Syneffo

Hivatalosan lucidiai felségterület. Egy állandóan felhőkbe burkolódzó város, mely Skulnera legtermékenyebb részén, a Mam hegység csúcsán áll. A városhoz se lépcső, se ösvény nem vezet, így csak azok találják meg könnyen, akik repülnek és tudják, hogy mit is keresnek. Syneffo zsúfolt utcái, tömött légtere, állandóan „ködös” városa és a kofák ordibálásától hangos piacterei messzeföldön legendásak. Léghajópilóták és égi kalózok egész seregei zengenek ódákat a mesebeli gazdagságot és éteri nyugalmat ígérő városról, melynek a közepén a néhai és egyetlen napkirály palotája – sírboltja – áll.

Subscribe
Visszajelzés
guest
94 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
Annelina
2022.11.25. 19:01

  A fülledt pillanatokon túl is, Annelina kinevette a férfit. Könnyedén, mintha nem épp méretes férfiassága lett volna az, ami húsát fenyegeti, türelmetlen lüktetéssel követelve jussát a gyönyör ormain. A nő viszont nem adta meg sem saját, sem a férfi testének azt a kegyet, hogy gyorsan marja magához az édes érzéseket. 
– Kevesek? – ingatta fejét – Lebecsülöd Terian népét, Elenion! Ha magányt választanék, ugyanúgy az én döntésem volna, minthogy hosszúéltűt keressek, akinek társaságával megtölthetem létezésem napjait. 
Kíméletlen éleslátása még akkor sem fogadta el a hízelgő szavakat, mikor azok kedvesen próbáltak neki udvarolni. Egymás után törte le a tüskéket, vagy szarvakat, melyekkel a férfi úgy gondolta, tetszeleghet a nő előtt, mint saját lényének különleges értékei. Valóban drámai szavak voltak, de amennyire jól hangzottak, annyira könnyen is kapta fel őket a szél. Nem jelentettek többet, mint akár egy tréfa szavai. 
  A kéjes percek nyúltak és nyúltak, s bár Yagoro tiltakozott elejtett vad státusza ellen, Lina egész végig élt a tapasztalt fél előnyével, s nem szégyellte addig feszíteni a húrt, míg a testek követelőzése könyörgésbe nem fordult át. Sorin Algor alább ereszkedve bepillantást nyert a szárny óvó takarásában zajló jelenetre, s isten létére rögtön elvörösödött. Bíbor lángokba lobbant az ég alja, a Tükör-sivatag fehér homokja vérnarancs tengerként hullámzott Syneffo romjai alatt. A dűnék mind menekülőre fogták az aurilok megjelenésére, Laressia istennő vágyakozón nyúlt el a fivérének lángjait idéző homoktenger buja színei fölött. Ritmusosan vonaglott a karcsú női test, el-elválva partnerének ölétől, minden egyes pillanatban irígykedő pillantást gyűjtve be az égi istenektől. 
  Már megmutatkozott az égbolton Luna Elesa is, mire a félvér az erős mellkasnak döntve hátát, bágyadt tekintetét a külvilág felé fordította. Az ezüstös fényben úszó romváros sajátos szépséggel bírt. Közvilágítás híján az utcák sérült s kevésbé sérült résekként kanyarogtak a halmok közt, mintha valaki tintával öltötte volna le az összegyűrt munka papírgolyóját. A nő tincsei ziláltak voltak, nedvesen tapadtak arcára és tarkójára, éjfekete szemeiben visszatükröződtek a csillagok fényei. 
– Lassacskán indulnunk kellene. – mondta, de ő maga cseppnyi hajlandóságot sem mutatott arra, hogy kibontakozzon Yagoro karjai közül.
Lusta körök egybefonódó sorait írta le az izmoktól feszülő bőr felszínére. A langyos éjszaka hűlni kezdett, s bár természetes módon borzongatta meg a hosszúéltű testét, nem bánta hogy melléjük bújik a hideg is. 
  A távolból meghallotta a valhurn kiáltozását, ahogyan őt hívta. Gazdátlan ragadozó hátasok keringtek, keresve korábbi partnereiket, de csak keveseknek adatott meg az öröm, hogy rátaláljanak egy ismerős terránra. Lina most előre hajolt, és elvált a férfi testétől. Ahogy felállt, combjainak belső oldalán sűrű nedv folyt végig. Egyáltalán nem zavartatva magát miatta lépett ki a szárny takarásából. Mezítelen testét ezúttal a holdfény is végigcsókolta, mégha a holdistennő elhűlve kapott maga mellé egy csillagot, hátha annak fénye helyettesítheti a pislogás pillanatára az övét. Lina a szájába illesztette két ujját, és füttyjellel hívta a valhurnt. Nem telt bele sok idő, hogy a fenevad megközelítse a perilont, és leereszkedjen. Idegesen kezdett mesélni gazdájának, de le-lecsapta fejét, és felborzolta sörényét. Egyértelműen Yagorora sziszegett, Lina viszont ezért határozott mozdulattal orrtövön koppintotta, ott, ahol kellőképp megérezhette a fegyelmezés fájdalmát. Méltatlankodó horkanással hódolt be a lény, de a férfi láthatóan újabb rossz pontot szerzett nála. 
– Gyere, nézzük meg, mit találunk a romok közt! – mondta Lina nagyot nyújtózva. 
Nem idézte meg a szárnyait, az könnyű célponttá tehette volna az éjszakai égbolt vászna alatt, de a valhurn szolgálataira sem tartott igényt. 
  Újra fellobbantva auráját tisztította meg testét, de végignézve Yagoron elgondolkodott, hogy a férfinak talán elkélne egy fürdő.
– Azt hiszem, először meg kellene nézni, miféle tisztálkodási lehetőség maradt. Aztán kutatunk ruhákat, és élelmet. – vázolta a számára logikusnak tűnő stratégiát.

Yagoro
2022.11.22. 01:33

Yagoro egész lényével fogadta Lina közeledését. Vágyott rá, a szavaira, érintésére, a tekintetére. Nem ellenkezett, teste úgy mozgott, ahogy a nő akarta. A tarkóját ért cirógatástól kirázta a hideg.
-Nem azt mondtam, hogy sosem tetszett senki. Nekem is vannak szemeim, megnéztem már másokat. Csak senkivel nem voltam még együtt.-válaszolt.- Csak fogadd el, hogy annak tartalak.-  
Szavaival talán ellent akart mondani, hogy ne gondolja Lina azt hogy ő az első aki tetszik neki! De lehet hogy valóban így volt. Látta a nő mosolyát, érezte testének minden rezdülését. Ujjai a testébe martak, megszorítva annak tökéletes félholdjait. Ujjai között kibuggyant a nő húsa. Az erős kezek finoman kezték dagasztani alfelét, egyszer erősebben, egyszer gyengébben fogva rá fenekére, néha széthúzva, néha pedig egymáshoz dörzsölve azokat. A nő nyelvének érintésébe beleborzongott. Igen, ez lehetett az egyik gyengepontja. Éles, hirtelen sóhaj tört elő belőle. Minden porcikája vágyta az érintést. Izzadtságcseppjei nyelve elé vetették magukat. Ők is részesévé akartak válni annak a felületes, csillogó folyamnak amelyet a nő nyála formált. Engedett Lina csípőjének, hogy az lejjebb és lejjebb ereszkedhessen. Egyesülésük elkerülhetetlen volt, de még nem jött el az ideje, bármennyire vágytak egymásra. A sima domb tövéből kiemelkedő torony minden erejével a mennyek felé nyúlt. Látta annak kapuját, de képtelen volt elérni azt, csak vágyakozva nyújtózott az ég felé.

Ajkai eközben a nő felső testét fedezték fel ám ostoba kérdéseinek meg lett az eredménye. Nem adott ki hangot akkor sem, mikor a nő hajába markolva húzta el a fejét a vágyott testtől. Kihívta a nő szigorú tekintetét, a felemás szempár büszke daccal igyekezett elrejteni a férfi félelmét. A nő tekintetében végbemenő változásokra csak enyhén eltátotta ajkait. Most is akarta. Vágyott rá. A lelkébe fúródó tekintet hatására sajátja megremegett, de nem nézett félre. Szembenézett a bestiával aki rá vadászott. Duruzsolására az orrát ráncolva mosolyodott el.
-Csak…nehogy túl nagy falatnak bizonyuljak a számodra.- suttogta ajkaira. Halk, forró sóhaj hagyta el a testét, amivel száműzte magából kételyének démonait. Mindenre számított, de a következő percben szemei összerándultak. Csípője megvonaglott, ujjai megfeszültek. Az áhított mennyország maga ereszkedett alá és nyelte el őt. A férfi nem tudta, hogy milyen érzésre számíthat és erre nem tudták volna felkészíteni. A behatolás pillanatában ajakit hosszú, kellemes nyögés hagyta el. Szemei résznyire szűkültek. A nő nedvei forró patakokként ömlöttek végig a duzzadó erek mentén, megkönnyítve a behatolást. Yagoro egyik keze Lina hátára csúszott, másik csípőjét tartotta, hogy az a legkényelmesebben el tudja engedni magát és ne legyen kényelmetlen számára a mozgás. 
Egyedül egy személyen múlt egyesülésük. A szűk hüvelybe nehezére esett önmagától mozogni. Az erős, mégis puha falak teljesen köré szűkültek, egyedül Lina mozgása volt az, ami egyre mélyebbre és mélyebbre tessékelték a férfi…hancurlécét!
-Annyira…borzasztóan szűk! Elkövetted…a legnagyobb hibát. Megmutattad, hogy micsoda mennyei érzés eggyé válni…Ngh!- Fájdalmasan nyögött. Bőre könnyen megadta magát a nő fogainak.-Veled…- Keze a fejére siklott. Tartotta miközben ivott, ám a hirtelen fájdalomra, a másik kezével a nő csípőjét lejjebb kényszerítette ami ismét egy hangos nyögést csalt elő belőle Mámorban úszó hangja ezúttal egyenesen Lina fülébe szökött. A nyögései a nő csípőjének ringásával csak tovább szaporodtak. Fel kellett szívnia magát, hogy magában tartson egy-egy hangot, egy-egy elharapott szitkot. 
-Jól van…Csak…szólj ha kellemetlen, vagy fáj…-Tudta hogy aggodalma felesleges…A vérét nem bánta, sőt, szívesen adta létmeritiumát a nőnek. Nem szégyelt előtte semmit. Nem volt titkolni valója. Életének egész könyvét kitárta neki, de ha keres, sem talált volna benne semmi érdekeset. 

A férfi csípője ütemesen segített rá párja mozgására. Kezével mindvégig ringását kísérte. Eleinte kissé ügyetlenül, de egy tucat mozdulat után már jól ráérzett. Segítette őt egész végig, míg ő az emlékeiben úszott, ám mikor megállt és leszorította testével, kissé kizökkent. Na nem az izgalomból, attól majd szét robbant! Halkan felnevetett és mindkét kezét a nő arcának két oldalára csúsztatta. Az új élmény sem maradt el. A lágy, őszinte, tiszta csók amit nem bírt megállni.
-Volt egy olyan nő, akitől szívesen tanultam volna, de nem mutatott rá hajlandóságot…-hüvelykujjával végig táncolt a nő felső, majd alsó ajkain. Érezni akarta azokat, hogy milyen tapintani a puha párnákat.-Büntess amennyit csak akarsz, minden nemű szenvedést eltűrök, amit kiszabsz rám. de kifizethetlek a véremmel és a jelenlétemmel is. Azon kevesek egyike vagyok, akik örök otthont tudnak biztosítani megfáradt lelkednek…- nevetett fel.-Csak drámai akartam lenni… viszont!Nem viselkedhetek úgy mint egy elejtett vad, nem igaz?- a nő érezhette, ahogy a férfi eddig ellazult izmai, megfeszülnek. Apró testét védelmező ölelésükbe vonták.
-Nem kell félned, te vagy az egyetlen aki rám vadászik, de ha már fel akartál falni, úgy járja, ha becsületesen az egészet magadba fogadod.- Lábait felhúzva támasztotta meg magát, egyik keze Lina derekára fogott, karjával könnyen átérte a nő kecses testét, másik keze visszatért a tökéletes holdak egyik feléhez és erősen megmarkolva, lefelé tolva mozdította csípőjét. Az utolsó centik úsztak a nő nedveiben, könnyedén befúrták magukat a nő szirmai közé. Dolgozott a kitaszító hatalom ellen. Követelte, hogy a nő szentélye fogadja el őt mint új hódítót, mint szerető hívőt. 
Yagoro igyekezett minél érdekesebbé tenni az aktust Lina számára. Kényeztetni akarta. Megtalálni azokat a pontokat, ahol a nő a legérzékenyebb. Ajkai ismét felfedező útra indultak. A nő nyakán siklottak végig, orrával megbillentve a borostyán fülbevalókat. A férfi széles nyelve ívesen siklott végig a nő fülkagylójának külső felén. Játékos gesztusként, csupán egy másodpercre, fogai közé ragadta a gyenge porcot. Elválása előtt ismét a fülébe súgta vallomásául szolgáló szavait.
-Akarlak…mindennél jobban. Szeretlek.-Új szavak is csatlakoztak negédes nyögéseihez.-Annyira jó érzés benned lenni. Meg fogok őrülni. Csak a tied vagyok.-
Egész alhasával ringott, akár a vad tenger háborgó vize amely magáévá akarja tenni a hullámokkal incselkedő szirént.
Ajkai kulcscsontján vándoroltak át, egészen melleiig. Nem válogatott, mindkét ágaskodó bimbót forró ajkainak csókjával jutalmazta. Rövid táncot lejtett velük ügyeskedő nyelvével. Az élvezetek legősibb formája volt ez.
 
Sötét rejtekük mélyéről, egyetlen, mámoros nyögéseiken túlmutató, büszke hang szűrődött ki. Testük dallama és üteme.Az egyesülésüket ünneplő, primitív applauzus. 

Annelina
2022.11.21. 19:31

  Mint égi ajándék, ereszkedett le a férfi ölébe. Lassan letérdelt, bokáit Yagoro tértei alatt, a comjai mellett támasztotta meg. Könyökei a széles vállakon nyugodtak, ujjait összekulcsolta a tarkó mögött. Csak annyira voltak egymáshoz közel, hogy kinyújtott hüvelykujjanak körmével finoman végigkarcolhatta a tarkó vékony bőrét, felfele haladva rejtette ez érintését a sötét tincsek közt. Nyíló ajkai ráérős csókban vezették egyre mélyebbre a férfit, mígnem ölelése egészen megszorult, ő pedig elemelkedve kényszerítette Yagorot, hogy hátra billentse a fejét, és alávesse magát az akaratának. Nem mintha sokban ellenkezett volna. Olyan uralmat gyakorolt, amit nem kérdőjeleztek meg. 
– Tudod, nem nagy kihívás ám csodálatosnak lenni, ha korábban még nem vetettél szemet egyetlen nőre sem. Az örömlányokat természetesen nem számítom… – világított rá a nyilvánvalóra.
Nevetett. Könnyedén, mint a szélben csalingázó porszemek. Bár az igazság fényében a bók aligha hatott igazi dicséretnek, Lina amúgy sem volt az a fajta nő, aki elolvadt a szavaktól. Nem volt szüksége arra hogy szépségét dicsérjék. Számára, vámpírként sokkal többet mondott az illat, amit a közelében bocsájtott ki a férfi teste. Nem azért kérdezett rá érzéseire, mert ne lett volna tisztában velük, hanem mert azt akarta, hogy Yagoro kimondja őket. Hiszen a kimondott szónak értéke, varázsereje van. Az olyan súllyal nehezedik a tudatra, amit már nem lehet egy vállrándítással lerázni. 
  Ragadozói mosolya elnyílt, ahogy a férfi simogatása erőteljesebbé vált a testén, szándékosan incselkedve vele süllyesztette vissza testsúlyát a széles tenyerekbe. Érezte, hogy a kemény ujjak a bőrébe süppednek, hogy a kardforgatástól kérges tenyér belémar. 
– Jól mondod, egyáltalán nem érdekel… – hajolt előre, és kiöltött nyelvét végighúzta a férfi nyakán.
Élvezettel teli mozdulat volt. Bár nyálához keveredett a por, karcos részecskéi nyelvét súrolták, ennek érdességét elnyomta a borosta durva érintése, és a veríték sóssága. Csípőjét megbillentve ült mélyebbre, amikor Yagoro szavai megállásra kényszerítették. Egy pillanatra megredmedt és megfeszült a teste. 
  Komor tekintettel nézett a felemás szempárba, kérésének értelmét mutatva. Tekintete fel s le ugrált a korábbi harapás helye, és a lélektükrök közt. De aztán megnyalta ajkait, és aprót bólintott. Ahelyett viszont, hogy a kérést teljesítette volna, először neki kellett állnia a hódolat ostromát. Állát felemelve biztosított több teret a felfedezőút számára, testének legsérülékenyebb részét fedve fel, mintegy megadása és bizalma jeléül.  Yagoro hajába túrva sóhajtott fel, a sötét tincsek finoman cirógatták bőrét a harapások nyomán, mintha engesztelni akarnák, de ezzel csak tovább erősítették a pattogó szikrácskákat, amiket elhintettek a húsában. 
  Meghallva a kétkedő szavakat a férfi hajába markolt, és elhúzta magától a fejét. Szigorú tekintete izzott, mint a pergetett méz aranya. Nem eresztette el, hagyta, hogy saját kételyeinek kínjában forogjon. Olyan lassan mérte végig, és oly kritikus tekintettel, aminek láttán bármely férfi nyelt volna egyet félelmében, hogy a nő visszatáncol. Ugyanilyen lassan tért vissza a férfi szemeinek tükrébe, majd merült el bennük. Résnyire zárta szemeit, pilláinak árnyéka egészen eltakarta az izzást. Csak ajkai mosolyogtak tovább, élvezve a másik szenvedését. 
– Fel foglak falni, Yagoro! – duruzsolta kéjes hangon.
Megemelte a csípőjét, és bár az volt a kérés, hogy hamarabb igyon, mintsem történjen köztük bármi, Lina nem volt hajlandó teljesíteni azt. A saját szabályai szerint játszott, és megtalálta a legélvezetesebb módját annak, hogy tovább feszítse a húrt. 
  Virágának szirmai forrón csókoltak a meredő tag végére, finoman engedve a nyomásnak. Édes illatú nektár csorgott ki közülük, a nő teste pedig süllyedni kezdett. Vontatott mozdulat volt, ahogyan az eres vessző szétfeszítette a szirmokat, majd tovább nyomult a rejtett mennyország útja felé. Forróság, lüktető, egyszerre puha és mégis izmos, rugalmas falak feszültek a dorongnak, azt az érzetet keltve, hogy ha nem a nő lenne az, aki magába engedi, képes lenne pusztán szűk mivoltjával kivetni magából a keménységet. Egy örökkévalóságnak tetszett, mire összefonódtak. Lina száját nyögés hagyta el. Alhasa megremegett a felhalmozódott vágyak izgalmától, aztán megcsavarta a csípőjét. Mielőtt Yagoro bármit is tehetett vagy mondhatott volna, lecsapott. 
  Pontos volt. Ugyanazt a helyet harapta, melyet meghagytak neki jelként. Nem érzéki harapás volt, mely simulékonyan siklik a bőr alá, hanem szenvedély fűtötte, türelmetlen vágy által hajtott marás, mi cserébe a nő testét feszítő mámorért most az agyarak izmokat feszegető fájdalmával felelt. A harapás gyönyörének érzésére forró barlangjának falai megfeszültek, és lüktetni kezdtek, egy ütemben Yagoro szívverésével. A félvér felszusszant, mikor az első kortyok a nyelvét, majd torkát érték, sóhaja pedig hamar nyögésbe fulladt. Az íz a felfoghatóság határait feszegetően teljes volt. Csak másodjára ivott a férfiból, de úgy érezte, hogy sosem volna képes megunni. Észre sem vette, de nyeléseivel azonos ütemben kezdett el finoman ringani csípője is.
  Mielőtt azonban még belefeledkezett volna a gyönyörök megtapasztalásába, nem felejtette el teljesíteni a kérést. Nem értette, hogy mi értelme volna látnia az estét, de ha ezt kívánták tőle, megtette. Kitárta elméjét, és hagyta, hogy a megízlelt vér átjárja az elméjét is. Először csak sötétvörös füstködöt látott. A kibontakozó káoszban neki kellett megkeresnie, hogy mely emlékeket akarja megnézni, mely érzéseket kívánja felkutatni. Olyan volt, mintha egy könyv lapjait pörgette volna visszafelé, a legfrissebbektől, a régebbiek felé. Látta önmagát, meztelenül, látta a perilont. Érezte az aggodalamt, melyet hazugsággal próbált előle elrejteni a férfi, és látta Garettet is. Megérintette Sötét Csillag ereje is, de ez elől gyorsan iszkolt el. Nem akart a részese lenni. Pörgetett még néhány órányi emléket, ameddig megtalálta amit keresett. Nem az este kezdetétől indult, hanem már onnan, hogy bezárult az ajtó. Majdnem visszakozott, amikor a lelkes szajha nekilátott a munkájának, és akkor is ki akart hátrálni, amikor Yagoro maga alá fordította a leányt. Érezte az izgalmát… De csak azt, semmi mást. Nem érzett akaratot, sem pedig vágyat, pusztán testi reakciót. Nem úgy, mint mikor őt nézte. S akkor megértette. 
  Mosolyogva húzta ki agyarait a sebből, majd végignyalt az eleven húson. Hüvelye úgy lüktetett, mintha ki akarná vetni magából a férfit, de egyáltalán nem engedte mozdulni, sőt, mélyebbre fúrta magát Yagoro ölében. Szemei veszedelmesen villantak.
– Tehát tanulásra szórtuk el azt a rengeteg pénzt, amit nehéz munkával szereztünk meg? – kérdezte, elbagatellizálva az okoz, hogy valójában miért kellett látnia az emlékeket. 
 Körzött egyet a csípőjével, körmei pedig ráérős utat tettek meg a férfi hátán lefelé, majd megemelte magát egy kissé, és újra visszahelyezkedett. Mintha egy táncosnő lejtett volna könnyed mozdulatokat. 
– Azt hiszem, hogy alaposan meg kell büntesselek, amiért annyi pénzt herdáltál el. – suttogta a férfi ajkaira buján – Vagy miként kívánod megfizetni a fáradtságomat és a busszúságomat, hmm?

Yagoro
2022.11.21. 07:47

A csókjaik minden másodpercét élvezte. Lelke minden érintésbe beleremegett, tudata pedig transzba esett a nőt érintve. Ez a pár nap amit együtt töltöttek, számára sokkal hosszabb időnek tűnt. Tekintetével kereste, bebörtönözve magát az érzésbe, amit felkeltett benne. A nő válaszára nem felelt. Természetes valója…igen, egyetértett a nő szavaival. Nem értett tündéül, de a szavakra csak bólintott.
-Úgy érzem, hogy sokat kell tanulnom még melletted.- ajkai mosolyra húzódtak.-Elenion…nem…is hangzik rosszul.- rágta meg a szót, ám hogy a nő kérdésére is válaszoljon, csak félre pillantott.-Nem! Tudtam hogy győzni fogsz…-Hazudott. Részben. Legbelül tudta, hogy győzni fog, de nem akarta azt sem, hogy megsérüljön. Boldogan szolgálta fel homlokát a nő támaszának, halk sóhajjal nyugtatva saját, hevesen dobogó szívét. A nő felemelkedését csak pislogva kísérte. Térdre ereszkedve pillantott fel rá. Aprónak érezte magát a jelenlétében. Eltátott ajkakkal figyelte a nő fölé magasodó, kecses formáját és cirógató ujjait, amint azok tincseivel játszadoztak. A kihívás váratlanul érte.
-Nyúl…fióka?-Pislogott a nő után, aki könnyed szökkenéssel tette meg az első lépéseket.-Hé! Én már nem rendelkezek Sötét Csillag hatalmával! Hát hogy tudnék lépést tartani?- kételkedett képességeiben, de mégis nevetett. Nem tehetett mást, önerőből kezdte meg a mászást a bestia pikkelyeit kihasználva. Megküzdött minden megtett méterért. Hálát adott testfelépítésének ami egyre csak előre vitte. Vadként azt a ragadozót űzte, aki valószínűleg csapdába csalja őt. Édes csapdába, amiből szabadulni sem akar. Minden alkalommal mikor elérte volna, Lina kicsúszott a markai közül. A férfi egyre ügyesebben mászott, de többször meg-megcsúszott. Ismét az őt kísértő cél lebegett a szeme előtt, hogy elérje Linát.

Bele telt egy rövid időbe, de elérték a csúszot.
-Úgy érzem, hogy én vagyok a nyúlfióka. Bocsánat, gyenge nyúlfióka.- mély levegőket vett, a város felé fordulva kifújta magát. Szíve egyre hevesebben vert az egymást követő események kavalkádjában.
-Szóval, milyen fajta ragadozó szeretnél lenni? Gondolom nem hagyod csak úgy ezt a gyenge nyúlfiókát elsétálni?- kérdezte incselkedve, ám tekintete végig futott a hátrahagyott pusztításon. Nem volt értelme feltenni a felesleges kérdéseket, hogy alakulhatott-e ez másképp vagy sem. Mégis, meglepetésképp érte a nő hirtelen közeledése, ahogy átkarolta őt, és elkezdte szavaival befesteni Yagoro lelkét. Hirtelen nem tudott mit mondani, de igyekezett a nő szavait kísérni.
-Igyekezni fogok, hogy a mindenki számára jéghideg űr, számodra meleg otthonul szolgáljon, ahová bármikor hazatérhetsz. Felfedezheted a világot. Járhatsz és játszhatsz a többi csillaggal ha úgy tartja kedved, de amíg élek, mindig lesz egy hely, ahová ha megfáradsz, elrejtőzhetsz. Senki nem fog látni, Senki nem fog rád találni. Számomra ez az egyetlen csillag, elég fénnyel rendelkezik ahhoz, hogy bevilágítsa a világomat és boldogan vesszek el természetes csodájában.- Ők voltak azok, akik megállították a várost ért rombolást, mégis, most úgy viselkedtek mint a csíntalan gyerekek, akik szüleik elítélő tekintete elől menekülnek. Még az isteneket is megfosztották az élménytől amiben egymást akarták részesíteni. Nem láthatta őket senki. Csak ők voltak. Mélyen elbújva vágyaik odújába.

A férfi viszonzott minden egyes csókot. Nyelvével táncra kelt. keringőre hívva a másikat. Nyelve játéka lehetett akár birkózás, vadászat vagy a szerelmesek násza mégis egy dologban összpontosultak. Az egymás iránt érzett vágyaik csatája volt minden egyes újabb érintés.
Nehezen vált el tőle, de leült. A nő aurájának megjelenése egyetlen dolgot jelentett. Lina teljesen meztelen volt. Feltörtek az emlékek, hogy ez a kép, legutoljára mit váltott ki belőle, amire a teste reagált is. Kétségtelenül felizgult, nem, nem most, már az első csókjuk után vágyott rá a teste, nem kellett hozzá, hogy meztelen legyen. Ráeszmélt, hogy a nőnek igaza volt. A sötétben senki nem ismerte volna fel az ő vonásait, mint Yagoro. Az elmúlt napokban csak őt figyelte, csak őt csodálta. Egyszerű, emberi érzékekkel rendelkezett, számára mégis olyan volt, mintha a nő ragyogna. Csak neki. Egyedül neki! Azt kívánta, bárcsak ő lehetne az a sötét árnyék. Biztos volt benne, hogy ő sokkal…alaposabb felfedezést tenne. Nem kellett sokat várnia. Ölébe fogadta a nőt. Kezeivel derekára simított és stabilan tartotta. Magához közel. Yagorot sosem érdekelt más véleménye. Bárki, bárminek is nevezte volna kettejüket, ő mindig csak egy dologként hivatkozott volna rá. Hazatért. A megnyugvást amit Lina közelsége váltott ki belőle, semmi sem tudta volna pótolni. Csodálatosnak tartotta.
A nő kérdéseire őszintén válaszolt. Szemeivel egész végig az övét figyelve. Elveszve bennük. Belépett ismét…az aranyló ketrecbe, amit félre ismert. Nem volt ez más, mint egy olyan vágy, amibe ő, saját magát akarta bezárni. Nem volt labirintus ami ne engedte volna. Önként veszett el benne és soha nem akart szabadulni.
-Soha…nem láttam még senkit…ennyire csodálatosnak mint téged. Nagyon tetszel.- suttogta a nő ajkaira.
-Akarlak…mindennél jobban. Mindenkinél jobban. Csak magamnak akarlak tudni.- szorítása erősebbé vált, közel húzta magához Linát.-Magamévá akarlak tenni.- szakadt ki belőle a fogai közt kipréselt szó. Erős kezei lecsúsztak a nő fenekére, megmarkolva azokat.
-Tudom hogy azt fogod mondani, hogy nem érdekel, de sajnálom hogy ilyen mocskos vagyok…- párolgott el róla a felsője, Lina megpillanthatta a saját fognyomát Yagoron amit nem gyógyított be.
-De mielőtt…bármit is csinálnánk, szeretném…ha újra innál belőlem. Szeretném…ha megtudnád mi történt aznap este.- mindketten tudták melyik estéről beszél. -És emellett…csak szeretném érezni hogy kisajátítasz.-Nadrágja pólóját követte. Bőrük egymásnak simult. A ruha alatt a férfi teste viszonylag tiszta volt, csak a saját sebeiből származó friss vér mocskolta őt be. A nő közelségétől vaskos, eres és legkevésbé sem mikropénisze, farka kőkemény volt. De mégis…a vágyainak ellent mondva hajlott az igazság feltárására. Nem akarta elmondani neki, azt akarta hogy saját szemével lássa.
Kezei óvatosan fedezték fel a nő testét, miközben beszéltek. Fenekét simogatták, bele-belemarkoltak, néha felcsúsztak hátára. Minden egyes centijét félve fedezte fel. Minden egyes újabb felfedezést egy jóleső remegéssel jutalmazott teste. Közelebb hajolva ajkai ismét a nőének nyomta egy gyors csókra és onnan csúsztatta tovább nyakára és vállára. Forró, izgatott lehelete minden mozdulatánál újabb és újabb helyeket járt be. Apró harapásokkal díszítette Lina vállát, nyakát és kulcscsontját. Nem voltak azok semmi többek, csak apró kis jelzések. Nem maradt nyomuk, mégis elültették vágyának szikráit, amelynek kellemes, bizsergető fájdalma felforrósodva terjedt végig partnere bőre alatt.
-Lehet hogy hülye kérdés…de te…kívánsz engem?- Ahogy Lina is, ő is csak hallani akarta, nem mástól, hanem tőle. Félt a választól, pedig nem volt rá oka.
-Akarsz…engem?-kérdezte újra halkan.

1 5 6 7