A déli tengerek meleg vizeinek öbleinek bestiája, gyakran szegődik a vízi terránok társaságába. Testét ruganyos bőr fedi, pikkelyei nincsenek.  Barátságos faj, egészen addig, míg nem érzi magát fenyegetve. Veszély esetén a hátán és farkán növő nyúlványokat szilakként lövi ki, melyek bénító mérget tartalmaznak. Vízi terránokra rendszerint nem hat, vagy csak enyhe tüneteket produkál, mint az átmeneti vakság. Egyes példányok Interában is megfordulnak, de rendszerint nem hagyják el ménesük területét. Szarvából gyógyszert és afrodiziákumot készítenek, tüskéit nyílként használják. 

Ívási időszakban felúsznak a kontines tavaiba, beltengereibe, és a nőstények ott ellik meg csikóikat, rendszerint kettőt. Amint a csikó elég gyors lesz ahhoz hogy a ménessel ússzon, visszatérnek a tengerbe. 

Hínárral, tengeri fűvel táplálkoznak, de a kancák ameddig csikót nevelnek, apró halakat, polipokat és más vízi bestiákat is megesznek erejük pótlása érdekében. A gyenge anyát a ménes kiveti magától mint szaporodásra nem érdemes egyedet.