a gondolattal, hogy ott csókolgassa a másikat, de egyből eszébe jutott, hogy e téren mennyire tapasztalatlan és, hogy Chao esetleg nem élvezné, amit csinál. A saját maga által elrontott vízió végül hamar visszarántotta őt a valóságba, ahol hozzá eljutó szavak szinte mindegyikét természetesnek vette. Ha testvére most akarja megtanítani őt, hogy hogyan legyen csábításból jeles, akkor amúgy sem ez lenne a megfelelő alkalom, hogy a ruha nélküli tevékenységekre fókuszáljon, valamint szűziességét sem akarja csak úgy eldobni magától azzal, hogy összebújik egy lényegében vadidegennel, akit csak aznap este ismert volna meg. „Ami kint történik, az kint is marad” – ezekkel a szavakkal ő maga teljesen tudott azonosulni, és nem is bánta, hogy ha Chaóval lesznek közös titkaik, hisz így végre lesz valakije, akinek tényleg bármiről beszélhet. A harmadik feltétel azonban enyhe sokként érte, nem számított efféle kérésre, de mivel olyan dologról volt szó, amit ő is szeretett volna, így ahelyett, hogy visszakozott volna, vagy miértjéről kérdezgette volna a másikat, inkább szó nélkül belement a dologba.
Közelebb hajolt Chaóhoz, behunyta a szemét és eleinte finoman, a próbálkozás szintjén megragadva csókolta őt, aztán inkább átadta neki a gyeplőt. Ahogy nővére beletúrt a hajába, úgy ő finoman a nyakára tette a kezét. Mikor közelebb húzta őt testvére, szívverésének száma hirtelen, érezhetően meggyarapodott, majd halk nyögés hallatott. Mikor pedig egy kicsit távolodott volna, hogy fejét az ellentétes oldalra döntse, és úgy folytathassák, akkor visszahúzta őt, és a nyelvét kezdte el masszírozni a saját nyelvével, ez pedig olyan dolgokat váltott ki Xylában, amiket még semmi és senki más soha. Szinte lihegett, mikor nyelveik és ajkaik elszakadtak egymástól, és a harapás csak újabb nyögésre ösztönözte őt. Enyhén felsértett ajkához nyúlt a csók után, és a prédáját leső fenevad, Chao, vörös íriszeibe nézett. Lábai remegtek, térdeit úgy érezte kénytelen összezárni.
– Váó…- csúszott ki száján hangosan a szó, ami leírta, hogy mennyire elégedett a történtekkel, és hogy mennyire élvezte, ami történt.
 Miközben nővére öltözködött, Xyla édesapja lejött valamiért a konyhába, és útközben megállt kártyákkal teli asztal mellett.
– Merre jár a nővéred? – kérdezet édesapja puszta kíváncsiságból Xylát, aki rögtönzött hazugságokkal falazni kezdett mindkettőjükkel.
– Elment a mosdóba, aztán pedig átöltözik, hogy lefeküdhessünk aludni, mivel nem érzi annyira jól magát. Tudod, ő is nőből van… – adott tökéletes magyarázatot testvére hiányára.
– És veled minden rendben van, kislányom? – érdeklődött az édesapja.
– Velem? Miért ne lenne? – kérdezte rezzenéstelen arccal, de legbelül elég meglepetten, először azt hitte, hogy azt apja gyanít valamit.
– Igen, tiszta vörös az arcod – hívta fel édesapja erre az aprócska tényre a figyelmét Xylának.
– Szerintem csak melegem van, lehet én is átöltözöm Chao után valami lengébbe – válaszolt megőrizve a higgadtságát.
– Csinálok a nővérednek egy kis gyógyfüves teát, bevinnéd neki, ha megkérlek? Próbáld meg megtörni közöttünk a jeget a nevemben – intézett kérést az apa a lányához.
– Pont én törjek jeget? – viccelte el egy kicsit a dolgot Xyla – meglátom, mit tehetek – tette végül hozzá fapofával. Édesapja visszafele menet miután megfordult a konyhában otthagyta a teát az asztalon, és már rég felért, mire Chao visszatért.
– Akadt egy kis társaságom, így sajnos nem tudtam utánad menni, hogy veled öltözködhessem, de ha most velem jössz, akkor elmondhatod a véleményed, hogy szerinted miben vagyok a levonzóbb – kacsintott rá Chaóra.
– Vagy akár itt is maradhatsz, várakozhatsz egyedül, és csak ábrándképed lesz arról milyen az, amikor ledobom és cserélgetem magamon a textilt – öltötte ki testvérére a nyelvét, majd elindult átöltözni a szobájába. Igazából már volt pontos elképzelése arról, hogy mit vesz fel, de ha Chao vele tartott, akkor nagyon szívesen meghallgatta a véleményét a ruhájáról. Függetlenül attól, hogy végül nővére előtt vetkőzött és öltözködött vagy sem, elsőre egy kék szoknyát, egy pár kényelmes fekete cipőt, és egy fekete gallérú fehér felsőt öltött magára. Amennyiben ezeket a ruhákat nővére jóváhagyta, úgy ebben maradt, és Xyla vezetésével kiosontak a házból. Ha nem tetszett neki, akkor nagyon szívesen tartott a másiknak divatbemutatót, felforgatva akár az egész szekrényét.

– Majd szólj – forgatta szemeit Xyla – ha már úgy akarod – fejezte be a mondatot, de az arcára volt írva a helyzet komolytalansága, legalábbis egyelőre nem volt közöttük olyan a viszony, hogy efféle csipkelődésnek komolyabb jelentőséget kellett volna tulajdonítani.
– Keresek neked valamit, ami majd elnyeri a tetszésedet. Amennyire tudok, igyekszem majd a te fejeddel gondolkozni, amikor választok – nézett a másikra komoly ábrázattal, de szemeiben látszott a szenvedélyesség és a csintalanság. Már fejben eljátszott azzal a gondolattal is, hogy olyan könyvet ad nővérének, ami enyhén céloz arra, hogy mit is akar valójában a szőke amazontól.
 A játék végül Xyla győzelmével zárult. A jégvarázsló meglepetésére Chao nagyon jól tűrte a vereséget, pedig először azt hitte, hogy testvére ki fog akadni, hogy vesztett, és esetleg őt fogja hibáztatni, amiért rábeszélte a kártyázásra.
– Jól tűröd a vereséget… mármint tudsz veszíteni, ez egy jó dolog – adott hangot gondolatainak.
 Miután Xyla elmondta mit is szeretne kérni a másiktól, jó ideig szemével kellett követnie őt, ahogy körbe-körbe járkál. Először azt gondolta, esetleg valami rosszat mondott a másiknak, így egyből kifolyólag úgy érezte, hogy a neki szegezett következő kérdésre rendesen meg kell felelnie. Végül, bár csak kis időre, levetkőzte magáról a jégkirálynős, érzéketlen viselkedését, és úgy adott választ Chaonak.
– Nézd, nekem is teljesen új ez a testvéres dolog, de szeretném, ha legalább nem utálnánk egymást, szóval mondhatjuk, hogy szeretnék jó pontot szerezni, bevágódni nálad – sóhajtott halkan.
– Látom rajtad, hogy feszélyezve, és bezárva érzed magad nálunk, ezt pedig nem akarom – nézett a másikra kissé aggódva.
– Szeretnék kiszökni veled – folytatta halkabban – az egyik kocsmába, ahová én is néha kijárok, jól akarom érezni magam, akár be is rúgni, tartani egy csajos estét… – vallotta be őszintén mit is szeretne.
– … azt est végére annyira kész akarok lenni, hogy véletlenül lekapjam a mostohanővéremet – poénkodta el a végét, és ekkor látni lehetett az arcán egy kisebb mosolyt is.
– Ilyesmire eddig sose volt alkalmam, nincs akivel annyira jóban lennék – mondta kissé szomorkásan.
– Melletted amúgy is nagyobb biztonságban érezném magam, te lehetnél az a valaki – zárta le mondandóját, közben felállt és odalépett Chaóhoz, szolidan rámosolygott, majd megvárta válaszát.
– Szóval mit mondasz? –
 Amennyiben Chaónak megfelelt a válasza, és teljesítette húga kérését, úgy a lányok megvárták, míg a szülők nyugovóra térnek, míg elaludtak összekészülődtek, aztán Xyla vezetésével hamar átértek a közeli ivóba, ahol a fiatalabbik testvér kikérte a megszokott italát, nővérének pedig felajánlotta, hogy kérjen bármit, mert a jégvarázsló állja az első kört.
 Ha Chao nem volt hajlandó teljesíteni a kérést, úgy Xyla hosszas, csendes gondolkodás után úgy döntött, hogy megtartja későbbre azt a szívességet, és esetleg a későbbiekben visszaél vele. Ezt ebben azt esetben nővérével is közölné, és más elfoglaltsággal ütnék el az idejüket reggelig.