A Zuhanat-hasadékrendszer, vagy röviden csak Zuhanat, egy hosszan húzódó, soha be nem gyógyuló sebhely Duat földjén. Olyan mély, hogy alján már Elysium fényei csillannak meg, így a hasadék mentén rendszeresek az őrjáratok. Akit mégis arra szorít a szükség, hogy ne a két törvényes járatot használja a tartományok közti közlekedésre, de nem vállalja az örvények fullasztó ölelését, annak ez az egy választási lehetősége van. Ha jó bestiaszelidítő, akkor megcsíphet egy repülő vadat, ami leviszi az alsóbb szintre, de vannak errefelé jobb-rosszabb révészek is, akik légi ladikjaikkal lavíroznak a szeszélyes szelek közt.
Türelmesen várt míg a másik eljátszadozott valami kis üvegccsével. Igazából nem érdekelte, hogy mi is van benne,sem az amit a látogatója utána mondott. A kérését nem volt hajlandó megváltoztatni,ha a másik fél nem fogadja el, akkor őt aztán nem fogja érdekelni. Találjon magának másik sárkányt akit irányíthat.
Vörös íriszeit a felé nyújtott papírosra vetette,majd a férfi arcára nézett. Enyhén oldalra döntötte a fejét és teljes ártatlansággal közölte az egyszerű tényt,mely hazugság is volt.
– Azt hiszem ez nem fog működni,nem tudok írni sem pedig olvasni. – elvéve tőle a laprot forgatta meg a kezében, hogy jobban megnézze magának. Ismerős volt, régen nem egyszer látott ilyent. Pont megfelelő kommunikáció forma volt ez ahhoz,ha épp puccsot vagy merényletett terveztek valaki ellen.
– Lehet mégis megtartom,nagydolgom után talán még hasznát is vehetném. – gondosan összehajtotta a papírost és a belső ruhája zsebébe süllyesztette azt. Majd ismét az uralkodóra emelte tekintetét.
– Azt hiszem félreértett,jóuram. Természetesen tisztában vagyok az előkelőségek protokoljával, akárcsak az uralkodók elfoglaltságával. Lehet, hogy itt éltem,de nem vagyok ostoba és félkegyelmü. – hamar átszelte a közöttük lévő távolságot ,nem akarta fenyegetni sem más egyebet. Zothar csak azt akarta ami neki jogosan járt.- A palotát akarom és annak könyvtárát ,ha attól tart, hogy netán sárkány alakomban tombolni kezdenék, akkor ez nem áll szándékomban. De ahhoz, hogy tökéletesen el tudjam látni a feladatomat szükségem van némi információra és nem magától. A palotában van valami amire szükségem van,ami jogosan engem illett. Ha ön nem egyezik bele, hát előbb vagy utóbb úgyis megszerzem. Csak az a kérdés, hogy hány emberét hajlandó feláldozni ennek érdekében? – balját felemelve sepert le a férfi mellkasáról egy oda nem illő piszkot. – Vagy megkapom a teljes bejárást,vagy keressen magának másik vásári majmot. Ez az áram és ennél lentebb nem vagyok hajlandó menni.- apró mosolyra húzta ajkait, ahogy elhátrált és a kijárat felé mutatott.
– Arra ki tud jutni és nem is annyira megerőltető az út mint a mászás. Amennyiben meggondolta magát tudja, hogy hol keressen,vagy csak írja meg. Az is bőven elég lesz. Remélem biztonságban hazaér,uram. – hajtott fejet enyhén, hogy aztán sarkon fordulva az ellenkező irányba induljon.
Türelmesen figyelte a másikat és már-már kis érdeklődést is csillant az egyhangú közömbös tekintetébe, hogy még is mire készülhet a másik.
– Sajnos az ismereteim kimerülnek annyiban, hogy egyes magisztrátusaim szerint, a fekete sárkányok nem tüzet, hanem izzó lávát köpnek ki a torkukon, de ezen kívül további ismeretekkel nem rendelkezem az Ön fajtáját illetően, mint mondtam a tudásom sajnos korlátolt a “Nehezen fellelhető lények” tárházában. -Mosolyodott el kissé, nem ezt a megfogalmazást használta volna, de az a könyv írója amit olvasott, ide sorolta a fekete sárkányokat.-
Az invitálásra követte a másikat, nem túl szorosan de nem is lemaradva, pont azt az öt lépés távolságot tartotta meg, amit a saját alattvalói is betartottak, mikor követniük kellet úgy, hogy ha szólítják őket hallják, de az esetleges közvetlen kísérőjével folytatott társalgást ne. Az, hogy kezdett alkudozni, már jobb kedvre derítette de a feltételeken azért, még ő is szabni akart. Nem igazán tartott attól, hogy a másik hívatlanul megjelenik nála, vagy éppen egy audenciát zavart meg, de voltak udvari protokollok, amiket még Reto is betartott és ezt elvárta másoktól is.
– A feltételek nem lehetetlenek de finomításra szorulnak, hajlandó vagyok fogadni Önt a palotában bármikor, kivéve az állami ünnepnapokon, de megkell értenie, hogy én sem tartózkodom mindig ott. -Érdekes módon az alvás, vagy a pihenő időt pont nem említi.- Így kompromisszumot ajánlok.
Húz elő egy apró tégelyt, aminek a tetejét hol jobbra, hol balra mozgatja és néha benyomja a közepén. Ilyenkor kattan egyet és nagyjából egy két perces művelet után, ki is nyílik a teteje amiből egy lapot húz elő és felényújtja.
– Ha erre a lapra ráírja mikor óhajt velem találkozni én tudni fogom, azt is ráírhatja, hogy mi célból bár ezt nem javaslom csak az időpontokat, azok sokkalta nehezebben feltőrthetők. Természetesen amint kézbe kapom ez irányú jelzését, én ráírom a saját lapomra, hogy a palotában tartózkodom e vagy sem és akkor Önnek, nem kell feleslegesen elfáradnia hozzám.
– Talán nem voltam teljesen őszinte amikor azt mondtam, hogy nem értek a politikához. Bizonyos részben az én családom is a mieink között nemesi pozíciót foglalnak el,vagy mondhatnám úgy is, hogy mi irányítjuk a fekete sárkányokat. – ejtett egy gúnyos mosolyt, a sziklafal felé fordulva jobb kezét a göröncsös falra helyezte és halk mormogásba kezdett a saját ősi sárkány nyelvén. A szikla ott ahol megérintette felizzott és pár másodperc múlva egy sötét járat jött létre. Zothar koppintot egyet a botjával mire a szűk járatot némi fény járta át és csak azután nézett hátra a férfire.
– Mit tud a sötét sárkányokról uram,azon kívül, hogy veszélyesek? Nyilván ez az összes fajtáramra jellemző. – felmorrant az első lépés után,de csakhamar inett Retonak, hogy kövesse. – Ahányan vagyunk annyi féle képességgel rendelkezünk. Mint lathatta az imént, én a tűzzel és a föld mágiával is jól bánok. S bár megnyitottam egy járatot innen csak én tudom a kiutat, más ember akár hetekig is barangolna benne,mire a felszínre kerülne. – egy elágazásnál a sárkány jobbra fordult, léptei vízhangzottak a levegő áramlása pedig mintha egyre erősebb lett volna.
Azután felcsendült Zothar dallamos hangja,ugyanis valamiért nevethetnékje támadt. Majd amilyen gyorsan jött ez az inger ugyanolyan hamar véget is ért ,és amint az utolsó hang is megszűnt a fények elaludtak és csak Zothar vörös szemeit lehetett látni.
– Az én áram mint mondtam megfizethetetlen. Egy magafajta uralkodó szinte bele sem menne. Engem nem vonz a pénz,hatalom,Reto uram. Ám mégis, hogy lássa kivel is van dolga, segítek. No nem azért mert megkért rá, hiszen semmi közöm a maguk kis ügyeihez. De látni akarom…. mindegy is. Önnek egy dolgot kell biztosítania, szabad bejárást akár Skulnerai palotába vagy bármely területére. Vagy ha épp olyan kevdem van, akkor magához. Ha ezt hajlandó írásba adni nekem és szerződést kötni velem,akkor megteszem amit kért,felégetem magának akár egész Dél-Mehelt. De amint megszegi a kettőnk közötti egyezményt ugyanarra a sorsra fog jutni mint azok akiket kárhozatra ítélt. Hát még így is szeretné ha önnek dolgoznék,Reto uram? Biztos abban, hogy egy hozzám hasonló bestiávál érdemes kezdenie?
Tudott róla, hogy a legtöbb sárkány képes alakot váltani, de fogalmam sem volt róla, hogy az akivel éppen beszélget képes erre vagy nem. Viszont az jobban érdekelte, hogy ez az alak változás, hogyan is megy végbe, hisz olvasott már ilyet is olyat is, így tart egy kis hatásszünetet, főleg magának ameddig megjegyzi a látottakat. A botjára kicsit kérdően néz a másik alakjába nem tűnt úgy, hogy szüksége van rá, de talán majd erről is kiokosítást kell tartani. Mindig is nehezen értette meg a materiális átalakulásban végbemenő változásokat, így úgy döntött nem rágja magát ezen, mert a végén még a fontos dolgokra nem jut ideje.
– Ahhoz képest, hogy nem ért a politikához, egészen jó elgondolásai vannak a dolgokkal kapcsolatban. -Ejtett meg egy halvány mosolyt.- De mivel az Ön segítségét kérem őszinte leszek és kiegészítem magának a kirakóst. Közös szerződésünk van, hogy fellépjünk a kalózok ellen, illetve egy másik szerződés határozza meg, hogy melyik ország, birodalom, vagy társaság mennyi hajót tarthat.
– A kalózok elleni fellépés, kimerül abban, hogy a Dél-Maheli flotta feltűnően nagy arányban veszti el a régebbi típusú hajóit a kalózok ellen, akik mondjuk úgy általában ezeket a hajókat, kisebb sérülésekkel szerzik meg. Aztán hirtelen, egy modern hajó aminek az építési ideje egy-másfél év, két hónap alatt kerül vízre bocsáltva, a kikötők forgalma felpörög, a haditengerészet és a hadsereg egyre többet gyűl össze, hivatalos és nem hivatalos helyeken, majd rejtett kis halászöblökben partraszállást gyakorolnak, valamiért a sivatagba jól használhatos ruhákat kezdenek varratni a katonáknak és egyre több panasz éri, az én flottámat, hogy kereskedelmi embergót vezetek be és, hogy semleges hajókat csáklyáznak meg az én hajóim, holott a kapitányaim a legszigorúbb parancsba kapták, hogy csak akkor üljenek fel a provokációnak, ha közvetlen parancsot kapnak. -Mosolyodott el, ezúttal ahogy a kirakós utolsó darabjához ért.- Több háborút indítottam el, mint ahányról ők életükben olvastak szóval, hogy ha valaki én tudom, hogy kell rá felkészülni.
– És itt jön Ön a képbe. -Mondja továbbra is teljesen nyugodtan, mozdulatlanul még mindig akár egy szobor.- Az agreszor mindig csak agresszor marad és többi világi hatalom, ehhez viszonyodik és valóban, ha felégeti a flottát, vadászni fognak magára, ezért is szeretném ha látványosan és egyértelműen repülne vissza Skulnera felé. -Mosolyodott el megint.- Nem kérem, hogy akár egy embert is megöljön nekem bőven elég, ahogy a hajók lángolnak és amikor maga után fognak vadászni? Én fellépek a védelmében, ugyan is szeretném, ha Skulnerára mint az otthonára tekintene ezután. -Kissé oldalra dönti a fejét és kérdően néz rá.-
– A szabadságon a korlátlan szabad kék egen kívül csak a jólétet tudom felajánlani, sajnos sem az én sem a birodalmamban lévő mágiával foglalkozó egyének sem tudtak egyetlen sem dologgal előállni, amire egy sárkány vágyhat, szóval hallgatom mi Önnek az ára, egy ilyen Cassus Beli végrehajtásához.
A sárkány már épp azon volt, hogy válaszoljon a férfi felvetésére,de Reto utolsó szavai felkeltették az érdeklődését. Egy ideig állta a férfi tekintetét,majd meg rázva magát állt fel négy lábára szárnyait kissé kitárta,de csak épp annyira, hogy lendületet tudjon venni a nem túl tágas szakadékban. A lendület elegendő volt ahhoz, hogy átérjen a férfi oldalára,de mire földet ért nem a bestia állt az idegen előtt, hanem Zothar emberi alakjában. Kezében a botját tartotta amire hamar rá is támaszkodott, hogy fájós lábára minél kevesebb súly nehezedjen. Beleszimatolt a levegőbe miközben hegyes fülei meg mozdultak.
– Eléggé egy furcsa kéréssel állt elém, támadjak meg egy legitim flottát? – enyhén oldalra döntötte fejét.- Mégis miért kellene ezt tennem? Ha törvényesen járnak el mégis mi értelme lenne ennek a lépésnek? Egyszerűbb lenne maga mellé állítani őket,vagy tévedek? – kissé elhátrált és a sziklafalnak támaszkodott, megigazította magán szürkés utazó köpenyét és csak azután folytatta.
– Hacsak nem ők akadályozzák a Skulnerai flottát abban, hogy megfelelő lépéseket tegyenek . Így ha a Meheli flotta egy bizonyos része meg semisűlne azzal el is veszítené legitimitását. Hiszen akkor belső viszályok jönnének létre és a belső viszályokkal járna a lázadás is.- végigsimított álla vonalán.
– De lehet nem értek a politikához és az is lehet, hogy rossz következtetéseket vontam le. Ám még így sem látom, hogy nekem ebből mi hasznom,uram.- nyelvével hosszasan csettingetni kezdett, mint aki épp most mérlegeli az adott lehetőségeit. Rég tombolt,de ahhoz, hogy ő ekkora öldöklésbe kezdjen neki ok kellett. Neki egyik féllel sem volt gondja. Ő itt volt, míg ők jóvalta távolabb, amíg nem a saját otthonában dúlt a háborúskodás neki miért is kellett volna tenni bármit is.?
– Tételezzük fel hogy segítek, onnantól kezdve mindenki rám fog vadászni, hiszen ekkora dolgot senki nem tudna eltusolni, még akkor sem ha senki sem éli túl. Ennyire ostobának néz? Lehet, hogy elszigetelve élek,de nem vagyok hülye, jó Uram. Mit kapok én eme fáradozásomért? Az előbbi felsorolt részt magam is meg tudom szerezni,nincs szükségem a maga engedélyére hozzá. – kissé előre dőlt.- Ha a szolgálataimat akarja,annak ára van. Vajon megtudja fizetni azt?
Türelmes volt mint mindig és bár siethetett is volna mégsem sietett. Mindig is csodálkozott, mennyire szerették mások kerülgetni a nyílvt választ és megindokolni az igen vagy a nem előtti részeket. Persze tanácsadói gyakran felhívták a figyelmét, hogy nem minden lény annyira tárgyilagos mint Reto, hogy nem csak céljaik de vágyaik is lehetnek, ezért igyekezett megérteni őket, ahogy most is tette. Így ahogy higgadtan állt továbbra is egy helyben, a szoborszerű állását csak az törte meg, ahogy a szél néha-néha belakapott a hajába és a köpenyébe.
– Manapság a kincsvadászoknak nem esik nehezére megmászni egy ilyesfajta hasadékot, látja nekem se volt nehéz és olyan kort élünk ahol egyre több az önjelölt hős. -Mivel nem akadékoskodott, hogy nem akarja hallani az ajánlatát így abba is belekezdett.-
– Vannak tágasabb helyek is ennél a mélyedésnél Skullnerában és nem állítom, hogy a leggazdagabban termő vidék, de a szükségesen felül termel mindenki számára, legyen szó elfről, törpről, orkról de még sárkányról is, az oázisokban pedig olyan tiszta a víz, ami egész terianon nincs máshol. -Vett egy mély levegőt, ahogy befejezte a kínálkozó lehetőségekre való célzást.- Viszont a Császárságnak kisebb-nagyobb gondjai akadtak, mint például a külső kalóztámadások, vagy éppen a belső össze esküvések. Nem akarok Önt politikai ügyekbe bevonni, hisz az nem lenne méltó egy ilyen ősi lényhez, én az előbbiben kérném a segítségét. -Húzta ki magát jobban.-
– Megvan kötve a kezem, amivel nem tehetek nyílt ellenlépéseket és a kalóztámadásokkal szemben jelenleg a Skulnerai flotta nem lép fel kellő hatékonysággal ezért az én kérésem az lenne… -Nézett fel a sárkány szemébe.- … Hogy égesse porrá a Dél-Maheli flottát.
A hangszíne továbbra sem változott nyugodt maradt még a kérésénél is de, hogyan kötöttek ki néhány kalóz után egy legitim ország flottájánál? Nos ha a sárkány magyarázatot kér természetesen azt is fog kapni.
Már azt hitte, hogy a férfi ennyi után távozni fog, hogy feladja és elfogadja a vesztét. Érezte hogy Reto kerül nem minden volt tökéletes, legalábbis az ő számára nem . Nem bízott az idegenekben és most olybá tűnt, hogy a férfi diekrekt választotta ezt a helyet, nyilván nem biztos, hogy őt akarta előcsalogatni. Lehet egy másik sárkány után kutatott, épp csak ő jelent meg véletlenül. Viszont ezt ismét elvetette hiszen a környék összes bestiája tudta, hogy a szakadék ezen része a fekete sárkány területe. Kevesen merészkedtel ide le és inkább a két főcsapást használták az átjutásra. Magában abban egyezett a férfi kijelentésével, hogy nagyobb helyet igényelne, hiszen itt nem szállhat fel úgy, hogy ne kellene mindenre odafigyelni. Viszont a maga módján praktikus volt,csendes és nehezen megközelíthető. Ha pedig már túlságosan éhes volt,akkor felment a felszínre és ott lakmározott egyet. Aminek olykor a terrani nép nem örült,hiszen nem válogatott, hogy mit eszik meg.
Zolthar nem mozdult, egyedül csak fülei jelezték, hogy hallja a másik összes szavát. Olyan érzés volt ez az ő számára,az érzékeny füleknek hála, mintha a betolakodó a füle mellett sutyorgot volna. Horkantott egyet jelezvén nemtetszését és csak fél szemét vezette az alatta lévőre.
– Miért, ön még nem hallott arról, hogy valaki szereti a csendet és a magányt? Itt legalább senki nem bánik velem úgy mint egy kivert kutyával. Itt mindenem megvan,kedvem szerint vadászhatok a fenti világban,ide úgysem üldözne senki. És ha úgy tartja kedvem hát elvegyülök közöttük.- morogta egy fokkal hangosabban mint az uralkodó.
– Hát mondja mégis mit tud ennél jobbat ajánlani? Menjek fel a fenti világba,ahol az emberek és a bestiák kétszínű játékot űznek? Ahol a hatalom és a kincsek utáni vágy mindenki eszét elveszi? Maga nem tud semmit, eljön ide és színte már kioktat. Nos,tudja a felfelé vezető utat, ahogy lejött úgy fel is tud menni. Felesleges lenne koptatnia az úri száját,hisz itt süket fülekre talál.
Rosszul miértem volna talán fel? Futott át a gondolat hirtelen Reto agyán, amikor látta a sárkány miként reagál a mozdulataira, aztán persze jön a nem várt üvöltés. A köpenye úgy reppen fel, mintha kész lenne a szakadékba szállni, az azt tartó zsinegen pedig úgy csendülnek a jelvények, mint ezer kard melyek azokban a csatákban csendültek össze, amiben leigázta az országokat, melyeknek címerei a jelvények. Arra pedig mikor láthatóam tombolni kezdett nem reagált, illetve nem akart.
A férfitól balra füst kezdett gomolyogni, majd mielőtt alakot ölthetett volna Reto csak legyintett egyet hanyagul és a füst semmivé vált. Lehet meglepő reakció de azon, hogy a másik szóban válaszolt és nem gondolatban egy alig észrevehető halvány mosoly jelent meg az arcán. Nem fogják a gondolataikat lehallgatni csak, hát legfeljebb a másik szétkürtöli az egész hasadékban amit mond.
Tekintetével követte, ahogy a másik távozott, de nem is oly messze, inkább vélte ezt néminemű ám jogos tüntetésnek a másiktól mint azt, hogy már ott is hagyja. Nem szándékozta követni a túloldalra, mert nem is tudta volna, így ott álldogált tovább, ahol már korábban is kicsit felfele nézett rá.
– Javítson ki ha tévedek, de ismereteim szerint a sárkányok inkább a hatalmas tágas tereket kedvelik. -Kezdett bele normál hangon a mondandójába nem ordított neki, úgy volt vele ha ő hallja a másik morgását amaz a sokkal jobb érzékszerveivel úgy is hallja amit mondani akar.-
– Ennek ellenére, nekem ez inkább tűnik egy búvóhelynek, mintsem egy sárkány ideális élőhelyének. -Persze útközben kileste, hogy nem igazán vannak közel sem távol, testes húsos állatok és itt a szakadékok között sem látott olyat, amit szerinte egy sárkány szívesen fogyasztana.- Egy ajánlattal érkeztem, amit remélem legalább meghallgat, ha akarja utána nyugodtan elutasíthatja.
Csend vette körül őket, egyedül talán csak a sárkányfajzat szuszogása törte meg a csendet és farkának mozgása ,mely olykor -olykor a falnak csapódott és a férfi szívverése. Vörösen izzó lélektükrei lassan mérték fel az előtte álló alakot, talpától egészen a feje bubjáig , hogy aztán elkönyvelje magában a tényt,hogy egy bájgúnárral van dolga. Elegáns öltözéke arról árulkodott, hogy valami nemes lehetett és akkor az idegen megtörte a csendet. Ő még akkor sem mozdult, játszotta az ostobát és utánozta a mozgását. Pont úgy, ahogy a betolakodó ő is oldalra biccentett fejét,noha ettől csak még jobban kilatszottak fogai. És magában elismételte a nevet melybe a bestia nyelve bele is tört volna. Egyáltalán nem volt szimpatikus a számára,az első pillanattól kezdve fel kellett volna falnia, legalábbis eljátszania vele. Mégsem tette és ahogy az előtte lévő folytatta az ő szemeiben szinte a harag lángja lobbant fel, mintha most sértették volna vérig. ~Mégis minek nézi ez az ostoba félkegyelmű?~ Lehet, hogy bizonyos fajtársai képtelenek voltak a kommunikálásra, ám ő még sárkány formájában is tökéletes tudott beszélni. Fejét ismét előrébb nyújtotta,torkából hangos morgás tört fel, majd pofáját nagyra tátva ráordított a másikra, hogy aztán egy újabb mozdulattal a sziklába csapja farkát melytől remegni kezdett a talaj fentről pedig kisebb darabok induktak útra némi porral egyetemben.
– Itt nem maga szabja a szabályokat.! Betör az otthonomba ,felzargat álmomból és még meg is szeretné szabni, hogy miként is beszéljek? – minden egyes szónál egyre közelebb ment a fehér hajúhoz. Nem érdekelte mondandója,vagy az, hogy miért is jött le ide hozzá. Dühös volt, utálta ha megmondták mit tegyen vagy mit ne. Őt ne irányítsa senki, még egy hozzá hasonló sem. Ahogy egyre közelebb ért orrlyukai kitágultak és eljutott hozzá az illata, melyre grimasz szaladt át az arcán. Nem nézett a szemeibe,de hangján jól érezhető volt, hogy nem kell sok neki ahhoz, hogy kettéharapja és ez legyen a sírja.
– Takarodjon,menjen vissza oda ahonnét jött. Itt nincs helye!- szűrte fogai között, ahogy a szirt szélére sétált és átvetette magát a másik oldalra, hogy onnét felfelé kezdjen el mászni, egy távolabbi kiálló sziklaperemhez érve pedig onnét kezdte szemmel tartani a fehér hajút . Ahogy lent a szűk járatban most is kényelembe helyzete magát, mután tűzzel felmelegítette a fekhejét. Hatalmas fejét unottan engedte mellső lábaira és csak bízott abban, hogy az alatta lévő veszi a lapot és eltakardodik jó messzire. Ő pedig vissza térhet ahhoz amihez értett,a lustálkodáshoz.