Az ezerarcú istennő
Család/Kapcsolatok:
Mivel szeszélyesen bármilyen arcot ölthet, szokták hinni Aspereion és Etrosz anyjának is, hisz az igazság és az ármány arca változik, ám ez az elképzelés nem fedi a valóságot. Változó természetének és arcának hála nincs olyan isten sem halandó, aki szerelmét ajánlaná neki.
Története:
A terránok körében elégedettség honolt jóideig. Békében éltek az égiekkel, akik teljesítve munkájukat meghallgatták imáikat és a maguk módján meg is válaszolták őket. A hívek pedig elfogadták, hogy amikor nem teljesülhetett vágyuk, az isten valamiért tanítani akarta őket még a várakoztatás, vagy az újabb próba felhasználásával. Elkeztek hát másképpen imádkozni. Már nem csak azt rebegték el, hogy mit szeretnénk, hanem egész ultimátumot szavaltak. Volt aki körmönfontabb módon, ravaszul próbálták manipulálni az isteneket hogy úgy tűnhessen, azok a saját akaratukból döntenek a terránok javára, mások nyersebb, ügyetlenebb módon közölték kívánalmaikat. Észre sem vették, és máris egy új isten született Terianon.
A fiatal istennő arc nélkül jött a világra. Társai először azt hitték, hogy a Rémuralom újabb trükkjét látják, és majdnem neki is rontottak a lánynak, csak Terra bölcsessége fékezte meg indulataikat.
– Hát nem látjátok, hogy ez a gyermek is a terránok imáinak szülötte? Ennyire vakok és süketek vagytok?
Először nem értették hogy a bölcsesség mindenható istennője mire akar kilyukadni. Rövid csend honolt az égi csarnokokban, míg Terra fel nem sóhajtott.
– Mondd el, hogyan születtél, gyermek!
Az istennő előre lépett, és meghajtotta fejét. Arc híján nem tudott beszélni, szavai az istenek fejében szóltak, első bizonyítékául mivoltjának. A Rémuralom ugyanis nem tudott ilyen módon az elméjükbe férkőzni, ez különböztette meg őket ellenségük szemében a terránoktól.
– A terránok imádkoztak. Ahányan vannak, de még annál is többféleképpen. Maszkokat öltenek magukra, hogy meghallgassátok őket, hogy úgy feleljetek imáikra, ahogyan ők azt szeretnék. Már nem hajtanak fejet olyan egyszerűen. Vágyaik szerteágaznak, kuszák, maguk sem értik őket, és nem is mindig úgy cselekszenek ahogyan szeretnének, nem az mondják amit gondolnak, és nem úgy viselkednek, ahogyan éreznek. Bár végzitek a feladatotokat, mégis űr támadt. Szükség volt rám, hát megszülettem, ahogyan ti is.
Az istenek ezután bocsánatot kértek a fiatal istennőtől, és maguk közé fogadták. Hogy kimutassák jóindulatukat, mindannyian adtak neki egy-egy maszkot vagy álarcot, melyet viselhetett, így hozzájuk hasonlóvá vált. Az istennő azonban nem mindig tanusította azt a szelíd, alázatos természetet, amit első felbukkanásakor. Úgy viselkedett az istenekkel, ahogyan éppen a legutolsó halandó érzett feléjük, akiknek meghallgatták az imáját, vagy épp elutasították a kérését. Egyfajta tükör volt isten és halandó előtt egyaránt, mely a környezet és az érzések egyedi palettájából merített.
Tisztelete:
Ezer arc, ezer féle tiszteleti mód jellemzi. Odessa nem vár senkitől sem liturgiát, hiszen a lélek egyediségében, az érzések sokszínűségében mutatkozik meg munkája, mely kiszámíthatatlan. Ehhez alkalmazkodva pedig az imák is nagyon szélsőségesek melyek hozzá szólnak. Általában egy másik isten mellett szokták megemlíteni, ritka az, amikor valaki csak és kizárólag hozzá fohászkodik.
Vannak ugyan szekták melyek pont ezt kihasználva az istennőre építik alapjaikat, és az ő nevét használják fel tanaikhoz, ám még ha szélhámosság is van a dologban, ő afölött is szemet huny.
Megjelenése, jelképei:
Az istennőt magát ritkán jelenítik meg, inkább a hozzá köthető maszkokat szokták ábrázolni. A maszkok lehetnek humanoid, állati, bestia, vagy bármilyen más teremtmény arcformáját idéző alkotások, és bármilyen érzelmet közvetíthetnek. Ha mégis megfestik az istent, akkor egy fiatal lányt, vagy gyermeket szokás rajzolni, aki körül választási lehetőségként álarcok lebegnek.
Familiáris, hírnök:
Ditroco: az istenek által adományozott, önálló életre és eszméletre kelt maszkok neve. Számuk idővel gyarapodott, az istennő hatalmának növekedésével új ditrocokat alkotott, hogy gyarapítsa hírnökeinek számát. Egy másik pletyka szerint azonban Odessa ellopta a maszkokat Karel műhelyéből, melyeket saját isteni erejével töltött meg és keltett életre. Eztán a művészet istene már nem tudta visszavenni tulajdonait, hiszen azok már Odessa erejével bírtak, hozzá tartoztak. A maszkok egy másolatként jelennek meg valahol a megszólított környezetében, és miután átadták az üzenetet, semmivé foszlanak. Az eredeti maszkok mindig az istennő körül keringenek, mint bolygók a Nap körül. Ritkán megesik, hogy egy ditroco egy terrán arcára tapad, ebben az esetben ameddig nem teljesül a terrán kívánsága, a maszk eltávolíthatatlan, a terrán pedig megölhetetlen. Ha halálos sérülést szenvedne, a maszk lekerültekor áll be a halál.
Ünnepek:
Masdaraki: tél végén szokás tartani, amikor már elolvadt minden hó, vagy kinyílt minden hóvirág. A terránok maszkokat öltenek, táncos mulatságokat rendeznek, ahol bárki bárkivel táncolhat, beszélgethet. Azt mondják, ilyenkor büntetlenül szabad a csók is.
