Rivenna egyszerűbb népei csak Csontkígyóként emlegetik a helyet, és nem véletlenül. A Tombolást követően történt, mikor Terra megszelidítette az elemeket, s aztán sorra behódoltatta az ősbestiákat is. A vizek mélyéről egy óriási kígyó úszott a felszínre hogy kihívja az újdonsült uralkodónőt. Hogy bizonyítsa erejét, az volt a terve hogy felszabdalja a fiatal kontinenst, egészen addig, míg a tenger mélyére nem süllyeszti az egészet. Elkezdve munkáját számtalan helyen meghasadt a föld, ahol addig zsenge síkságok és hetyke hegyek emelkedtek, ott új patakok s folyók medrét nyögte a vidék. A sziklák fülsüketítő robaj kíséretében repedtek meg majd váltak ketté, a kontinenst alkotó földlemez jajongva engedett utat a teremtmény erejének. 

Terra dühösen tette lábát a kontinensre, és egyetlen percig sem habozott, amikor le kellett sújtania. A föld remegéséből és a víz hullámzásából tudta, hol fog legközelebb felbukkanni a kígyó, és ott várta a fenevadat. Kisvártatva felbukkant a hatalmas, pikkelyes fej, és hideg szemek tekintete meredt a nőre és annak kardjának élére. A hüllő kitátotta száját, megmutatva tűhegyes fogait, és nevetni kezdett. Szavak is felmordultak torka mélyén, de már nem volt idejük megformálódni.

 

Az északi part keleti csücskének öblét a terránok az ősbestia csontjai után nevezte el, melyek sosem porladnak szét. Intő jelül szolgálnak minden és mindenki számára aki az istennővel akar harcot vívni, számára még a kontinensek alapjait megmozgató erők sem jelentenek ellenfelet. 

Azt beszélik, hogy aki végigmegy a fenevad csontjaiból álló kapusor-ösvényen, az út végén találkozhat egy istennel. Hogy mégis melyikkel, arról már senki sem mesél. Viszont még a legmerészebb kalózok is óvakodnak a kontinens sötét istenétől, így nem kockáztatják, hogy az út végén ő várjon rájuk… De ez már egy másik történet.

Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments