Seirun városát a távolból kihalt szellemvárosnak hihetné a vándor. Falait befutotta a repkény és a borostyán, rézveretes kupolái megzöldültek. Az épületek közt hemzsegnek a bestiák, állatok vertek tanyát az egykori otthonokban. Bár a város maga civilizált lakóktól mentes, az nagyon is él és virul.
A városhatárban pár évtizede újra tanyát vertek a terránok is, kialakítva saját kis közösségüket. Kereskednek, vadásznak, földet művelnek, sőt, egy jó hírű fogadót is vezetnek, mely több kalandornak is szállást adott már. Seirun a természet kincseivel csábítja magához azokat, akik élvezik ha forr a vérük az izgalomtól. A hajsza öröme, ritka növények felkutatása, értékes kristályok és ércek begyűjtésének ígérete az mi mindenkit vonz. A kereskedelem virágzik, csak közelebb kell merészkedni a gigantikus épületekhez, miket a föld és növények istene takart be, meg ne fázzanak mély álmukban.
