A dél-maheli dzsungel mélyén elterülő kisváros a varázshasználók és a céhek kézművességének áruba bocsátásából tartja fenn magát. Nem veti alá magát Észak- és Dél-Mahel akaratának se. Területét és a környező vidékeket a magisztrátus felügyeli. A város kifejezetten közkedvelt a varázshasználók, alkimisták és gyógyszerészek számára, hisz a környező mocsarakban és dzsungelekben szinte minden szükséges növény és állat fellelhető, ám pont ez a legnagyobb veszélyforrás is. Neobryss légköre mindig feszültségtől terhes. A kutatások melyeket a mágusok végeznek sokszor robbantanak ki komoly vitákat, háborúskodásokat a különböző céhek és egyesületek közt.  A város hangulatára rányomja bélyegét a tiltott praktikákat gyakorló, véráldozatot használó, és a többi sötét mágiát gyakorló varázsló jelenléte, melynek köszönhetően a varázsolni képtelen lakók szinte kivétel nélkül gyanakvó népek.

Subscribe
Visszajelzés
guest
10 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
Xyla
2022.01.11. 21:13

 Attól még, hogy valaki nem ember, ugyanúgy lehet a csatáinak döntetlen, vagy vereség a végkimenetele. Legalábbis Xyla így gondolta, de ennek nem adott hangot, mert ötlete sem volt mire gondolhatott Chao pontosan, mikor úgy fogalmazott: „Persze, hiszen ember vagyok”. A nő sebeinek rövid történeteit élvezettel hallgatta, tényleg felkeltették az érdeklődését, habár arca továbbra sem ezt tükrözte. Talán szavai árulkodóbbak voltak.
– A szavadon foglak – közölte Xyla Chaóval, mikor is azt mondta máskor mesél a többi hegéről is.
 Bár mostohatestvére igyekezett halkan nevetni rajta, ő mégis meghallotta. Eddig fogalma sem volt róla, hogy ennyire kínosnak fogja érezni magát azért, mert ő még érintetlen. Mivel nővére nem volt olyan kegyetlen, hogy ezzel cukkolja, így könnyebb volt maga mögött hagynia ezt a témát.
– Nem szoktam segget csinálni a számból – vágta rá Xyla határozottan a maga nyers stílusában, ezzel megerősítve, hogy be szokta tartani az ígéreteit.
 Már épp közölte volna Chaóval, hogy a próbakörben meg fogja érteni a játékot, mikor a nő ismét megpróbálta zavarba hozni őt. Xyla rezzenéstelen arccal fordult nővére felé. Fejében megfogalmazódott, hogy picit beadja a derekát, vagyis az ő játékát játssza.
– Te magad mondtad, hogy törékeny vagyok, így a bunyó kizárva – jegyezte meg Chaónak és ráült a combjaira terpesztve.
– A házat már felfedezted magadnak – folytatta, és levette a pulcsiját, ami alatt csak a melltartója volt.
– De velem kapcsolatban továbbra is csak a szád jár – odahajolva füléhez halkan búgta bele a szavakat.
– Mitől kéne tartanom? – kekeckedett tovább – Felviszel az emeletre? –szállt le végül mostoha testvéréről, és visszakapta magára a felsőjét. Sejtette ezeknek a cselekedeteinek lesz később hátszele, de megunta már, ahogy Chaó játszadozott vele és valamit lépnie kellett.
 Ha nővére egyből reagált a történtekre, akkor csak később tértek vissza a játékra, ha későbbre tervelt ki valamit, akkor Xyla folytatta a társas ismertetését.
– Mondtam, hogy nem tudom még, mihez kezdek a suli után – ismételte magát, és közben lehajtotta fejét, aztán leülve vele szembe kiosztotta a három-három lapot. A mostohatestvére szavaiból tisztán kivette, hogy nem akar náluk maradni, ami mélyen, legbelül kissé elkeserítette. Ő lehetett volna az első, akivel valami barátsághoz hasonlót kialakíthatott volna.
– Jobban örülnék neki, ha a nők fejének elcsavarását tanítanád meg, amíg itt vagy – jelentette ki, és bár észre sem vette arcára kiült egy gyenge, kissé erőltetettnek tűnő félmosoly.
– Kezdesz, vagy inkább én? – ajánlotta fel a kezdést a még friss játékosnak számító Chaónak – Ne feledd ez még csak egy próba, nem vérre megy, szóval csak bátran – tette hozzá, bár fogalma se volt arról minek biztat egy olyan vakmerő valakit, mint a testvére.

Chao
2022.01.10. 22:07

Pimasz mosolyában megvillantotta fogait Xylan lányos zavarára reagálva amit a korábbi kis piszkálódása váltott ki belőle.
A kérdésre elcsodálkozva nézett mostohatestvérére.
-Persze, hiszen ember vagyok.-
Mondta majd a következő pillanatban megszabadult a kabátjától, hogy ismét fel fedje bőrét. Kezével a hasfalára mutatót ahol egy sérülés volt látható.
-Egyszer egy Felhőn szárnyaló elkapott mikor zsákmánynak nézett, a karma eléggé megvágott de sikerült kiszabadulnom. Ezt nevezhetem döntetlennek. Aztán…-
Hátat fordítva neki felkarján mutatott meg egy másik sérülést testvérének.
-Ezt egy aréna küzdelemben szereztem, eltörték a kezemet és még a csont is kilátszódott. Még most is fáj a helye. És még tudnék mesélni de azt majd talán máskor.-
A vállaira dobva a kabátot takarta el magát minimálisan ahogy abba hagyta a mesélését.
Halkan elkuncogta magát a heves fejrázásra. A testtartásából tudta, hogy valamin elgondolkozott de csak találgatni tudott mi lehet az pontosan de ő nem fog rá kérdezni már csak az elvei miatt se.
A szabályzatot el vette Xylatól de mielőtt belemerült volna ismét ugratta mostohatestvérét és a reakciói alapján nagyon is jól ment neki a dolog.
-Ohh igen? Kíváncsi vagyok szava tartó ember vagy-e?-
Kérdezte incselkedve ám tudta azt is, hogy most biztos felkészült az ilyes fajta tetteire ezért kicsit pihenteti a dolgot
Xyla mellé leülve elkezdte át nézni a társas szabályzatát Chao.
-Hát ez inkább olyan, hogy látnom kell, hogy értsem.-
Le téve a papírt testvérére nézett az ajánlatot halva.
-Engem két dolog szokott általában szórakoztatni, a bunyó és a felfedezés bár…-
Közelebb hajolva a nő füléhez halkan suttogta neki a következőt.
-A hozzád hasonló aranyos lányok is élvezem az ágyban.-
Lágyan Xyla fülébe fújta a levegőt majd várta a reakcióját neki, hogy vajon be tartja-e vagy se. Ki akarta kicsit ismerni a másikat és mivel bizalmatlan ezért az emberek tetteit figyeli inkább meg. Nem mint ha veszélyként gondolna testvérére sokkal inkább csak ki akarta ismerni ki rejtőzik a jégpáncél alatt bár úgy gondolta ha így folytatja a végén még mást fog elérni nála.
-De térjünk vissza először a játékhoz. Nincs ellenemre ez, talán egyszer a jövőmben hasznomra válhat. Végül is nem fogok örökre itt maradni és gondolom amikor befejezed a sulit te is elmész világot látni.-
Mondatát nem véletlenül így fogalmazta meg, még az előtt tisztázni akarta a másikban, hogy útjaik el fognak válni egy idő után és jobb ha ehhez tartja magát.
-Persze ha szeretnél valamit szívesen megtanítalak. Például, hogyan kell elcsavarni egy férfi fejét, hogy állja az egész éjszakádat aztán meg ott hagyni az utcán részegen.-
Mondta önfeledt mosollyal az arcán Xylannak.  

Xyla
2022.01.10. 16:03

 Arra, ahogy Chao éppen azt ecsetelte, hogy csak nem lehet rosszabb Xylával aludni, mint az állatok között, a húga csak megforgatta a szemeit. Nem is számított tőle másra. Ha másban nem is, abban nagyon is hasonlítottak, hogy képesek voltak minden adott helyzetben a lehető legbunkóbban megnyilvánulni.
– Nem is kell, hogy azok legyünk – jegyezte meg Xyla semleges hangon, mikor arról volt szó, hogy mennyire, vagyis mennyire nem hasonlítanak egymásra. Talán a különbségek, vagy Chaó határozott, meg nem nyugvó jelleme késztette őt arra, hogy habár nincs hozzászokva, mégis folytassa a társalgást.
 Ahogy nővére hirtelen felé fordult, és ismét közelebb hajolva belemászott a személyes terébe, az kellőképp meglepte őt. A kérdései pedig ismét annyira zavarba hozták, hogy újból elvörösödjön. Hiszen tényleg a lányok jönnek be neki, és bár nem lenne hajlandó bevallani Chaónak, de tényleg megnézte őt, mikor letépte magáról az inget, és ha eddig nem is, most, hogy felhozta az együtt fürdést, már arról is gondoskodott a képzelete, hogy erre is igen legyen a válasz. Szerencsére hamar maguk mögött hagyták ezt a témát. Bár Xyla így sem tudta eldönteni, hogy mostohatestvérének mik a szándékai. Vajon csak az agyát akarja húzni, vagy el akarja érni, hogy belehabarodjon, mert jelenleg mindkét cél felé jó úton halad.
 Beszélgetésük ezután más irányt vett, hiszen nővérén volt a sor, hogy elmondjon magáról ezt-azt. Ha Xyla nem lett volna ilyen karót nyelt, akkor talán mosolygott, sőt talán nevetett is volna azon, hogy Chao azzal indított, hogy olyan, mint egy bolha. A nő e humoros hasonlatának csak későbbi szavai adtak értelmet, miszerint nem szeret sokáig megmaradni egy helyben. Harciasságát, határozottságát, és erőszakosságát szinte már említenie se kellett volna, hiszen ezeknek maga Xyla is tanúja volt.
– Vesztettél valaha, vagy esetleg volt már döntetlened? – kérdezte kissé félénken, bár még mindig érzelemmentes ábrázattal.
 Mikor Chao a tenyerébe csapott, Xyla rendesen megijedt, ez még az arcára is kiült. Aztán pedig az újabb kérdés hallatán sikerült ismét elpirulnia. Nem szólt, csak rázta a fejét, hogy még nem volt senkivel. Karjait maga elé tette, és ujjait összekulcsolta ezzel talán azt próbálta kifejezni, hogy neki ez a téma még idegen. Szeretett volna többet meg tudni róla, de nem volt elég merész ahhoz, hogy tovább faggassa nővérét.
 Xyla ismét csak pislogott, hogy Chaó számára idegenek voltak a társasjátékok, de ettől még nem tartotta őt kevesebbre. Úgy gondolta, hogy odaadja a szabályzatot, ha pedig abból sem érti, akkor el is magyarázza a játék menetét. Persze most, hogy megtudta testvérének fogalma sincs mi az, amit a kezében tart, nem féltétlen ragaszkodott a későbbiekben ehhez az elfoglaltsághoz.
 Elhitte Chaónak, hogy ő csak a szét akart nézni a házban, majd vad mosolyát látva már sejtette ismét készül valamire. Az, hogy közelebb hajolt már meg sem lepte Xylát, gyengéd érintése, ahogy végig simította ujját az arcán már inkább, de az, ahogy végül hirtelen összeszorította az állát sokkal jobban. Szemeivel először próbálta kerülni a szemkontaktust, de akkor nővére meztelen mellei voltak azok, amiket látni vélt, így inkább marad a vörös íriszeknél. Ellenkezni nem tudott, a teste meg se moccant, csak lábait tudta úgy ahogy összezárni.
– Mi? – nyögte ki halkan a kérdést elpirulva.
Akkor ott Chao nem úgy kezelte, mint a testvérét, sokkal inkább érezte úgy, hogy tényleg meg akarja őt fektetni. Ahogy a hüvelykujja az alsó ajkát érintette, már teljesen komolyan vette őt. Aztán ismét jött a nevetés, amit meghallva Xyla sóhajtott egyet, majd tett egy rövidke megjegyzést a testvérének.
– Legközelebb már csak, akkor fogok meglepődni, amikor tényleg csinálsz is valamit – mondta miközben leült a kanapéra, és kicsit megnyugodott.
Vegyes érzések kavarogtak benne a nem rég történtek kapcsán, továbbra sem tudta eldönteni hányadán állnak Chaóval, ami egyre inkább bosszantotta.
 Midőn ismét szóba jött a társasjáték, Xyla felajánlotta a nővérének, hogy ha szeretné, ismerteti a szabályokat, és közben odaadja neki a játékszabályzatot is, valamint próbakört is játszanának, hogy belejöjjön a játékba, de hozzátette nem muszáj ezt csinálniuk, ha neki van valami más ötlete.
 Ha Chao belement a társasjátékba, akkor előkerült egy kártyapakli, ami tele volt különböző lapokkal rajta mágusok, harcosok, orkok, trollok, tündék, tündérek, szörnyek, és más lények szerepeltek. „A kártyák alján van három érték, ami erő, ész, ármány pontokat ábrázol különböző színnel. A legalacsonyabb érték 1, a legmagasabb 10+. Három-három kártyával kezdenek a játékosok, a kezdő játékos kikéri a kártyát, és mondja az értéket, amiben versengeni szeretne, mint például ész 5. Ha másik játékosnak van magasabb lapja, mint egy ész 6-os sárkány, akkor ő vitte, ha nincs, dobnia kell rá valamit. Aki nyerte a kört, azé a következő kikérés joga. Az a nyertes, aki több lapot zsebel be a játszma végére.” – állt a szabályzatban, de ezt igyekezett Xyla is elmondani a saját szavaival.
 Ha Chao nem ment bele, akkor Xyla kíváncsian hallgatta nővére ötletét, hogy mivel üthetnék el az időt.

cdc24a8e5ee46839e2ae5f280c41f6eb.jpg
Chao
2022.01.09. 23:09

Az ajtó küszöbét átlépve meg állt ahogy nevelő apja szavait meghallotta. Egy helyben állva, mozdulatlanul figyelt a férfi szavaira.
-Ahh.. Szóval a legjobbat akarod? Értem. Úgy mindjárt más ha a szavadat is adód.-
Hangja nyugodt volt, érzelmektől mentes- Sarkán hirtelen megfordulva emelte fel ökölbe szórított kezével. Meglendítve az ajtó fél fába csapott vele.
-Ha hinnék az emberek szavaiban valószínűleg egy idióta kis csitri lennék akit hülyére lehetne venni.-
Kezdett bele a mondandójába ahogy kezéből a vér kisercent. Tekintetéből vérszomj sugárzott ahogy testének az izmai megfeszültek.
Chao anyja meglátva ezt vissza fordult ám lánya szavait meghalva lassított majd megállt.
Chao kihúzva magát saját véres kezét figyelte.
-Az életemben volt egy ember akiről azt gondoltam, hogy mindig megvéd majd, emlékszem amikor megesküdött nekem.-
A lány emlékeiben tisztán élt még mikor apjával játszadozott és megígért neki mindig megvédi majd őt és az anyját is, Chao pedig ekkor fogadta meg, hogy elég erős lesz, hogy megvédi majd őt.
-De tudod mi történt?-
Kérdését követően kezét fel emelte az ajkaihoz és le nyalta róla azt a kevés vért.
-Mikor betarthatta volna a szavát ő mást választót, én pedig megöltem.-
Állát feljebb emelve nézett az előtte álló férfira.
-Nem vagyok már kisgyerek. Öt évig egyedül éltem senkire se támaszkodva. Mondhatsz nekem akármit amíg a szavak mögött nincsen tett én nem fogok megbízni benned.-
Chao hátat fordítva nevelőapjának sétált el, ezen a ponton már nem érdekelték a férfi szavai. Anyja mellett el menve a nő szégyenkezve hajtotta le a fejét, úgy érezte elbukott mint anya és már nem teheti jóvá a hibáit.

Xyla válaszára látszólag érzelemmentesen fogadta.
-Aludtam már állatok között, csak nem lehetsz rosszabb.-
Egy csintalan mosoly jelent meg az ajkán szavaira.
A kérdéseire adott válaszára csak félig figyelte. Nem tervezett itt maradni ezért nem is igazán érdekelte a másik de amíg nem tud elszökni addig kénytelen valamennyire nyitni új családtagjai felé.
-Akkor nem vagyunk nagyon egyformák.-
Jegyezte meg elgondolkozva ezen egy pillanatra míg újabb választ nem kapott. Az udvarlós rész végén megtorpant egy pillanatra majd hátra fordulva kellemetlenül közel hajolt mostohatestvére arcához.
-Szóval a lányok jönnek be? Netán az előbb mikor le téptem magamról a ruhát meg is néztél magadnak? Lehet át is futott az agyadon, hogy majd együtt fürdünk?-
Kérdezte kuncogva ahogy húzta testvére agyát.
A kérdést hallva felhúzta a szemöldökét Chao kérdően.
-Magamat? Mint egy bolha.-
Mondta vicceskedve de aztán komolyra fodult.
-Nos egy eléggé erőszakos lány vagyok, szeretek utazni, új helyeket látni és harcolni. Nem szeretek egy helyben maradni sokáig de anyám miatt most vissza tértem. Végső soron egy nemes lánya vagyok és akadnak akik maguknak akartak de megesküdtem magamnak, hogy senkinek se fogok fejet hajtani.-
Halvány mosoly jelent meg az arcán szavaira.
-És azt is, hogy megküzdők mindenkivel aki elég erősnek tűnik.-
Saját tenyerébe csapott a következő pillanatra.
-Volt már dolgod nővel? És meg előzve nekem igen.-
Azt már csak gondolatban tette hozzá, hogy eddig csak nővel volt dolga. Ahogy vissza emlékezet eszébe jutott, hogy nem lehetett idősebb Xylanal mikor az első alkalma megtörtént. Akkor még élet vidám kisgyerek volt inkább mint nő.
A társas játékot megvizsgálta amit kapott, mint ha valami ismeretlen dologgal lenne dolga éppen ami igaz is volt. Sose játszott ilyesmivel és ez arcán is kiült.
-Ezt, hogy kell játszani?-
Tette fel a kérdését szerencsétlenül.
-Hogy mit? Körbe néztem a házban ahol egy ideig élni fogok. Nem tehetem meg?-
Mondta mosolyogva de abban a mosolyban volt egy kis vadság is.
Ha képes volt rá ismét közelebb hajolt Xylahoz. Kezével a nő arcának élére simított majd ujjaival satuba fogta a nő állát. Miközben rubint vörös szemeivel a másik íriszeibe mélyedt el.
-Vajon az este is így fogsz hívni mikor ágyba bújunk vagy más szavak fogják el hagyni az ajkaidat édes testvérem.-
Hüvelykujját fel emelve Xyla alsó ajkán simított végig lassan.
-Ott biztos nem leszel már olyan fagyos.-
Ha nem hagyta magát, hogy hozzá érjen akkor is végig csinálta a műveltetett.
Lágy hangon mondta testvérének majd nem sokkal rá elkuncogta magát miközben ki egyenesedett.
-Bocsi, nem tudtam meg állni, hogy ne pimaszkodjak veled kicsit.-
Hátat fordítva neki a válla felett nézett a másikra miközben a nyelvét kinyújtotta.
-De gyere akkor társasozunk.-

kép_2022-01-10_000822.png
Xyla
2022.01.09. 22:20

 Xyla egyáltalán nem lepődött meg azon, ahogy Chao a szemeit forgatva grimaszolt a történtek után. Valamilyen szinten meg tudta érteni őt, hogy nincs elragadtatva az ötlettől, hogy mostohaapja beleszóljon a nevelésébe. Látta, hogy a nő és apja még váltottak néhány szót, amíg ő a konyhában tevékenykedett, de párbeszédükből nem hallott semmit.
 Mostohaapja türelmesen végighallgatta új lányát, és megértette, hogy kapcsolatuk még
messze van attól, hogy olyanok legyenek, mint egy igazi család. Szavaival pedig azt próbálta sugallni Chaónak, hogy nincs miért aggódnia:
– Nézd! Tudom, hogy nem rajongsz ezért a helyzetért, se értem, de hidd el nekem, ha azt mondom, hogy a legjobbat akarom neked, épp úgy, ahogy Xylának is. Édesanyádat pedig úgy szeretem, mint még senki mást. Soha nem bánnék vele rosszul. Erre, ha kell meg is esküszöm.
 Az étkezés alatt Chaónak már nem volt más meredek húzása. Xyla szinte számított rá, hogy mostohanővére még egy tányért sem lesz hajlandó megmozdítani, hiszen mikor rájuk bízták a takarítást ki is fejezte a nemtetszését. Mivel nem tudta, hogy ez a semmittevés édesanyja, vagy miatta volt-e, ezért inkább lenyelte a dolgot, ám megfogadta legközelebb nem hagyja a szó nélkül, ha valami hasonló történne.
– Igen, ha ez nem okoz őnagyságának problémát – válaszolt Chaónak a maga stílusában még mindig fapofával, és közben követte őt, próbált rájönni mit is kereshet a házban. Már éppen rákérdezett volna, hogy mi a fel-alá járkálás oka, amikor nővére elkezdett kérdezősködni. Nem számított ilyes fajta közvetlenségre, de végül is hajlandó volt válaszokat adni neki.
– Hát, ha ennyire érdekel, akkor röviden és tömören egy csendes, és zárkózott valaki vagyok, aki inkább olvas, íjászkodik, vagy vadászik, mint hogy másokkal üsse el az időt. – mesélt magáról szűkszavúan, ábrázata továbbra is fagyos volt.
– Mondanám, hogy közöd, de igazából nincs mit takargatnom. Jelenleg nincs egy lány se, fiú meg ne is legyen – válaszolt határozottan arra a kérdésre van-e udvarlója.
– Terveim a jövőre? – ismételte el nővére kérdését – Szeretném elvégezni a varázslóiskolát, de hogy utána mit fogok csinálni arról még nem döntöttem – magyarázta semleges hangnemben, mintha válaszadás közben is azon gondolkozott volna, hogy az iskola után hogyan tovább.
– Veled mi a helyzet? – kérdezett vissza – Te hogy írnád le magad? Udvarlók, célok? Te se maradj ki a jóból – csipkelődött testvérével, és igyekezett felmérni, hogy meddig mehet el vele ilyen téren.
 Mikor nővére megállt egy kicsit és ismét belekezdett saját mondandójába, akkor kérdéseire Xyla már nem szólt semmit, inkább cselekedeteivel adta meg rájuk a választ. Előbányászott egy dobozt, ami társasjátékokkal volt tele, szinte mindenfélével. A nővére kezébe nyomta kinyitva, hogy vegyen ki belőle egy neki szimpatikust. Arra, hogy holnap körbe tud-e nézni Chao a városban, csak helyeslően bólogatott, aztán kapott az alkalmon, hogy végre megkérdezze, amit eddig is szeretett volna.
– Elmondanád mi a fenét kerestél az előbb a házban? – kérdezte meg, s bár a szavakból úgy tűnhetett ki volt akadva, mégsem emelte meg a hangját.
– Tudod, ha megkérdeztél volna, talán tudok neked segíteni, baba – tette hozzá tovább feszegetve a határt.
Ha Chaó válaszolt, akkor Xyla megígérte neki, hogy megmutatja még az éjjel, hogy ő hol szokott kilógni, sőt maga is vele tart. Ha lerázta őt, akkor nem firtatta tovább a dolgot. 

Chao
2022.01.09. 16:33

Xyla arcán megjelenő pire reagálva a nő mosolya szélesebb lett elégedettségétől, hogy sikerült ez elérnie nála. A vetkőzést követően elkacagta magát mostoha testévre arca lángvörös színre váltott.
Új apja hiába nem vettet szemet a lányára ugyan is Chao bizalmát nem nyerte el ezzel. Sok mindent megtapasztalt már, többet amit a korábban élők megszoktak tapasztalni ezért is marad bizalmatlan új apja irányába és még korábbi apja tettei miatt is. A megható pillanatra pedig megforgatta a szemeit miközben arcán egy kisebb grimasz ült ki.
Az étkező felé menet megállította új apját egy pillanatra.
-Bocsi „apa” de gondoltam egy két dolgot tisztázok ha már elszánt szándékod engem meg nevelni. Az, hogy felejtsed el.-
Széles mosollyal az arcán lehunyt szemekkel mondta ezt a férfinak.
-És még valami…-
A hangulat sokkal hidegebb lett ahogy Chao kisugárzása vészjóslóbb lett akár egy szörnyetegé ami csak arra vár, hogy az áldozata tegyen egy óvatlan lépést és le csaphasson rá.
-Nem tudom tiszta-e a szándékod anyám felé de….-
Szavait el harapva fordult az ajtó felé és fél lábbal át lépett a küszöbön ahogy megszűnt a veszélyes aurája a nőnek.
-Remélem jól fogsz vele bánni.-
Meg akarta fenyegetni a férfit először de mielőtt szavait ki mondta volna rájött, hogy nincs jóga ehhez, magára hagyta az anyját akinek nem csak a férjét kellett gyászolnia de a lányáért is aggódott.
Az étkezőben leült húga mellé, egyik kezével az asztalra könyökölt és az állát tartotta meg vele míg a másik az asztalon pihent. Mikor megkapta a kanalat érdeklődve fordult oda majd figyelte ahogy a másik elmegy evőeszközért.
-Miért?-
Tette fel a költői kérdést anyjának ahogy megkérte őket az elpakolásra amire szúrós szemekkel nézett a lányára a hölgy. Chao szórakozottan elmosolyodott a reakcióján.
Az elpakoláskor nem nagyon segített Xylannak inkább csak figyelte a folyamatot aztán mikor végzett fel állt az asztaltól Chao.
-Amúgy egy szobában fogunk aludni?-
Tette fel a kérdést ahogy önkényesen elindult, hogy fel fedezze a házat. Időközben a kabátját is ki nyitotta. Nem azért nézett körbe, hogy tudja mi hol van sokkal inkább az érdekelte merre fele tud majd néha kiszökni ha az anyja be akarná zárni. Tudta mit akar vele az anyja, azt szeretné, hogy minél előbb találjon egy férjet magának, hogy ne keljen aggódnia miatta de Chaonak egyáltalán nem állt szándékában férjhez mennie. Ő tovább akart kalandozni, persze az első bálján is okozott már gondokat a családjának amikor kiérdemelte az amazon becenevet. Mikor felkérték táncolni egyből vissza utasította majd hozzá tette, hogy azzal fog táncolni csak aki képes őt legyőzni. Persze egy tapasztaltabb harcos akkor talán le tudta volna győzni de a korosztályában lévő gyerekek semmilyen tapasztalattal nem rendelkeztek Chaohoz képest aki az erdőben élt szinte, ezek után pedig alig jelent meg ilyen rendezvényeken. Ha Xylan vele tartott kérdéseket kezdett fel tenni neki.
-Mi lenne ha mesélnél magadról? Van valaki aki udvarol neked? Mik a terveid a jövőben? Hmm?-
Addig bolyongott a házban amíg rá nem unt aztán mostoha testvére felé fordult.
-Mit csináljunk? Egyszer majd körbe szeretnék nézni a városban. Holnap szerinted lehetséges?-
Kisebb szünettel tette fel a két kérdését Chao hagyva, hogy Xyla választ tudjon adni rájuk.

Xyla
2022.01.05. 23:27

Xyla érezte sikeresen elkaszálta magát mindenkinél, talán csak a nővérénél nem. Chao teljesen máshogy állt hozzá az egészhez, szinte élvezte, hogy húga beléjük kötött, és ő maga fejfájást okozhat magánakcióival az édesanyjának. Mikor Chao Xyla szemébe nézett, a fiatal lány elgondolkozott a hozzá intézett szavak hallatán. Igen, valóban ridegnek mutatta magát, ez valamennyire már beleivódott a személyiségébe, és a távolságot is tartotta, bár a két család közti szakadékot nem állt szándékában fenntartani. Mikor arról volt szó, hogy fél-e, akkor enyhén elpirult. Pont úgy nézett ki, mint egy piros pozsgás arcú porcelánbaba. Ennek a lányos zavarnak, melyet nem tudott irányítani, sem pedig elnyomni, az volt az oka, hogy valamilyen szinten igaza volt Chaónak. Tényleg félt. Félt attól, hogy ismét elárulják, hogy esetleg magára hagyják, vagy bántják őt. Ezért is volt számára eddig is oly nehéz bármiféle kapcsolatot kialakítania bárkivel az apján kívül.
Ahogy nővére nekivetkőzött, a halvány pírt, az egész arcát rákvörösre színező zavarodottság váltotta fel. Szemeit képtelen volt levenni félmeztelen testéről, a tetoválásokról, és a sebhelyekről, talán a mellein is megakadt egy pillanatra a tekintete. Sérülési láttán már egyáltalán nem tartotta őt babának. S, szégyen vagy sem még így is elég vonzónak vélte mostohatestvérét. Abban a pillanatban, hogy megvillantotta Xylának a fogait, ő pislogott egyet, kissé ijedten hátrahúzta a fejét, de végül egy könnyed fejrázással összeszedte magát a lány. Végighallgatta Chao és anyjuk beszélgetését, s bár megfogadta inkább csöndben marad most mégis hajlandó volt gondolatainak hangot adni:
– Nem! Chaónak igaza van, legyen benne annyi tartás, hogy a leendő lányára nem vet szemet – nézett apjára, aki végig egyenesen leendő felesége szemébe nézett. Örült neki, hogy édesapja ilyen volt, hogy soha nem vetette volna magát valami nála tíz-húsz évvel fiatalabb lány karjaiba. A kedélyek kezdtek csillapodni, a szülők pedig elkezdtek oldódni.
– Ebben a feladatban nem maradsz egyedül, hiszen most már együtt felelünk értük – nyugtatta meg Xyla apja Chao anyukáját. Egy ilyen kijelentés tisztázta a lányok előtt, tényleg nagyon is komolyak a szülők szándékai. Xyla kissé furcsán érezte magát ennek a kijelentésnek a hallatán, de továbbra is zárkózott marad. Egy pillanatra ránézett Chaóra, hogy ő hogy reagált a hallottakra, belőle kinézte, hogy lesz egy-két szava hozzá, így ha volt meghallgatták őt, ha nem, akkor csak húga figyelte miféle érzelem ülhet ki az arcára.
Ahogy Chao elment a kabátjáért, s visszanézve fél mosollyal lebabázta, az kellemetlen érzéseket váltott ki belőle, de maga se tudja miért. Egyik kezével megfogta másik felkarját, és jobbra fordulva a földet kezdte el bámulni, egészen addig, míg más dolga nem akadt.
– Készültünk nektek némi ennivalóval, remélem, éhesek vagytok – hívta édesapja az új családtagokat az asztalhoz. Leültette őket az étkezőbe. Saját főztjével készült az estére, amit Xyla segített tálalni. A találás után maguk is helyet foglaltak, az apa a szívének új hölgyével szemben, Xyla pedig Chao mellett. Xyla észrevette, hogy nővérének nincs kanala, így áttolta az övét a tányérjához, aztán hozott egy másikat magának, valamilyen formában próbált nyitni a másik felé, a korábbiaknál legalábbis igyekezett jobban.
Az evés után a szülők elvonultak az emeletre:
– Mi most felmegyünk, légy szíves takarítsátok le az asztalt – kérte őket anyjuk.
– Xyla utána megmutathatnád Chaónak a szobád – tett célzást arra apjuk mivel foglalják utána el magukat.
Amennyiben mindketten rászánták magukat, úgy hamar végeztek az asztal lepucolásával, ha Chao nem segített Xylának úgy valamivel lassabban.
A takarítás után, ha Chao úgy szerette volna, akkor húga megmutatta neki a szobáját, ha pedig nem, akkor átmentek a nappaliba.

Chao
2022.01.05. 20:52

Az ajtón át lépve egyből új család tagjaik köszöntötték. Az anyja illedelmesen köszöntötte míg Chao addig csak intett egyet. Szemével végig mérte a férfit míg beszélt. Nem mint egy másik nemet hanem úgy, hogy mennyire erős a másik. Meg tudta állapítani, hogy az izmai nem csak dísznek voltak ott de nem is az a fajta aki képes lenne behorpasztani egy páncélt a puszta ütésével. Ez után a lányra tekintett mikor az apa is megszólította, hogy mondjon valamit. A köszönésre biccentett felé, miközben unott arccal végig mérte a másikat. Ő se volt a gyenge virág száll típus de egyértelműen nem az aki erőben jeleskedik. Xyla megszólalására féloldalas pimasz mosoly jelent meg az arcán. Az anyja természetesen egyből bele kezdett a mondókájába, hogy semmi baj meg ilyesmi. Chao fel emelte a kezét, hogy szavat kérhessen magának.
-Semmi baj uram. Lehet a számára tényleg ilyenek vagyunk.-
Közelebb lépve mostohatestéveréhez a kabátját le dobta a földre, magasabb volt nála így kissé behajolt, hogy szem magasságba kerüljön vele.
-Tudod, te se vagy másabb. Olyan vagy akár egy porcelán baba. Törékenynek és gyengének tűnsz. Ridegnek mutatod magad és tartod a távolságot. Félsz?-
Kérdezte csintalan mosollyal, ekkor az anyja szólt rá, hogy hagyja abba de Chao kisugárzása egyáltalán nem olyan volt ami behódolna ennek. A következő pillanatban elkapta a ruháját és letépte magáról az inget. A bőr szíjak és az ing fehér anyagja lassan hullót alá a földre miközben nőies teste fedetlenül megmutatta magát. Bőrét viszont sebhelyek és vérvörös tetoválások díszítették és mindnek meg volt a maga története. Az anyja sikítva szólt rá, hogy vegyen magára valamit de mint ha csak a füle mellett ment volna el. Kihúzva magát kezeit a magasba nyomva nyújtózkodott miközben domborulatai csak még jobban kikerekedtek.
-Na? Még mindig babának tartasz?-
Kérdése után mosolyában megvillantotta ragadozó szerűen a fogait majd hátat fordítva neki elment, hogy felvegye a kabátját.
-Ne sikíts anya, amúgy is rohadt szűk volt a ruha nekem. Már le akartam venni.-
-De nem tehetsz ilyent egy férfi közelében.-
-Miért nem? Hiszen ő amúgy is csak téged akar, nem igaz?-
Kérdése pillanatában fenyegetően pillantót új apjára szemeivel.
-Ha már elkötelezte magát melletted akkor amúgy se nézhet más nőre vagy…..-
-Fejezd be Chao!-
Incselkedve kifújta a levegőt Chao ahogy egyik szemét becsukta.
-Nem szeretem a szűk felsőket úgy, hogy nem fogok semmi olyant hordani ami zavar anya.-
Látszott rajta, hogy élvezi ahogy az anyja ki akadt rá. Az anyja bocsánatot kérően hajolt meg a férfi előtt.
-Sajnálom, hogy ilyen neveletlen lányt hoztam ide. Gyerekként túl sokat volt a szabadban de majd megnevelem, ígérem szóval nézd el neki.-
Mondta de szavaiban érezhető volt, hogy maga is kételkedett abban, hogy sikerül neki a dolog. Chao hátra pillantót Xylanra incselkedő félmosollyal.
-Baba.-
Mondta halkan úgy, hogy az anyjuk ne hallja meg.
Ha ezek után nem történt semmi érdembeli Chao egészen jól viselkedett.  

kép_2022-01-05_215159.png
Xyla
2022.01.04. 22:59

Xyla éppen az udvarban gyakorolt egy közelgő íjászversenyre. Az udvaruk végében egy fatönkre gesztenye méretű gyümölcsöket helyezett el, ezek voltak a célpontjai, ezeket próbálta minél pontosabban eltalálni. Épp az ideget feszítette, mikor édesapja megzavarta őt a lövésben:
– Kislányom, jó lenne, ha lassan elkezdenél készülni – a szülő hangja hallatán figyelmét már nem annak szentelte, amit csinált, így korán engedte el az ideget. Az ideg biztos megcsapta volna a kezét, ha nem lett volna rajta alkarvédő, de így csak a vessző tévesztett irányt. Szerencsére nem ment át a szomszédba, csak a kerítés egyik deszkájának csúcsába fúródott. A lány szitkozódhatott volna, de tudta, hogy apja szavai annyit jelentenek, már rég neki kellett volna állnia a készülődésének, így nem volt érdemes vitába bonyolódnia vele. Rezzenéstelen arccal a férfi felé fordult, és lerakta az íját egy ahhoz legyártott faállványra.
– Igyekszem – válaszolt tömören, amire a férfi csak elmosolyodott, és folytatta saját tennivalóit. A lány leakasztotta övéről tegezt, és az állvány lábához támasztotta. Leszerelt, azaz leszedte kesztyűit, alkarvédőit, valamint leajzotta az íjat. A leszedett ideggel elindult befelé, bement a szobájába ahol kilógatta azt. Összeszedte, amit később fel szeretne venni, magához fogott egy törölközőt, és kiment a fürdőbe. Lezuhanyozott, megtörölközött, és végül felöltözött. Mivel otthon volt, ezért nem szeretett volna csinosban lenni. Inkább valami kényelmeset választott magának. Egy vastag hófehér pulóvert húzott magára, ami alá csak egy melltartót vett. Olyan rövid farmernadrágot húzott fel, ami nem túl rövid, de a fenekéből mutat valamennyit, ez alá csak tangát vehetett fel, különben annyira feszült volna rajta a nadrág, hogy kilátszottak volna bugyija vonalai. Mivel felsője elég sokat takart, ezért alul is igyekezett kevesebbet mutatni magából, így a combközépig érő világoskék zoknijait húzta fel lábaira. Felkapta papucsát, és nappaliba sietett, ahol már édesapja várta. Mindketten kész voltak a vendégek fogadására. Bár Xyla nem mutatta ki, de egy kicsit ő is kíváncsi volt a családja új tagjaira. Mikor megérkeztek, apja nyitott nekik ajtót. Először leendő mostohaanyja lépte át a küszöböt, kissé megnyugtatta, hogy kinézetre egyáltalán nem hasonlít édesanyjára, számára ez jót jelentett, így a hölgy is jó első benyomást tett rá. Másodszor a leendő mostohanővére lépett be az ajtón, aranyszőke hosszú haján, és vörös íriszein egyből megakadtak a lány szemei, aztán akaratlanul végig is mérte őt, majd magában azt is megállapította, hogy nagyon jó alakja van. Míg ezzel volt elfoglalva, édesapja néhány szóval köszöntötte őket.
– Xyla, te is mondj valamit – hozták vissza a bambulásból apja szavai.
– Örülök a találkozásnak, Xyla vagyok – szólalt meg fapofával, igyekezett egyszerű mindennapi szófordulatokkal túl lenni a dolgon. Mikor beszédre kényszerítették, akkor mindig valami sértő megjegyzéssel reagált, és sajnos ez most maradhatott el.
– Túlöltöztetek, úgy néztek ki, mint két játékbaba – szúrta oda nekik, szavait az érzelemmentes monoton hangnem pedig még sértőbbé tette.
– Xyla! – szólt rá erélyesen az apja, de ettől nem lett jobb. Nem tudta mit kezdjen az egész helyzettel, alig ismerkedik, keveset kommunikál másokkal, most pedig valamiféle kapcsolatot kéne kialakítania mostohatestvérével, és mostohaanyjával. Inkább úgy döntött innentől meg sem szólal, akkor legalább nem ront a helyzetén.
– Ne haragudjatok, nézzétek el neki. Neki is új ez az egész, és ahogy mondtam kicsit magának való, de meg lehet vele találni a közös hangot – kért elnézést a nevében az apja. Ez egyszerre volt kínos, és kissé megalázó a lány számára, de az arcára továbbra se ült ki semmilyen érzelem, olykor annyira elfojtotta ezeket a dolgokat, hogy közben még pislogni is elfelejtett, pont így volt ez most is.

Last edited 16 napja by Xyla
Chao
2022.01.04. 20:37

Igazán élveztem azt az időt amit kalandozással töltöttem, sok mindent meg éltem és sok helyett láttam amit talán soha se ha akkor nem indulok útnak. Szinte már azt gondoltam sose ér véget a kalandos utazásom mikor elkaptak. Anyám küldte utánam őket, nem csodálom, hogy ezt tette. Sose írtam neki és fogalma sincs mi történt velem a férje és az apám halála után de mi az első dolga miután találkoztunk? Rám rakott egy kiaszott szolga pecsétet! Esküszöm, hogy ezt vissza fogom fizetni annak a banyának ha addig élek is, de nem csak ez van, még össze is jött valami palival míg elvoltam. Fogadok nagy bánatában ki sírta valami bolond vállán magát akit aztán befűzött. Szegény szerencsétlen törékeny özvegy nő… Sajnálom azt a bolondot akit behálózott. Már jó ideje megyünk ebben a városban a lovas kocsival. Egyáltalán mekkora ez? Azt gondoltam kicsi kis falu ez de jóval nagyobb ez, talán nincs is vége? Már most utálom, de egy ideig kénytelen vagyok elviselni. Anyám azt mondta addig rajtam marad ez a vacak amíg meg nem tanulok viselkedni. Túl gyanús lenne ha egyből meg adnám neki magamat szóval muszáj lesz lázadnom ahogy tudok miközben szép lassan egyre jobban viselkedek. Mondjuk először meg kell ismernem az új család tagjaimat. Az elmondottak alapján annak a férfinak van egy lánya. Biztos az is valami bolond.
Sóhajtva dőlt a kocsi oldalának ahogy tovább kémlelte a kint elterülő város képét, az anyja vele szemben ölt és a szeme sarkából figyelte a lánya minden lépését, úgy gondolta, hogy az apja halálát így dolgozza fel ezért nem vette komolyan Chaot.
-Kicsim mindjárt megérkezünk, kérlek viselkedj jól az új családtagjainkkal.-
-Nem akarok!-
Fakadt ki egyből Chao mire Elizabeth rá parancsolt és miután a pecsét aktiválódott.
-Csal legyél kedves a bemutatkozáskor és ne okoz galibát.-
-Értettem…-
Az orra alatt morogva adta a beleegyezését ahogy érezte testének megmerevedését. A kocsi kis idő múlva megállt, az ajtót kinyitották nekik ők pedig kiszálltak, Chao végig nézett a ruházatán és a gyűrődéseket ki simította. Lábait fekete harisnya fedte ami bőrszoknyája alá kúsztak, a combjánál lévő kivágásnál egy comb fix bukkant elő ami felkúszott a derekáig. Felsőnek egy fehér inget húzott, amit szíjakkal szegélyezett. Keresztben körbe ölették a testét több helyen is, a nyakától elindulva a melleit, kicsit a domborulatai alatt ami csak jobban kiemelte őket és kettő a hasánál is volt és ezeket hosszirányban egyetlen pánt fogta össze. A ruházathoz hozzá tartozott még egy hosszú szárú kabát amit nem akart felvenni így csak a vállaira dobva lógott rajta.
-Legyünk gyorsan túl rajta.-
Morogta amire az anyja már csak sóhajtani tudott.
Az ajtóhoz lépve az előttük kitárult és átléptek rajta, hogy üdvözöljék az új családtagjaikat.

kép_2022-01-04_213647.png