Rémségek éjszakája II.

Kristálykazamata

Helina, Beta, és Azareth kalandja

Vörös korall könyvtár

 

A vörös kristályok általánosságban csökkentik a szorongást, növelik az életerőt és a bátorságot, támogatják az egyén akaratát. A vörös korall viszont kiemelkedően segíti a gondolkodás képességét, és az új ismeretek szerzését.

Subscribe
Visszajelzés
guest
51 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
Beta
2022.11.27. 15:21

A fiatal nő keze között úgy pörögtek a papirok, mintha kártyákkal mutatna be bűvésztrükköket. Szemüvege segítségével pillanatok alatt képes volt felfogni egy oldal tartalmát. Következő és következő. Helinával együtt megszégyenítettek volna egy egész céhre való irodai dolgozót. A kulcsok előkerülésére nem tudott mit mondani, inkább tovább dolgozott. A premlipor megcsapta az orrát. Hallotta a könyvek meséit maga körül kibontakozni de nem figyelt rájuk. Bólintott mikor Helina a fiókokat kezdte húzgálni ám mozdulatai végre megfagytak, mikor előkerült az embrió. Leguggolt az asztal elé.
-Orunmila.- szemüvege szárának végén a fekete pillangó szárnyak, amik Béta fülét ölelték aranyló színt öltöttek. Megpróbálta kielemezni az embriót, hátha találkozott már valami ilyesmivel, ha nem sikerült, csak feladóan lemond róla és feláll. Egy helyre gyüjtötték a lényeges dolgokat. A papírokon található feljegyzések nyugtalanítóak voltak, de Bétát nem hatotta meg a dolog.
-Bármit is találunk, felesleges addig gondolkozni rajta amíg oda nem értünk. Ha tárgy vagy fegyver, majd akkor eldöntjük hogy mi legyen a sorsa, ha szörny, vagy rémuralom és nem lehet vele szót érteni, megküzdünk vele. Ha eljön ez a pillanat, senkinek se forduljon meg a fejébe a könyörületesség, amint alkalmam, alkalmunk adódik rá, megölöm azt ami az utunkban áll. Jelenleg, mint ahogy az imént is mondtam, veletek utazom együtt, a ti épségetek az elsődleges. Aza!- szólt a farkas fiúnak hogy csatlakozzon hozzájuk.- Egyelőre azt érzem, hogy azért lettünk ide rángatva, hogy valaki hibáját kiegyengessük. Remélem, hogy tévedek. – Helina és Aza felé fordulva vágta zsebre a kezeit.
-Egyértelmű, hogy az iratokkal nem sokra megyünk, viszont a kulcsok és az embrió lényeges. Én azt mondom, hogy vigyük magunkkal ezeket a tárgyakat. Az embriót arra bíznám, aki biztonságosan és könnyen el tudja tárolni azt. Az én tárolási módszereim…szélsőségesek. A javaslatom az lenne, hogy mindegyikünknél legyen valami. – Azzal magához vette az egyik kulcsot. Mutató ujjának begyéból egy apró aurafonál szabadult el, átfűzve magát a kulcson és kiegészítette magát egy nyaklánccá amit magára is vett aurája pedig lágyan megszorult nyaka körül. A másik kulccsal is megtette ugyan ezt és maga elé tartotta.
-Válasszatok. A lényeg az, hogy semmit ne hozzatok a kezetekben. Öngyilkosság. Olyan helyen legyen, ami nem akadályoz benneteket. Ha az egyikünk kiesik, még mindig marad két dolog amivel előre haladhatunk és az eloszlás megelőzi a veszély esetén előtőrő “Hátra hagyjuk a másikat” gondolatot. Mindannyiunk értéke egyenlő.-

Azzal ha mindenki kiválasztotta a neki tetsző loot-ot, elindúlt kifelé.-Úgy érzem, hogy megtaláltuk azt, amiért jöttünk, de biztos vagyok benne, hogy rá fogunk jönni arra, ha van még valami a szobában amit érdemes keresgélni. Viszont úgy gondolom nem éri meg sokat időzni egy helyen. Ha ugyan arra a folyosóra lépünk ki ahonnan bejöttünk és nem szórakoznak a környezetünkel, én azt mondom, hogy menjünk el rögtön jobbra, az egyenes folyosón és végül menjünk el csak balra. Ez az én voksom, de ha nem értetek egyet, egyértelműen átbeszélhetjük, csak a döntéseknek legyen célja és alapja. Ne tököljünk.- mozgatta meg a nyakát és kicsit feltolta a szemüvegét a homlokára, hogy megmasszírozhassa szemeit és arcát. Az ajtó előtt várta a többieket, utat engedve nekik, ha esetleg kimennének.

Helina
2022.11.26. 16:44

Béta szavainak nagyon megérintették, hisz úgy érezte elsőnek álltak ki mellette ilyen erősen és határozottan. Talán Helina szemében sokáig Béta csak egy kislánynak tűnt, ám hamar rá kellett jönnie, hogy koránt se erről van szó vagy nem csak erről. Való igaz sok olyan jellemzője van, ami talán egy komolytalan kislány látszatát kelti, mindenbizonyal ennek tetemes része saját védelmét szolgálja, ám most előszőr látott meg a lányban valami felnőttesebb hajlamra hajazó jellemzőt. A küllem egy olyan csalóka burka nem csak a halandó, de akármilyen lényeknek, mely megítélés és beskatulyázás tárgya minden esetben, ám ezen burok első lebontója a személyiség, mely megütközés vagy feltárulás közben bontja le bennünk mindazokat az előfeltételezéseket és skatulyákat, melyek mi alkotunk meg. Helina jól ismeri ezt, hisz a személyiségei is főleg ezért jöttek létre, vagy ekkora tehető első megnyilvánulásaik, hisz valós személyisége folyamatos elnyomásra került és tudatosan alkotta meg azokat az új személyiségeket, melyekkel képes volt megvédeni legbelsőbb magját, az énjét. Ám sajnos ezen személyiségek olyan hosszú ideig voltak részei, hogy egy napon életre keltek benne. Elismerően pillant a lányra, aki nem is olyan ügyetlenül nyomja le a farkast. Egyszer ha megéri a felnőttkort talán olyan nővé válhat, aki bármilyen lény ellen képes lesz fellépni, nem csak erőben, hanem személyiségben is. Mikor felé fordul és hát nem túl kedvesen teszi ösztönállattal egyenértékűvé a kis szőke herceget, önkéntelenül is mosoly húzódik az arcára. Majd az igeszülő teóriáján jót szórakozik magában, melyből csak egy visszafogott kuncogás látszatik. Majd mikor Cleto elé lép és kezét az állat orrához emeli, Helina várakozásteljesen pillanat a familiárisára. Még sose érintkeztek idegenekkel, mivel hasonlóan Azarethhez minden lény szörnyként vagy furcsa kreatúraként tekint rájuk, és persze ezzel együtt ő rá is, hisz undoritónak és természetellenesnek tarják azt a procedúrát, ahogy alakot öltenek. Ám Helina számára ellenkezőleg, ez teszi őket a sajátjává, a teste részévé, társává, akik hozzá tartoznak. Cleto megszagolja a lány kezét, majd mély vörös szemeit a lány mocsárzöldjeibe férkőzteti, mintha beszélne hozzá, ám szó nem jön ki a száján. Majd közelebb lépked a lányhoz és nem csak a kezét, de az arcát is megszagolja, majd mikor megsimogatja bundáját és a füle tövét dorombolni kezd. Kicsit olyan érzés volt ezt végig nézni Helinának mintha ő szagolgatta volna végig a lányt és a lány az ő bundájába simított volna bele, érezte minden egyes érintését Bétának.
Azért járhatnak szabadon, mivel általában akkor bújnak elő, mikor úgy érzik segítségre szorulok. Ne aggódj nem hátráltatnak minket, ha eljön az idejük visszafognak térni eredeti formájukba. – válaszolt Béta szavaira, majd kinyújtotta kezét és magához hívta Cletot. Helina maximálisan egyetértett Bétával és szavaival, melyet mindannyiók felé intézett, akár egy kiáltványt. Ha kiakarnak innen jutni együtt kell működniük és csapatként kell együttműködniük. A teendők kiosztása után Cletora pillanat, aki egy pillantásból értve csatlakozik a farkashoz, hogy átfésüljék a helyet éles orrukkal. Ő pedig ott is marad Bétával az íróasztalnál és az iratokat vizsgálják, Béta ketté is választja az asztalon fekvő papír kupacot és Helina bólintva Béta kérésére elkezdi a saját kupacát vizsgálni. A papírok bányászati feljegyzések voltak, tárna térképek, eszközök rajzai, adathalmazok, melyekből Helina sajnos nem sokat értett, hisz sose foglalkozott hasonló munkával se. Ám az ember tengerek, az áldozatok száma, melyek felsorolásra kerültek elborzasztották, hogy hány és hány száz élet veszhetett oda, miközben valaki vagy valakik egyre mélyebbre és mélyebbre ástak. Ekkor az árnyak mintha újra éltre keltek volna és ismeretlen vonaglásuk táncra perdült a terembe. Helina füle és szeme próbálta befogadni sírásuk és láncaik csörgésének hangját és látványét. Egy olyan letűnt korról meséltek, melynek emberei és halálai talán már feledésbe merültek. Korábban már informálódott Elysium iránt hisz a kristályok és drágakövek kutatása közben erről a területről szóló feljegyzések is a kezébe kerültek. Emlékszik, hogy a krónikákban említést tettek egy korról, amikor Intera a feledés homályéba vesző hely volt, és az Őrzők segítségével egy kvázi érc és drágakő kitermelő hely volt, ahol minden bizonnyal az itt élő terránokat hajtották igába és rabszolgasorba. Majd kitör egy hatalmas háború Intera lakói és a felszíniek között, majd a háborút végül egy Őrző árulása enyhítette vagy legalább is megállásra bírta, majd Terra tisztán látásra ráébresztette, hogy az Őrző árulásával fordulat köszöntött be a háború kimenetelében, majd aztán hatalmat nyert egész Elysium élővilága fellett. Miközben gondolataiban kutat még Elysium vagy Interához kapcsolódó történetek után, két kulcsot pillanat meg a papírok között, melyek üvegszerű törékenységükben lidérces fénnyel ragyogtak. Helina belenyúl a szütyőjébe úgy hogy szinte a fél keze eltűnik benne, majd szövet anyagot vesz elő és azzal fogja meg a kulcsokat, majd bele csomagolja őket és oda nyújtja Béta felé.
Nézd csak… vajon mi lehet ez? – pillanat Béta felé. Automatikusan az asztal fiókjait kezdi húzogatni, de azok nyitva vannak sőt az egyikben egy meglehetősen bizarr papír nehezékre bukkan, melyben egy kis embrió volt, de hogy vajon minek lehetett az embriója azt sajnos már nem tudta megmondani, a fejlődése olyan korai szakaszában volt még. Visszatette a kulcsokat az asztalra és kiemelte a papír nehezéket is, majd közelebbről is megnézte a benne lévő dolgot, majd letette a kulcsok mellé. A nehezék alatt elég viharverte papírok voltak, melyek jobb időket is megértek és kissé olyanok voltak, mintha valami már megcsócsálta volna őket. Az iratokról kivehető szöveg a Rémuralmakról meséltek, meglehetősen szűkszavúan, az ábrák pedig teljesen használhatatlanok voltak, ám néhány szó kiolvasható volt. Elsőnek az jutott eszébe, hogy az egykori barlangászok vagy rabszolgák, akiket a tárnákban dolgoztattak túlságosan is mélyre ástak és valami olyanra bukkantak Interában, amire nem szabadott volna rátalálniuk. Kissé félénken Bétára pillanat, majd neki is oda nyújtja a papírokat.
Több ötletem is van arról, hogy vajon mit találtunk, de egyik se túl kecsegtető végért kiált, számunkra legalább is biztos nem. – mondta kissé sejtelmes hangon, majd hátrapillant a szaglászó csapat felé, majd újra Béta felé néz.
Vajon egy szörnyet találtunk vagy valami fegyvert? És vajon mi köze a Rémuralmaknak ehhez az egészhez. A krónikai ismereteim szerint és az iratok is azt mutatják, hogy itt hatalmas nagy kitermelés volt és nem csak pár terráni dolgozott és halt meg itt kitudja mitől, lehet a munkába haltak bele, de az is lehet valami olyanra bukkantak, aminek sose szabadott volna napvilágra kerülnie. De az is lehet, hogy Intera mélységesebb részeiből származó szörnyeknek engedtek utat, amik egy szinttel feljebb tudtak törni. Habár a tárnák rajza és térképei hasznosak lesznek, legalább adnak egyfajta tájékozódási segítséget úgyhogy azokat mindenképp elvinném. – mondta, majd a kulcsokra pillant.
A kulcsok nekem azt sejtetik, hogy volt vagy van még mindig itt egy olyan hely, amit elzárva próbálnak tartani a hívatlan szemek elől. Bárki is hozott ide minket, minden bizonnyal az a célja, hogy rátaláljuk valamire vagy valakikre. Kicsit úgy érzem magam, mint azok a szegény szerencsétlenek, akik az Őrzők alatt dolgoztak egykoron itt, hogy kiszolgálják a felszín éhségét a kristályok és ércek iránt. Ám kíváncsid is vagyok, hogyha itt tényleg van valami, akkor az vajon mi, egy szörny, kincsek, valami fegyver, újfajta érc, vagy valami olyan borzalom, amit azért rejtettek itt el, hogy sose kerüljön napvilágra. – mondta, majd újra felemeli a papír nehezéket és a kis embriót figyeli.
Vagy egy Rémuralom van itt… – mondta a károsult szövegre mutatva. Egy pillanatra most előszőr végig fut Helinán egy nagyon rossz előérzet. Bármennyire is erősnek tartja magát egy Rémuralom még is más tészta, hisz még az istenek is tartanak tőlük és sok olyan félemetes mese kerig róluk, melyet ő kiskorában is sokszor hallott rémtörténet gyanánt.
Neked mi a véleményed? – folytatja és Bétára pillant. 

Azareth
2022.11.24. 18:32

A banya szavaira csak ránézett, majd a következő pillanatban már egy fehér farkas pofa fordított neki hátat egyértelműen jelezve gondolatait. A nővel mit sem törődve indult neki körbeszimatolni. Ekkor azonban Béta édes kis hangja ütötte meg a fülét. Nyugodt pillantásokkal hallgatta végig, ám a macskás témánál azért átfutott egy nem tetsző vicsor ajkán. Eleget téve az Alfa, Béta parancsának alaposan körbeszimatolta a helyet, elsősorban azt figyelve érezni e mágiát az itt lévő dolgokon vagy annak kicsiny, maradék nyomát is. Fülelt nem e szűrődik át bármi apró nesz a két nő mozgásának hangján. Van e bármi élő itt velük ami talán olyan jól elbújt, hogy szemmel nem láthatják. Ügyelt rá hogy semmihez ne érjen hozzá, bár a kísértés nagy volt ennyi könyvet elnézve. A macskát szándékosan és tökéletesen figyelmen kívül hagyta éppúgy mint gazdáját. Nem mintha bármi különösebb baja lett volna a macskákkal, de Helina szurok szerű ki tudja mijéből jött ki, gusztusa nem volt rá se nézni arra a valamire. Teljesen igaza volt Bétának, a gyomra fordult fel már a gondolattól is, hogy azt az izét a szájába vegye. Legfeljebb a cipője orrával bökdöste volna meg, de még azt sem. Ez a kedvenc csizmája.
A “kanos, baszik”-ra azért kis felháborodást érzett. Ha ilyen egyszerü lenne most nem lenne szingli… És valószínűleg nem itt szerencsétlenkedne velük a kazamatákban hanem egy szépfiú ágyában heverészne.
Most kivételesen nem kezdett el okoskodni. Kíváncsi volt Béta rá tud e jönni egyedül is a dolog kulcsára. Vagy…bár erre elég kis esélyt látott, de azért megadta a lehetőséget Helinának is arra hogy talán egyszer ittlétük alatt valami okossal is előáll.
Teljes mértékig átadta a stafétát Bétának, innentől ő a főnök. Ha Béta azt mondja szaglásszon, ő szaglász. Ha azt mondja “ül”, ő leül. 

Beta
2022.11.24. 02:58

Béta türelmesen várt az ajtó nyilására, fél füllel figyelt csak Azára, miközben az Helinához beszélt. Várta hogy végre kinyíljon az ajtó, ám mikor a mellette álló nő hisztérikus nevetésbe kezdett kissé megrémülve rezdült és ugrott meg, felemelve a kezeit védekezésképp. Arcán látszott a döbbenet és a kérdések sora, ami felmerült benne. Megszállták? Rájött valami roham? Elromlott? Nem tudta mire vélni. Ezután érkeztek a magyarázatok, fenyegetések és mi egymás csodálatos dolog ami a két fél között játszódott le. 
-Elég legyen már. Te!- fordult Aza felé.- nem eszel meg senkit, főleg nem valakinek a tulajdonát, az csak azt jelentené, hogy leengedsz bármilyen szőrös dolgot a torkodon ami valaki lába közül mászott elő. Kell az neked? Ha?- kérdezte felvonva a szemöldökét, közelebb lépve Azához.-Ha kijutunk innen, elmegyünk valahová enni. Annyit ehetsz, amennyit akarsz és azt amit akarsz. Nem kell semmit tenned érte. Mindent én fogok csinálni, mit szólsz hozzá? Benne vagy? Remélem.- mosolyogva fordult Helina felé.- Férfi létére a szőke herceg egyszerű. Éhes, eszik, kanos, baszik. Mi nők, sokkal komplikáltabbak vagyunk. Én is komplikált vagyok meg…meg…-gesztikulált mutató ujjával, próbálva összefoglalni Helina mivoltát.- Te? Ti? Ti is. Itt vagyok, és amíg itt vagyok, nem fogom hagyni, hogy bántsák a familiárisaidat. Viszont…ha a méhed fel van használva valamire és hát…látványosan a szoknyád alól másznak elő ezek a dolgok…hívhatnánk a hatalmadat vagy fajodat…igeszülőknek?-Viccelt vele, nem akarta túl komolyra belőni a hangulatot.- Elfogadjuk azt, hogy az igeszülőkben familiárisok jönnek és mennek, viszont neked kell vissza fognod őket és nem hátráltathatnak bennünket. Ha fontosak számodra…- lépett be a szobába elslisszanva Helina mellett és Cleto elé lépett. Leguggolt a lény elé, kezét orrához tartotta, hogy megszagolhassa őt. -Akkor vigyázz rájuk. Ismeretlen ez a hely, bármi történhet.-
Ha a lény engedte, Béta megsimogatta a fejét és megvakargatta fülének a tövét mielőtt felállt volna. Érdekelték a könyvek. Szemeiben csillogott a kíváncsiság, tudni akarta mi van bennük, de félt attól, hogy ha kinyitja valamelyiket, történik valami olyasmi, amire nem számítanak.
-Ez egy olyan szoba lehet, mint a mesékben? Meg kell mozdítani egy könyvet, hogy kinyíljon a titkos átjáró?- gondolkodott hangosan. Az iróasztalhoz lépett. A rajta található papírokat olvasta át és kutatott bármi után ami hasznukra válhat. Egyetlen mozdulatába került lábának, és még a szőnyeget is kicsit fel libbentette, hátha van alatta valami. Ha nincs, a sarokba tessékelte egy apró lábmozdulattal. Lehetséges hogy túlgondolta, de nem akart semmit sem a véletlenre bízni. Hátra fordúlt a többiekre pillantva.Indulásuk óta zavarja a rendezetlenség és az, hogy mindenki megy a saját feje után.
-Figyeljetek, mindannyiótoknak elismerem a hatalmát és a személyét, habár még nem ismerlek titeket jól, eleget megtudtam ahhoz, hogy képes legyek együtt dolgozni veletek. Belekeveredtünk valamibe amiből együtt kell kimásznunk. Ez egyértelmű. Rengeteg dologgal rendelkezünk. Egy vérfarkas masszív teste, hatalma és más képességei. Egy igeszövő varázstára és familiárisai! Arra kérlek benneteket, hogy állítsátok a közös cél szolgálatába mindeneteket. Segítsetek nekem, segítsetek egymásnak. Én pedig a szolgálatotokba állítom minden hatalmamat és tudásomat és megteszek bármit, hogy ne essen bajotok. Hozzuk ki egymásból a legjobbat. Egy erős, szervezett csapatként.- Nem várt választ. Ha valaki nem egyezett bele, azt úgyis tudná, és azzal nem is tud mit kezdeni, ennek ellenére, végig gondolva a jelenlegi helyzetüket, feladatokat osztott ki.

-Aza, megteszed a kedvemért, hogy jó alaposan körbenézel és körbe szagolsz a szobában? Ne maradjon ki egy centi sem és ha nem gond, és Helina engedi.-Pillantott hátra fél szemmel Helinára.- dolgozz együtt a familiárisával, barátkozzatok. Megkockáztatom, hogy mindegyikünknél jobb érzékekkel rendelkeztek. Két orr jobb mint egy. Ha pedig jó fiúk lesztek, megsimogatlak titeket.- hosszú körmeit cirógató mozdulatokkal mozgatta meg a levegőben, dorombolásra kényszerítve a képzeletbeli állatkát amit épp simogatott.- Lehet hogy nem találtok majd semmit, ne keseredjetek el. Gyorsan és alaposan kell átfésülnünk a termet, és ehhez épp elegen vagyunk. Lehetséges, hogy van itt valami számunkra, de az is lehet, hogy egy céltalan zsákutca és sokkal jobb, ha erre mihamarabb ráeszmélünk. Szívesen töltök el veletek egy kis időt, de azt nem egy olyan helyen tenném, ami esetenként veszélyt jelenthet ránk. Helina, segítenél nekem átnézni az asztalt? -Seperte két részre az asztalon heverő dolgokat. Könnyen oda fért a két nő vékony teste a masszív asztalhoz. Átolvasta a papirokat, és ha előkerült egy-egy olyan tárgy, amiről nem tudta hogy mi, az, asztal közepére, kettejük közé helyezte azt.
-A szavam nem abszolút. Ha van más meglátásotok, nyugodtan osszátok meg. Megbeszéljük. Ha pedig ismét elágazáshoz érünk, szavazni fogunk. Többség dönt. Csak akkor válunk külön, ha az abszolút kötelező. Nem hagyunk hátra senkit. Dolgozzunk együtt, megadva egymásnak a kellő tiszteletet. Ha ez megvalósul, még egy olyan lény sem állhat az utunkba, aki képes a hatalmával irányítani a kalandunk menetét!-vett kezébe egy újabb papírt, másik kezével sötét hajába túrt és tessékelt pár hajszálat a füle mögé.