Az aetryasi hegységláncokon gyakorta találkozhatunk hegyi snekkettel, melynek különleges ismertetőjegye az orrnyeregtől a farka végéig pikkelyes bőrfelület és a hosszú, pikkelyes farok végén levő csörgőszerű szerv. A hiedelemmel ellentétben a snekket hosszú szemfogai mögött nem található méregmirigy, ezért marása nem mérgező. Humanoid lényekre ritkán támad, ellenben ha az állat életét veszélyeztetik, igyekszik a csörgőszerű farokvéggel elriasztani az ellenséget.

Idejét jórészt napfürdőzéssel tölti, ugyanis változó testhőmérsékletű bestia. Egyik napos pontról a másikra vándorol, hűvös időben pedig a barlangok mélyén keres menedéket. A hideg évszakban “téli álmot” alszik. Magányos vadász, zsákmányvédő ösztöne erős, de ha meghallják egy társuk csörgését, gyakran a segítségére sietnek. Emlős, elevenszüléssel szaporodik, de a nősténynek a szokásosnál is jobban kell ügyelnie arra hogy elegendő napfényen tartózkodjon. Ha teste túlságosan lehűl, nem csak lomhává válik, de az utódok is elpusztulhatnak a méhében, ami hullamérgezéshez, és az anyabestia halálához vezet.