Ulanral szigetének vörös erdejének mélyén van egy kis falu. Egyszerű emberek lakják, javarész vadászatból és gyűjtögetésből élnek. Körükben a természet tisztelete dívik, vezetőjük a törzs legidősebb tagja, egy ősz hajú, gyűrtpapír arcú nő. Szívesen tüzük mellé fogadnak, s megosztják a vándorral azt, amijük van. Cserébe annyit kérnek, hadd meséljen el a falu véne egy réges-régi mesét.

,,Amikor a Rémuralom először felbukkant, három égi ereszkedett alá Atreioszból. Ulanral, Elanie, és Caratiel. Testet öltve járták Terian vidékeit és próbálták védelmezni a terránokat. Hosszú harc volt, és egyáltalán nem voltak egyenlőek az esélyek. Terra azonban erős volt, és kitartó, így visszaverte az első hullámot. A három égi azonban félve attól, hogy nem lesznek készen amikor visszatér a Rémuralom, itt maradtak. Látod azt a hegycsúcsot? Az a mi reményünk! A hegy gyomra Ulanral erejével van tele. Ameddig a hegy füstöl, nyugodtak lehetünk, mert messze a Rémuralom, de jaj nekünk, ha a füst eltűnik… Akkor minden terránnak imádkoznia kell majd hogy az isteneknek legyen erejük megküzdeni ellenségeinkkel. Ha már mindenki imádkozik, Ulanral hegye akkor fog kitörni, elárasztva erejével és fényével egész Teriant. Ez itt a hit szigete. Mégsem hiszed? Hát minden isten irgalmazzon, nehogy Ulanral füstje kialudjon.”

Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments