A janerai erdők gyakori alkonyati és hajnali madara. Fejét csavaros szarvak díszítik, farka hosszan, szőrrel borítva nyúlik teste mögé. Termetük változatos, tenyérnyitől egészen a méteres magasságig is megnőhetnek. Szárnyfesztávolságuk mindig testmagasságuk másfélszerese. Tolvaj népség, megrögzött kincsgyűjtők, bármit képesek ellopni amin megcsillan a fény. A szerzett javakat fészkükbe rejtik vagy addig ügyesnednek, míg magukra nem aggatják. 

,,Mohó, mint az onu” – tartja a terrán mondás, ahogyan az is igaz, hogy ,,Sok kinccsel az onu sem tud repülni.” – ahogyan egy másik aforizma int. A tolvajok egyik kedvelt madara, mivel segít kifürkészni a zsákmányt, és akár elterelésként is használható. Ameddig a meglopott áldozat az onut kergeti, a tolvaj biztonságban elviheti a többi értéket. A jól betanított madár egy napig nem tér vissza mesteréhez, nehogy elárulja annak rejtekhelyét, és csak aztán jelentkezik a jutalomért, hogy meghallotta a visszahívó sípszót. Emberi fül számára a síp hallhatatlan, az elfek érzékenységével kell rendelkezni ahhoz, hogy valaki meghallja. Az onunak nagyon éles a hallása, napi járóföld távolságból is képes visszatalálni gazdájához.